Régen a téli ünnepkör, a karácsony elengedhetetlen velejárója volt a disznóvágás. Falun minden háznál levágták az addig nevelgetett disznót, hogy hurka és kolbász legyen az ünnepi asztalon, hogy legyen lesütött hús, szalonna a kamrában, sőt, általában a városi rokonok is „hazamentek” a disznótorra, hogy kapjanak házias finomságokat. Bár ma már számos vidéki is boltban veszi a hústermékeket, a disznóvágás hagyománya él, sokan éltetik.
Ünnepekkor hazaözönlik a rokonság és a barátok serege, ilyenkor válunk leggyakrabban vendéglátókká. Mert a vendégnek Székelyföldön illik örülni, főként a szálló, háló vendégnek… De mihez kezdjünk, ha nincsen vendégszoba, de mégsem aludnánk egymás hegyén-hátán? Praktikus tippek (le)fektetéshez. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. decemberi lapszámában jelent meg.)
Napraforgók, levendulák és mandalák mindenhol. Ezek a fő motívumok Erdély legismertebb gyermekpszichológusának házában. Anna és férje, Ede centiről centire tervezték meg és építették fel álmaik otthonát. Sok mindent maguk készítettek el, így – ahogy ők fogalmaznak – handmade házuk lett. Fészkük folyamatosan alakul, mert mindig van még egy-két ötlet, ami megvalósításra vár. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. novemberi lapszámában jelent meg.)
A nagyváradi kulturális események feltűnő résztvevője a mindenki által Ciniként ismert Dobos Erzsébet képzőművész, aki vörös göndör haja mellett hétköznapinak semmiképp sem mondható, extravagáns öltözetével is magára vonzza a tekintetet. Arra kértük, mutassa meg kedvenc darabjait.
A sütőtök az egyik legjobb téli alapanyag, szinte bármihez felhasználható, főételekben és levesekben zöldségként, süteményekben, illetve desszertekben gyümölcs helyett használható. Azon zöldségek közé tartozik, amely a hideg időszakban is jól tárolható, így ősztől tavaszig étlapra kerülhet.
Gyergyószentmiklóson mondhatni minden háziasszony ismeri a hurutot, az örmény hagyományos konyha elengedhetetlen ételízesítőjét, míg máshol a világban kevésbé elterjedt. Mezei Anikó több mint egy évtizede érleli, főzi, gyúrja ezeket a zöld kis kúpokat, elérhetővé téve mindenki számára, életben tartva a hagyományt.
Nem a márka ígéretei szerint, hanem a hozzávalók alapján kellene kiválasztani azokat a kencéket, amelyeket használunk. De nem vagyunk mind vegyészek... Eligazodhatunk viszont az alábbi segítséggel.
Az öltözködésben sem szereti a feltűnést, megjelenésében mégis van valami vagány, figyelemfelkeltő. Fodor Tünde, a kolozsvári Paprika Rádió programigazgatója-hírszerkesztője a praktikusságra esküszik – igaz, egy kis csavarral.
Őszi gyümölcsökből kiváló ételpárosításokat készíthetünk. Sültek mellé nagyon jól passzolnak a savanykás zöldségek, bizonyos húsokat pedig a dió markáns íze valósággal megkoronáz.
Nem tudatos, inkább ösztönös döntés vezérelte Dobos Albertet, amikor megvásárolta Kiskede (Hargita megye) egyik legöregebb házát. Meg akarta menteni a romos épületet. A nagyszülei itt éltek ebben a kis ékszerdoboz-faluban – fogalmaz csillogó szemmel –, így számtalan gyermekkori emlék és élmény köti ide, ahová csak egy éve vezet aszfaltút Rugonfalváról. Albert célja, hogy minden eladósorba kerülő ház jó gazdára leljen, és az elhagyatott épületek felújításra kerüljenek. De nem akárhogyan! (Cikkünk a Nőileg
A visszaeső bűnöző bizonyosságával mondom. Magam sem értem, miért fordult elő egynél többször, hogy a teljes ellátást biztosító vendéglátási formát választottuk. Nem az ellátástípusról írok, hanem a kifejezetten ebben a rendszerben működő szállodákról.
Erdélyben is egyre népszerűbbek a lovasrendezvények, valószínű, hogy ennek hatására is vált felkapottá a lovassport mint kikapcsolódás, illetve mozgásforma.
Kis helyen külön lányos és fiús birodalom – ez az érzésem, amikor belépek Koppány, majd Bogi szobájába. A Hajdó család székelyudvarhelyi otthonában járunk. Nem csal az olvasó szeme, itt már megfordultunk „Nőileg”, de azóta – hat év alatt – felnőttek a gyerekek, megérett az idő a szobák átépítésére is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. szeptemberi számában jelent meg.)
A székelyudvarhelyi Groos Zselyke olyan, mint egy pasztell árnyalatú akvarell. Más napokon harsány színekben pompázó olajfestmény, sportos szerelései pedig mintha egy 21. századi képregényből ugrottak volna ki. A fiatal illusztrátor minden szettje részletgazdag, ruhatára bohém és művészi. Amiként a színes gyerekrajzok és Zselyke játékai, gardróbja is kislányosan varázslatos, valamiként mesei. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. szeptemberi számában jelent meg.)
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
A sült húsok mellé mindig érdemes valamilyen szószt készíteni. Lehet meleg vagy hideg a mártogatós. Ezúttal néhány melegmártás-variációt mutatok be, amelyek túlmutatnak a kaporszószon.
Néha külső szem kell ahhoz, hogy felismerjük saját adottságainkat, kincseinket – Kövi Pálnak az erdélyi gasztronómia még számunkra is ismeretlen kincseit magába foglaló receptgyűjteménye éppen negyven évvel ezelőtt jelent meg. Az irodalmi igényű gyűjtemény most reneszánszát éli – régi és új formában is –, és lehet, sok családi könyvespolcon ott lapul olvasatlanul az eredeti. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. augusztusi számában jelent meg.)
A hygge kifejezést akkor ismertem meg, amikor arról olvastam, miért elégedettek életükkel a dánok. Kiderült, boldogságuknak sok köze van ahhoz, hogy meghitt otthont, fészket tudnak teremteni: bensőséges hangulatot, egyszerű örömöket a szeretteikkel.
Egy kilencvennégy éves hősnő, humor, akció és szívszorító őszinteség: a Thelma nemcsak film az öregségről, hanem megható tisztelgés időseink mindennapi bátorsága előtt.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Három és fél éve vannak gyermekeink, és máris sikerült egyszer eljutni a tengerre. Azaz nyaraltunk egy akalommal. Vagyis nyargaltunk: fel-alá a parton egy másfél évessel, négyhónapos terhesen. Nyilván, naponta alakultak ki érdekes helyzetek.
Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Természetszeretet, szabadságvágy, bátorság, önazonosság – néhány jelző, ami eszembe jut a csíkszeredai születésű, Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincsőről. Kétgyermekes anya, háromkötetes prózaíró és gyógyszerész.
Készülőben a vihar. A nappali kánikula melege még ott settenkedik a lakásban. Az udvaron végig-végigseprő szél feszültséget keltve hatol be a nyitott ablakon. Mint egy erőteljesen visszatartott lélegzet, melyet egyedül az eső képes felszabadítani.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Augusztus végén már legtöbben úgy érezzük: soha nem kezdődik a tanév. Mit lehet még kitalálni, hogy bár ideig-óráig lekössük a vakációzókat? Főzzünk, süssünk együtt, hisz enni valamit úgyis kell. Nálunk – a két kiskuktánál – ezek a receptek váltak be.
Olyan különleges helyen élünk itt Erdélyben, hogy a málnát, szedret és áfonyát akár a kertből, akár az erdőből is leszedhetjük. Gazdagság, hogy sokszor ismerőstől kapjuk, vesszük a bogyós gyümölcsöket, aki azt is elmeséli, idén milyen lett a termés.
A fókuszpont lényege nem az, hogy elrejtsd magad. Hanem, hogy megmutasd azt, ami szép.
A bőrünk, hajunk és körmeink egészségét nem csak külsőleg, hanem a táplálkozásunkkal is erősíthetjük. Nem kell számtalan táplálékkiegészítőt szedni, csupán egy kis tudatosságra van szükség az étkezés, a folyadékbevitel terén.
Jó néhány évtizeddel ezelőtt még Csíkszentgyörgyön állt az a csűr, amely ma Szőcs Erika és Sólyom Géza, valamint két közös gyermekük otthonául szolgál Csíkcsomortánban. Az újrahasznosítás vezérelte a családot az otthonteremtésben.
Szívesen hordasz egy egyszerű farmer-fehér póló szettet? Esetleg egy natúr színű ruhát, ami kényelmes, de kicsit unalmas hatású is lehet? Ne szaladj el rögtön új darabokat vásárolni – kiegészítőkkel új életre keltheted a szettjeidet.
Megmosolyogtató olykor hallani, hogy Székelyföldön még a hal ellen is az a kifogás, hogy halízű. Ha a tájainkon nem szokványos ételt főzünk, olyan, mintha utaznánk. Kulturálisan biztosan ezt tesszük, megismerjük más népek ételeit, azok elkészítési módját.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.