Az a bizonyos tíz nap, amelyért hónapokkal előtte sóvárgunk: családi nyaralás a neve. Mindenki várja... Vagy mégsem? Kisgyermekesek örök kérdése, hogy az igazi szabadság-e ez. Ebben a dilemmában segíthet egy dadus, hacsak nem épp ő a feszültségkeltő elem.
Reptér. Becsekk. Ja, az onlájn volt, akkor csak telefonos becsekket mutatok a gépnek. Csipog, mehetek. Levetkőzöm, nadrágszíjat le, az őr mutatja, hogy a reggel gondosan megkreált kontyomat is legyek szíves szétszedni. Nem örülök, de itt ő a főnök, inkább szedem ki a gondosan berakott hajcsatokat.
A pszichológusról a köztudatban legtöbbször olyan kép él, hogy ő valamiféle vesébe látó, lelki szennyesünkben turkáló boszorkány és emberkinézetű lény keveréke. Nem jó vele sokat diskurálni, félő, hogy rögtön kideríti, hogy nem vagyunk teljesen fixek.
Hurrá, nyaralunk! És nyaralni jó, de kivel a legjobb? Jöhet a felhőtlen kikapcsolódás, a lazulás és a pihenés, olykor mégis borússá válik a páros vagy családos szabadság. Sebaj, legalább van mivel dicsekedni.
Meztelenül jövünk a világra, majd takargatni kezdenek, és egy életen át többnyire „beöltözötten” jelenünk meg. De mi van otthon? Mi tapad a meztelen bőrünkhöz és magához a meztelenséghez? Beszéljünk róla pőrén és tabuk nélkül!
Velünk, nőkkel az esetek többségében egyszerűen megtörténik a csoda: kisbabánk világra jöttekor ott feszül kettőnk között az eltéphetetlen kötelék. A kutatók évtizedek óta boncolgatják ezt a csodát. És bizony sok érdekes dologra világítottak rá.
Sok olyan nő él közöttünk, aki nem kap kézzel készített papír csecsebecsét és illatos gyöngyvirágot május első vasárnapján. Mert nem lehet gyerekük. Mert nem találnak társat hozzá. Vagy mert köszönik, jól vannak gyerek nélkül is.
Ezt a fülemnek oly kedves történetet egy idős tiszteletestől hallottam, aki sok mindent megélt a felesége mellett. Nem csoda, hogy nyugdíjasként gyakran panaszkodott, hogy hallása megromlott, az az érzése, hogy a korábban zajos világ csak tátog körülötte.
Nőket és férfiakat egyaránt érintheti, szexuális felhang nélkül is, a munkahelyi zaklatás, azaz a mobbing. Ezt Romániában 2015 októberétől tiltja jogszabály, mégis igen nehéz védekezni ellene, ugyanis a köztudatban még ma is alig ismert a fogalom.
Tudom, hogy a férfiak a Marsról jöttek, mi pedig a Vénuszról, másképp vagyunk huzalozva, másak az erősségeink, igényeink, céljaink, más tanácsokat sütnek bele útravalóul a pogácsáinkba, mielőtt elindulunk szerencsét próbálni a nagyvilágba.
Vannak gyermekeid, kedves Olvasó? Kevésbé szereted egyiket vagy másikat? Ha több gyermeket szeretsz, osztódik, netán elfogy belőled a szeretet? Ugye, hogy nem?! És el tudod képzelni, hogy egyszerre több férfit vagy több nőt szeress szerelemmel? Légy őszinte: sosem voltál a társad mellett másba (is) szerelmes? Na és csaltak már meg?
Már a lányság sem a régi. Pláne, ha az ember épp megszabadulna tőle. Mert manapság nemcsak szimplán férjhez megyünk, s elhúzunk nászútra, hanem a nagy napot egy csomó kisebb, és nem sokkal kevésbé fontos esemény előzi meg. Az esküvői vásárokra járás, aztán, mivel az esküvői v&
Papírhegyeket emelhet a szülő a cseperedő gyermeke keze alól kikerülő alkotásokból. Lefűzi a rajzokat, kiaggatja az irkafirkákat, megőrzi az óvodai és az iskolai munkákat, büszkén újralapozza azokat... és elemzi. Miért is?
Az aszfaltos út egy idő után mogyoróscsoki földútra vált, kicsit dilemmázom: vajon jó helyen járok? Józsi telefonon mondja, hogy menjek még előre, egészen addig, míg meglátom az imaházat. És valóban: a putrik és az újonnan épült szebbecske, de mindenképp drága házak köz&uu
Hétköznapjaink egyharmadát – jó esetben – a munkahelyünkön töltjük. Hogy milyen minőségű az ottlét, hogyan alakul szakmai életünk, nagy hatással van a magánszféránkra is.
Se szeri, se száma manapság a fogamzásgátlási módszereknek, azonban a velük szembeni elvárásaink is hasonlóan számosak: legyen hatékony és könnyen használható, elérhető, ne legyenek mellékhatásai, ne befolyásolja a későbbi teherbeesést és a libidót, és amennyiben valóban bekövetkezik a megtermékenyülés, ne
Szeretem, mert meleg lett. A játszón, ahol hintázni szoktunk, láttam sok piros és fekete hátú bodobácsot. Ilyen mászókákat még nem láttam, mióta kibújtam anya hasából. Ott nagyon szerettem, mert piros volt minden, meleg, és egyfolytában hintázni lehetett.
Minden szülő életében eljön az az időszak, amikor először kell másra bíznia csemetéjét. Lehet szó csupán heti néhány alkalomról, egy-egy estéről vagy akár egész napos felügyeletről, fontos, hogy olyan személyre bízzuk gyermekünket, akiben megbízunk.
Hadnagy Jolán és az általa összefogott közösség célja, hogy Tamási Áronra szülőfalujában ne csak a jeles évfordulókon emlékezzenek, hanem a helybéliek és a látogatók mindennapjainak része legyen az író, aki „irodalmi szintre emelte a székely nyelvjárást”.
Immár két hónapja, kisbabája hozzátáplálásával egyidejűleg váltott életmódot. Sporttal, tiszta étkezéssel, mentális megújulással. Úgy érezte, a tőle telhetőt megtette, jó úton halad, és immár a felnőtt méltóságával és elfogadással tud testére tekinteni.
Öt gyermek, négy fiú és egy lány édesapja, az Oklándi Unitárius Egyházközség lelkésze, ugyanakkor feleségével, Csillával a szovátai Sirülők néptáncegyüttes oktatója immár tíz éve. Júniusban elsőként Tőkés Lóránt válaszolt villámkérdéseinkre.
Hónapok óta figyelem az anyatársak táskáit: hogyan tudnak mindent is belezsúfolni naponta, ötleteket lopok, miként lehet még profibban felkészülni a mindennapok váratlan kihívásaira. Innen jött a kíváncsiság: mit cipelnek táskáikban szerzőink magukkal?
Édesanyám, maga nem értheti, nincs is annál szebb és jobb, mint amikor van egy ilyen bandád. Mindenkit ismersz már totyogós korod óta, és bár szétszéledtetek, a füttyszóra rohantok, és csak ültök a nyári estéken a poros utcán, és lógatjátok a lábatokat.
Engedd el tévedéseidet. Bízz Istenben, megbocsát a Teremtő. Ne légy túl kegyetlen önmagadhoz. Tévedéseidet nem tudtad kikerülni. Nem tudtad megvédeni magadat tőlük. Jönniük kellett. A tévedéseknek.
Dühös vagyok az ébresztőre. Nem ér, hogy máris reggel van. Amikor olyan melegen és puhán ölel körül az ágy. Nyújtózkodom egyet. A madarak reggeli csicsergését hallva, máris öröm férkőzik a szívembe, hiszen tavasz van végre…
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Szombaton Enikővel ketten vagyunk szolgálatosak. Ő rakja az árut, én kiszolgálok. Úgyis jobb, ha gyógyszerész van elöl.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Szakáll vagy simára borotvált arc? A férfiak ápoltsága ma már jóval több egy gyors borotválkozásnál. Szász Ferenc-Barna borbéllyal a barbershopok reneszánszáról, a jó borotválkozásról és az ápolt szakáll titkairól beszélgettünk.
Nem kell mindjárt hónapokra Dél-Amerikába menni vagy egyedül végigstoppolni Ázsiát: lehet egy háromnapos városnézés Rómában, egy koncert Budapesten vagy egy konferencia után megtoldott hétvége. Az önállóságot nem kilométerben mérik...
Van valami varázslatos abban, ahogy nyártól őszig megtelik a kamra színes üvegekkel. S bár ma már szinte mindenhez hozzájutunk télen is, és házias ízeket is vásárolhatunk egész évben, a saját kezünkkel szedett, pucolt zöldségnek, gyümölcsnek nincs párja.
Van valami különös a szeptemberben. Ahogy hűvösebbé válnak a reggelek, előkerülnek a zárt cipők, a zakók és a „most aztán összeszedem magam” gondolatok. Mintha a nyár végével nekünk is kötelező lenne minden szempontból jobb változatunkká alakulni.
Gurzó Bernadette szín- és stílustanácsadóként vallja: nem hatalmas mennyiségű ruhára van szükségünk, hanem arra, hogy a szekrényünkben lévők harmóniában legyenek egymással, így bármit kapunk magunkra, stílusos lesz a megjelenésünk.
Molnár Renáta és férje, Botond csíkzsögödi otthona nemcsak a kilátás miatt figyelemre méltó. Egyszerre modern és rusztikus, vagány megoldásokkal, tele színekkel. És ha körbejárjuk, nemcsak egy otthont ismerünk meg, hanem a benne élők értékrendjét is.
Négy éve vágtunk neki az első kempinges Balkán-túránknak. Akkor még mi sem tudtuk pontosan, mire vállalkozunk. A légkondicionált hotelszobát autóra, a kényelmes ágyat egy improvizált fekhelyre, a saját fürdőszobát pedig kempingmosdóra cseréltük.
Fiatal, energikus, céltudatos – így jellemezhetjük röviden Varga Emőkét, Székelyudvarhely legfiatalabb háziorvosát. Gardróbja egyszerre tükröz visszafogott eleganciát, praktikumot és vidám, egyéni stílust.
Az erdő-mezőjárás kiégésmegelőző kiszakadás a városi létből, remekül csendesíti a mókuskerék-stresszet. A kíméletesen gyűjtött növények feldolgozása, a közös főzés pedig jó alkalom egymás alaposabb megismerésére, kapcsolódásra, közelebb engedésre.