Politikai nézetekről, szexuális irányultságról, hitkérdésről sokan úgy gondolják, magánügy. Nem illik rákérdezni. Másokat bátran lehet faggatni. A novemberi Nőileget többek közt a gyerek hitre nevelése (is) foglalkoztatja, ez adja apropóját a mostani szösszeneteknek. Marosvásárhelyi újságíróink, Csatlos Tünde
Minden javíthatatlan emberi vonásnak hosszú a története, akkorról, amikor az élet olyan volt, mint az angol marhasült: nyers és véres. De én most egy olyan dolog eredetéről szeretnék mesélni, ami máig boldoggá teszi az emberek felét. A szebbik felét.
Apás szám az októberi. Az apává válást, az apaságot vizsgáljuk benne, azonban úgy érezzük, akkor kerek a történet, ha a gyermeket sem hagyjuk ki belőle. Harmadik osztályosok mesélnek arról, milyen apával együtt lenni.
Többirányú fejlődést pozitívan befolyásol az apával együtt töltött idő a gyermek korai életszakaszában – kutatók munkáján alapszik például, hogy az apjukkal jó kapcsolatban élő gyerekek intelligensebbek, mint azok, akik kénytelenek voltak apjuk hiányában felnőni. Októberi magazinunkban az apával töltött hasznos idő fontosság
A férfiból, a férjből a papír szerint apa lesz, amint gyereke születik. Ám a papírformán túl, mikor és hogyan megy végbe a változás? Októberi magazinunk alaptémája az apaság, a fenti kérdésre pedig két udvarhelyi édesanya, Kovács Eszter újságírónk, illetve Zörgő Noémi, magazinunk gyereknevelési szab
A szexről nem beszélni, csinálni kell – mondják. Mi azonban úgy gondoljuk: amellett, hogy csináljuk, beszéljünk is róla! Hiszen csak így lehet mindannyiunk számára még jobb hely az ágy. Férfiakat és nőket kértünk, mondják el, ők miért élnek-halnak az ágyban, és mi az, amitől a vágy meghal a pamlagon. Vágyvédelmi kisokos követ
Semmi sincs, ami rosszabbul nézne ki egy nő arcán, mint egy férfi öklének a nyoma. A szem körüli terület zsírban gazdag kötőszövete nyomban feltelik folyadékkal, vagyis a megsérült hajszálerekből a vér kiszivárog, és kékesfekete elszíneződést okoz.
Sokan elborzadnak a gyarapodó ráncoktól, igazságtalannak tartják a megereszkedett bőrt, és elkeserítőnek a fáradó testet. Félnek az öregedéstől. Miként szembesülnek a nők a múló fiatalsággal, és mit tesznek azért, hogy a kort pórázon tartsák?
Sokáig dívott a poroszos nevelési stílus, ami főleg a felnőtteknek „kedvezett”. Ők irányítottak, ők szabtak meg mindent. Most más szelek fújnak: a gyermek szükségletei határozzák meg a vele való foglalkozás módját, idejét. Körülötte forog a világ.
Hogy honnan indul a „királylány vagyok” életérzés, kiknek, kinek van ebben meghatározó szerepe, és mikor ki teszi le az alapköveit a női önbizalom bevehetetlen, de sokat ostromolt várkastélyának. Kedves Olvasó, most ezt járnám körül egy kicsit veled.
Kamasz a tükör előtt, önértékelési problémákkal. Aki egyik napról a másikra nem ismer magára. Magasabb lett, kövérebb, pattanásos, szőrös, megnőttek a mellei, előbújt az ádámcsutkája, bár tegnap még minden rendben volt.
Nagy probléma ez a hajtás a mai világban. Teljes a felfordulás, van belőle be-, ki-, el-, át-, meg-, össze-, vissza-, le-, na és persze, ez az átkozott felhajtás. Mind közül ez utóbbi okozza a galibák jó részét, a többi ártalmatlan igekötős szerkezet.
Egy szolid vasárnap délben ülünk a családommal a gőzölgő húslevest kanalazgatva az asztal körül, amikor lányom szó szerint áthasítja kérdésével a finom hallgatás leplét: – Akik szexelnek, pontosan mit csinálnak? Hogyan lesz abból gyerek?
Gyimesben, ott, ahol a párás hegyek olyan formásan sorakoznak egymás mellett, mint valami óriási, gőzölgő puliszkák, és a patakok úgy szeletelik őket, mint a finom cérnaszál, élt egyszer néhány jó ember.
Emlékszel-e még, kedves Olvasó, arra a lánglelkű lányra, ifjúra, akinek már serdülőkorában határozott elképzelései voltak az abszolút Igazságról, kategorikus imperatívuszokat jelentett ki a Jóról, Barátságról, a Szerelemről, Bűnről?
A lépcsők most is olyan simák és erősek, mint huszonhárom éve. Lépegetek felfelé az elkésett tanár sietségével, hónom alatt a napló és a felmérők. Közben a lábamban megelevenedik egy óráról jócskán megkésett diák rohanó ugrásainak emléke.
Egyszer volt, hol nem volt, még az üveghegyen is túl, ott, ahol az erőt még a karban és szívben mérték, és nem a térben, volt egyszer egy hatalmas király. Ennek a királynak volt egy gyönyörű lánya...
Volt egyszer, hol nem volt, volt egy férj és egy feleség, akik szerették egymást, vagy valami hasonló, ennek ellenére folyamatosan civakodtak, mert úgy gondolták, hogy az apró kis súrlódások gyógyítják a sorscsapásokat, vagyis ha csapásnak lehet nevezni azt a kedélyborzoló valóságot, hogy egymásnak teremtettek. Egy szó mint száz, fa
Fiatalon, pápai engedéllyel szentelték fel, ma Kolozsvár egyik legnagyobb katolikus közösségét vezeti. László Attila főesperes tanár, lelkipásztor, közösségépítő és mentálhigiénés segítő számára mindennél fontosabb, hogy a tisztség mögött ember maradjon.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
A Krónika szerkesztőségének „legcsajosabb” tagja, szereti a színeket, a miniket és a magas sarkú cipőket. Bede Laura a hétköznapokon is elegáns – de sosem hivalkodó –, ám amikor „kiöltözik” jeles alkalmakkor, bizony minden szempár rászegeződik.
Gyermekként nagyon szerettem figyelni, ahogy nőttön nőtt a dió a fán. Alig vártam a szeptembert, hogy potyogjon ki a zöld burokból. A diószedés a gyermekek dolga volt, voltak napok, amikor egy fél vödörrel is összegyűjtöttünk a fű közül.
Bár télen gyakrabban száraz, cserepes az ajkaink bőre, az ajakápolásra nem csak a hideg évszakban érdemes figyelni. Ezúttal erről, de a rúzs választásról is szó lesz a Kencében.
A monokróm öltözködés az egyik legegyszerűbb, mégis leglátványosabb stílusfogás: amikor tetőtől talpig egy szín – vagy annak árnyalatai – jelennek meg a szettben. Az eredmény? Optikailag magasabb, karcsúbb sziluett és letisztult, elegáns összhatás.
Immár tizedik éve zajlik Sepsiszentgyörgyön a Design Week, amely a térség egyik legjelentősebb kreatívipari eseményeként a szakma, az ipar és a nagyközönség találkozási pontja.
Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.
Amikor megszületik a gyermekünk, a világ átfordul: az „én” helyét átveszi a „mi”. Hirtelen új szerepek és feladatok kavalkádja hárul ránk, nem csoda, ha a nőiesség valahová a sor végére csúszik.
A mai kisiskolásoknak nehezebben megy az elcsendesülés, az elmélyülés – talán ez a legszembetűnőbb különbség a mai és a korábbi generációk között, véli Szabó Zsuzsa tanító, aki A pszichológus konyhája legújabb epizódjának meghívottja volt.
Egy házsor, kis kerti kapukon átjárható rokonlátogatási lehetőségekkel – ebben a megtartó falusi környezetben nőtt fel Köllő Miklós gyergyócsomafalvi műépítész, így, amikor családot alapított, számára is egyértelmű volt, hogy hazaköltözzön.