Az anyagi javak felértékelődésével a fogyasztói szokások folyamatosan alakulnak. Választásainkkal (és azok kommunikálásával) folyamatosan üzenünk: melyek számunkra a követendő értékek, vagy épp mit engedhetünk meg magunknak.
Akik hónapról hónapra, hűségesen olvassák a Nőileget, már tudják: idén minden lapszámunkban kiállunk egy-egy számunkra fontos érték mellett, és próbáljuk felhívni az adott téma fontosságára a figyelmet. Igent mondtunk így már ebben az évben a közösségek pótolhatatlanságára, a szakértelemre, a szerelemre és a minőségre is. Májusban kézzelfogható érték mellett érvelünk: igent mondunk a pénzre. Merthogy mindennapi életünkből a pénz sem nélkülözhető, még ha nézeteink szerint vannak fontosabb értékek is. (Cik
Valahányszor felveszem a kötényt, és megmarkolom a mosogatószivacsot, eltökélten ismételgetem magamban: most ez a munka a legfontosabb, amit elvégezhetek. Kell a tisztaság, kell a rend, hogy a lelkem lebegni tudjon, s a kedvem derűre forduljon. Himnuszt faragok magamnak arra az egy órára, ami szűkösen elég, hogy hat ember egynapi mosatlanját eltakarítsam. És dúdolom: megtisztulni jó.
Ha nem éppen ez, akkor mi lennél, tesszük fel gyakran a kérdést, és általában kész is van a válasz – hol egyértelmű, hol meglepő. Demeter Melinda is elképzelt magának többféle létezési formát – talán egyértelmű, talán meglepő?
A nőiségről gondolkodva Szent Ágoston jutott eszembe: „Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.” Átírtam most erre: Mi hát a nőiség? Ha senki sem kérdezi tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.
Eltelt egy újabb év. Mindegyik más, mint az előző, de ez még másabb volt. Tavaly ilyenkor az ismeretlentől való félelem, az új élethelyzet, a változásban rejlő lehetőségek foglalkoztattak. Ma már némi tapasztalattal a hátunk mögött telve csalódással, dühvel, érzékenyebbek vagyunk, mint valaha. Annyi negatív hatás ér(t), hogy a szelepet valahol meg kell nyitni, és a gőzből le kell engedni. Különben jön a depresszió, pánik és még számtalan mellékhatás. (Cikkünk a 2021-es Nőileg magazin áprilisi számában j
Hányszor haltál már bele kudarcaidba? Szégyelted veszteséged, fájt gyengeséged. S aztán Isten, mint a legmegbízhatóbb világítótorony, rád ragyogtatta szeretetének fényét, melyben megláttad, hogy kudarcaiddal, veszteségeiddel, gyengeségeiddel együtt szeretve vagy. Megértetted, hogy életed ajándék. Feltámadtál!
Küzdelmes és megbékélt kapcsolatom van Istennel. Ám ha pontosabban szeretnék fogalmazni, akkor az isteniség tiszta fenségességével való párbeszéd ez. Jelenvaló megtartó erő.
Az utóbbi hetekben nagyon sok téma örvénylik a közbeszédben, és hirtelen nem tudom eldönteni, hogy én lettem az elmúlt években sokkal érzékenyebb, vagy valóban érzékeny témákat viszünk-visznek nyilvánosság elé, valahogy felbátorodtunk.
A déli harangszót épp csak szétteríti a város felett a friss márciusi szél, amikor megszólal az iskola csengője. Fülsiketítő berregésére, mintegy varázsütésre elevenedik meg hirtelen az addig élettelen épület. A folyosók csendjét boldog gyerekzsivaj veri fel, az udvart pillanatok alatt lepi el a tantermekből kiáramló vidám siserehad, a tavasz és a szabadság mámorító illata úszik a levegőben.
Az első időpontot halasztani kellett, mert késett az oltóanyag. Előírtak egy második dátumra. Meglepően hatékonyan és pontosan, sőt figyelmesen működött a programalás, újraprogramálás, emlékeztetés. Pedig olyan balkáni ügyintézésre számítottam: programálnak, aztán váratnak, aztán elmagyarázzák, hogy ez így is a lehető legjobb, ami velem történhet, aztán visszaküldenek, mert még egy-két nyomtatvány hiányzik, megint váratnak, megint elmagyarázzák, hogy csak azért olyan bonyolult az ügy, mert nem végeztem e
Három ujjal fogja kristálypoharának talpát, társaságban rá szegeződik minden tekintet. „Érzed ezt a kerek savasságot a bor utóízében? Enyhe mandulás felhanggal, ugyanakkor felfedezhetőek benne a bogyós gyümölcsök zamatos aromái, de a koraőszi naplementék illata is”. Ellentmondást nem tűrően mesél legújabb film-, koncert- vagy színházélményeiről, az ő ízlése, világlátása a trendi. Ha valakinek nem tetszik az adott alkotás vagy szerző, rejtett gúnnyal jegyzi meg: „ehhez bizony, fel kell nőni”. (Cikkünk a 2
Mindig irigyeltem azokat, akik a határidőnaplót rendeltetésének megfelelően képesek használni: van egy füzet, ugyebár, benne hónapok, napok, be lehet karikázni, külön oldalra lehet bőven írni a teendőket, s vannak sajátos technikák ezeket vezetni. Hát nekem is volt sajátos technikám, elég kacagságos, de vállalom. Azt is, hogy ma késve tettem közzé egy facebook-bejegyzésünket... Pfuájj!
Kevéssel több mint egy évvel ezelőtt még a tagadás jótékony fátylán keresztül tekintettem az egyre valóságosabban fenyegető pandémiára. Az nem lehet, hogy világszerte hónapokra bezárjanak az iskolák – gondoltam. Az nem lehet, hogy akár évekre le kell mondanunk koncertekről, kirándulásokról, nagyobb, családi rendezvényekről, önfeledt baráti ölelésekről. Elképzelhetetlen, hogy felénk is maszkban közlekedjen mindenki az utcán, akár Ázsiában. Mire feleszméltem, hiánycikk volt a maszk, emlékszem, az első, leh
Ez az a kérdés, amely majdnem mindenik nőt felcseperedése óta valamely életszakaszában intenzíven foglalkoztatja. Bevallom, engem nagyon érdekelt kisiskolás korom óta. Amikor Robiba lettem szerelmes, ő pedig Évába. Vajon miért nem belém? Vajon én miben vagyok más, mint Éva? Talán nem vagyok annyira jó tanuló, olyan barna, olyan alacsony, olyan… bármi. (Cikkünk a 2021-es Nőileg magazin márciusi számában jelent meg.)
Az írásaimból talán már sejthető, hogy sosem volt egyszerű semmi az életemben. Nehéz puttony került a hátamra, aztán éld meg, át és túl saját magadat – ez volt az útravaló.
December óta nagyon sokat gondolkodok a nőiségen, nőiességen. És – noha van sejtésem róla, hogy mi lehet az – inkább beszélgetnék róla, figyelném egy másik ember gondolatait, amelyre rá tudok csatlakozni, vagy zsigerből elutasítom. Leginkább most az izgat, hogy a férfiak hogyan látnak minket, nőket, mit gondolnak, mitől vagyunk leginkább azok, akik. A beszélgetésben a neveink mellékesek, a téma intimitásának megőrzéséért pedig különösen fontos, hogy ne a névre, hanem a mondanivalóra tudjak figyelni. (Cik
Sok történetünket csak a névtelenségbe burkolózva merjük megírni. Mert védjük a családot, magunkat. És ez legtöbbször így is van jól. A magazinban is előfordul, hogy a kollégák tollából érkeznek személyes történetek, melyek egy téma mélységébe engednek bepillantást. Persze álnéven. Könnyebb mesélni valakiről, mint azt mondani, ez vagyok én.
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.