Fodor Györgyi

Egy közismert gasztroenterológus szerint a gyermekbetegségekhez nem antibiotikum, hanem idegrendszer kell. Csak épp arra nem tér ki, hogy az idegrendszernek kötélből, acélból, selyemből, vagy csak pókfonálból kell lennie, mert ezt tényleg esete válogatja.

Nem mindig világos, mitől fáradsz el a nap végére főállású anyaként. Végülis csak homokoztunk, mesét olvastunk, babáztunk, a babáknak is mesét olvastunk, fodrászosat játszottunk: valamennyi hajtincsemet leellenőriztük, hogy kijön, vagy sem.

L. és P. most teljes mértékben a tündérek valóságában élnek. Annyira, hogy minden alkalommal, amikor beülünk a kocsiba, L. közli, tündért látott. Én minden alkalommal örülök neki, megkérdem, szép volt-e. Mindig szép és mindig lila szoknyát visel.

Így június végén szerintem mindenki gyakori gondolata a fagyi, a dinnye és a nyaralás. Én is azt érzem, ezzel az írással most nem mennék mélyre. Azaz de, csak inkább egy tó vagy tenger mélyére, de ezúttal egy mezőről – is – mesélek.

Mit szabadjon egy gyermeknek és mit nem? Ez itt a kérdés! Tényleg létfontosságú tudománynak tartom a filozófiát, de még a sztoikusok sem gondoltak arra, hogy mikor mondjunk nemet a csemeténknek, és mikor legyünk rugalmasak a határokkal.

P. a virágzó fáknak és a tavaszi virágoknak örül a leginkább. L. pedig a múlt heti pizzának is azt kiabálta, hogy „juhúúúú!”. Jó, a pizzának P. is nagyon örült. Én főleg azért, mert egy telefonhívással sikerült megfőzni a hét legsikeresebb ebédjét.

Ebben a nagy összevisszaságban, hogy mit szabad, mit nem, mivel teszel jót, mivel ártasz, rettenetesen ki lehet merülni. Mintha nevelési tanácsadó multik versenyeznének, hogy ki tudja legjobban eladni a nevelési tutit.

Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.

Akinek kisgyermekes szülőként szilveszter éjszakáján egyáltalán sikerült ébren maradnia éjfélig, az is lehet, hogy megfogadott ezt-azt, mint a régi időkben, amikor meg is fogadta, de be sem tartotta. Pont, mint a népmesékben.

A legújabb kutatások szerint bejgli nélkül is lehet karácsony! Az is karácsony, amikor nyáron karácsonyi mesét olvasunk, és az is, ha egy kisgyermekesnek decemberben minden indok nélkül azt mondod, jó anya, jó apa.

Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.

Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.

A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.

Három és fél éve vannak gyermekeink, és máris sikerült egyszer eljutni a tengerre. Azaz nyaraltunk egy akalommal. Vagyis nyargaltunk: fel-alá a parton egy másfél évessel, négyhónapos terhesen. Nyilván, naponta alakultak ki érdekes helyzetek.

„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.

Van egy zöld ruhám. Három éve folyton viselem, tehát örökzöld. Elfért benne pocak, plusz kiló, most meg jól fúj a szél alatta. Olyan lett, mint a fogkefe: mindenhova jön velem.

Az éjszakázás tényleg mumus. Pedig, hogy repül az idő! Három év úgy telt el, egyet sem kellett aludni. Mármint egyet sem megszakítás nélkül... Az éjszakákkal kapcsolatban az a jó hír, hogy minden esetben kivirrad.

Egyáltalán nem mindegy, hogy terhesen, várandósan vagy állapotosan ébredsz. Egy dolog azonban biztos: egyik sem fog kímélni… A szülővé válás, meglehet, életed kihívása. Tényleg az. Egészen addig, amíg fel nem merülnek más, örökérvényű kérdések.