Az elmúlt években több szakcikk is felhívta a figyelmet arra a tinédzserek között terjedőfélben lévő tendenciára, amit a szüzesség elvesztésének alternatívájaként próbálnak ki egyre többen ebből a korosztályból – az anális szexre. Úgy tűnik, a legújabb trend megnevezésére is van már szakszó: „technical virgin” (azaz gyakorlatilag, a szó szoros értelmében szűz).
Nemrég Gergely Orsolya szociológust kértük arra, hogy állítson össze egy Top 5-ös előítélet-listát, ami társadalmunkra leginkább jellemző. Ennek apropóján kíváncsiak lettünk, mit látnak irritáló, aggasztó előítéletnek a Nőileg-szerkesztőség tagjai, vagy simán mitől gurulnak be a csajok. Annyi összegyűlt, hogy kényelmesen egy összefoglalóba nem is fér bele, ezért íme az első rész.
Játszunk? – kérdezi tőlem hetente több tíz gyermek. Óvoda- és iskolapszichológusként sokszor az az érzésem, hogy semmi másra nincs szükségük, csak egy kis időre, amikor kiszakadnak a mókuskerékből, amikor felszabadultan önmaguk lehetnek.
Alkotni jó – ezzel talán minden kreatív ember egyetért, ugyanakkor az is igaz, hogy az alkotás folyamata olykor lélekpróbáló és gyötrelmes is. De miből merítenek inspirációt az alkotók? Segíti vagy hátráltatja a gyereknevelés a kreatív munkát? És alkotásként tekintünk a gyerekeinkre is? Egyebek mellett ez érdekelt bennünket, amikor alkotó nőket kérdeztünk mindennapi teremtéseik természetéről.
Általánosítások sora szövi át mindennapjainkat, megbélyegzünk másokat, cselekszünk előfeltevések szerint, egy egész generációt beskatulyázunk, ha nem az elvárásaink szerint működik. Napjaink legerősebb előítéleteinek összegzésére tettünk kísérletet.
Oh, igen, már ott kezdődnek a gondok, amikor első alkalommal mutatja a terhességi teszt a két csíkot. Az anyaság első pillanatától eluralkodnak rajtunk a hormonok, hiperérzékennyé, kiszámíthatatlanná, bizonytalanná, olykor félelmeink rabjává válunk.
Veszélyeket is rejt magában az, hogy a mai felnőttek, még a legfiatalabbak sem ismerik a TikTok-univerzumot. Megpróbáltunk mélyre ásni abban a világban, amelyben a mai tinédzserek otthon érzik magukat.
Azóta, hogy érdekelni kezdett a szexualitás, rengeteg történetet hallottam a szüzesség elvesztéséről. A történetek a megnyugtatóan természetes és szeretetteljestől a közömbös „itt volt az ideje” típuson át az elgondolkodtató, a felháborító és a bénítóan fájdalmasig terjednek.
Hogy nézel ki?! Ha ezt a kérdést szögezzük egy kamasznak, holtbiztos, hogy vitát gerjesztünk. Ezekben több a kár, mint a haszon. Hogyan kommunikáljunk gyermekünkkel az öltözködéséről? Hogyan kerüljük el a mindennapos konfliktusokat és harcokat?
A világon sok millió nő él úgy, hogy nincs választása. Mi itt azonban a világ szerencsésebb feléhez tartozunk. Jogunkban áll azt tenni, azt ölteni magunkra, azt szeretni, akit és amit akarunk. A mi választásunk. Egyedül a döntéseinknek lesz következménye.
Megtörtént-e veled, hogy a téli hidegből hazatérve, egy hosszú munkanap után nem vágytál semmi másra, csak egy puha takaróra, meleg teára és egy romantikus filmre? Sóhajtottál-e filmnézés közben azon gondolkodva, miért nem találkoztál még olyan szenvedélyes, tökéletes férfival, mint amilyenbe a főhősnő botlott élete legszánalmasabb napján? Jutott-e eszedbe, milyen jó lenne, ha a kedvesed olvasná gondolataidat, ránézésre minden vágyadat kitalálná? Ha a fenti kérdésekre igennel válaszoltál, akkor bizonyára
Az énkép és az önértékelés fogalmát számtalanszor használjuk hétköznap is. Beszélünk a kamaszok énképéről, olvasunk a pozitív önértékelésről, az énkép erősítéséről, érezzük önmagunkon és viselkedésünkön, hogy mindez összefügg szorongásainkkal, teljesítményünkkel, összehasonlítjuk a női énképet a férfiakéval, levonva a következtetést: a nők szinte soha nincsenek önmagukkal megelégedve. A megfelelő önértékelés és a pozitív énkép hatással van szakmai sikerünkre, szociális kapcsolatainkra, a jóllét megélésér
A történelem lázadó vagányait éppúgy figyelem, megbotránkozás, ellenérzés vagy rajongás övezte, mint a mai kor megosztó személyiségeit, polgárpukkasztó, bátor nőit. Volt, aki harcba ment, aki repülőt vezetett, aki tetovált, aki nő létére tudós lett, s aki csak egyszerűen lábat villantott. Követők is akadtak az évek során, és szerencsénkre ma is járnak köztünk olyanok, akik kiállnak az elveikért, vagy éppen szembepisilnek a széllel.
Káposzta- és fenyőillat, szilveszteri pezsgődurrogtatás, a reggeli kávé, ebéd előtt kézmosás, utána fogmosás, péntek esti kocsmázás, jóéjt-puszi este, az utolsó cigaretta füstje. Szokások, életünk velejárói. Segítenek vagy béklyóba vernek?
Elképzelted már, miként reagálnál, ha valami folytán kerekesszékbe kényszerülnél, vagy elveszítenéd végérvényesen a látásod? Mindnyájunknak vannak ilyen rémálmai, s az élet olykor ki is babrál velünk, ahogyan Barnabással, Csata Éva legújabb, harmadik könyvének főhősével. A szerzővel az októberi, marosvásárhelyi könyvbemutató előtt beszélgettünk.
Méltán tevődik fel a kérdés, ha gyermekeinkre gondolunk… Ajándékot kapni szeretnek, ezt minden alkalommal kimutatják, és nincs olyan gyerek, aki kilógna a sorból. De vajon adni is ugyanekkora öröm számukra? Megtanítjuk ajándékozni gyermekeinket? Hogyan tesszük ezt? Ezek a gondolatok is foglalkoztatnak bennünket karácsony előtt.
„A végtelennek tűnő Ez mi? és később a Miért? kérdések, bár még semmi közük a szexuális neveléshez, mégis megteremtik a bátor, nyílt kérdezés terepét.” A szexuális felvilágosítást nem lehet megúszni, sem elég korán kezdeni. De mikor mit érdemes a kíváncsi csemeténk orrára kötni? Útmutató a sokszor tanácstalan szülőknek, nevelőknek Bartha Krisztina szexuálterapeutától.
A harang hangja vasárnaponként behallatszott a kisszobája ablakán, nagyszülei gyakran összekulcsolták a kezüket, és magukban mormoltak valamit, imádkozni az óvodai étkezés előtt tanult meg a pajtásokkal, majd következett a vallásóra...
Gyermekként számomra az a fogalom, hogy gyűlölet egy idegen személy iránti érzést jelentett. Ma már tudom, hogy azt az embert tudjuk a legjobban gyűlölni, akit a legjobban szeretünk.
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Szombaton Enikővel ketten vagyunk szolgálatosak. Ő rakja az árut, én kiszolgálok. Úgyis jobb, ha gyógyszerész van elöl.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Akinek kisgyermekes szülőként szilveszter éjszakáján egyáltalán sikerült ébren maradnia éjfélig, az is lehet, hogy megfogadott ezt-azt, mint a régi időkben, amikor meg is fogadta, de be sem tartotta. Pont, mint a népmesékben.
A bölcs asszony tudja, hogy a házasság szent intézményének egyik alappillére az egyensúly. Gondolok itt az egyenlő rangú teherviselésre. Ennek elnyerésére és mederben tartására igencsak frappáns szertartásokat találnak ki az unatkozó asszonyok.
Mindig is kíváncsi voltál, hogy miként indul egy televíziós műsorvezető reggele? Vagy éppen arra, hogy milyen tulajdonságot értékel leginkább egy férfiban? Zsigmond-Magyari Izabella, az Erdély Tv műsorvezetője válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Hogyan indul egy kortárs költő reggele, mi jelenti számára a tökéletes boldogságot, és kik a hétköznapi hősei – André Ferenc csíkszeredai költő, műfordító, szerkesztő, irodalomszervező és szlemmer válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Mindig is több gyermeket szerettem volna, évekig egészen pontosan hármat, aztán Leo születése és az anyaság tényleges megtapasztalása átírt bennem sok mindent, többek között azt is, hogy talán kettő is elég lesz.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mindegyik osztálytársának van apja, csak neki nincs. Vagyis neki is volna, csak nem otthon, hanem valahol máshol. Nem is tudja, hol. Csak az anyja komor tekintetű, zord szavaiból következtet arra, hogy az apjának más felesége lett.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Mivel a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy fontos kifejezni a hőn szeretett társ felé az elvárásokat, végül megkegyelmez urának, és egészen pontosan megfogalmazza neki óhaját: kérlek, hozz nekem valamit.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Bardócz Judit fiatalos lendületét és megjelenését bármelyik huszonéves megirigyelhetné, noha Jutka néni 83 éves. A székelyudvarhelyi nyugdíjas hölgy az a típusú nő, akire ránézve az ember azt gondolja: így érdemes élni.
Vagány, bevállalós – summásan talán így jellemezhető az udvarhelyi fitneszedző ruhatára. Az Alter stúdió és közösség megálmodóját a hétköznapokban gyakran sportruházatban látni, de gardróbja számtalan különleges, sokszor egyedi darabot rejt.
Bár úgy kezeljük, de a bábszínház valójában nem egy, kifejezetten a gyerekeknek szóló stílus, hanem a színjátszás önálló műfaja, hangsúlyozza Lukács Emőke bábszínész A pszichológus konyhája februári epizódjában.
A hajfestés sikere nem csak a fodrász rátermettségén, a festék minőségén múlik: legalább olyan fontos, hogy a festett hajat hogyan ápoljuk otthon. Fodrász osztja meg tippjeit a legújabb Kencében.
A japán nők naponta fogyasztanak szójatermékeket, melyek természetes fitoösztrogén-tartalmuknál fogva némileg pótolják a hiányzó ösztrogént. Felénk kétes a híre a szójának, pedig a fermentált készítmények, a tofu, a tempeh, a miso rendkívül egészségesek.
Van egy hely az otthonunkban, amit naponta legalább egyszer meglátogatunk. Sokszor rohanva. Néha sóhajtozva. Néha elégedetlenül. A ruhásszekrényünk.
Bármerre nézünk a teraszról, fenyőerdők ölelnek körbe, nyugalmat sugározva. Csíkcsomortánban vagyunk, a település fölé emelkedő dombok egyikén gyönyörködünk a tájban, Fröhlich Orsolya és Mihály László szívélyesen vezetnek körbe otthonukban.
Első emlékeim a savanyú káposztáról a nagyszüleimhez kötődnek. Telente gyakran sült pityóka a lerben, sóval, vajjal (ha volt) fogyasztottuk, na és természetesen hersegő káposztacikával, káposztalével. A jó káposztalé számomra azóta is felér a limonádéval.
Tudtad, hogy egy ember átlagosan évente 72 kilogramm élelmiszert pazarol el? Hogyan lehetnénk tudatosabb vásárlók, fogyasztók? Erről is kérdeztük Antal Imolát, a Food Savers kezdeményezés kommunikációs szakemberét.