Egy kismama, aki végtelen örömmel és türelemmel játszik, beszél a kisdedével, emellett sokat sír és örül, ha nyugodtan letusolhat. Ismerős? Talán a világ összes kismamája ilyen. Nehezített terep, ha a kismama kerekesszékben van.
Kalandvágy, jobb megélhetés, nyelvtanulás – a leggyakrabban ezekkel a célokkal költöznek külföldre hosszabb-rövidebb időre a fiatalok. A gyergyócsomafalvi Szekeres család is hasonló megfontolásokból indult útnak 2012-ben, Hollandiába.
A fogzás időszaka zajlik nálunk: egyiknek most nőnek, a másiknak már cserélődnek. Bár a kicsi fogainak áttörése fájdalmasabb az egész család számára, a fogváltás is ugyanolyan figyelmet érdemel.
A gyermek szeme nem felnőttszem, hiszen sok tekintetben eltér attól. Például abban, hogy állandó növekedésben van, és sokkal érzékenyebben reagál betegségekre, gyulladásokra, zavarokra.
Gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy egy felnőtt viselkedése gyermekien nyilvánul meg. Ilyenkor beszélünk „felnőtt bőrbe bújtatott” gyerekekről. Okai sokfélék lehetnek, bizonyos érzelmi fejlődési megrekedtségben keresendőek.
Szinte mindannyian ismerünk olyan családokat, amelyeknek egy vagy több tagja külföldön él, egyre több fiatal dönt úgy, hogy otthonától távoli országban kezd új életet, a könnyebb boldogulás reményében. Egy ilyen döntés meghozatalával gyökeresen változik meg az érintett családok élete. Külföldre költözött fiatal felnőttek szüleit kérdeztük, hogyan alakítja a távolság a szülő-gyerek viszonyt és a családi életet.
Nem kell elkülöníteni a hitbéli nevelést a gyermeknevelés egészétől – véli Sógor Gyöngyi vallástanár, aki nem csupán a gyerekekkel ismerteti meg a Biblia világát, de lelkészeknek is tart képzéseket a gyermekistentiszteletek módszertanáról. Férje, Sógor Géza református lelkész, mindketten széles látókörű, tájékozott keresztyének, öt gyermeket nevelnek a Hargita megyei Kányádban. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júliusi lapszámában jelent meg).
Tojásszag van. Az ajtóm alatt ujjnyi rés, onnan szivárog. Karácsony másodnapja van, de a tojásszag már fél éve mindennapos. Társbérlő. Zsidó fiú, nagyon udvarias. Csak a tojás ne lenne. Norah seftel a konyhában, szimatol: vajon a lakótárs kidugja az orrát? Ha igen, lecsap rá, mint a sas, éhesen vadászva egy kis tojás darabra: egy szóra, egy mosolyra. Nagyon szociális lény. Vajon kitől örökölte? Kicsi drágám.
Kis helyen külön lányos és fiús birodalom – ez az érzésem, amikor belépek Koppány, majd Bogi szobájába. A Hajdó család székelyudvarhelyi otthonában járunk. Nem csal az olvasó szeme, itt már megfordultunk „Nőileg”, de azóta – hat év alatt – felnőttek a gyerekek, megérett az idő a szobák átépítésére is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. szeptemberi számában jelent meg.)
Egy tányér méregzöld zöldbab, némi öntettel – ennyi volt az előétel valahol Dél-Franciaországban. Mi kissé tanácstalanul néztünk egymásra, azonban az ott táborozó kisiskolás csapat láthatóan jó étvággyal fogyasztotta a ropogós zöldséget.
Anyává válni az egyik legcsodálatosabb dolog, amelyet egy nő átélhet. Ugyanakkor nem egyszerű, sőt, nagyon nehéz feladat. Viszont anyává válni gyerekként az egyik legellentmondásosabb érzés, tapasztalat lehet. Rengeteg minden változik nagyon kevés idő alatt, és ezt nehezen vészeli át egy serdülő lány, akit ebben az élethelyzetben a társadalom – még mindig sok esetben – elítél. Pszichológusok szerint a leányanyákban óriási belső küzdelem, harc zajlik a fogantatástól a gyerek születéséig – és még azután is
Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy. A nyelvismeret – anyanyelvünké és az idegen nyelveké – manapság elengedhetetlen készség. De mikor javasolt és érdemes elkezdeni kisgyermekünket idegen nyelvre tanítani?
A Hargita megyei Balánbányán tanítja a gyermekeket a mozgási anyanyelvükre, a néptáncra. 2012-ben együttese, az Ördögborda lett a közönség kedvence a Fölszállott a páva című tehetségkutató műsorban, ahová ő be sem akart nevezni. A gyerekek vették rá.
Édes az élete, és csaknem három évtizede mások életét is édesíti: nagy tapasztalattal rendelkező cukrász, aki hobbi- és profi cukrászokat is oktat. Lengyel László Levente számára nem jelent gondot egy mosogatás.
Egész éjszaka nyugtalanul alszom. Hajnalodik, s amíg az ébresztőt várom, végiggondolom, hogy mi az oka a nyugtalanságomnak. Meglepődöm, amikor rájövök, hogy a mesemondó versenyről van szó. Kislányom életének első mesemondó versenyéről.
Egy rendezvény sikere mindig a részletekben rejlik. Nem abban, hogy mennyit költenek rá, sokkal inkább számít az, hogy ne szemfényvesztés, hanem valódi tartalom legyen mögötte. Ennek pedig alapja és melegágya a (rendezvény)protokoll.
Hazug-cumi. Amikor csecsemőkorban nincs idő, vagy nem alkalmas a helyzet a szoptatásra, akkor ezt kapja a gyermek: hazug-cumit. Ennek az elődje a pálinkába mártogatott kenyér volt. Nagyobb gyerekeknél az utódja a telefon lett.
Az autóban ülünk. Zuhog az eső. Körülöttünk mentők szirénáznak, a közlekedésrendészet sürgölődik, teszi a dolgát. Az ablakon utat törő esőcseppek illeszkedésében próbálok rendszerességet találni. Valami logikát vagy sorsszerűséget ebben az egészben.
Ha visszatekintünk eddigi életünkre, talán mindannyian be tudunk számolni fájdalmas kisebbrendűségi érzések szorításáról. Ilyenkor feltámad egy szorító, görcsös érzés, miszerint nem vagyunk elég szépek, okosak, menők, tehát szeretetre méltók.
A húsvéti történetben is – csakúgy, mint a karácsonyiban – a fő cselekmény végrehajtója egy nő. A betlehemi történetben Mária életet ad a kis Jézusnak, a húsvéti történetben magdalai Mária látja meg a feltámadott Jézust.
Munkám révén, akarva-akaratlan számos kisgyermekes szülő válásának kereszttüzébe kerülök. Az elején csak nevek, aztán ahogy egyre inkább beilleszkedem, megismerem a várost, elkezdenek arcok, személyek, történetek kapcsolódni hozzájuk.
Számomra márciusban kezdődik az év, az első csokor hóvirággal és a mellkasomra büszkén tűzött márciuskával. A levetett vastag kabáttal, a buján kacérkodó széllel, a még fukarkodó napsugarakkal, az első szeplőkkel az arcomon, a hónap megannyi ünnepével.
Drága Barátnőm! Ugye érzed, hogy ma neked bomlanak a virágok? Hidd el, hogy ma neked fütyüli rekedtre magát a rigó! Hallod? Kedvenc dalodat susogja a szellő. Tudom, nehéz elhinned, de tedd meg most az egyszer a kedvemért!
A protokoll nagykönyv szerint a megjelenésünk nem csupán fél-, hanem a teljes sikert jelentheti. Ezzel szemben, mifelénk a szürke összes árnyalatát viseljük, pedig van élet a fekete-fehér kombináción túl, még a protokoll szerint is.
Arany Prága – jutott eszembe a cseh főváros egyik jelzője, miközben emlékeimet próbáltam feleleveníteni. Pedig arany fényekben, napsütésben szűkölködött az a három nap, amit ott töltöttünk, de az élmény és emléke bennem valóban aranyértékű.
Vannak, akik úgy vélik, reggelire csak gyümölcsöt együnk, így jutunk a legtöbb energiához. Mások a bőséges reggelik mellett szólnak. Abban talán mindenki egyetért, hogy reggelizni valamit mindenképpen kellene, és ezalatt nem a bögre teát vagy kávét értik.
Földúton haladunk az erdő között, Székelyvarság Küküllő nevezetű részén. Már az odaút is sejteti, különleges helyen laknak vendéglátóink, Balog Ágoston és felesége, Katalin. És nem is csalódunk: nyugalomsziget a vadon sűrűjében.
A nyomtatott lap újraindulásának örömére gondoltunk egy merészet, s az elkövetkezőkben kis „magamutogatásba” kezdünk: betekintést engedünk kollégáink gardróbjába is. Egyúttal pedig arról faggatjuk egymást, hogy kinek mit jelent a stílus?
Szeretjük a ráérős reggeleket, amikor nem sietünk sehová. Ilyenkor lassan eszünk, kóstolgatunk, csipegetünk, kapcsolódunk egymáshoz és önmagunkhoz. Ezért van ilyen szempontból is kiemelt jelentőségük az ünnepeknek.
Bár egyre több a napsütés, s szívünket melengeti már a csicsergő madárdal, alig bírjuk kivárni az igazi tavasz érkezését. A hosszú tél elnyelte a vitaminkészletünk, épp ezért epedünk valami zöld, valami zsenge, valami tavaszias íz után.