Szempont

Az Instagram behatolt (vagy megteremtette?) az irigység és ámítás területére, és felhasználói beleeshetnek az „erőfeszítés nélküli tökéletesség” üldözésének csapdájába. Nyomás nehezedik a felhasználókra – főként a nőkre – állandóan csoda szépnek, népszerűnek, intelligensnek szeretnék mutatni magukat, és szeretnék mindezt látható erőfeszítések nélkül elérni. Csak lazán.

Apuka felett kissé eljárt az idő. Ezért új apuka kell. 72 kilós, 172 centi magas, sportos példány. Maradhat? Egy apuka gondolatai válás után. Olvasónk küldte.

Ha a mesebeli aranyhal azt kérdezné tőlem: mikor szeretném megállítani az időt, azt válaszolnám, hogy málnaéréskor. Legyen az aranyhal olyan okos és figyelmes, hogy lesse ki, mikor érik meg a málna, s akkor adjon heteket, hónapokat, hogy unalomig szedhessem és ehessem azt.

Még mielőtt a gyerekek megszülettek volna, eldöntöttük a feleségemmel, hogy soha nem fogunk előttük veszekedni. Mélyen egyetértettünk abban, hogy lehetőség szerint meg kell kímélni őket a szülői veszekedés látványától. Talán mert elég volt, amit eddig láttunk, talán csak úgy gondoltuk helyesnek, hogy a gyermeket nem avatjuk be a kettőnk közötti vitákba.

„Jó, hogy jöttél, angyalom. Éppen most lett kész a fuszulykafőzelék, mindjárt sütöm ki melléje a fasírtot. Gyere, segítsél, mert ha ketten bügyürgetjük a fasírtnak valót, hamarabb megy.” Nagyi főz, és beavat a konyha titkaiba is.

Szeptember a gyermekrák elleni küzdelem hónapja. És bár nem szeretünk beszélni róla, rákos gyermekek vannak. Sokkal többen, mint azt gondolni szeretjük. A korai diagnózis pedig életet menthet.

Amikor közel egy éve a szerkesztőséggel azt a melléklet témát is a listánkra válogattunk, hogy Igent mondunk az örökségre!, nehezen találtuk meg a közös pontot az értelmezésében. Mit nevezünk örökségnek? Természeti-, épített-, tradicionális-, családi-, történelmi örökségről beszélünk? Kinek mit jelent az örökség?

Vicceset szerettem volna írni a sofőrökről, az autózásról, az utakról, és legfőképpen a volánnál ülők egójáról, de sajnos, ahogy elkezdtem levetíteni magamban a filmet, jól felhúztam magam. Persze, ehhez szükséges az is, hogy én ilyen felhúzós fajtából legyek.

A húslevest ünnepi ételként ismertem meg gyermekkoromban. Számomra ma is az. Nem tartozik a gyorsételek közé. Marhahúsra és tyúkhúsra lehet főzni, de én manapság szeretem vegyítve, többféle húsból, helyesebben húsos csontból főzni.

Nem hiszek a véletlenekben. Pontosabban abban hiszek, hogy a világban, így a mi életünkben is mindennek megvan a miértje és a rendelt ideje, semmi sem történik ok nélkül, még ha ezek az okok olykor számunkra rejtve is maradnak.

A gyermekek nem szeretnek unatkozni. A felnőtt sem, de ilyenkor előszeretettel kapja elő az okostelefonját, rápillant a Facebookra, megnézi a leveleit, vagy éppen fellapozza a digitális (vagy nem) könyvét. A gyermeknél már nem ilyen egyszerű a képlet, mert lételeme a játék.

Ha van valami, ami a szülőkre jellemző, az az, hogy büszkék csemetéikre. És erről szívesen mutogatnak képet is. No de hányat? Milyet és főként kinek? Gergely Orsolya meglátásai a meggondolatlan posztolásról.

Reggel hat harminc. A sötétítőn átszűrődő fény megvilágítja az arcocskáját. Kezei felemelve mindkét oldalon a feje mellett, a lábai felhúzva. Még olyan babásan alszik, pedig ma két és fél éves. Szerzőnk, Szász Hargita gondolatai a magunkkal cipelt örökségről.

Mifelénk még járunk szentmisére, istentiszteletre, míg a világ számos részén egyre-másra ürülnek ki a templomok, elkoptak a közösségek. Külföldről hazatérő kolléganőnk gondolatai egy vasárnapi szentmisét követően.

Nagyi másmilyen ruhadarabokra esküszik, mint az unokája. Másfajta divatot követ, bár ő valószínűleg nem nevezné annak – csupán egy belülről jövő, íratlan szabályrendszernek, amely megszabta: mit illik viselni és mit nem.

Számomra az utazás maga az élet, olykor kiszállás a megszokottból, az otthonosból, a biztonságosból, néha a mókuskerékből. Szeretek felkerekedni és birtokba venni új tájakat, vidékeket, megismerni új szokásokat, embereket, ételeket.

Biztosan láttál már, kedves Olvasó, kisgyereket elmélyülten rajzolni. Sokszor még a nyelve is kilóg a szájából olyan önfeledtséggel merül el a belső és külső képek varázslatos birodalmában. Megszűnik ilyenkor a külvilág, mintha egy búra venné körül, és ha egy kérdéseddel megpróbálod megszólítani, akkor szinte hallod, ahogy csörömpölve szétesik ez a burok, és ő réveteg tekintettel rád néz s láthatóan erőfeszítésébe kerül a válaszolás. Ezek szent pillanatok: örök jelen.

Hogyan választunk kanapét? Hát fotelt vagy nappali bútort? Megvásároljuk az elsőt, amit meglátunk. Amilyen a sógoréknak van. Amit leghangosabban hirdetnek a Facebook-on. Vagy hónapokig mérlegelünk szakszerűen, hosszan hezitálva, de józan(nak hitt) marketinges szemmel. Fleisz Emőke mindennapi marketing tételei egy nappali felújításról.