A tavaly év vége felé jelent meg rendszeres szerzőnk, dr. Dósa Zoltán Biopóker. Blöff és egyéb fondorlatok című könyve. A vaskos kötet a blöff, a csalás, a képmutatás, a fondorlatok jelenségét ragadja meg a baktériumok világától kezdve egészen a teremtés koronájáig, a
Az első meleg estén kezdődik. Amikor éjfél körül sem hűl le a levegő, csak egy vékony sálat terítünk a vállunkra, más illata van a szélnek, nektár a bor, zamatos a nevetés... Ez nem csupán nyár. Ez nyár és szabadság, kéz a kézben.
Romantikus, forró éjszakák, titkok, kirándulások, lopott, együtt töltött órák – örökké feledhetetlen élmény szeretőnek lenni. Azt, hogy szeretőnek lenni nem volt mindig jó – sőt, sokszor fájó, megalázó, húsba vágó – elfeledjük. És akkor miért csináljuk?
A nyárban a legjobb, hogy nem kell iskolába menni, és vannak táborok – véli Hanna és Viola. A táborban pedig a legjobb, hogy nincsen ott anyu és apu, teszik hozzá. A táborozás nagyon fontos: önállósul a gyerek, megtanul közösségbe beilleszkedni.
Lehetőség, ami kilépést jelent a rendszerből és egy másik, sokkal szabadabbhoz való csatlakozást. A szülők jelentős része világnézeti, vallási alapon választja az otthonoktatást, de vannak, akik liberális beállítottságuk miatt döntenek úgy, hogy nem járatják gyermekeiket iskolába.
Anyává válni gyerekként az egyik legellentmondásosabb érzés, tapasztalat lehet. Rengeteg minden változik nagyon kevés idő alatt, és ezt nehezen vészeli át egy serdülő lány, akit ebben az élethelyzetben a társadalom – még mindig sok esetben – elítél.
Szíve alatt hordozott hónapokig, első emlékeim róla, hogy karjában ringat az esti homályban, vasalt kisinget ad rám, majd kézen fogva megyünk együtt az ünnepségre..., a konyhakredencnél csipeszkedem, mert épp tésztát gyúr, prünnyögök, s ő könnyeimet törölgeti...., iskolai fogalmazást írok elbizonytalanodva a példaképekről, megsúgnám neki első szerelmemet, vagy maradjon az inkább a naplómba zárva?..., tanítónak készülök, hisz ő is az.... virágot szorongatok a kezemben, neki hoztam: anyák napjára! (Cikkünk
Jön a kirándulások, hajnalig tartó bulik, fesztiválok ideje. Kamasz lányaink meggyőző hadjáratba kezdenek, hogy márpedig ők nem maradhatnak ki a jóból. De tudatában vannak-e a veszélynek? Annak is, amely jóképű srác, kedves sofőr képében jelentkezhet?
Én tényleg próbáltam megbarátkozni ezzel a jelenséggel. Első körben saját lelkem háza táján igyekeztem megkeresni a zsigeri ellenérzés okát, de csak oda jutottam, hogy egyre dagad bennem az ellenállás és a tiltakozás.
A szeparációs szorongás fogalmával majdnem minden kisgyerekes szülő találkozott már. A szorongás azonban sok más tényezőhöz kapcsolódhat gyermekkorban, az óvodás gyermek pedig különösen veszélyeztetett.
Már nem az az arc, nem az a tekintet néz vissza a tükörből… Ismerős a helyzet? Egyéni látásmód kérdése, hogy tetszik vagy sem a látvány, de bizonyára hat ránk.
Sára vagyok. Fejedelemasszony. Igen, ezt jelenti a nevem, és ma a boldogságomról szeretnék mesélni nektek. Mit tudnak ezek a punnyadt nők arról? Tudjátok, drágáim, engem nem is bosszant, hogy irigykednek rám, én kiválóan szórakozom.
A tavasz az iskolai beiratkozás időszaka, szülőként sok fejtörést okozhat a megfelelő iskola kiválasztása. Az intézményválasztás mellett azonban fontos arra is figyelni, csemeténk vajon elég érett-e arra, hogy az óvodából beüljön az alma mater padjaiba.
Marciról szólnak ezek a sorok. És Marcin túl a másságról, elfogadásról, sérültségről, a vele járó nehézségekről, valamint ezzel együtt az örömteli pillanatokról. Arról, hogy beszéljünk egymással még akkor is, ha sokszor nehéznek tűnik.
Az óvodáskori szerelem természetes epizód a gyermek és a szülő életében, amely lehetőségeket és kockázatokat is rejt magában. Lehetőséget a fejlődésre és a boldogságra. Kockázatot a sérülésre, az elakadásra.
Ma már tudjuk, hogy léteznek olyan részképességzavarok, amelyek nehézségeket okozhatnak gyereknek, mégis felmerül a kérdés, hogy a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia csupán manapság divatos iskolai címkék-e, vagy valós gondot takarnak.
Mindketten tudták, a másiknak olyan tulajdonságai is vannak, amelyek elviselhetetlenek, amelyektől rettegnek és menekülnek. Ennek ellenére azt gondolták, engednek a kísértésnek, és megegyeztek: szigorúan csak a testiségre koncentrálnak, érzelmek kizárva.
Anya csak egy van. Ez az egy lehet elég jó, de – bár sokak szerint szentségtörés kimondani – lehet, bizony, rossz is. Egy biztos: női kibontakozásunkban anyánknak majdnem sorsdöntő szerepe van.
Fiatalon, pápai engedéllyel szentelték fel, ma Kolozsvár egyik legnagyobb katolikus közösségét vezeti. László Attila főesperes tanár, lelkipásztor, közösségépítő és mentálhigiénés segítő számára mindennél fontosabb, hogy a tisztség mögött ember maradjon.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
A Krónika szerkesztőségének „legcsajosabb” tagja, szereti a színeket, a miniket és a magas sarkú cipőket. Bede Laura a hétköznapokon is elegáns – de sosem hivalkodó –, ám amikor „kiöltözik” jeles alkalmakkor, bizony minden szempár rászegeződik.
Gyermekként nagyon szerettem figyelni, ahogy nőttön nőtt a dió a fán. Alig vártam a szeptembert, hogy potyogjon ki a zöld burokból. A diószedés a gyermekek dolga volt, voltak napok, amikor egy fél vödörrel is összegyűjtöttünk a fű közül.
Bár télen gyakrabban száraz, cserepes az ajkaink bőre, az ajakápolásra nem csak a hideg évszakban érdemes figyelni. Ezúttal erről, de a rúzs választásról is szó lesz a Kencében.
A monokróm öltözködés az egyik legegyszerűbb, mégis leglátványosabb stílusfogás: amikor tetőtől talpig egy szín – vagy annak árnyalatai – jelennek meg a szettben. Az eredmény? Optikailag magasabb, karcsúbb sziluett és letisztult, elegáns összhatás.
Immár tizedik éve zajlik Sepsiszentgyörgyön a Design Week, amely a térség egyik legjelentősebb kreatívipari eseményeként a szakma, az ipar és a nagyközönség találkozási pontja.
Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.
Amikor megszületik a gyermekünk, a világ átfordul: az „én” helyét átveszi a „mi”. Hirtelen új szerepek és feladatok kavalkádja hárul ránk, nem csoda, ha a nőiesség valahová a sor végére csúszik.
A mai kisiskolásoknak nehezebben megy az elcsendesülés, az elmélyülés – talán ez a legszembetűnőbb különbség a mai és a korábbi generációk között, véli Szabó Zsuzsa tanító, aki A pszichológus konyhája legújabb epizódjának meghívottja volt.
Egy házsor, kis kerti kapukon átjárható rokonlátogatási lehetőségekkel – ebben a megtartó falusi környezetben nőtt fel Köllő Miklós gyergyócsomafalvi műépítész, így, amikor családot alapított, számára is egyértelmű volt, hogy hazaköltözzön.