Nemes András Csaba kolozsvári szobrász, grafikus a Képzőművészeti és Formatervezési Egyetemen tanult, korábban meg Benczédi Sándortól és Vetró Artúrtól. Körülbelül ennyit tudtam róla interjú előtt. Meg azt, hogy valahányszor megláttam egy-egy alkotását, ottfelejtettem magam előtte. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi lapszámában jelent meg.)
A színház mellett versekkel is elbűvöli közönségét Kézdi Imola kolozsvári színésznő. Valahol ki kellett tárulkoznia a kreativitásnak, a gondolatoknak, és ez reggeli kávézás alatt rímekben bújt elő belőle. Bár az elején mindössze egy jó játéknak tűnt a versírás, ma már az erdélyi irodalmi lapokban is olvashatjuk kávéverseit. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi lapszámában jelent meg.)
Gyerekként nem tudott románul, ma fordítóként román rendezvényeknek dolgozik. Újságíró, kommunikációs szakember, szociológiából doktorál, a többnyelvűség híve. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. februári lapszámában jelent meg.)
Született képzőművész – ha nem az lenne, utazó bloggerkedne, de az írás és fotózás mellett mindenképp időt szakítana a festésre is. A nagyváradi Holló Cs. Kingával kávéztunk és beszélgettünk alkotásról, tehetségről, a megkerülhetetlen koronavírus-járványról, no meg egy rejtelmes lókutyáról, aki most épp szabadságol, de azt ígérte, visszatér. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. márciusi lapszámában jelent meg.)
Na, te is aztán jól bemutatod a bolond, macskás művészt – mondja kacagva az interjú végén, amikor elköszönünk egymástól. Andiról mindenki, aki ismeri, tudja, hogy van egy macskája, akivel távkapcsolati viszonyt ápol, és akit imád. És azt is tudják Andiról, hogy remek illusztrátor, nagyszerű grafikus, kedves, jó ember. Ő rajzolja a gyönyörű Kincses Képeskönyv sorozatot. Ő készítette Felméri Cecília: Mátyás, Mátyás című díjnyertes animációs filmjének rajzi részét. Illusztrál kortárs írókat, költőket, de Be
Félmozdulattal költ Papírtájat, Panna-verseket a Lábujjhegyen túl. Erdélyi gyerekek ezreinek ő A Költő. Tizenöt éve közöl a Napsugár és Szivárvány gyermeklapokban, újságíróként a vidék a kedves terepe. Nagyálmos Ildikóval boroztunk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. novemberi lapszámában jelent meg.)
Még mérnökhallgató volt, amikor kapott egy rossz írógépet. Két mozdulatból megjavította. Befűzte a papírt, és írni kezdett. Így indult a József Attila-díjjal is elismert Láng Zsolt írói pályafutása. A bonyolult apa-fiú kapcsolat, a meg nem értett lángész gyötrelmei, és persze, a nemeuklideszi matematika megalkotása is benne van a Bolyai Jánosról írott regényben, amiért 2020-ban megkapta a Libri irodalmi díjat. Olvasása közben együtt írjuk a regényt az íróval. Villáminterjú a Bolyai alkotójával:
Programozó, fogorvos, médiában vagy épp a közszférában dolgozó szakember és diákok sora küld verseket a Líraigénynek. E sokatmondó név mögött egy csapat áll, amely májusban indította azt a facebook oldalt, ahol azok művei jelennek meg, akik szeretnek verset írni. Hogy költők-e? Erre is választ vártam egy kávé mellett a kezdeményezőktől: Molnár-Fekete Vivientől, Nagy Eszter Jáheltől és Labancz Dávidtól. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. szeptemberi számában jelent meg.)
Ötvenhárom éve, 1967. márciusában halt meg Kodály Zoltán, zenepedagógiája azonban ma is „A” magyar módszer. A világhírű zenetudós álmát, hogy a muzsika valóban mindenkié legyen, tizenöt éve próbálják valóra váltani a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek és Ifjúsági Kar elhivatott vezetői, Kodállyal vallva, hogy amiként járni, énekelni is bárki megtanulhat. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júliusi számában jelent meg.)
Tíz éve egy kiállítás megnyitóján találkoztam vele először. Ha valahol felbukkant, attraktív külsejével, kisugárzásával, elképesztő stílusérzékkel összeválogatott öltözetével minden tekintetet magára vont. Úgy tűnik, mintha szándékosan kerülné az éppen divatos trendeket, a szecessziós gyöngysorok, a csipkebetétek vagy éppen a századelő divatját idéző kiegészítők egyedivé teszik megjelenését. Igyekeztem a közelébe férkőzni, hogy ellessek néhányat női praktikáiból. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. augusztus
Regényekből, kosztümös filmekből ismerjük őket. Ki ne álmodozott volna macskakövön kopogó lovaskocsiról, etikett szerinti diszkrét udvarlásról, netán arról, hogy a szomszéd fiúról kiderül: grófi család egyetlen leszármazottja. Erőfeszítésbe kerül belegondolni, hogy van olyan ember ma, aki számára mindez realitás. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.