Énekeljenek, táncoljanak, nagyokat kacagjanak! Ugyanis könnyen lehet ilyen a november, ha időt szánnak mindarra, amit kultúrkínálunk. 

Születésnapomra kaptam a könyvet, s könnyű nyári olvasmányra számítva csak két évvel később, májusban vettem elő – minden más határidős szakmai kiadvány után tartogatva. Palya Bea Ribizliálom című önéletrajzi vallomása zavarba ejtően őszinte.

„Egymás mellett ültünk egész idő alatt… Nagy, elragadtatott szemét folyton magamon éreztem. Ó, de jó is volt! Utána egész este izgatott az ember, csak vár, vár és vár, de nem tudja mit. Ezt nevezik szerelemnek? Ha nem az, akkor mi? Remek, rossz, szinte megalázó érzés. Imádom!” – így vall Bánffy Katalin első szerelmi élmény&ea

Csupa jó dolognak nézünk elébe ebben a hónapban, ráadásul  minőségileg is széles skálán mozog a kulturális kínálat.

Sokak kedvenc írója Márai Sándor, ezért talán nem kell győzködni senkit arról, hogy mennyire zseniális. A gyertyák csonkig égnek és az Eszter hagyatéka talán a legolvasottabb művei, ráadásul többet meg is filmesítettek. Az igaziról megoszl&o

Igaz ugyan, hogy kezdődik az iskola, ám az újrakezdés hónapja számos izgalmas kulturális programot is kínál Erdély-szerte. Ezekből is csemegézhetünk:

Bizonyára nagyon sokan olvasták már Önök közül ezt a művet, de azért engedjék meg, hogy mégis ajánljam, mert nekem teljesen új az élmény, nem volt korábban szerencsém hozzá, hátha akad még hozzám hasonló. Na nem mintha nem férhettem volna hozzá a szüleim könyvespolcán tinikoromban, vagy a könyvtárban, ami&oacu

Mindig is erre vágytam. Egy valódi, szélesvásznú, epikus produkcióra, ami végre hozzánk és rólunk szól, dadogás, pátosz és provincializmus nélkül.

Önéletrajzi regényt olvasni kicsit más, mert nem lehet úgy megélni a benne történteket, hogy nem vesszük a lelkünkre, nem tehetjük le úgy egy borzalmas jelenet után, hogy á, ez csak fikció. Kim Leine regénye megrázó. 

Internetes fórumokon heves viták alakulnak ki annak kapcsán, hogy a kisgyerekek nézzenek vagy sem rajzfilmeket. A keményvonalas anyák arra esküsznek, hogy a rajzfilm ártalmas, és a lakásukban még tévé sincs. Én a rajzfilmhez fordulok, amikor a két gyerekem éppen megbolondul, és semmivel sem tudom lekötni őket.

A könyvet úgy olvastam végig, mintha önéletrajzi írásokat tartalmazna, valahogy az az érzésem volt végig, hogy a szerző maga a főszereplő. Aztán elolvastam egy-két blogbejegyzést meg interjút a íróval, és kiderült, hogy bár van valóságalapjuk, ezek mégiscsak fiktív történetek. Maros Dániel nem azonos Jászberényi S&aacut

Valami lazábbra vágytam, valami másra. Ez volt a szempont, amikor olvasnivalót választottam. Könyvtárunk épp frissen szerezte be Kazuo Ishiguro egyik ismertebb művét, ráadásul nagyon szeretem az angol témájú regényeket.

Valld be, kedves olvasó, hogy fél kezeden meg tudnád számolni, hány új-zélandi filmet láttál életedben! Én férfiasan elismerem, hogy nem sokat, de a Vademberek hajszája (Hunt for the Wilderpeople, 2016) most teljesen fellelkesített. A film versenyzett néhány nemzetközi fesztiválon, és igen beszédes, hogy sokkal több közönségd&iac

Újabb felfedezés, újabb magyar író, remélem, még nincs elegük belőle.

Ez a könyv krimiként is értelmezhető, hiszen egy sorozatgyilkosság bemutatásával kezdődik, aminek a hátterét a novellafüzér végére érthetjük meg leginkább. Senkit ne riasszon el a krimijellege a műnek, ugyanis nem szokványos krimiről van szó, hanem egy csodá

A múlt havi könyvajánlóban futólag említettem A végét Bartis Attilától, és most szeretném komolyabban is a figyelmükbe ajánlani. Akit érdekel a kortárs magyar irodalom, annak kihagyhatatlan mű, véleményem szerint a legmagasabb szintet képviseli ebben a műfajban. Ha annyit mondok, hogy pár nap alatt elolvastam a 604 oldalas könyv

Bevallom őszintén, hogy az elején nem tudtam értékelni ezt a könyvet. Bartis Attila ˶A vége” című regénye után olvasva, túl egyszerűnek, semmilyennek tűnt. Aztán megértettem, hogy a könyv fülszövegében leírtak valóban a lényegét ragadják meg a műnek: egy átlagos, szürke hétköznapokkal teletűzdelt életutat járhatunk be a fősz

Gárdos Péter első regénye életrajzi ihletésű. Szülei levelezésén keresztül meséli el szerelmük történetét, a koncentrációs táborokból Svédországba szállított két beteg ember találkozását és küzdelmét a gyógyulásért, a felépülésért.

„Colosseum mellett nem jó lakni, mert sok sznobot kell b…ogatni.” Jep Gambardella, A nagy szépség mosolyogva undorodó főhőse pedig ott lakik, és ezt teszi. Sorrentino filmje úgy paskolja pirosra a kilúgozott szellemiségű értelmiségi elit hátsóját, hogy közben rávezet arra, hogyan lépjünk túl korunk értékválságán elegánsan &e