Születésnapomra kaptam a könyvet, s könnyű nyári olvasmányra számítva csak két évvel később, májusban vettem elő – minden más határidős szakmai kiadvány után tartogatva. Palya Bea Ribizliálom című önéletrajzi vallomása zavarba ejtően őszinte.
„Egymás mellett ültünk egész idő alatt… Nagy, elragadtatott szemét folyton magamon éreztem. Ó, de jó is volt! Utána egész este izgatott az ember, csak vár, vár és vár, de nem tudja mit. Ezt nevezik szerelemnek? Ha nem az, akkor mi? Remek, rossz, szinte megalázó érzés. Imádom!” – így vall Bánffy Katalin első szerelmi élmény&ea
Csupa jó dolognak nézünk elébe ebben a hónapban, ráadásul minőségileg is széles skálán mozog a kulturális kínálat.
Sokak kedvenc írója Márai Sándor, ezért talán nem kell győzködni senkit arról, hogy mennyire zseniális. A gyertyák csonkig égnek és az Eszter hagyatéka talán a legolvasottabb művei, Az igaziról azonban megoszlóak a kritikák...
Igaz ugyan, hogy kezdődik az iskola, ám az újrakezdés hónapja számos izgalmas kulturális programot is kínál Erdély-szerte. Ezekből is csemegézhetünk:
Bizonyára nagyon sokan olvasták már Önök közül ezt a művet, de azért engedjék meg, hogy mégis ajánljam, mert nekem teljesen új az élmény, nem volt korábban szerencsém hozzá, hátha akad még hozzám hasonló. Na nem mintha nem férhettem volna hozzá a szüleim könyvespolcán tinikoromban, vagy a könyvtárban, ami&oacu
Mindig is erre vágytam. Egy valódi, szélesvásznú, epikus produkcióra, ami végre hozzánk és rólunk szól, dadogás, pátosz és provincializmus nélkül.
Önéletrajzi regényt olvasni kicsit más, mert nem lehet úgy megélni a benne történteket, hogy nem vesszük a lelkünkre, nem tehetjük le úgy egy borzalmas jelenet után, hogy á, ez csak fikció. Kim Leine regénye megrázó.
Internetes fórumokon heves viták alakulnak ki annak kapcsán, hogy a kisgyerekek nézzenek vagy sem rajzfilmeket. A keményvonalas anyák arra esküsznek, hogy a rajzfilm ártalmas, és a lakásukban még tévé sincs. Én a rajzfilmhez fordulok, amikor a két gyerekem éppen megbolondul, és semmivel sem tudom lekötni őket.
A könyvet úgy olvastam végig, mintha önéletrajzi írásokat tartalmazna, valahogy az az érzésem volt végig, hogy a szerző maga a főszereplő. Aztán kiderült, hogy bár van valóságalapjuk, ezek mégiscsak fiktív történetek.
Valami lazábbra vágytam, valami másra. Ez volt a szempont, amikor olvasnivalót választottam. Könyvtárunk épp frissen szerezte be Kazuo Ishiguro egyik ismertebb művét, ráadásul nagyon szeretem az angol témájú regényeket.
Valld be, kedves olvasó, hogy fél kezeden meg tudnád számolni, hány új-zélandi filmet láttál életedben! Én férfiasan elismerem, hogy nem sokat, de a Vademberek hajszája (Hunt for the Wilderpeople, 2016) most teljesen fellelkesített. A film versenyzett néhány nemzetközi fesztiválon, és igen beszédes, hogy sokkal több közönségd&iac
Újabb felfedezés, újabb magyar író, remélem, még nincs elegük belőle.
Ez a könyv krimiként is értelmezhető, hiszen egy sorozatgyilkosság bemutatásával kezdődik, aminek a hátterét a novellafüzér végére érthetjük meg leginkább. Senkit ne riasszon el a krimijellege a műnek, ugyanis nem szokványos krimiről van szó, hanem egy csodá
A múlt havi könyvajánlóban futólag említettem A végét Bartis Attilától, és most szeretném komolyabban is a figyelmükbe ajánlani. Akit érdekel a kortárs magyar irodalom, annak kihagyhatatlan mű, véleményem szerint a legmagasabb szintet képviseli ebben a műfajban. Ha annyit mondok, hogy pár nap alatt elolvastam a 604 oldalas könyv
Bevallom őszintén, hogy az elején nem tudtam értékelni ezt a könyvet. Túl egyszerűnek, semmilyennek tűnt. Aztán megértettem: egy átlagos, szürke hétköznapokkal teletűzdelt életutat járhatunk be a főszereplő, William Stoner életén keresztül.
Gárdos Péter első regénye életrajzi ihletésű. Szülei levelezésén keresztül meséli el szerelmük történetét, a koncentrációs táborokból Svédországba szállított két beteg ember találkozását és küzdelmét a gyógyulásért, a felépülésért.
„Colosseum mellett nem jó lakni, mert sok sznobot kell b…ogatni.” Jep Gambardella, A nagy szépség mosolyogva undorodó főhőse pedig ott lakik, és ezt teszi. Sorrentino filmje úgy paskolja pirosra a kilúgozott szellemiségű értelmiségi elit hátsóját, hogy közben rávezet arra, hogyan lépjünk túl korunk értékválságán elegánsan &e
Nehéz lenne hasonlítani valamihez, mert egyedi, mint a mostanában olvasott kortárs szerzők művei általában. És ez jó, nagyon jó. Mert ettől változatos, ettől érdekes. És nagyszerű érzés felfedezni magunknak az újabb és újabb remek írókat, műveket.
Szépsége és tehetsége mellett a Florin Piersic színművésszel kötött házassága emelte a népszerűségnek a kommunista kor körülményei között szinte felfoghatatlan csúcsaira. A Budapesten élő Széles Anna színművésszel beszélgettünk.
Az éjszakázás tényleg mumus. Pedig, hogy repül az idő! Három év úgy telt el, egyet sem kellett aludni. Mármint egyet sem megszakítás nélkül... Az éjszakákkal kapcsolatban az a jó hír, hogy minden esetben kivirrad.
Jó eséllyel utoljára éli át a világ talán legambivalensebb állapotát, ami egyszerre erőn felüli és katartikusan gyönyörű. Harmadik gyermekét várja, ettől is épp olyan különleges, harmadik szülöttként várni a harmadik gyermeket.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Épp az éves „jól megérdemelt” digitális detoxomat töltöttem, amikor a Kamaszok (Adolescence) című sorozat felkerült az egyik legismertebb streaming szolgáltató platformjára.
A zene értelmezése ugyanolyan szabad, mint bármely más művészeti ágé. Jó, ha vannak (szakmai) fogalmaink az interpretációra, de itt ez nem fontos. Minden üzenet érvényes.
Egy éve ezen a napon már az örökölt föld alatt sorakoztak a dughagymák a kertben. Két éve ilyenkor a zöld hagymaszárak már bújtak is. Ma meg hóvihar tombol a vidéken, zaklatott lelkében szorongások cikáznak.
Titkon színész akarok lenni, de félek, ez túl nagyképűen hangzana. Ne viccelj! Az én testalkatommal? Tudom, hogy ennek az egész zenesulinak is csak akkor van értelme, ha tizenkettedik végére egyszer s mindenkorra lefogyok.
Van az a mondás, hogy az idő relatív, képesek vagyunk tíz percet egynek vagy egy órának érzékelni a körülményeink függvényében, de azt hiszem, ez az anyaságra fokozattan igaz. Az elmúlt két évben voltak napok, amikor úgy éreztem, hogy hónapokat öregedtem.
Nem stresszel rá az öltözködésre. „De ha már felöltözünk, akkor olyan ruhákat vegyünk magunkra, amiket szeretünk” – mondja Hajnal Csilla, a Székelyhon marosvásárhelyi újságírója. Szerinte ugyanis önmagunk leszünk az öltözködés által.
Ezzel a mondattal valószínűleg minden stílustanácsadó hirdette már legalább egyszer a szolgáltatását. Mert ez a gondolat annyira általános, hogy lassan rá lehetne gravírozni egy kis táblára, amit felakasztunk a szekrényajtóra.
Kolozsvár közelében, de távol a kincses város zajától bújik meg Farkas Loránd és Bocskai Gyopár méreteiben szerény, berendezésében leheletnyit extravagáns háza. Az otthon, ahol az alkotókedv gyermekkacajjal, kutyaugatással és macskanyávogással elegyedik.
A rebarbarát is a ’89-es fordulat után ismertem meg, addig csak elvétve termesztették felénk. Érdekes, hogy egy politikai változás, új alapanyagok, könyvek, főzőműsorok hozzáférhetősége milyen mértékben megváltoztatja a táplálkozási kultúrát.
A C-vitamin valóságos csodaszer – ezt már rég tudjuk, de csak az utóbbi években vált a kozmetikai ipar népszerű hatóanyagává. Antioxidáns, segít a bőr rugalmasságának megőrzésében és még a pigmentfoltok eltüntetésére is jó.
Üde színfolt a Székelyhon szerkesztőségében, Bencze Emese kolléganőnk az a fajta nő, akit szeret a kamera méregzöldben és „boszorkányszoknyában”, romantikus-virágosban, de akár a szürke visszafogott árnyalataiban is.
Meleg fények, meghittség, és mégis lényegre törő funkcionalitás jellemzi Sólyomék gyergyóújfalvi házát. Az egykori kommunista kockaház tornácos parasztházzá alakult, sok, kalákában végzett munkával, türelemmel és a gyökerek megtartó erejével.
Éppen repülőn ülök, amikor ezeket a sorokat írom. A meleg, a napsütés feltöltött, így ideális pillanat ez, hogy megválaszoljam a sokszor hallott kérdéseket: mit ad nekem az utazás, és mire tanít?
Van az a pillanat, amikor felöltözöl reggel, végignézel magadon a tükörben, és... valami nem stimmel. Sokszor észre sem vesszük, de a cipő az, ami vagy felemel, vagy lehúz – nemcsak képletesen, hanem szó szerint is.