Pásztor Márta egy olyan szakmában dolgozik, amelyet sokan inkább elkerülnének. Családjával együtt több mint 30 éve segítik a hozzátartozókat Marosvásárhelyen abban, hogy szeretteik utolsó útja méltóságteljes legyen.
Trucza Adorján neve számtalan vállalkozáshoz fűződik Székelyudvarhelyen: étteremtulajdonos és gasztrofesztivál-szervező, gasztroakadémiát alapított, és már szakácskönyvet is kiadott. „Az összes jó pasi elfogyott már Erdélyben?” – vetette fel nevetve.
Dolgozhatna könyvelőként, belsőépítészként vagy lelkigondozóként is, hisz több szakmát tanult, sőt, filozófiából is diplomázott. Bálint Péter Mónika családi vállalkozásukban, kulcsmásolóként tölti mindennapjait, Székelyudvarhelyen.
„Vízre lépés” volt számára vállalkozóvá válni negyven felett, ha bán valamit, akkor azt, hogy nem hangosította ki hamarabb, mekkora szükségünk van nekünk, nőknek a megerősítésre. Pálfi Kinga válaszolt ezúttal a Marcel Proust által elhíresült kérdésekre.
Negyvenkét évesen döntött úgy, hogy a jól menő építkezési vállalkozása mellett a szociális szférában helyezkedik el, egy gyermekotthonban fog dolgozni. Tíz gyermek nevelője a marosvásárhelyi Dorcas családi típusú gyermekotthonban.
Ha nem a fém- és bútoripari családi vállalkozásnál, akkor saját műhelyében dolgozik Kristó Kinga. Nem kimondottan női légkör, ezért próbált más irányba nyitni, és kötött ki a cuki állatkáknál. 3D nyomtatóval készít nyuszit, medvét, kapibarát.
Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy erdélyi lány, aki megvalósította az amerikai álmot. Jelenleg saját, ezer fős ingatlanügynök-csapatát és hét saját vállalkozást vezet, trainer, az amerikai ingatlanbiznisz közösségi média királynője.
Hulladékból álmodott egy új világot: tíz éve már, hogy újrahasznosított papírból alkot. A marosvásárhelyi táskakészítő és vállalkozó hisz a tűpontos célok megfogalmazásában és a kitartó munka gyümölcsében, hálás a máért, mindig mosolygós.
Első „címlaplányunk”, akinek a nagymamája hamarabb volt címlapunkon, mint ő maga, sok fronton harcoló kommunikációs szakember és több céget vezető vállalkozó, civil szervezetek aktív építője, a legtöbb munkája kapcsolódik valamiként Erdélyhez.
A megszokott, biztos otthont sosem könnyű elhagyni. Akkor sem, ha az ember nincs egyedül. Thököly Emese Csíkszeredában született, de már 18 éve a tengeren túlon él. Hatgyerekes családanyaként vállalkozása abban segíti az anyukákat, hogy szobatisztaságra neveljék gyermekeiket, emellett önkénteskedik és könyvet ír. Mint mondja, a nehézségek Kanadában sem kímélik, mégis úgy érzi, az élet csodái végül felülkerekednek. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)
Temesváron tanult divattervezést, Törökországban az ezüstművességbe kóstolt bele, gyermekeknek tartott kézműves foglalkozásokat Afrikában, vitorlából varrt újrahasznosított táskákat a Kanári-szigeteken, élt rövid ideig Írországban, Görögországban, Thajföldön és Malajziában. Gábor Anita a székelyföldi Alsóboldogfalváról indult el világot látni Erasmus programmal, most itthon próbálja kamatoztatni a nagyvilágban tapasztaltakat: ékszereket készít töretlen lelkesedéssel, és szövi további álmait, kézművességg
Még sosem láttuk slamposan, a magas sarkú cipő szinte védjegye. Néhány évvel ezelőtt még utazások alkalmával is magas sarkút viselt, és az első sportcipőjére is csak nem sokkal ezelőtt sikerült rábeszélni. Bihari Márta, saját utazási irodájának ügyvezetője és a Pro-femina Egyesület elnöke mindig elegáns és nőies, kortalan ruháit huszonéves unokája is szívesen felveszi. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában jelent meg.)
Sikeres vállalkozó és szenvedélyes autógyűjtő, a legtöbben a székelyföldi országutakról ismerik: ha elsuhan a Shelby Cobrájával vagy egy több mint ötvenéves, veterán járgánnyal, még a rendőrök is tátott szájjal figyelik. Jürgen Hausdorf nem csak termete és német akcentusa miatt tűnik ki a székelyföldi üzletemberek sorából, repülőt vezet és Custom Fest-et szervez, Németországot cserélte Székelyföldre közel harminc éve. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. decemberi lapszámában jelent meg.)
Röviden: ez attól függ. Mármint a pasitól vagy nőtől. És a helyzettől. Egy női csoportban láttam nemrég egy bejegyzést, ami erősen elgondolkodtatott, és ezért hálás vagyok. Felmerült a kérdés, hogy mi a legnehezebb egy vállalkozó nő számára, és egy válasz az volt, hogy az egyensúly megteremtése, lévén, hogy mi, nők többet dolgozunk. Én meg azt mondom, hogy nem, nem az a legnehezebb egy vállalkozó nőnek. És még mielőtt valaki máglyára dob, gyorsan megmagyarázom, miért.
Röviden: persze. Nincs ember érzelmek nélkül. Az, hogy a nők mindig csak „hisztiznek” és a férfiak csak „hidegen döntenek”, az, kérem szépen, egy jó nagy marhaság. Mindenki látott már hisztis pasit és racionális nőt, tehát az érzelmeknek nem egy nem a tulajdonosa.
Röviden: ha akar. Merthogy lehet holtomiglan-holtodiglant mondogatni habfehér ruhában, hogy aztán jöjjön az élet, és mint Fülig Jimmy, jól pofán vágjon. Szóval mindenki maga kell eldöntse, hogy vele vagy nélküle, hogy holtomiglan, vagy csak holnapig, mert ez egy nagyon komoly kérdés.
Letette a mikrofont, pedig szerette. S elővette a fakanalat, mert azt még inkább szereti. Legtöbben még mindig műsorvezetőként emlékeznek Kolozsváron Majoros Csillára. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.)
Gyergyószentmiklós amolyan zenei Mekkává vált, zenekarai sikert sikerre halmoznak, viszont a mainstream-ben befutott nevek mellett a komolyzene képviselői is nemzetközi karriert tudhatnak magukénak. Kósa Mária fuvolaművész nemcsak vakációzni jött haza, hanem az EgyFeszt keretében több koncerten is színpadra áll.
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.