Aczél Dóra
Annyira szimpatikus volt nekem ez az öreg bácsi, aki egy kovács, és zsebkéssel (bicskával) a kezében csak úgy le tudott kanyarítani mindenféle hályogot. Nem értettem pontosan, hogy mi is ez a hályog, de a magyartanár néni elmagyarázta, és a szövegben is volt bőven arra utalás, hogy a szemhályog bizony csúnya dolog (már annak, aki látja, mert vakságot is okoz, szóval nem mindenki látja...). Strázsa Jánosnak jó lenni, én is ő akartam lenni: operálni könnyedséggel hályogokat, hogy a hírem elmenjen még Bécsbe is. És felháborítónak találtam – de tényleg, aludni is alig-alig tudtam a dühömtől –, hogy ezt a kivételes tehetségű embert eltántorították a műtétektől. (Cikkünk a 2021-es Nőileg magazin januári számában jelent meg.)