A tavaly év vége felé jelent meg rendszeres szerzőnk, dr. Dósa Zoltán Biopóker. Blöff és egyéb fondorlatok című könyve. A vaskos kötet a blöff, a csalás, a képmutatás, a fondorlatok jelenségét ragadja meg a baktériumok világától kezdve egészen a teremtés koronájáig, a
Az első meleg estén kezdődik. Amikor éjfél körül sem hűl le a levegő, csak egy vékony sálat terítünk a vállunkra, más illata van a szélnek, nektár a bor, zamatos a nevetés... Ez nem csupán nyár. Ez nyár és szabadság, kéz a kézben.
Romantikus, forró éjszakák, titkok, kirándulások, lopott, együtt töltött órák – örökké feledhetetlen élmény szeretőnek lenni. Azt, hogy szeretőnek lenni nem volt mindig jó – sőt, sokszor fájó, megalázó, húsba vágó – elfeledjük. És akkor miért csináljuk?
A nyárban a legjobb, hogy nem kell iskolába menni, és vannak táborok – véli Hanna és Viola. A táborban pedig a legjobb, hogy nincsen ott anyu és apu, teszik hozzá. A táborozás nagyon fontos: önállósul a gyerek, megtanul közösségbe beilleszkedni.
Lehetőség, ami kilépést jelent a rendszerből és egy másik, sokkal szabadabbhoz való csatlakozást. A szülők jelentős része világnézeti, vallási alapon választja az otthonoktatást, de vannak, akik liberális beállítottságuk miatt döntenek úgy, hogy nem járatják gyermekeiket iskolába.
Anyává válni gyerekként az egyik legellentmondásosabb érzés, tapasztalat lehet. Rengeteg minden változik nagyon kevés idő alatt, és ezt nehezen vészeli át egy serdülő lány, akit ebben az élethelyzetben a társadalom – még mindig sok esetben – elítél.
Szíve alatt hordozott hónapokig, első emlékeim róla, hogy karjában ringat az esti homályban, vasalt kisinget ad rám, majd kézen fogva megyünk együtt az ünnepségre..., a konyhakredencnél csipeszkedem, mert épp tésztát gyúr, prünnyögök, s ő könnyeimet törölgeti...., iskolai fogalmazást írok elbizonytalanodva a példaképekről, megsúgnám neki első szerelmemet, vagy maradjon az inkább a naplómba zárva?..., tanítónak készülök, hisz ő is az.... virágot szorongatok a kezemben, neki hoztam: anyák napjára! (Cikkünk
Jön a kirándulások, hajnalig tartó bulik, fesztiválok ideje. Kamasz lányaink meggyőző hadjáratba kezdenek, hogy márpedig ők nem maradhatnak ki a jóból. De tudatában vannak-e a veszélynek? Annak is, amely jóképű srác, kedves sofőr képében jelentkezhet?
Én tényleg próbáltam megbarátkozni ezzel a jelenséggel. Első körben saját lelkem háza táján igyekeztem megkeresni a zsigeri ellenérzés okát, de csak oda jutottam, hogy egyre dagad bennem az ellenállás és a tiltakozás.
A szeparációs szorongás fogalmával majdnem minden kisgyermekes szülő találkozott már. A szorongás azonban sok más tényezőhöz kapcsolódhat gyermekkorban, az óvodás gyermek pedig különösen veszélyeztetett.
Már nem az az arc, nem az a tekintet néz vissza a tükörből… Ismerős a helyzet? Egyéni látásmód kérdése, hogy tetszik vagy sem a látvány, de bizonyára hat ránk.
Sára vagyok. Fejedelemasszony. Igen, ezt jelenti a nevem, és ma a boldogságomról szeretnék mesélni nektek. Mit tudnak ezek a punnyadt nők arról? Tudjátok, drágáim, engem nem is bosszant, hogy irigykednek rám, én kiválóan szórakozom.
A tavasz az iskolai beiratkozás időszaka, szülőként sok fejtörést okozhat a megfelelő iskola kiválasztása. Az intézményválasztás mellett azonban fontos arra is figyelni, csemeténk vajon elég érett-e arra, hogy az óvodából beüljön az alma mater padjaiba.
Marciról szólnak ezek a sorok. És Marcin túl a másságról, elfogadásról, sérültségről, a vele járó nehézségekről, valamint ezzel együtt az örömteli pillanatokról. Arról, hogy beszéljünk egymással még akkor is, ha sokszor nehéznek tűnik.
Az óvodáskori szerelem természetes epizód a gyermek és a szülő életében, amely lehetőségeket és kockázatokat is rejt magában. Lehetőséget a fejlődésre és a boldogságra. Kockázatot a sérülésre, az elakadásra.
Ma már tudjuk, hogy léteznek olyan részképességzavarok, amelyek nehézségeket okozhatnak gyereknek, mégis felmerül a kérdés, hogy a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia csupán manapság divatos iskolai címkék-e, vagy valós gondot takarnak.
Mindketten tudták, a másiknak olyan tulajdonságai is vannak, amelyek elviselhetetlenek, amelyektől rettegnek és menekülnek. Ennek ellenére azt gondolták, engednek a kísértésnek, és megegyeztek: szigorúan csak a testiségre koncentrálnak, érzelmek kizárva.
Anya csak egy van. Ez az egy lehet elég jó, de – bár sokak szerint szentségtörés kimondani – lehet, bizony, rossz is. Egy biztos: női kibontakozásunkban anyánknak majdnem sorsdöntő szerepe van.
Dr. Boros Kinga habilitált egyetemi docens Csíkszeredában él, építész élettársával két kamasz fiút nevelnek. Idén első magyar teatrológusként vehetett át UNITER-díjat. Színházról, szakmai kihívásokról, elismerésekről és felismerésekről beszélgettünk vele.
Öt gyermek, négy fiú és egy lány édesapja, az Oklándi Unitárius Egyházközség lelkésze, ugyanakkor feleségével, Csillával a szovátai Sirülők néptáncegyüttes oktatója immár tíz éve. Júniusban elsőként Tőkés Lóránt válaszolt villámkérdéseinkre.
Hónapok óta figyelem az anyatársak táskáit: hogyan tudnak mindent is belezsúfolni naponta, ötleteket lopok, miként lehet még profibban felkészülni a mindennapok váratlan kihívásaira. Innen jött a kíváncsiság: mit cipelnek táskáikban szerzőink magukkal?
Édesanyám, maga nem értheti, nincs is annál szebb és jobb, mint amikor van egy ilyen bandád. Mindenkit ismersz már totyogós korod óta, és bár szétszéledtetek, a füttyszóra rohantok, és csak ültök a nyári estéken a poros utcán, és lógatjátok a lábatokat.
Engedd el tévedéseidet. Bízz Istenben, megbocsát a Teremtő. Ne légy túl kegyetlen önmagadhoz. Tévedéseidet nem tudtad kikerülni. Nem tudtad megvédeni magadat tőlük. Jönniük kellett. A tévedéseknek.
Dühös vagyok az ébresztőre. Nem ér, hogy máris reggel van. Amikor olyan melegen és puhán ölel körül az ágy. Nyújtózkodom egyet. A madarak reggeli csicsergését hallva, máris öröm férkőzik a szívembe, hiszen tavasz van végre…
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Szombaton Enikővel ketten vagyunk szolgálatosak. Ő rakja az árut, én kiszolgálok. Úgyis jobb, ha gyógyszerész van elöl.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
A nyár a szabadság, a vízpartok és a hosszú esték évszaka. Ilyenkor a bőrünkre kenjük a fényvédőt (!), figyelünk a megfelelő folyadékbevitelre, és igyekszünk elkerülni a leégést. A hajunkról azonban sokszor megfeledkezünk.
Gyermekkori emlékeim egyik legkedvesebbike, amikor a szüleim nyár elején hazaállítottak egy maroknyi frissen szedett eperrel. Vagy zöldborsóval. Sáros újkrumplival a mezőről. Az elsőket megkóstolni, illatukat beszívni ötcsillagos élmény volt.
Nőies, határozott és harmonikus – így jellemzi saját stílusát Csillag-Simon Gabriella marketinges és rendezvényszervező. Inspirálják a vagány nők, az elsők a déd-, majd nagymamája és az édesanyja voltak. Jelenleg gardróbjára a munkája hat a legerősebben.
Az erdő-mezőjárás kiégésmegelőző kiszakadás a városi létből, remekül csendesíti a mókuskerék-stresszet. A kíméletesen gyűjtött növények feldolgozása, a közös főzés pedig jó alkalom egymás alaposabb megismerésére, kapcsolódásra, közelebb engedésre.
A rendezvényszezonban sok olyan nő is előveszi a sminkkészletét, aki a hétköznapokban alig vagy egyáltalán nem festi magát. A tartós alkalmi smink a bőr előkészítésén és a helyes technikákon is múlik, hangsúlyozza Burján Krisztina kozmetikus-sminkes.
Nyáreste van. A nap már éppen lemenőben, a kert csendjét sürgés-forgás, edények csörömpölése, nevetés veri fel. Nemsokára füst száll fel, majd az összetéveszthetetlen illat, amely lassan betölti a teret. Megérkeztünk. Az élet valódi ritmusához.
Nem opcionális, nem is szezonális, és nem luxus – alapvető egészségvédelmi eszköz a fényvédő kence. A bőrgyógyászok és a modern orvostudomány egyértelműen állítják: a rendszeres fényvédelem az egyik legfontosabb dolog, amit a bőrünkért tehetünk.
A 2026-os esküvői divat egyszerre romantikus, merész és személyes, személyre szabott. Egyre nagyobb hangsúly kerül az egyediségre és az önazonosságra, sőt, a menyasszonyi ruhák terén is hódít a fenntarthatóság.
Az ehető virágok reneszánszukat élik, érdemes minél többet megismerni és használni közülük. Ha időnk engedi, sétáljunk egyet a természetben, gyűjtsünk ehető virágokat, és tegyük szebbé az étkezés pillanatait önmagunk és szeretteink számára.