G. vagyok, ötvenkét éves férfi. Egy felcímezetlen boríték volt tegnap a postaládámban. Olyan kis finomka levél, melynek halvány rózsaszíne láttán, rögtön az orrához kapja az ember, hogy beszippantsa illatát. Enyhe, de mélyről jövő vanília volt, különösen izgalmas. Bizsergetően izgalmas az is, hogy egy szürkülő férfi ilyen levelet
Alkohol, drog, erőszak, baleset – talán ezek a legijesztőbb „mumusok”, amelyek a szülők szerint tinédzserkorú gyermekeiket fenyegetik az éjszakában. Ahová vágynak a fiatalok. Mert ott van az élet, ott vannak a társak, a kalandok, és a szabadság érzete.
Örs fiam valósággal elkényeztet a bókjaival mostanság. A nőnapi vacsorára készülődöm éppen, csinosítom magam a tükör előtt, kíváncsian kutatom tükörbéli képmásom visszaigazolását, hogy jó nő vagyok, karcsú és vonzó, és... Szóval, ellenállhatatlan.
Este, amikor a gyerekek már ágyban vannak, és az esti szertartás utolsó momentuma is lezárult, még ott maradok velük, összebújva. Ilyenkor befészkelem magam én is közéjük, és várom, hogy elszenderedjenek.
Egyszer volt, hol nem volt, de talán igaz sem volt, volt egyszer egy hatalmas királynak egy gyönyörű lánya. Tökéletes derék-csípő arány, igazi homokóra alkat, kerek popsi, szép, hosszú lábak, finom kezek és bájos, szimmetrikus arc, valamint mandulaalakú, csillogó szemek. Csupán az orrával volt egy kis gond, azt egy kicsit fennebb hordta a kelletén&ea
Áldott az, akinek testvére van, hiszen a rokoni köteléken túl, barát, segítő- és játszótárs is egyben. Szülőként pedig leírhatatlanul jó érzés látni az első-, másod- és sokadik szülöttet együtt felnőni. Óriási feladat az ő útjukat egyengetni, de ezt ellensúlyozza az a lelki gazdagság, amit nyújtanak: kiteljesed&eac
Amikor azt tanították nekünk, hogy a kisgyerek születése egy párkapcsolatban krízist idéz elő, akkor rózsaszín képzelgéseimbe az valahogy nem volt beleszőve, hogy a fiatal szülők baráti kapcsolatait is alapjaiban megrengeti és átrendezi.
Tetszik, nem tetszik, a földi élet kizárólag szénalapú. Minden általunk ismert szerves anyagban megtalálható, hiszen azok szén alapvázat tartalmaznak, és úgy tűnik, hogy egyelőre esze ágában sincs átadni ezt az előkelő pozícióját más elemeknek. Lehangoló, hogy ránézel egy férfira, és meg kell állapítanod,
Bár a világ a szűzen fogant Megváltót ünnepli, sokan a három királyt várjuk leginkább, vagy bár azt az egyet, aki mennybe repíti a bennünk rejlő angyalt. Szerelmeskedni a szeretet ünnepén? Jézus! Kinek jut eszébe ilyen paráznaság? Nekünk.
Krizbai Tímea klinikai pszichológus, táplálkozási szakértő a Dósa Zoltán által szervezett Pszinkron előadássorozat egyikén beszélt a táplálkozási zavarokról. Erdélyben szinte egyedüliként szakértője ennek a témának.
Az ígérgetések korszakát éljük újra, választási kampánylázban ég az ország, csak úgy cikáznak a levegőben a súlytalanabbnál üresebb ígéretek: hogyan élhetnénk jobban, mitől-kitől lennénk boldogabbak, önrendelkezés, emberbarát munkahely, gyermekbarát, családbarát város, ország... Ha
A depresszió az egyik leggyakoribb hangulatzavar. Velejárói, a szomorúság, a lehangoltság, a reménytelenség természetes érzelmek, de amikor ezek „besűrűsödnek”, elsötétítik az eget és az életet, akkor kellene megszólalnia a vészcsengőnek: baj van!
Kedves Apuka! Gondolom, felesége említette önnek, hogy felkeresett engem, ugyanis nagyon aggasztotta már az utóbbi időben, hogy kisfia viselkedése megváltozott: túl csendes lett, kedvetlen, sokszor még játszani sem akar lemenni a barátaihoz az udvarra, pedig a nyáron alig tudta abbahagyni a focizást, most csak a tablet előtt ülne egész lefekvésig. Esténként gyakran sír, nem tud
A lány az igazit kereste, a fiú szintén. Egyelőre külön-külön. Amikor először összefutottak, meg is beszélték ezt egymással, sok egyéb mellett. Mi több, úgy döntöttek, hogy találkoznak még, és beszámolnak egymásnak arról, hogy mennyire sikeres a párvadászat. Beszélgetéseik egyre meghittebbek lettek, és egyre nyíltabban bes
Monopoly, sakk, tablé, malom, 21, Ki nevet a végén?, Gazdálkodj okosan! Ismerősen csengenek? Hát persze! Mindegyikünknek eszébe jut e szó hallatán egy-egy kedves emlék a szomszédban átrömizett éjszakákról, az egész estés családi társasjátékpartikról, amelyek a leridegebb téli estékbe is örömteli pillanatokat csaltak.
A hétköznapi nyelvben gyakorta tévesen vagy elnagyoltan használják a frigid és frigiditás kifejezéseket: a pontosítás igénye nélkül és a szó pejoratív értelmében címkéznek meg olyan nőket, akik szexuális életükben küzdenek problémákkal.
A csavaros ládában, a Hatlapfejű család rekeszében a gyerekek, Csabarka és Csavarka faggatják az anyacsavart:
− Mesélj anyu, hogy jöttetek össze apuval!
− A csavargyár raktárában volt egy óriási buli, bömbölt a rádióból a Csavard fel a szőnyeget… − kezdi az emlékezést az anyacsavar.
Miközben e sorokat írom, egy magányos, szomorú gyereket látok a rohangáló, nevetgélő társak között. Meg egy olyan gyereket, aki „esztelen” viselkedéssel, például verekedéssel, erőltetett „jópofizással” próbálja magára felhívni a figyelmet, miközben egyre inkább a peremre szorul. Kezdődik a tanév, ha van valahol ilyen gond,
Külföldről hazatérni egy kisvárosba – ahol mindenkit ismernek, és ahol a kötött normák határozzák meg a hétköznapokat – nem könnyű feladat. Pláne, ha az ember olyan színes, különleges és egyedi személyiség, mint Vinczellér Zsuzsa.
Az éjszakázás tényleg mumus. Pedig, hogy repül az idő! Három év úgy telt el, egyet sem kellett aludni. Mármint egyet sem megszakítás nélkül... Az éjszakákkal kapcsolatban az a jó hír, hogy minden esetben kivirrad.
Jó eséllyel utoljára éli át a világ talán legambivalensebb állapotát, ami egyszerre erőn felüli és katartikusan gyönyörű. Harmadik gyermekét várja, ettől is épp olyan különleges, harmadik szülöttként várni a harmadik gyermeket.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Épp az éves „jól megérdemelt” digitális detoxomat töltöttem, amikor a Kamaszok (Adolescence) című sorozat felkerült az egyik legismertebb streaming szolgáltató platformjára.
A zene értelmezése ugyanolyan szabad, mint bármely más művészeti ágé. Jó, ha vannak (szakmai) fogalmaink az interpretációra, de itt ez nem fontos. Minden üzenet érvényes.
Egy éve ezen a napon már az örökölt föld alatt sorakoztak a dughagymák a kertben. Két éve ilyenkor a zöld hagymaszárak már bújtak is. Ma meg hóvihar tombol a vidéken, zaklatott lelkében szorongások cikáznak.
Titkon színész akarok lenni, de félek, ez túl nagyképűen hangzana. Ne viccelj! Az én testalkatommal? Tudom, hogy ennek az egész zenesulinak is csak akkor van értelme, ha tizenkettedik végére egyszer s mindenkorra lefogyok.
Van az a mondás, hogy az idő relatív, képesek vagyunk tíz percet egynek vagy egy órának érzékelni a körülményeink függvényében, de azt hiszem, ez az anyaságra fokozattan igaz. Az elmúlt két évben voltak napok, amikor úgy éreztem, hogy hónapokat öregedtem.
A rebarbarát is a ’89-es fordulat után ismertem meg, addig csak elvétve termesztették felénk. Érdekes, hogy egy politikai változás, új alapanyagok, könyvek, főzőműsorok hozzáférhetősége milyen mértékben megváltoztatja a táplálkozási kultúrát.
A C-vitamin valóságos csodaszer – ezt már rég tudjuk, de csak az utóbbi években vált a kozmetikai ipar népszerű hatóanyagává. Antioxidáns, segít a bőr rugalmasságának megőrzésében és még a pigmentfoltok eltüntetésére is jó.
Jártál már úgy, hogy beléptél egy boltba csak „szétnézni”, aztán hirtelen két-három ruhadarabbal a kezedben találtad magad? A pénztárnál pedig talán átvillant benned a gondolat: tényleg kellenek ezek nekem?
Üde színfolt a Székelyhon szerkesztőségében, Bencze Emese kolléganőnk az a fajta nő, akit szeret a kamera méregzöldben és „boszorkányszoknyában”, romantikus-virágosban, de akár a szürke visszafogott árnyalataiban is.
Meleg fények, meghittség, és mégis lényegre törő funkcionalitás jellemzi Sólyomék gyergyóújfalvi házát. Az egykori kommunista kockaház tornácos parasztházzá alakult, sok, kalákában végzett munkával, türelemmel és a gyökerek megtartó erejével.
Éppen repülőn ülök, amikor ezeket a sorokat írom. A meleg, a napsütés feltöltött, így ideális pillanat ez, hogy megválaszoljam a sokszor hallott kérdéseket: mit ad nekem az utazás, és mire tanít?
Ahogy a színek újra megjelennek odakint, és az egyhangúságot felváltja a vibrálás, megújulásra vágyunk nem csak a ruhatárunk, de a tányérunk tartalmának tekintetében is. Könnyedségre vágyunk, élénk színű, könnyű, ropogós, harsogó összetevőkre.
Van az a pillanat, amikor felöltözöl reggel, végignézel magadon a tükörben, és... valami nem stimmel. Sokszor észre sem vesszük, de a cipő az, ami vagy felemel, vagy lehúz – nemcsak képletesen, hanem szó szerint is.
Kolléganőnk a marketingmenedzserek gyöngye, hosszú évek óta hűséges társunk a lapkészítésben. És nem csupán a rózsaszín megannyi árnyalata ragyog rajta, de mindig mosolyog a szeme is.