Egy tábor, harminc év, számtalan résztvevő. Tusványos ennyi idő alatt sem veszített értékéből, ráadásul évről-évre sikerül újat is mutatnia: új programok, új érzések, új élmények és új arcok is. Ebben a harminc éves újdonságban pedig megmarad annak, ami a kezdetektől: a világ közepe, a biztos pont, ahol ö
Kerek évfordulót ünnepel a Csíkszeredai Nemzetközi Jazzfesztivál, a tizedik születésnap megszervezése azonban keserédes hangulatban indul: Szilágyi Nóra az elmúlt fesztiválok pénzügyi nehézségei miatt elbizonytalanodott a folytatásban, megosztaná valakivel a terhet.
Fekve egy szalmakazalban írtam a Double Rise Fesztivál negyedik kiadásának utolsó napján eme sajátos beszámolót. Vártuk, hogy virradjon, néhányan aludtak, de ha már napfelkelők vagyunk, úgy döntöttem, én stílusosan itt, Napba nézve fejezem be ezt a fesztivált.
Június havában kicsit a múltban, a jelenben, de a jövőben is élünk. Legalábbis ami a kulturális programajánlónkat illeti. A művelődés, az örökségek ápolása, na meg a szórakozás is megadatik, csak hagyni kell, hadd sodorjon magával.
Lesz talán ebben a májusi hónapban alkalmunk a langyos estéket is megtapasztalni – már csak amiatt az el nem hanyagolható tény miatt is jó lenne, hogy rengeteg koncertre hívnak Erdély-szerte.
Újabb magyar kortárs regényre esett a választásom, mert ez kihagyhatatlan olvasmány. Többen is javasolták, hogy el kellene olvasnom Dragomán György valamelyik művét, és már értem is, hogy miért. A Máglya nem könnyű olvasmány, nem egy kis kiruccanás a való világból egy távoli, ismeretlen vidékre, ahol mindig süt a n
Művelődjünk, fejlődjünk, tanuljunk és szeressük a zenét, legalábbis az áprilisi kultúrajánlónk erre ösztönöz, no meg arra is, hogy érezzük jól magunkat.
Ez az alkotás az ezredfordulón készült, és a századforduló – 1900 – nevét viseli, de pont az időtlenségről, a térbeli behatárolhatatlanságról, a művészet megfoghatatlanságáról szól, nagyon konkrétan beszorítva térben és időben.
Úgy néz ki, hogy március a szórakozás mellett a fejlődés hónapja is lesz. Legalábbis havi programajánlónk szerint biztosan!
A Ceaușescu-féle kommunista diktatúra elnyomott minden kezdeményezést, az embereket megfélemlítette a Securitate. Akik jobb életre vágytak, azoknak Magyarország jelentette a reményt, nemcsak azért, mert ott már elkezdődtek a változások, hanem azért is, mert ez jelentette az egyedüli megoldást magyarságuk megőrz&eacut
A tizenöt éves Michael rosszul lesz az utcán, és egy ismeretlen nő segít neki hazajutni. Gyógyulása után a fiú felkeresi a nála húsz évvel idősebb Hannát, szenvedélyes viszony szövődik kettejük között, s a „fiúcska” rendszeresen felolvas a könyveiből...
Ez az első kötet a grófnő memoárjai közül, és őszintén szólva kedvet csinált a többi elolvasásához is. Pedig a története nem csupa játék és nevetés, annak ellenére, hogy gyermekkori élményeit írja meg ebben a kötetben.
Azokat a filmeket szoktam leginkább kedvelni, amelyek későn jelennek meg az on-line filmlejátszó oldalakon, vagy nem kerülnek magyar forgalmazásba, vagy nem találok hozzá feliratot. Úgy érzem, érdemes kínlódni egy kicsit minden ilyen filmalkotásért.
A régió legnagyobb filmes eseménye, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) idei Magyar Napján mutatták be Fekete Ibolya családi-történelmi alkotását, az Anyám és más futóbolondok a családból című filmet. Az alkotás Magyarország után Kolozsváron is óriási sikert a
Színház, zene, szórakozás, kellő komolyság, magunkba fordulás: ki hogy szeretné indítani ezt a vadonatúj évet? A lehetőség mindenki számára adott, a januári kultúrkínálatunkban ezúttal is törekedtünk arra, hogy ne hagyjon hidegen.
A magaskultúra találkozik decemberben a rock`n `rollal, legyenek résen, hogy le ne maradjanak a legjaváról! Az év utolsó hónapjának kultajánlója kövekezik.
Vékony kis könyvecske ez, tele olyan tartalommal, ami szívhez szóló, húsba vágó, és rendkívül tanulságos. Az írónő Péterfy Gergely író felesége. Már ez a tény is felkeltette az érdeklődésemet, meg egyáltalán, olyan szép és kedves a borítója, biztosan
Énekeljenek, táncoljanak, nagyokat kacagjanak! Ugyanis könnyen lehet ilyen a november, ha időt szánnak mindarra, amit kultúrkínálunk.
Főként a fiatalabb generációkban egyre kevesebben vannak, akik ne tettek volna fel már legalább egy kérdést a ChatGPT-nek. Ma már nem az a kérdés, használjuk-e a mesterséges intelligenciát, hanem az, hogy miként tanulunk meg vele együtt élni.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Frusztrációt, lelkiismeret-furdalást okozhat, ha a közösségi médiában látott, ultra-filterezett világhoz hasonlítjuk magunkat. Ez nem feltétlenül a valóság, hangsúlyozza Gergely Orsolya szociológus A pszichológus konyhája legújabb kiadásában.
A Szakáli család nyikómalomfalvi házához vezető út tágas udvaron keresztül, gyümölcsfák között visz fel a dombra – mintha már az út maga is arra késztetne, hogy az ember kicsit lelassuljon, és megérkezzen valami igazán őszintéhez.
Ahogy lehűl a levegő, vastagabbak a pulcsik, hosszabbak a kabátok – és valahogy egyre nehezebb megtalálni magunkat a rétegek alatt. Ismerős az érzés, amikor felveszed a harmadik réteget, és már nem tudod, hol végződsz te, és hol kezdődik a sál?
Gyermekként nagyon szerettem figyelni, ahogy nőttön nőtt a dió a fán. Alig vártam a szeptembert, hogy potyogjon ki a zöld burokból. A diószedés a gyermekek dolga volt, voltak napok, amikor egy fél vödörrel is összegyűjtöttünk a fű közül.
Bár télen gyakrabban száraz, cserepes az ajkaink bőre, az ajakápolásra nem csak a hideg évszakban érdemes figyelni. Ezúttal erről, de a rúzs választásról is szó lesz a Kencében.
A monokróm öltözködés az egyik legegyszerűbb, mégis leglátványosabb stílusfogás: amikor tetőtől talpig egy szín – vagy annak árnyalatai – jelennek meg a szettben. Az eredmény? Optikailag magasabb, karcsúbb sziluett és letisztult, elegáns összhatás.
Immár tizedik éve zajlik Sepsiszentgyörgyön a Design Week, amely a térség egyik legjelentősebb kreatívipari eseményeként a szakma, az ipar és a nagyközönség találkozási pontja.
Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.
A mai kisiskolásoknak nehezebben megy az elcsendesülés, az elmélyülés – talán ez a legszembetűnőbb különbség a mai és a korábbi generációk között, véli Szabó Zsuzsa tanító, aki A pszichológus konyhája legújabb epizódjának meghívottja volt.