Az elmúlt években több szakcikk is felhívta a figyelmet arra a tinédzserek között terjedőfélben lévő tendenciára, amit a szüzesség elvesztésének alternatívájaként próbálnak ki egyre többen ebből a korosztályból – az anális szexre. Úgy tűnik, a legújabb trend megnevezésére is van már szakszó: „technical virgin” (azaz gyakorlatilag, a szó szoros értelmében szűz).
Nemrég Gergely Orsolya szociológust kértük arra, hogy állítson össze egy Top 5-ös előítélet-listát, ami társadalmunkra leginkább jellemző. Ennek apropóján kíváncsiak lettünk, mit látnak irritáló, aggasztó előítéletnek a Nőileg-szerkesztőség tagjai, vagy simán mitől gurulnak be a csajok. Annyi összegyűlt, hogy kényelmesen egy összefoglalóba nem is fér bele, ezért íme az első rész.
Játszunk? – kérdezi tőlem hetente több tíz gyermek. Óvoda- és iskolapszichológusként sokszor az az érzésem, hogy semmi másra nincs szükségük, csak egy kis időre, amikor kiszakadnak a mókuskerékből, amikor felszabadultan önmaguk lehetnek.
Alkotni jó – ezzel talán minden kreatív ember egyetért, ugyanakkor az is igaz, hogy az alkotás folyamata olykor lélekpróbáló és gyötrelmes is. De miből merítenek inspirációt az alkotók? Segíti vagy hátráltatja a gyereknevelés a kreatív munkát? És alkotásként tekintünk a gyerekeinkre is? Egyebek mellett ez érdekelt bennünket, amikor alkotó nőket kérdeztünk mindennapi teremtéseik természetéről.
Általánosítások sora szövi át mindennapjainkat, megbélyegzünk másokat, cselekszünk előfeltevések szerint, egy egész generációt beskatulyázunk, ha nem az elvárásaink szerint működik. Napjaink legerősebb előítéleteinek összegzésére tettünk kísérletet.
Oh, igen, már ott kezdődnek a gondok, amikor első alkalommal mutatja a terhességi teszt a két csíkot. Az anyaság első pillanatától eluralkodnak rajtunk a hormonok, hiperérzékennyé, kiszámíthatatlanná, bizonytalanná, olykor félelmeink rabjává válunk.
Veszélyeket is rejt magában az, hogy a mai felnőttek, még a legfiatalabbak sem ismerik a TikTok-univerzumot. Megpróbáltunk mélyre ásni abban a világban, amelyben a mai tinédzserek otthon érzik magukat.
Azóta, hogy érdekelni kezdett a szexualitás, rengeteg történetet hallottam a szüzesség elvesztéséről. A történetek a megnyugtatóan természetes és szeretetteljestől a közömbös „itt volt az ideje” típuson át az elgondolkodtató, a felháborító és a bénítóan fájdalmasig terjednek.
Hogy nézel ki?! Ha ezt a kérdést szögezzük egy kamasznak, holtbiztos, hogy vitát gerjesztünk. Ezekben több a kár, mint a haszon. Hogyan kommunikáljunk gyermekünkkel az öltözködéséről? Hogyan kerüljük el a mindennapos konfliktusokat és harcokat?
A világon sok millió nő él úgy, hogy nincs választása. Mi itt azonban a világ szerencsésebb feléhez tartozunk. Jogunkban áll azt tenni, azt ölteni magunkra, azt szeretni, akit és amit akarunk. A mi választásunk. Egyedül a döntéseinknek lesz következménye.
Megtörtént-e veled, hogy a téli hidegből hazatérve, egy hosszú munkanap után nem vágytál semmi másra, csak egy puha takaróra, meleg teára és egy romantikus filmre? Sóhajtottál-e filmnézés közben azon gondolkodva, miért nem találkoztál még olyan szenvedélyes, tökéletes férfival, mint amilyenbe a főhősnő botlott élete legszánalmasabb napján? Jutott-e eszedbe, milyen jó lenne, ha a kedvesed olvasná gondolataidat, ránézésre minden vágyadat kitalálná? Ha a fenti kérdésekre igennel válaszoltál, akkor bizonyára
Az alacsony önértékelés többször vezet alkalmi szexuális kapcsolat kialakításához. Ugyanez figyelhető meg az úgynevezett barátság extrákkal típusú kapcsolatok terén is, az alacsony önértékelésű személyek gyakrabban létesítenek ilyen kapcsolatot.
A történelem lázadó vagányait éppúgy figyelem, megbotránkozás, ellenérzés vagy rajongás övezte, mint a mai kor megosztó személyiségeit, polgárpukkasztó, bátor nőit. Volt, aki harcba ment, aki repülőt vezetett, aki tetovált, aki nő létére tudós lett, s aki csak egyszerűen lábat villantott. Követők is akadtak az évek során, és szerencsénkre ma is járnak köztünk olyanok, akik kiállnak az elveikért, vagy éppen szembepisilnek a széllel.
Káposzta- és fenyőillat, szilveszteri pezsgődurrogtatás, a reggeli kávé, ebéd előtt kézmosás, utána fogmosás, péntek esti kocsmázás, jóéjt-puszi este, az utolsó cigaretta füstje. Szokások, életünk velejárói. Segítenek vagy béklyóba vernek?
Elképzelted már, miként reagálnál, ha valami folytán kerekesszékbe kényszerülnél, vagy elveszítenéd végérvényesen a látásod? Mindnyájunknak vannak ilyen rémálmai, s az élet olykor ki is babrál velünk, ahogyan Barnabással, Csata Éva legújabb, harmadik könyvének főhősével. A szerzővel az októberi, marosvásárhelyi könyvbemutató előtt beszélgettünk.
Méltán tevődik fel a kérdés, ha gyermekeinkre gondolunk… Ajándékot kapni szeretnek, ezt minden alkalommal kimutatják, és nincs olyan gyerek, aki kilógna a sorból. De vajon adni is ugyanekkora öröm számukra? Megtanítjuk ajándékozni gyermekeinket? Hogyan tesszük ezt? Ezek a gondolatok is foglalkoztatnak bennünket karácsony előtt.
„A végtelennek tűnő Ez mi? és később a Miért? kérdések, bár még semmi közük a szexuális neveléshez, mégis megteremtik a bátor, nyílt kérdezés terepét.” A szexuális felvilágosítást nem lehet megúszni, sem elég korán kezdeni. De mikor mit érdemes a kíváncsi csemeténk orrára kötni? Útmutató a sokszor tanácstalan szülőknek, nevelőknek Bartha Krisztina szexuálterapeutától.
A harang hangja vasárnaponként behallatszott a kisszobája ablakán, nagyszülei gyakran összekulcsolták a kezüket, és magukban mormoltak valamit, imádkozni az óvodai étkezés előtt tanult meg a pajtásokkal, majd következett a vallásóra...
Hadnagy Jolán és az általa összefogott közösség célja, hogy Tamási Áronra szülőfalujában ne csak a jeles évfordulókon emlékezzenek, hanem a helybéliek és a látogatók mindennapjainak része legyen az író, aki „irodalmi szintre emelte a székely nyelvjárást”.
Immár két hónapja, kisbabája hozzátáplálásával egyidejűleg váltott életmódot. Sporttal, tiszta étkezéssel, mentális megújulással. Úgy érezte, a tőle telhetőt megtette, jó úton halad, és immár a felnőtt méltóságával és elfogadással tud testére tekinteni.
Öt gyermek, négy fiú és egy lány édesapja, az Oklándi Unitárius Egyházközség lelkésze, ugyanakkor feleségével, Csillával a szovátai Sirülők néptáncegyüttes oktatója immár tíz éve. Júniusban elsőként Tőkés Lóránt válaszolt villámkérdéseinkre.
Hónapok óta figyelem az anyatársak táskáit: hogyan tudnak mindent is belezsúfolni naponta, ötleteket lopok, miként lehet még profibban felkészülni a mindennapok váratlan kihívásaira. Innen jött a kíváncsiság: mit cipelnek táskáikban szerzőink magukkal?
Édesanyám, maga nem értheti, nincs is annál szebb és jobb, mint amikor van egy ilyen bandád. Mindenkit ismersz már totyogós korod óta, és bár szétszéledtetek, a füttyszóra rohantok, és csak ültök a nyári estéken a poros utcán, és lógatjátok a lábatokat.
Engedd el tévedéseidet. Bízz Istenben, megbocsát a Teremtő. Ne légy túl kegyetlen önmagadhoz. Tévedéseidet nem tudtad kikerülni. Nem tudtad megvédeni magadat tőlük. Jönniük kellett. A tévedéseknek.
Dühös vagyok az ébresztőre. Nem ér, hogy máris reggel van. Amikor olyan melegen és puhán ölel körül az ágy. Nyújtózkodom egyet. A madarak reggeli csicsergését hallva, máris öröm férkőzik a szívembe, hiszen tavasz van végre…
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Szombaton Enikővel ketten vagyunk szolgálatosak. Ő rakja az árut, én kiszolgálok. Úgyis jobb, ha gyógyszerész van elöl.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Szakáll vagy simára borotvált arc? A férfiak ápoltsága ma már jóval több egy gyors borotválkozásnál. Szász Ferenc-Barna borbéllyal a barbershopok reneszánszáról, a jó borotválkozásról és az ápolt szakáll titkairól beszélgettünk.
Nem kell mindjárt hónapokra Dél-Amerikába menni vagy egyedül végigstoppolni Ázsiát: lehet egy háromnapos városnézés Rómában, egy koncert Budapesten vagy egy konferencia után megtoldott hétvége. Az önállóságot nem kilométerben mérik...
Van valami varázslatos abban, ahogy nyártól őszig megtelik a kamra színes üvegekkel. S bár ma már szinte mindenhez hozzájutunk télen is, és házias ízeket is vásárolhatunk egész évben, a saját kezünkkel szedett, pucolt zöldségnek, gyümölcsnek nincs párja.
Van valami különös a szeptemberben. Ahogy hűvösebbé válnak a reggelek, előkerülnek a zárt cipők, a zakók és a „most aztán összeszedem magam” gondolatok. Mintha a nyár végével nekünk is kötelező lenne minden szempontból jobb változatunkká alakulni.
Gurzó Bernadette szín- és stílustanácsadóként vallja: nem hatalmas mennyiségű ruhára van szükségünk, hanem arra, hogy a szekrényünkben lévők harmóniában legyenek egymással, így bármit kapunk magunkra, stílusos lesz a megjelenésünk.
Molnár Renáta és férje, Botond csíkzsögödi otthona nemcsak a kilátás miatt figyelemre méltó. Egyszerre modern és rusztikus, vagány megoldásokkal, tele színekkel. És ha körbejárjuk, nemcsak egy otthont ismerünk meg, hanem a benne élők értékrendjét is.
Négy éve vágtunk neki az első kempinges Balkán-túránknak. Akkor még mi sem tudtuk pontosan, mire vállalkozunk. A légkondicionált hotelszobát autóra, a kényelmes ágyat egy improvizált fekhelyre, a saját fürdőszobát pedig kempingmosdóra cseréltük.
Fiatal, energikus, céltudatos – így jellemezhetjük röviden Varga Emőkét, Székelyudvarhely legfiatalabb háziorvosát. Gardróbja egyszerre tükröz visszafogott eleganciát, praktikumot és vidám, egyéni stílust.
Az erdő-mezőjárás kiégésmegelőző kiszakadás a városi létből, remekül csendesíti a mókuskerék-stresszet. A kíméletesen gyűjtött növények feldolgozása, a közös főzés pedig jó alkalom egymás alaposabb megismerésére, kapcsolódásra, közelebb engedésre.