Vatány Bíborka a két világháború közötti Kolozsvár prostituáltjainak, cselédlányainak, bábáinak és első diplomás nőinek életútjait követi nyomon, arra keresi a választ: mennyire határozza meg egy nő sorsát az, hogy hová született?
Családja „amerikás” öröksége alapján kutatja szülőfaluja tengerentúli munkavállalóinak életét Török-Sándor Ibolya. A felgöngyölített történetek már megjelentek két, az egész magyar nyelvterületet felölelő kötetben, és készül egy homoródalmási kötet is.
Az nem úgy van, te Juliska, hogy a leánykának kedve szottyan egyetemre menni, s akkor ti engeditek. Mégis hogy fogjátok beosztani azt a kicsi nyugdíjat? Ugyan minek kell egy leánygyermeknek diploma? Stafír kell annak, nem diploma!
Szándékosan a hátsó sorban keresett helyet magának, amikor – kis kopogós cipőjében, amelyet csak ünnepi alkalmakra húzott fel – lihegve megérkezett. Naftalinszaggal keveredett avas kölni illata lebegett utána.
Simogatja a szél az arcomat, ez a ló a miénk, a szekér is a miénk, és éppen olyan büszkén húzom ki magamat, mint majd tíz év múlva is fogom, amikor a Magyarországra tartó busszal járok vissza Kolozsvárra, és édesapám szekérrel visz ki a megállóba.
Március van, végre megcseppent az eszterhéj, és a latyakos sárban tapicskolunk gumicsizmáinkban hazafelé az iskolából. Hamarosan a gólyák is megérkeznek, egyezkedünk nagyokosan, ezt már mi is tudjuk, az elmúlt években megtapasztaltuk.
Azok táborát erősítem, akik nem szeretik a telet, novembertől kezdődően várom a nyarat. A kutyám befogadása, majd a gyermekem által kénytelen voltam azonban mégis találni örömöket is a hideg évszakban.
A diagnózis, hogy OCD-je van, csak felnőttkorára derült ki, alig néhány éve. Vannak negatív részei, mondja Muhi Balázs, aki fogorvosnak tanul, a kutatói munkában azonban hasznára van, hisz ott mindennek a mélyére kell ásni.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Zoltán volt az első, aki halk szavával a szívébe lopta magát. Zoltán hétévesen maradt árván. A falubeli favágók megsajnálták, és magukkal vitték az erdőre. Azóta havonta egy hetet lenn töltött, a faluban, hármat pedig a havasokban.
Gyermek- és felnőttirodalomban is otthonosan mozog, és örömét leli mindkettőben. Szabó Róbert Csaba szerint a két alkotói világ nem zárja ki egymást – épp ellenkezőleg, inspirálja és erősíti egyik a másikat.
Miért van szükségünk élőszavas mesékre, történetmesélésre? Mi lesz a mesékkel a technológia előretörésével? A legsötétebb forgatókönyvtől nem kell tartanunk, mert velünk született történetéhséggel létezünk, mondja Bíró Erzsébet meseterapeuta.
Aki olvassa írásait, tudja, érzi, hogy Schäffer Erzsébet a történetek mögötti embert keresi. A Csíkszeredai Könyvvásár vendégeként bensőséges lelki utazásra invitálta hallgatóságát, mosolyt varázsolva az arcokra, könnycseppeket a szemek sarkába.
Gyerekkora óta civil szervezetekben tevékenykedik. Önkéntesként kezdte, és ez az életforma az élete részévé vált. Ma ő az, aki forrásokat teremt, pénzt gyűjt közösségi ügyek, szervezetek számára, sőt, másokat is bevezet a fundraising világába.
Egy éve ezen a napon már az örökölt föld alatt sorakoztak a dughagymák a kertben. Két éve ilyenkor a zöld hagymaszárak már bújtak is. Ma meg hóvihar tombol a vidéken, zaklatott lelkében szorongások cikáznak.
Aligha kaptam ezidáig karácsonyra az ideinél számomra értékesebb tárgyi ajándékot. Az Angyal egy mesterien megmunkált, gyönyörű, faltól falig könyvespolccal lepett meg. Ez nem csupán egy bútordarab számomra, hanem régóta dédelgetett vágy.
Egyszer volt, hol nem volt, hatodhat országon is túl, volt egyszer egy telitalálat. A szilveszteri hatos lottón. Negyvenöt számból hatot kell megtenni, és mind a hat számnak be kell jönnie a sorsoláson.
Mikor lesz ebből diós kalács, ha így haladok? Bárcsak a diós kekszet tudnám megsütni. Egyedül duzzogott a konyhában, és szikrát hányt a szeme, valahányszor a férje benyitott. Mi a búbánatot akar itt? Utálom, amikor ki-be járnak.
Otthonának tekinti Sepsiszentgyörgyöt, Dálnokot és Kovásznát is, annak ellenére, hogy mostanában inkább Budapesten van otthon. Csernik Csinszka nem tud, és nem is akar elszakadni azoktól a nagyon erős gyökerektől, amelyeket székely lányként eresztett.
Immár két hónapja, kisbabája hozzátáplálásával egyidejűleg váltott életmódot. Sporttal, tiszta étkezéssel, mentális megújulással. Úgy érezte, a tőle telhetőt megtette, jó úton halad, és immár a felnőtt méltóságával és elfogadással tud testére tekinteni.
Öt gyermek, négy fiú és egy lány édesapja, az Oklándi Unitárius Egyházközség lelkésze, ugyanakkor feleségével, Csillával a szovátai Sirülők néptáncegyüttes oktatója immár tíz éve. Júniusban elsőként Tőkés Lóránt válaszolt villámkérdéseinkre.
Hónapok óta figyelem az anyatársak táskáit: hogyan tudnak mindent is belezsúfolni naponta, ötleteket lopok, miként lehet még profibban felkészülni a mindennapok váratlan kihívásaira. Innen jött a kíváncsiság: mit cipelnek táskáikban szerzőink magukkal?
Édesanyám, maga nem értheti, nincs is annál szebb és jobb, mint amikor van egy ilyen bandád. Mindenkit ismersz már totyogós korod óta, és bár szétszéledtetek, a füttyszóra rohantok, és csak ültök a nyári estéken a poros utcán, és lógatjátok a lábatokat.
Engedd el tévedéseidet. Bízz Istenben, megbocsát a Teremtő. Ne légy túl kegyetlen önmagadhoz. Tévedéseidet nem tudtad kikerülni. Nem tudtad megvédeni magadat tőlük. Jönniük kellett. A tévedéseknek.
Dühös vagyok az ébresztőre. Nem ér, hogy máris reggel van. Amikor olyan melegen és puhán ölel körül az ágy. Nyújtózkodom egyet. A madarak reggeli csicsergését hallva, máris öröm férkőzik a szívembe, hiszen tavasz van végre…
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Szombaton Enikővel ketten vagyunk szolgálatosak. Ő rakja az árut, én kiszolgálok. Úgyis jobb, ha gyógyszerész van elöl.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Nem kell mindjárt hónapokra Dél-Amerikába menni vagy egyedül végigstoppolni Ázsiát: lehet egy háromnapos városnézés Rómában, egy koncert Budapesten vagy egy konferencia után megtoldott hétvége. Az önállóságot nem kilométerben mérik...
Van valami varázslatos abban, ahogy nyártól őszig megtelik a kamra színes üvegekkel. S bár ma már szinte mindenhez hozzájutunk télen is, és házias ízeket is vásárolhatunk egész évben, a saját kezünkkel szedett, pucolt zöldségnek, gyümölcsnek nincs párja.
Van valami különös a szeptemberben. Ahogy hűvösebbé válnak a reggelek, előkerülnek a zárt cipők, a zakók és a „most aztán összeszedem magam” gondolatok. Mintha a nyár végével nekünk is kötelező lenne minden szempontból jobb változatunkká alakulni.
Gurzó Bernadette szín- és stílustanácsadóként vallja: nem hatalmas mennyiségű ruhára van szükségünk, hanem arra, hogy a szekrényünkben lévők harmóniában legyenek egymással, így bármit kapunk magunkra, stílusos lesz a megjelenésünk.
Molnár Renáta és férje, Botond csíkzsögödi otthona nemcsak a kilátás miatt figyelemre méltó. Egyszerre modern és rusztikus, vagány megoldásokkal, tele színekkel. És ha körbejárjuk, nemcsak egy otthont ismerünk meg, hanem a benne élők értékrendjét is.
Négy éve vágtunk neki az első kempinges Balkán-túránknak. Akkor még mi sem tudtuk pontosan, mire vállalkozunk. A légkondicionált hotelszobát autóra, a kényelmes ágyat egy improvizált fekhelyre, a saját fürdőszobát pedig kempingmosdóra cseréltük.
Fiatal, energikus, céltudatos – így jellemezhetjük röviden Varga Emőkét, Székelyudvarhely legfiatalabb háziorvosát. Gardróbja egyszerre tükröz visszafogott eleganciát, praktikumot és vidám, egyéni stílust.
A szemöldök az arc egyik legmeghatározóbb részlete: szigorúbbá, szomorúbbá vagy üdébbé teheti a tekintetet. Bodó Hortenzia sminktetoválóval arról beszélgettünk a Kencében, hogyan találjuk meg a hozzánk illő formát, és mit kerüljünk el.
Az erdő-mezőjárás kiégésmegelőző kiszakadás a városi létből, remekül csendesíti a mókuskerék-stresszet. A kíméletesen gyűjtött növények feldolgozása, a közös főzés pedig jó alkalom egymás alaposabb megismerésére, kapcsolódásra, közelebb engedésre.