Kevés olyan európai nő él napjainkban a Földön, aki ne hallott volna Rómeó és Júlia szerelméről. Shakespeare-nek köszönhetően színpadi művé alakult ez az ókorban is ismeretes történet. Örök téma, hisz az életet teremtő szenvedélyről szól. A szerelemről.
Egyre kevesebben hisznek benne, és egyre többen vallják: a változatosság a fűszer. A szexről beszélünk. Hosszan tartó monogám kapcsolatban. Utánajártunk, hogy szükségszerű-e a szenvedély, a tűz eltűnése a hosszú kapcsolatokból, és létezik-e ellenszere annak, amikor szürkülni kezd a házasélet – ha egyből nem is ötven árnyalattal. Kiderült: mint minden a világban, a hálószobai légkör is változik. Az nem mindegy, hogy ezt hogyan értelmezzük, és mit kezdünk vele. (Cikkünk a Nőileg magazin 2016. szeptemberi l
A párkapcsolatok zöme kommunikációs problémák miatt fut zátonyra. Hogyan lehet eleget- és megfelelően kommunikálni? Hogyan lehetne elkezdeni beszélgetni? Nemcsak a problémákról, hanem érzelmeinkről, a kapcsolatunk mérföldköveiről… Ez azonban gyakran nem sikerül. Hogy miért? Ezekre a kérdésekre próbálunk válaszokat keresni. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. augusztusi lapszámában jelent meg.)
Egyre elszomorίtóbb statisztikák látnak napvilágot a társkapcsolatok minőségét, milyenségét illetően. Drasztikusan megnőtt a válások száma, ami előre vetíti a csonka családban felnövő gyermekek növekvő számát is. Tudjuk, hogy a gyerekek tanulási folyamataiban mekkora szerepe van az utánzásnak, ezért gyermekeink szempontjából is roppant hangsúlyos, hogy kiegyensúlyozott és boldog szülőkkel nőjenek fel.
Hűtlenség, csalfaság, félrelépés – az értelmező szótár e három szóval magyarázza a megcsalást. Bár jelentéseikben vélünk felfedezni különbséget a három szó között, lényegében mindegyik ugyanazt takarja: olyan kapcsolatot alakítottunk ki egy harmadik személlyel, amelyet a párunk nem tud elfogadni. Mert a megcsalás attól megcsalás, hogy a másik fél annak érzi és annak éli meg. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)
Romániában minden negyedik házasság válással ér véget, sok esetben félrelépés miatt. Mindegy, hogy hideg zuhanyként ér minket vagy már régóta gyanakszunk, a kérdés ugyanaz: hogyan tovább? Sokan a válást választják. De az is megesik, hogy úgy dönt a nő – ha őt csalták meg -, hogy megbocsát, mert fontos neki a kapcsolat, mert ott vannak a gyerekek, mert mégiscsak az az X év… Ez az út azonban sokkal rögösebb, mert a bizalmat nehéz helyreállítani.
A házasság két különböző élet egyetlen, megszakíthatatlan szövetsége – definiálhatnánk nemes egyszerűséggel. Persze, ahogy azt mindannyian tapasztaljuk a valóságban, ez nem ilyen egyszerű, számtalanszor szembesülhetünk ennek a fájdalmas felével is: kiüresedett kapcsolatokkal, bántalmazással, megcsalással és válással. Vajon min múlik, hogy melyik oldal érvényesül a mi életünkben? Csupán annyiról szólna, hogy van, aki szerencsés, mások meg nem? Bele kell gondolnunk ebbe egyáltalán, amikor elköteleződünk?
„Úgy teszünk, mintha nem létezne termékenységi nehézség, és nem beszélünk róla, így sokan, akik ezzel küzdenek, azt gondolják, egyedül vannak a problémával. Ez még jobban elmélyíti – főként a nőkben – azt az érzést, hogy valami nincs rendben velük” – mondja Deé Ágnes pszichológus, pár- és családterapeuta, tanácsadó, aki a szakmájából adódó tapasztalatok mentén beszélt a késői gyermekáldás párkapcsolatokra gyakorolt hatásairól.
A közvélekedés szerint a hosszú távon egyedül élő nők „elmacskásodnak”, az évek múlásával egyre öntörvényűbbé válnak, és egyre kevésbé nyitottak arra, hogy (újra) összebútorozzanak egy társsal. A korral jár a rugalmatlanság, vagy az önállóság hozza magával? Érintetteket kérdeztünk, van-e valóságalapja a „vénlány-szindrómának”, csipetnyi könnyedséggel, negyven évnyi önkritikával.
Vannak kérdések, amelyekről sokan úgy érzik, gond nélkül feltehetik bizonyos élethelyzetekben. Olykor nem is a kíváncsiságtól vezérelve, hanem pusztán, mert beszélgetést generálhatnak általuk, meg egyébként is… mintha csak azt kérdeznék a másiktól, hogy vagy? Manapság ilyenek a családalapítást érintő kérdések is, amelyeket úton-útfélen feltesznek a fiatal házasoknak. Gondoltunk valaha is arra, hogy talán életük legnagyobb küzdelmébe tenyerelünk bele egy-egy ilyen kérdéssel?
Házinyúlra nem lövünk – tartja a mondás, ennek ellenére a felmérések szerint egyre nő azok aránya, akik a munkahelyen találják meg a szerelmet, kezdenek intim kapcsolatba. Bár egy munkahelyi párkapcsolat nem kis galibát okozhat – lehet, hogy a főnök nem nézi jó szemmel a románcot, vagy a kollégák pletykáinak leszünk a célpontja –, számos előnye is van. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában jelent meg.)
Közhelyszámba megy, hogy ősszel sokkal többen válnak. A nyaralás egyben összezártságot is jelent, ami nem minden esetben tesz jót a kapcsolatnak. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.)
Vitát egy módon nyerhetsz: ha elkerülöd – szól Dale Carnegie elhíresült mondása. Mifelénk is ezt tartja a népi bölcsesség. Amíg ez a hétköznapi, vagy üzleti kapcsolatok esetén igaz lehet, a hozzánk közel állókkal valahogy szembe kell nézni, tisztázni a nézeteltéréseket. Lehetőleg okosan. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent meg.)
A hajnal lassan oszladozott a város felett, a reggel egy csodás tavaszi nap ígéretével érkezett. Az ébredező város hangjai, a munkába igyekvő mogorva emberek sietős léptei, a kukásautó jellegzetes zúgása, az élénkülő forgalom zaja mind jobban elnyomta a madarak kora reggeli koncertjét, az agitato és fortissimo egyre okafogyottabbá vált.
Az anyagiak menedzselése az egyik legnagyobb aknamező, amin járnunk kell nap mint nap a házasságunkban, függetlenül attól, hogy sok vagy kevés pénzösszeg fut be a számlánkra hónapról hónapra. Az egyik legjellemzőbb és ugyanakkor legnehezebben alakítható probléma, ha a házastársak más-más pénzkezelési mintákat hoznak otthonról.
Vitatkozunk, veszekszünk, büntetünk, válunk. A mai párkapcsolatok rákfenéje az érzelmi eltávolodás, úgy teszünk mintha élnénk, csináljuk, de nem éljük az életünket. A témáról Dr. Antalka Ágota pszichológussal, íróval, egyetemi társtanárral beszélgettünk.
Egyedülállónak lenni kultúránként és koronként is különböző megítélésű lehet, de személyes megélésekben is más és más. Van, aki tudatosan dönt arról, hogy egyedül maradjon, és van, akit felőröl a magány. Egyre több az egyedülálló – és férfiből van több.
A kiégésről korábban úgy hittük, hogy az egészségügyi dolgozókat érinti, az orvosokat és az ápolókat, később kiderült, hogy érintettek mindazok a szakmák, ahol emberekkel foglalkozunk, sőt voltaképpen bármilyen munkakör esetében megjelenhet.
Mennyire kell egyedül megküzdeni a fájdalmával egy anyának, aki elveszítette gyermekét? Meg merjük kérdezni tőle, hogy van? A csíkszentkirályi háromgyermekes édesanya, Benedek Évi legkisebb gyermeke tavaly nyáron motorbalesetben veszítette életét.
Egy rendezvény sikere mindig a részletekben rejlik. Nem abban, hogy mennyit költenek rá, sokkal inkább számít az, hogy ne szemfényvesztés, hanem valódi tartalom legyen mögötte. Ennek pedig alapja és melegágya a (rendezvény)protokoll.
Hazug-cumi. Amikor csecsemőkorban nincs idő, vagy nem alkalmas a helyzet a szoptatásra, akkor ezt kapja a gyermek: hazug-cumit. Ennek az elődje a pálinkába mártogatott kenyér volt. Nagyobb gyerekeknél az utódja a telefon lett.
Az autóban ülünk. Zuhog az eső. Körülöttünk mentők szirénáznak, a közlekedésrendészet sürgölődik, teszi a dolgát. Az ablakon utat törő esőcseppek illeszkedésében próbálok rendszerességet találni. Valami logikát vagy sorsszerűséget ebben az egészben.
Ha visszatekintünk eddigi életünkre, talán mindannyian be tudunk számolni fájdalmas kisebbrendűségi érzések szorításáról. Ilyenkor feltámad egy szorító, görcsös érzés, miszerint nem vagyunk elég szépek, okosak, menők, tehát szeretetre méltók.
A húsvéti történetben is – csakúgy, mint a karácsonyiban – a fő cselekmény végrehajtója egy nő. A betlehemi történetben Mária életet ad a kis Jézusnak, a húsvéti történetben magdalai Mária látja meg a feltámadott Jézust.
Munkám révén, akarva-akaratlan számos kisgyermekes szülő válásának kereszttüzébe kerülök. Az elején csak nevek, aztán ahogy egyre inkább beilleszkedem, megismerem a várost, elkezdenek arcok, személyek, történetek kapcsolódni hozzájuk.
Számomra márciusban kezdődik az év, az első csokor hóvirággal és a mellkasomra büszkén tűzött márciuskával. A levetett vastag kabáttal, a buján kacérkodó széllel, a még fukarkodó napsugarakkal, az első szeplőkkel az arcomon, a hónap megannyi ünnepével.
Drága Barátnőm! Ugye érzed, hogy ma neked bomlanak a virágok? Hidd el, hogy ma neked fütyüli rekedtre magát a rigó! Hallod? Kedvenc dalodat susogja a szellő. Tudom, nehéz elhinned, de tedd meg most az egyszer a kedvemért!
A protokoll nagykönyv szerint a megjelenésünk nem csupán fél-, hanem a teljes sikert jelentheti. Ezzel szemben, mifelénk a szürke összes árnyalatát viseljük, pedig van élet a fekete-fehér kombináción túl, még a protokoll szerint is.
Olvasom, hogy a dán iskolákban az év 6. hete az ún. Szex hét. Úgy tűnik, tőlünk északabbra nem kerülik a szexre utaló kifejezéseket a tanórákon. Ellenkezőleg, immár 14 éve ez a mindenkit érintő tematika kerül februárban az iskolai programok fókuszába.
Arany Prága – jutott eszembe a cseh főváros egyik jelzője, miközben emlékeimet próbáltam feleleveníteni. Pedig arany fényekben, napsütésben szűkölködött az a három nap, amit ott töltöttünk, de az élmény és emléke bennem valóban aranyértékű.
Vannak, akik úgy vélik, reggelire csak gyümölcsöt együnk, így jutunk a legtöbb energiához. Mások a bőséges reggelik mellett szólnak. Abban talán mindenki egyetért, hogy reggelizni valamit mindenképpen kellene, és ezalatt nem a bögre teát vagy kávét értik.
Földúton haladunk az erdő között, Székelyvarság Küküllő nevezetű részén. Már az odaút is sejteti, különleges helyen laknak vendéglátóink, Balog Ágoston és felesége, Katalin. És nem is csalódunk: nyugalomsziget a vadon sűrűjében.
A nyomtatott lap újraindulásának örömére gondoltunk egy merészet, s az elkövetkezőkben kis „magamutogatásba” kezdünk: betekintést engedünk kollégáink gardróbjába is. Egyúttal pedig arról faggatjuk egymást, hogy kinek mit jelent a stílus?
Szeretjük a ráérős reggeleket, amikor nem sietünk sehová. Ilyenkor lassan eszünk, kóstolgatunk, csipegetünk, kapcsolódunk egymáshoz és önmagunkhoz. Ezért van ilyen szempontból is kiemelt jelentőségük az ünnepeknek.
Bár egyre több a napsütés, s szívünket melengeti már a csicsergő madárdal, alig bírjuk kivárni az igazi tavasz érkezését. A hosszú tél elnyelte a vitaminkészletünk, épp ezért epedünk valami zöld, valami zsenge, valami tavaszias íz után.