párkapcsolat

A serdülőkor sokszor próbára teszi a szülő-gyermek kapcsolatot. Hát még, ha képbe jön a szerelem! Felvetődik a kérdés: szülőként mennyire kell, szabad belefolynunk gyermekünk párkapcsolataiba?

Látjuk, hogy sokan papír nélkül is boldogan élnek együtt, míg mások házasságban úgy, hogy valójában külön élnek. Jobb lenne az egyik, vagy rosszabb a másik? A bélyeget mindenképpen azok kapják, akik nem tartanak esküvőt.

Ha a pornót csak szexuális tapasztalattal rendelkező felnőttek néznék, akik tudatában vannak annak, hogy ez egy imitáció, aminek a célja a néző izgalmának fokozása, akkor kellemes, szórakoztató, szexi és izgalmas kísérlete lehetne ez az együttlétnek.

A szeretői szerepet sokszor leegyszerűsítjük, pedig mind érzelmi-pszichológiai értelemben, mind a társadalmi megítélés szempontjából komplex élethelyzetnek minősül.

A szülői lét egyik próbatétele, amikor felnőnek és elmennek a családi otthonból a gyermekek. Ott marad a pár, és esetenként kiderül, hogy az apa és anya szerepe mögött már rég elveszett valahol a férfi és a nő.

A párkapcsolat létrejöttéről, annak fennmaradási módjairól sok elmélet és modell létezik. Az egyik talán legismertebb modell Robert J. Sternberg szerelemháromszög-elmélete. Ez alapján a párkapcsolatokat három pillér tartja össze.

Abban a kultúrában, ahol az oltár előtt már egyszer kimondtuk, hogy szeretlek (s ha valami változna, majd szólunk) vajon milyen esélyekkel indulunk az ilyen jellegű „nehéz” beszélgetések békés kivitelezésére?

A legtöbb hosszú távú kapcsolatban előbb-utóbb csökken a libidó, máskor teljes mértékben eltűnik a szexuális élet. Pedig az aktív szexuális életnek – ahogyan arról a legutóbbi alkalommal írtam – számos pozitív egészségügyi és lelki hatása van.

Amióta divatossá vált a Házasság Hetét ünnepelni, volt néhány próbálkozásom arra nézve, hogy a saját és a gyülekezetemben élő házasságok minőségén egy leheletnyit javítsak. Egyházam nevében? Isten nevében? A magam nevében? – végül is egyre megy.

Sokan vannak, akik örömteli, kiegyensúlyozott életet élnek szex nélkül is, másokat viszont megviselhet a szexuális élet hiánya, ami megjelenhet házasságban, vagy egyedülállóként is.

Bár a szexuális nárcizmus és a nárcisztikus személyiségzavar egyes jellemzői hasonlóak, a két jelenséget nem szabad összekeverni. Megtörténhet, hogy az egyén szexuális nárcisztikus jellemzőkkel bír, mégsem diagnosztizálható személyiségzavarral.

Ha az imitált orgazmus kifejezést halljuk, kizárólag női viselkedést feltételezünk, pedig nem csak a nők, hanem a férfiak is tudják és szokták imitálni az orgazmust. Esetükben nyilván körülményesebb, de nem lehetetlen a csúcsra jutást eljátszani.

Érzelmi hűtlenségnek nevezzük, ha egy párkapcsolatban lévő személy mély érzelmi kötődést alakít ki mással, úgy, hogy ezt a partnere határátlépésnek, árulásnak érzi. Egy 2015-ös felmérés szerint az emberek 44 százaléka érzi megcsalásnak az érzelmi affért.

Mikromegcsalásnak azt a jelenséget nevezzük, amikor a partnerek egyike vagy másika olyan viselkedést tanúsít, ami a bizalom kismértékű megsértésével jár, miközben nem jelenik meg ennek során fizikális érintkezéssel kapcsolatos határátlépés.

A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.

A válások, szakítások majdnem leggyakoribb oka a hűtlenség. A jelenség mintha korunk járványa lenne, mindenki fut a saját vélt szabadsága után. Érték-e még a hűség, amiért érdemes megdolgozni?

Hány szerető elég? Egy? Sok? Egy is sok? Sok nem, csak egy kell, de az nagyon? Miért sóvárgunk olyan megátalkodottan a szerelemre, a mámorra? És miért csalunk?

A nyár a felszabadultabb hangulat mellett a jó találkozások ideje is. A napokban több ilyen élményem volt, s érdekes módon, ha nőkkel, ha férfiakkal beszélgettem, előbb-utóbb a párkapcsolatokhoz lyukadtunk ki.