Az elmúlt években több szakcikk is felhívta a figyelmet arra a tinédzserek között terjedőfélben lévő tendenciára, amit a szüzesség elvesztésének alternatívájaként próbálnak ki egyre többen ebből a korosztályból – az anális szexre. Úgy tűnik, a legújabb trend megnevezésére is van már szakszó: „technical virgin” (azaz gyakorlatilag, a szó szoros értelmében szűz).
Nemrég Gergely Orsolya szociológust kértük arra, hogy állítson össze egy Top 5-ös előítélet-listát, ami társadalmunkra leginkább jellemző. Ennek apropóján kíváncsiak lettünk, mit látnak irritáló, aggasztó előítéletnek a Nőileg-szerkesztőség tagjai, vagy simán mitől gurulnak be a csajok. Annyi összegyűlt, hogy kényelmesen egy összefoglalóba nem is fér bele, ezért íme az első rész.
Játszunk? – kérdezi tőlem hetente több tíz gyermek. Óvoda- és iskolapszichológusként sokszor az az érzésem, hogy semmi másra nincs szükségük, csak egy kis időre, amikor kiszakadnak a mókuskerékből, amikor felszabadultan önmaguk lehetnek.
Alkotni jó – ezzel talán minden kreatív ember egyetért, ugyanakkor az is igaz, hogy az alkotás folyamata olykor lélekpróbáló és gyötrelmes is. De miből merítenek inspirációt az alkotók? Segíti vagy hátráltatja a gyereknevelés a kreatív munkát? És alkotásként tekintünk a gyerekeinkre is? Egyebek mellett ez érdekelt bennünket, amikor alkotó nőket kérdeztünk mindennapi teremtéseik természetéről.
Általánosítások sora szövi át mindennapjainkat, megbélyegzünk másokat, cselekszünk előfeltételek szerint, egy egész generációt beskatulyázunk, ha nem az elvárásaink szerint működik. Napjaink legerősebb előítéleteinek összegzésére tettünk kísérletet.
Oh, igen, már ott kezdődnek a gondok, amikor első alkalommal mutatja a terhességi teszt a két csíkot. Az anyaság első pillanatától eluralkodnak rajtunk a hormonok, hiperérzékennyé, kiszámíthatatlanná, bizonytalanná, olykor félelmeink rabjává válunk.
Veszélyeket is rejt magában az, hogy a mai felnőttek, még a legfiatalabbak sem ismerik a TikTok-univerzumot. Megpróbáltunk mélyre ásni abban a világban, amelyben a mai tinédzserek otthon érzik magukat.
Azóta, hogy érdekelni kezdett a szexualitás, rengeteg történetet hallottam a szüzesség elvesztéséről. A történetek a megnyugtatóan természetes és szeretetteljestől a közömbös „itt volt az ideje” típuson át az elgondolkodtató, a felháborító és a bénítóan fájdalmasig terjednek.
Hogy nézel ki?! Ha ezt a kérdést szögezzük egy kamasznak, holtbiztos, hogy vitát gerjesztünk. Ezekben több a kár, mint a haszon. Hogyan kommunikáljunk gyermekünkkel az öltözködéséről? Hogyan kerüljük el a mindennapos konfliktusokat és harcokat?
A világon sok millió nő él úgy, hogy nincs választása. Mi itt azonban a világ szerencsésebb feléhez tartozunk. Jogunkban áll azt tenni, azt ölteni magunkra, azt szeretni, akit és amit akarunk. A mi választásunk. Egyedül a döntéseinknek lesz következménye.
Megtörtént-e veled, hogy a téli hidegből hazatérve, egy hosszú munkanap után nem vágytál semmi másra, csak egy puha takaróra, meleg teára és egy romantikus filmre? Sóhajtottál-e filmnézés közben azon gondolkodva, miért nem találkoztál még olyan szenvedélyes, tökéletes férfival, mint amilyenbe a főhősnő botlott élete legszánalmasabb napján? Jutott-e eszedbe, milyen jó lenne, ha a kedvesed olvasná gondolataidat, ránézésre minden vágyadat kitalálná? Ha a fenti kérdésekre igennel válaszoltál, akkor bizonyára
Az énkép és az önértékelés fogalmát számtalanszor használjuk hétköznap is. Beszélünk a kamaszok énképéről, olvasunk a pozitív önértékelésről, az énkép erősítéséről, érezzük önmagunkon és viselkedésünkön, hogy mindez összefügg szorongásainkkal, teljesítményünkkel, összehasonlítjuk a női énképet a férfiakéval, levonva a következtetést: a nők szinte soha nincsenek önmagukkal megelégedve. A megfelelő önértékelés és a pozitív énkép hatással van szakmai sikerünkre, szociális kapcsolatainkra, a jóllét megélésér
A történelem lázadó vagányait éppúgy figyelem, megbotránkozás, ellenérzés vagy rajongás övezte, mint a mai kor megosztó személyiségeit, polgárpukkasztó, bátor nőit. Volt, aki harcba ment, aki repülőt vezetett, aki tetovált, aki nő létére tudós lett, s aki csak egyszerűen lábat villantott. Követők is akadtak az évek során, és szerencsénkre ma is járnak köztünk olyanok, akik kiállnak az elveikért, vagy éppen szembepisilnek a széllel.
Káposzta- és fenyőillat, szilveszteri pezsgődurrogtatás, a reggeli kávé, ebéd előtt kézmosás, utána fogmosás, péntek esti kocsmázás, jóéjt-puszi este, az utolsó cigaretta füstje. Szokások, életünk velejárói. Segítenek vagy béklyóba vernek?
Elképzelted már, miként reagálnál, ha valami folytán kerekesszékbe kényszerülnél, vagy elveszítenéd végérvényesen a látásod? Mindnyájunknak vannak ilyen rémálmai, s az élet olykor ki is babrál velünk, ahogyan Barnabással, Csata Éva legújabb, harmadik könyvének főhősével. A szerzővel az októberi, marosvásárhelyi könyvbemutató előtt beszélgettünk.
Méltán tevődik fel a kérdés, ha gyermekeinkre gondolunk… Ajándékot kapni szeretnek, ezt minden alkalommal kimutatják, és nincs olyan gyerek, aki kilógna a sorból. De vajon adni is ugyanekkora öröm számukra? Megtanítjuk ajándékozni gyermekeinket? Hogyan tesszük ezt? Ezek a gondolatok is foglalkoztatnak bennünket karácsony előtt.
„A végtelennek tűnő Ez mi? és később a Miért? kérdések, bár még semmi közük a szexuális neveléshez, mégis megteremtik a bátor, nyílt kérdezés terepét.” A szexuális felvilágosítást nem lehet megúszni, sem elég korán kezdeni. De mikor mit érdemes a kíváncsi csemeténk orrára kötni? Útmutató a sokszor tanácstalan szülőknek, nevelőknek Bartha Krisztina szexuálterapeutától.
A harang hangja vasárnaponként behallatszott a kisszobája ablakán, nagyszülei gyakran összekulcsolták a kezüket, és magukban mormoltak valamit, imádkozni az óvodai étkezés előtt tanult meg a pajtásokkal, majd következett a vallásóra...
Fincziski Andrea színművész a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház alapítója, alakításait, drámapedagógiai tevékenységét idén Pro Urbe díjjal jutalmazta a város. A Nőileg 2022. novemberi címlaposa, ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssora.
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Természetszeretet, szabadságvágy, bátorság, önazonosság – néhány jelző, ami eszembe jut a csíkszeredai születésű, Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincsőről. Kétgyermekes anya, háromkötetes prózaíró és gyógyszerész.
Készülőben a vihar. A nappali kánikula melege még ott settenkedik a lakásban. Az udvaron végig-végigseprő szél feszültséget keltve hatol be a nyitott ablakon. Mint egy erőteljesen visszatartott lélegzet, melyet egyedül az eső képes felszabadítani.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Épp az éves „jól megérdemelt” digitális detoxomat töltöttem, amikor a Kamaszok (Adolescence) című sorozat felkerült az egyik legismertebb streaming szolgáltató platformjára.
A bőrünk, hajunk és körmeink egészségét nem csak külsőleg, hanem a táplálkozásunkkal is erősíthetjük. Nem kell számtalan táplálékkiegészítőt szedni, csupán egy kis tudatosságra van szükség az étkezés, a folyadékbevitel terén.
Jó néhány évtizeddel ezelőtt még Csíkszentgyörgyön állt az a csűr, amely ma Szőcs Erika és Sólyom Géza, valamint két közös gyermekük otthonául szolgál Csíkcsomortánban. Az újrahasznosítás vezérelte a családot az otthonteremtésben.
Szívesen hordasz egy egyszerű farmer-fehér póló szettet? Esetleg egy natúr színű ruhát, ami kényelmes, de kicsit unalmas hatású is lehet? Ne szaladj el rögtön új darabokat vásárolni – kiegészítőkkel új életre keltheted a szettjeidet.
Megmosolyogtató olykor hallani, hogy Székelyföldön még a hal ellen is az a kifogás, hogy halízű. Ha a tájainkon nem szokványos ételt főzünk, olyan, mintha utaznánk. Kulturálisan biztosan ezt tesszük, megismerjük más népek ételeit, azok elkészítési módját.
Több mint egy évtizede minden évben fesztiválozunk, ha esik, ha fúj, ha hőség van. Méltán mondhatom, hogy elmúlt években sokat fejlődtem a fesztiválöltözködés terén, ma már nem vétek alapvető hibákat, és nem két bőrönddel érkezem a táborba.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
Kisbuszban élve, 268 nap alatt 51 067 kilométert tett meg a sepsiszentgyörgyi Tulit család: Éva, Zsombor, valamint gyermekeik, Eszter és Gergő. A Belső-Ázsiáig tartó, az arab világba is „benéző” utazás tapasztalatairól Éva mesélt.
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.
Üde színfolt a Székelyhon szerkesztőségében, Bencze Emese kolléganőnk az a fajta nő, akit szeret a kamera méregzöldben és „boszorkányszoknyában”, romantikus-virágosban, de akár a szürke visszafogott árnyalataiban is.