Gyakran láthatunk olyan videókat, amelyekben azt mutatják be, hogy a pár száz dolláros ruháknak vannak pár tíz dolláros párjaik, amelyekben pont úgy néz ki az ember, mint a luxusmárkák termékeiben. Mégsem ritka az, hogy a drágábbat vásároljuk. Vagy legalábbis arra vágynánk. De miért is?
Vakáció, verőfényes napsütés, a nyár nyújtotta szabadság(vágy), felszabadulás – mindezek kimozdulásra, minőségi együttlétre sarkallják az embert – különösen ha gyerekek is várják otthon, hogy valami történjen a vakációban, a megszokott környezetükön kívül is. A több mint két hónapos vakációba a többség igyekszik beiktatni valamilyen szórakozással egybekötött kirándulást, amire ma már bőven van lehetőség a környékünkön is, a kérdés csak az, hogy mennyire pénztárcabarátok a kínálkozó kikapcsolódások?
Nagycsaládos létbe született, ahol magába szívta a tudást, az egymásra figyelés-, a jó kommunikáció képességét. A kíváncsiság motiválta karriere során, és ő lett a Román Nemzeti Bank 143 éves történetének első női- és magyar nemzetiségű tagja az igazgatótanácsban. Inspiráló beszélgetés Nagy Ágnessel mintákról, szakmáról, kíváncsiságról, pénzről és arról, ami most a legfontosabb neki: a nagymamaságról.
Világszerte a nők átlagosan húsz százalékkal kevesebb bért kapnak, mint a férfiak, Európában 14 százalékkal. Romániai 2022-es nettó átlagbérrel számolva: tavaly egy férfi 42 ezer lejt keresett, míg egy nő csupán 36 ezer RON-t vitt haza. Mondhatnánk úgy is, hogy legalább két hónapot a nők ingyen dolgoznak. Mert ugyanazért a munkáért kevesebbet kapnak.
Kevés olyan közintézmény-vezetőt ismerünk, mint ifj. Szakács-Paál István: közvetlen, dinamikus és iszonyúan jó kávét főz. Ő a székelyudvarhelyi vállalkozói inkubátorház vezetője, amely a szárnyai alatt vált sikertörténetté. Szakmai kérdésekben már sokszor faggattam, ezúttal személyesre (is) vettük a figurát. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. októberi lapszámában jelent meg.)
Az erdélyi- és főként a székelyföldi munkaadók zöme rosszul értelmezi a diákmunka fogalmát – summázzuk magunkban fiatalokkal folytatott beszélgetések sora után. Sokan dolgoznának, de méltó bánásmódot is elvárnak a fizetség mellett: a vállalati kultúrában nálunk még gyakran fehér holló.
Röviden: amennyi akar. Tudom, nem ezt mondják a magazinok és az Instagram, na de szerintem mindenki lélegezzen egy mélyet, és élje úgy az életét, ahogy ő tartja egészségesnek. Ez a kilós dolog nagyon személyes ügy. Éppúgy, mint az etika.
Elkezdődött a vakáció! Elballagott minden tizenkettedikes diák, elbillegett minden nyolcadikos, negyedikes tanuló, nagycsoportos óvodás. Szeptemberig senkinek sem jut eszébe házi feladatot írni, ceruzát hegyezni, füzetet, írószert vásárolni, egyenruhát mosni. De mielőtt végleg elfelejtenénk az iskolát, gondoljuk át, hogy ténylegesen mennyibe került az, hogy ingyen járhatnak a gyermekeink iskolába, óvodába.
Az elvándorlási kedv nem újkeletű dolog, elsősorban a fiatalabb korosztály érintett, hiszen családdal már kevesebben vállalnak be ilyen kalandokat. Sok nehézséggel jár, mégis vállaljuk a kockázatot. Van, aki haza jön, és van, aki egy életre elkötelezi magát.
Röviden: ahányszor jónak látja. Pár hete Balogh Petyával tartottam előadást Csíkszeredában a cégek egészséges növekedéséről. Petya sikeres vállalkozó, aki a cápás műsor egyik főszereplője Magyarországon és rém okos. Petyától bármikor kérnék tanácsot, pedig nem is a férjem. És nem azért kérnék, mert nadrágot visel, hisz ahogy nem érdekel, hogy mibe öltözik egy vállalkozó nő, úgy az sem érdekel, hogy mibe öltözik egy vállalkozó férfi. Egyszóval Petyától akkor is tanácsot kérnék, ha szoknyát viselne, mert P
Nem szégyelljük megkérni a minőségi termékünk, a szolgáltatásunk vagy a tudásunk árát, ismerjük az értékeinket, igent mondunk a pénzre. Vagy mégsem? Józan üzletasszonyt, szabadúszó, szellemi munkást és pénzzavarral küzdő alkalmazottat is kérdeztünk: hogyan bánnak a pénzzel? Senki sem szereti, ha a zsebében turkálunk, de az is beszédes, hogy a pénzkérdésről megkérdezetteink név nélkül meséltek. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. májusi lapszámában jelent meg).
Röviden: ahányat akar. Merthogy ez a döntés teljes mértékben róla szól. Az ő teherbíró képességéről. Az ő álmairól. Az ő testéről. Ha vállalkozó nő vagy, nemcsak a tested, hanem az álmaid, a ritmusod, a rutinjaid is mind rólad szólnak. Azt nem mondhatja meg neked más. Ezzel szemben, tudod mi az, ami nem rólad szól? Az áraid.
Még ki sem lábaltunk teljesen a világjárányból, a szomszédos háború árnyékolja be a mindennapjainkat. Miközben csak reménykedünk abban, hogy nem leszünk közvetlenül is érintettek az orosz–ukrán konfliktusban, a gazdasági hatásait máris érezzük mindannyian. Dr. Geréb László közgazdász, a REGA régiókutató egyesület elnöke a racionalizált költekezésre ösztönöz.
Röviden: ahogy akar. Merthogy a nadrágkosztümöt ugyanúgy le lehet költségként írni, mint a virágos maxi ruhát vagy a pizsamát. De kérdezd meg a könyvelőd.
Bár a címben szereplő gyerekdal szövegével már az óvodás kor környékén találkoznak a gyerekek, legtöbben a pénz, a költekezés és megtakarítás fogalmának ismeretével nem rendelkeznek. Feltevődik tehát a kérdés, mikor érdemes zsebpénzt adni a gyereknek, vagy miként válhat ésszerűen költekező felnőtté a csemete – ehhez a kérdéskörhöz kerestük a választ. (Cikkünk a Nőileg magazin 2015. októberi számában jelent meg.)
Az anyagiak menedzselése az egyik legnagyobb aknamező, amin járnunk kell nap mint nap a házasságunkban, függetlenül attól, hogy sok vagy kevés pénzösszeg fut be a számlánkra hónapról hónapra.
Elég sokunknak napi gondja, hogy a pénzt megoldja, beossza, jusson elegendő, amire szükséges. Lehet egyáltalán annyit keresni, amennyi kell egy családnak, vagy marad mindig a havi újratervezés, amiből valami mindig kimarad?
Az anyagi javak felértékelődésével a fogyasztói szokások folyamatosan alakulnak. Választásainkkal (és azok kommunikálásával) folyamatosan üzenünk: melyek számunkra a követendő értékek, vagy épp mit engedhetünk meg magunknak.
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.