Egy tábor, harminc év, számtalan résztvevő. Tusványos ennyi idő alatt sem veszített értékéből, ráadásul évről-évre sikerül újat is mutatnia: új programok, új érzések, új élmények és új arcok is. Ebben a harminc éves újdonságban pedig megmarad annak, ami a kezdetektől: a világ közepe, a biztos pont, ahol ö
Kerek évfordulót ünnepel a Csíkszeredai Nemzetközi Jazzfesztivál, a tizedik születésnap megszervezése azonban keserédes hangulatban indul: Szilágyi Nóra az elmúlt fesztiválok pénzügyi nehézségei miatt elbizonytalanodott a folytatásban, megosztaná valakivel a terhet.
Fekve egy szalmakazalban írtam a Double Rise Fesztivál negyedik kiadásának utolsó napján eme sajátos beszámolót. Vártuk, hogy virradjon, néhányan aludtak, de ha már napfelkelők vagyunk, úgy döntöttem, én stílusosan itt, Napba nézve fejezem be ezt a fesztivált.
Június havában kicsit a múltban, a jelenben, de a jövőben is élünk. Legalábbis ami a kulturális programajánlónkat illeti. A művelődés, az örökségek ápolása, na meg a szórakozás is megadatik, csak hagyni kell, hadd sodorjon magával.
Lesz talán ebben a májusi hónapban alkalmunk a langyos estéket is megtapasztalni – már csak amiatt az el nem hanyagolható tény miatt is jó lenne, hogy rengeteg koncertre hívnak Erdély-szerte.
Újabb magyar kortárs regényre esett a választásom, mert ez kihagyhatatlan olvasmány. Többen is javasolták, hogy el kellene olvasnom Dragomán György valamelyik művét, és már értem is, hogy miért. A Máglya nem könnyű olvasmány, nem egy kis kiruccanás a való világból egy távoli, ismeretlen vidékre, ahol mindig süt a n
Művelődjünk, fejlődjünk, tanuljunk és szeressük a zenét, legalábbis az áprilisi kultúrajánlónk erre ösztönöz, no meg arra is, hogy érezzük jól magunkat.
Ez az alkotás az ezredfordulón készült, és a századforduló – 1900 – nevét viseli, de pont az időtlenségről, a térbeli behatárolhatatlanságról, a művészet megfoghatatlanságáról szól, nagyon konkrétan beszorítva térben és időben.
Úgy néz ki, hogy március a szórakozás mellett a fejlődés hónapja is lesz. Legalábbis havi programajánlónk szerint biztosan!
A Ceaușescu-féle kommunista diktatúra elnyomott minden kezdeményezést, az embereket megfélemlítette a Securitate. Akik jobb életre vágytak, azoknak Magyarország jelentette a reményt, nemcsak azért, mert ott már elkezdődtek a változások, hanem azért is, mert ez jelentette az egyedüli megoldást magyarságuk megőrz&eacut
A tizenöt éves Michael rosszul lesz az utcán, és egy ismeretlen nő segít neki hazajutni. Gyógyulása után a fiú felkeresi a nála húsz évvel idősebb Hannát, szenvedélyes viszony szövődik kettejük között, s a „fiúcska” rendszeresen felolvas a könyveiből...
Ez az első kötet a grófnő memoárjai közül, és őszintén szólva kedvet csinált a többi elolvasásához is. Pedig a története nem csupa játék és nevetés, annak ellenére, hogy gyermekkori élményeit írja meg ebben a kötetben.
Azokat a filmeket szoktam leginkább kedvelni, amelyek későn jelennek meg az on-line filmlejátszó oldalakon, vagy nem kerülnek magyar forgalmazásba, vagy nem találok hozzá feliratot. Úgy érzem, érdemes kínlódni egy kicsit minden ilyen filmalkotásért.
A régió legnagyobb filmes eseménye, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) idei Magyar Napján mutatták be Fekete Ibolya családi-történelmi alkotását, az Anyám és más futóbolondok a családból című filmet. Az alkotás Magyarország után Kolozsváron is óriási sikert a
Színház, zene, szórakozás, kellő komolyság, magunkba fordulás: ki hogy szeretné indítani ezt a vadonatúj évet? A lehetőség mindenki számára adott, a januári kultúrkínálatunkban ezúttal is törekedtünk arra, hogy ne hagyjon hidegen.
A magaskultúra találkozik decemberben a rock`n `rollal, legyenek résen, hogy le ne maradjanak a legjaváról! Az év utolsó hónapjának kultajánlója kövekezik.
Vékony kis könyvecske ez, tele olyan tartalommal, ami szívhez szóló, húsba vágó, és rendkívül tanulságos. Az írónő Péterfy Gergely író felesége. Már ez a tény is felkeltette az érdeklődésemet, meg egyáltalán, olyan szép és kedves a borítója, biztosan
Énekeljenek, táncoljanak, nagyokat kacagjanak! Ugyanis könnyen lehet ilyen a november, ha időt szánnak mindarra, amit kultúrkínálunk.
Nem állítom, hogy teljes a siker, de úton vagyunk: néhány éve még sikerként éltem meg, hogy reggelente nem késtünk el, ma már a reggeli készülődés milyenségére is igyekszem figyelni. Valljuk be, a reggeli indulás gyerekekkel kemény meló.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Akinek kisgyermekes szülőként szilveszter éjszakáján egyáltalán sikerült ébren maradnia éjfélig, az is lehet, hogy megfogadott ezt-azt, mint a régi időkben, amikor meg is fogadta, de be sem tartotta. Pont, mint a népmesékben.
A bölcs asszony tudja, hogy a házasság szent intézményének egyik alappillére az egyensúly. Gondolok itt az egyenlő rangú teherviselésre. Ennek elnyerésére és mederben tartására igencsak frappáns szertartásokat találnak ki az unatkozó asszonyok.
Mindig is kíváncsi voltál, hogy miként indul egy televíziós műsorvezető reggele? Vagy éppen arra, hogy milyen tulajdonságot értékel leginkább egy férfiban? Zsigmond-Magyari Izabella, az Erdély Tv műsorvezetője válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Hogyan indul egy kortárs költő reggele, mi jelenti számára a tökéletes boldogságot, és kik a hétköznapi hősei – André Ferenc csíkszeredai költő, műfordító, szerkesztő, irodalomszervező és szlemmer válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Mindig is több gyermeket szerettem volna, évekig egészen pontosan hármat, aztán Leo születése és az anyaság tényleges megtapasztalása átírt bennem sok mindent, többek között azt is, hogy talán kettő is elég lesz.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mindegyik osztálytársának van apja, csak neki nincs. Vagyis neki is volna, csak nem otthon, hanem valahol máshol. Nem is tudja, hol. Csak az anyja komor tekintetű, zord szavaiból következtet arra, hogy az apjának más felesége lett.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Mivel a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy fontos kifejezni a hőn szeretett társ felé az elvárásokat, végül megkegyelmez urának, és egészen pontosan megfogalmazza neki óhaját: kérlek, hozz nekem valamit.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Van bennünk egy ősi, ösztönös reflex: néhány másodperc alatt felépítünk valakiről egy teljes történetet. Mintha ismernénk. Mintha el tudnánk képzelni az életét, a munkáját, a személyiségét. Pedig mindössze néhány vizuális morzsát kaptunk.
Első emlékeim a savanyú káposztáról a nagyszüleimhez kötődnek. Telente gyakran sült pityóka a lerben, sóval, vajjal (ha volt) fogyasztottuk, na és természetesen hersegő káposztacikával, káposztalével. A jó káposztalé számomra azóta is felér a limonádéval.
Tudtad, hogy egy ember átlagosan évente 72 kilogramm élelmiszert pazarol el? Hogyan lehetnénk tudatosabb vásárlók, fogyasztók? Erről is kérdeztük Antal Imolát, a Food Savers kezdeményezés kommunikációs szakemberét.
Hová kerüljön a sampon? Hát a kondicionáló? Hogyan kell ápolni a fejbőrt, és miért nem mindegy, hogy mikor fésülködünk? Hajápolási kisokossal jelentkezünk az év első Kencéjében.
Január harmadik hétfőjét tartják az év legszomorúbb napjának, az ún. Blue Monday-nek. Egy kis léleksimogató stresszoldás minden nap jól jöhet, szerkesztőségünkben többen valljuk, hogy a szőrös kedvencek dédelgetése jobb kedvre deríthet.
Amikor a „korhoz méltó öltözködésről” beszélünk, valójában nem a társadalmi szabályokra gondolunk. Az első, amit szeretnék tisztázni: korhoz méltón öltözni annyit jelent, hogy úgy öltözöl, ahogyan érzed magad.
A Nőileg szerkesztőségében sokan szoktunk év elején számot vetni az előző évről, remek vizuális módszer erre az előző évi fotóink visszanézegetése. Ezt tettük ezúttal is: kollégáink legjobb Gardrób-fotóit bányásztuk elő. Ezek voltak a kedvenceink.
Kívül-belül különleges: beton alapokon álló, faszerkezetes épület, amelynek falait vakolatba öntött szalmabálák töltik ki. Nem a spórolás a fő szempont – hangsúlyozza Gergely Orsolya és Miklós Csaba –, hanem a fenntarthatóság és az energiatakarékosság.
Hogyan is zajlik az ajakfeltöltés és kinek ajánlott? Egyáltalán, hogyan válasszunk szakembert, és mit tegyünk, hogy elkerüljük a „kacsacsőrt”? Az idei utolsó Kencében plasztikai sebésszel beszéltünk a népszerű szépészeti beavatkozásról.