Az a bizonyos tíz nap, amelyért hónapokkal előtte sóvárgunk: családi nyaralás a neve. Mindenki várja... Vagy mégsem? Kisgyermekesek örök kérdése, hogy az igazi szabadság-e ez. Ebben a dilemmában segíthet egy dadus, hacsak nem épp ő a feszültségkeltő elem.
Reptér. Becsekk. Ja, az onlájn volt, akkor csak telefonos becsekket mutatok a gépnek. Csipog, mehetek. Levetkőzöm, nadrágszíjat le, az őr mutatja, hogy a reggel gondosan megkreált kontyomat is legyek szíves szétszedni. Nem örülök, de itt ő a főnök, inkább szedem ki a gondosan berakott hajcsatokat.
A pszichológusról a köztudatban legtöbbször olyan kép él, hogy ő valamiféle vesébe látó, lelki szennyesünkben turkáló boszorkány és emberkinézetű lény keveréke. Nem jó vele sokat diskurálni, félő, hogy rögtön kideríti, hogy nem vagyunk teljesen fixek.
Hurrá, nyaralunk! És nyaralni jó, de kivel a legjobb? Jöhet a felhőtlen kikapcsolódás, a lazulás és a pihenés, olykor mégis borússá válik a páros vagy családos szabadság. Sebaj, legalább van mivel dicsekedni.
Meztelenül jövünk a világra, majd takargatni kezdenek, és egy életen át többnyire „beöltözötten” jelenünk meg. De mi van otthon? Mi tapad a meztelen bőrünkhöz és magához a meztelenséghez? Beszéljünk róla pőrén és tabuk nélkül!
Velünk, nőkkel az esetek többségében egyszerűen megtörténik a csoda: kisbabánk világra jöttekor ott feszül kettőnk között az eltéphetetlen kötelék. A kutatók évtizedek óta boncolgatják ezt a csodát. És bizony sok érdekes dologra világítottak rá.
Sok olyan nő él közöttünk, aki nem kap kézzel készített papír csecsebecsét és illatos gyöngyvirágot május első vasárnapján. Mert nem lehet gyerekük. Mert nem találnak társat hozzá. Vagy mert köszönik, jól vannak gyerek nélkül is.
Ezt a fülemnek oly kedves történetet egy idős tiszteletestől hallottam, aki sok mindent megélt a felesége mellett. Nem csoda, hogy nyugdíjasként gyakran panaszkodott, hogy hallása megromlott, az az érzése, hogy a korábban zajos világ csak tátog körülötte.
Nőket és férfiakat egyaránt érintheti, szexuális felhang nélkül is, a munkahelyi zaklatás, azaz a mobbing. Ezt Romániában 2015 októberétől tiltja jogszabály, mégis igen nehéz védekezni ellene, ugyanis a köztudatban még ma is alig ismert a fogalom.
Tudom, hogy a férfiak a Marsról jöttek, mi pedig a Vénuszról, másképp vagyunk huzalozva, másak az erősségeink, igényeink, céljaink, más tanácsokat sütnek bele útravalóul a pogácsáinkba, mielőtt elindulunk szerencsét próbálni a nagyvilágba.
Vannak gyermekeid, kedves Olvasó? Kevésbé szereted egyiket vagy másikat? Ha több gyermeket szeretsz, osztódik, netán elfogy belőled a szeretet? Ugye, hogy nem?! És el tudod képzelni, hogy egyszerre több férfit vagy több nőt szeress szerelemmel? Légy őszinte: sosem voltál a társad mellett másba (is) szerelmes? Na és csaltak már meg?
Már a lányság sem a régi. Pláne, ha az ember épp megszabadulna tőle. Mert manapság nemcsak szimplán férjhez megyünk, s elhúzunk nászútra, hanem a nagy napot egy csomó kisebb, és nem sokkal kevésbé fontos esemény előzi meg. Az esküvői vásárokra járás, aztán, mivel az esküvői v&
Papírhegyeket emelhet a szülő a cseperedő gyermeke keze alól kikerülő alkotásokból. Lefűzi a rajzokat, kiaggatja az irkafirkákat, megőrzi az óvodai és az iskolai munkákat, büszkén újralapozza azokat... és elemzi. Miért is?
Az aszfaltos út egy idő után mogyoróscsoki földútra vált, kicsit dilemmázom: vajon jó helyen járok? Józsi telefonon mondja, hogy menjek még előre, egészen addig, míg meglátom az imaházat. És valóban: a putrik és az újonnan épült szebbecske, de mindenképp drága házak köz&uu
Hétköznapjaink egyharmadát – jó esetben – a munkahelyünkön töltjük. Hogy milyen minőségű az ottlét, hogyan alakul szakmai életünk, nagy hatással van a magánszféránkra is.
Se szeri, se száma manapság a fogamzásgátlási módszereknek, azonban a velük szembeni elvárásaink is hasonlóan számosak: legyen hatékony és könnyen használható, elérhető, ne legyenek mellékhatásai, ne befolyásolja a későbbi teherbeesést és a libidót, és amennyiben valóban bekövetkezik a megtermékenyülés, ne
Szeretem, mert meleg lett. A játszón, ahol hintázni szoktunk, láttam sok piros és fekete hátú bodobácsot. Ilyen mászókákat még nem láttam, mióta kibújtam anya hasából. Ott nagyon szerettem, mert piros volt minden, meleg, és egyfolytában hintázni lehetett.
Minden szülő életében eljön az az időszak, amikor először kell másra bíznia csemetéjét. Lehet szó csupán heti néhány alkalomról, egy-egy estéről vagy akár egész napos felügyeletről, fontos, hogy olyan személyre bízzuk gyermekünket, akiben megbízunk.
Az elmenők nem kihulló láncszemek, hanem maradandó, csak láthatatlanná váló, de nagyon is létező részeink. Nem kevesebbek és szegényebbek leszünk, hanem gazdagabbak, mert közénk, hozzánk tartoztak, elmenésükben is végérvényesen itt maradnak.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
A Krónika szerkesztőségének „legcsajosabb” tagja, szereti a színeket, a miniket és a magas sarkú cipőket. Bede Laura a hétköznapokon is elegáns – de sosem hivalkodó –, ám amikor „kiöltözik” jeles alkalmakkor, bizony minden szempár rászegeződik.
Gyermekként nagyon szerettem figyelni, ahogy nőttön nőtt a dió a fán. Alig vártam a szeptembert, hogy potyogjon ki a zöld burokból. A diószedés a gyermekek dolga volt, voltak napok, amikor egy fél vödörrel is összegyűjtöttünk a fű közül.
Bár télen gyakrabban száraz, cserepes az ajkaink bőre, az ajakápolásra nem csak a hideg évszakban érdemes figyelni. Ezúttal erről, de a rúzs választásról is szó lesz a Kencében.
A monokróm öltözködés az egyik legegyszerűbb, mégis leglátványosabb stílusfogás: amikor tetőtől talpig egy szín – vagy annak árnyalatai – jelennek meg a szettben. Az eredmény? Optikailag magasabb, karcsúbb sziluett és letisztult, elegáns összhatás.
Immár tizedik éve zajlik Sepsiszentgyörgyön a Design Week, amely a térség egyik legjelentősebb kreatívipari eseményeként a szakma, az ipar és a nagyközönség találkozási pontja.
Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.
Amikor megszületik a gyermekünk, a világ átfordul: az „én” helyét átveszi a „mi”. Hirtelen új szerepek és feladatok kavalkádja hárul ránk, nem csoda, ha a nőiesség valahová a sor végére csúszik.
A mai kisiskolásoknak nehezebben megy az elcsendesülés, az elmélyülés – talán ez a legszembetűnőbb különbség a mai és a korábbi generációk között, véli Szabó Zsuzsa tanító, aki A pszichológus konyhája legújabb epizódjának meghívottja volt.
Egy házsor, kis kerti kapukon átjárható rokonlátogatási lehetőségekkel – ebben a megtartó falusi környezetben nőtt fel Köllő Miklós gyergyócsomafalvi műépítész, így, amikor családot alapított, számára is egyértelmű volt, hogy hazaköltözzön.