Szabó Kati története a kommunista Romániában sportkarriert befutó emberek tipikus esete. Minden idők egyik legeredményesebb olimpikon tornásza, aki a 1984-es Los Angeles-i olimpián négy aranyérmet szerzett. Soha senki ennél többet egyetlen olimpia alatt.

Miután apja a második világháború valamelyik frontján maradt, a magára maradt édesanya tartotta el a családot. Zilah gyermekseregének fele árvának számított akkoriban. „A Valahol Európában világát éltük.” Így indult Szilágyi István élete.

Kezdetben volt az eszme. És a hit, amely nem kérdezősködött tervezhető jövő felől, csak gyűjtött, vásárolt, felhalmozott. Miközben soha nem hangoztatta: lesz múzeum. Mert tudta, hogy lesz. És lett. És lesz iskola, mindegy, hogy miből. Lett.

Dr. Bernády Györgyöt közfelkiáltással választották 1902. március 8-án az akkor 19 522 lakost számláló Marosvásárhely polgármesterévé. Programbeszédében sem ígért mást, mint hogy „Egy új várost építek!”.

Mifelénk, Erdélyben mindenekelőtt talán a Kiáltó Szó című röpiratát emlegetik leginkább, amely elutasította az akkori magyar vezető körök által hirdetett passzivitást, és élni hívta a Romániában kisebbségivé váló magyarságot.

Gróf Mikes Katalin találkozását Shuvendu Basu Roy Chowdhuryval nem világkörüli út előzte meg, a kelet-bengáli – ma Banglades – hindu arisztokrata családból származó fiatalember Grazban tanult. A fiatalok egymásra találásában szinte adja magát némi sorsszerűség. A Roy Chowdhury család ugyanis – a Mikesekhez hasonlóan – mindenét elveszítette India 1947-es kettészakítása nyomán, amikor a hindu és muszlim viszálykodás miatt Bengáliát Kelet-, illetve Nyugat-Bengálra osztották.

„Otthon mindig azt hallottam, a báróság önmagában semmi, tanulni kell, mert csak az a tied, ami a fejedben van. Az Apor név kötelesség, de a bárói cím kevésbé. A visszatérés reménye sosem halt ki belőlem, és abban is töretlenül bízom, hogy minden jóra fordul.”

Nézelődésre csábítóan kígyózik az út a Küküllő-menti szőlődombok között. Zsidvén amúgy is minden a szőlőről és a borról szól, az országban egyedülálló hírű és rangú borászati iskoláról, de néhány kanyarral arrébb egészen más látványosság ragadja meg a figyelmet: a küküllővári kastély. Nemcsak azzal, hogy az út fölé magasodik, hanem gondozottságával is. Míg Belső-Erdély legtöbb hajdani nemesi fészke az elmúlást juttatja a szemlélődő eszébe, addig a Bethlen-Haller kastély imponáló látványt nyújt.

Kis házban laktak a hegyoldalban. Akár egy bűbájos mese is kezdődhetne így, de a Mikes család kolozsvári-, Donát úti élete inkább hasonlít egy rémtörténetre. Az amúgy is korlátozott mozgásképességű apa, gróf Mikes Mihály állapota folyamatosan romlott, a hegyoldalba kapaszkodó, minden komfortot nélkülöző ház pedig nemcsak viszonylagos védelmet nyújtott a rendőri zaklatásokkal szemben, de el is zárta a világtól az öttagú családot. Egyetlen buszjárat biztosította a kapcsolatot a várossal, s egyes napszakokb

Báró Kemény János 1945-től a kolozsvári színház vagyonának egy részét kimenekítette Magyarországra, a többit pedig államosították, a folyamat tehetetlenségi ereje azonban változatlanul képes volt hatni rá. A Kolozsváron indult színiakadémia – ahol kezdetben ő is tanított – Marosvásárhelyre költözésével a saját tulajdonának számító kosztümtár is útra kelt Vásárhelyre… Élet a háború után.

Fél évszázadnyi kényszerű távollét után térhetett vissza ősei fészkébe gróf Mikes Katalin. A zabolai Mikes-birtok nagyasszonya úgy tartja, az életét egyensúlyban tartotta valamiféle „beépített” mérleg.

A háború előtt a Barcsay család háromlaki életet élt: nyáron a gyalui kastély számított a főhadiszállásnak, ősszel Kolozsvárra költöztek. Budapesten a Reviczky utcai Bánffy-palotában laktak, a két háború között pedig bérbe adták a lakások egy részét. A második világháború alatt először a Kelenhegyi úton béreltek villát, onnan a németek miatt kellett menniük, mert épp az ingatlannal szemben állt a japán nagykövet rezidenciája. Talán 1947-ig reménykedtek abban, hogy újra jó irányba alakulhatnak a dolgok, a

Gróf Bethlen Anikó a család első gyermekeként született 1938 októberében Kolozsváron. Azért a kincses városban, mert abban az időben egy kis szanatórium orvosprofesszor tulajdonosának feleségeként ott élt édesanyja, Ferencz-Mihály Éva nagyobbik nővére. Az apa, gróf Bethlen Gábor Debrecenben végezte az agrárakadémiát, a Kolozsváron orvosnak tanuló leendő nejét is ott ismerte meg.

1949 márciusának első napjaiban koporsók úsztak a Temes folyón. A március harmadikai kitelepítés idején a román határőrök – bizonyára kincseket keresve – felfeszítették a csávosi kriptában talált koporsókat, majd az elhunytak földi maradványaival együtt a zajló Temesbe dobták. Köztük báró Csávossy Béla koporsóját, aki tizennégy éven át a magyar képviselőház háznagya volt, az ő ügyintézése alatt épült fel az Országház.

Gróf Mikes Éva igyekezett a múltat mindörökre eltemetni magában. Az ősi birtokon, Zabolán is csak egyetlen alkalommal járt az államosítás óta, kívülről sétálta körbe a kastélykertet, majd visszament a kolozsvári lakatgyárba. Mint kiderült, az ötvenes évek elején kitelepedési kérelmet nyújtott be a nagymama és lánya, Katalin nevére, a sajátjára nem, ő minden meghurcoltatás ellenére sem akart elmenni Erdélyből.

A két fiatal, báró Bánffy Mária és Ugron István az atyafiság okán került össze. A dolog önmagában nem túl kirívó, Erdélyben szinte mindenki mindenkivel rokon. „Kellett” hozzá persze a második világháború is, amelynek során Erdély egyik része 1940-ben visszatért az anyaországhoz, Ugron István pedig élt a kínálkozó lehetőséggel, Erdélybe helyeztette magát...

Izgatottan érkezett haza Kolozsvárról 1925 végén Kemény János. Felesége faggatására némi szabódás után sóvárogva kérdezte meg: vajon gondot okozna-e, ha a nyári hónapokban két-három napra meghívna Marosvécsre vagy harminc írót? Így kezdődött mindaz, ami Helikonként vonult be a magyar irodalomtörténetbe.

A Kárpát-medence egyik legszebb történelmi épülete, Erdély Versailles-a mai, részlegesen felújított állapotában is lélegzetelállító látványt nyújt. A Kolozsvárról Désre vezető útról Válaszút északi kijáratánál letérve, a Kis-Szamos jobb partján rögtön feltűnnek a Bánffy-kastély tornyai. Távolról is csodálatos, közelről még inkább.