Arany Prága – jutott eszembe a cseh főváros egyik jelzője, miközben emlékeimet próbáltam feleleveníteni. Pedig arany fényekben, napsütésben szűkölködött az a három nap, amit ott töltöttünk, de az élmény és emléke bennem valóban aranyértékű.

Az autóban ülünk. Zuhog az eső. Körülöttünk mentők szirénáznak, a közlekedésrendészet sürgölődik, teszi a dolgát. Az ablakon utat törő esőcseppek illeszkedésében próbálok rendszerességet találni. Valami logikát vagy sorsszerűséget ebben az egészben.

A bonchidai Bánffy-kastélyban húsz évvel ezelőtt jártam először. Kollégáimmal együtt felháborodva faggattuk tanárunkat: Miért? Ki tette? Ki nem tesz most semmit...? Ő aztán mesélt egyet-mást a kastély zaklatott múltjáról.

Ha azt mondom, hogy Csehország és utazás, elsőre általában a finom sör és a csodálatos főváros, Prága ugrik be a legtöbb embernek. Tavaly nyáron mi a vidéket, a kisvárosokat céloztuk meg.

Harmadjára hajtom össze, és rakom a bőröndbe a ruhákat. Arra gondolok, hogy mikor vált ez az általam mindig is vágyott és magas fokon művelt, rutinos tevékenység nehézséggé? Hiszen csak mi, felnőttek utazunk...

Grúzia közel hetven százalékát hegyek fedik, a lakosság nagy része pedig kisebb, dombvidéki településeken lakik. Viszonylag kis ország, gyorsan be lehetne járni, ám a hegyes vidék hihetetlenül lassítja az utazást.

Róma pezsgő nagyváros, annyi látnivalóval, hogy lazán túladagolásos állapotba kerülhet az ember, ha nem szelektál, nem tartogat élményeket egy újabb látogatásra.

Késő ősszel pár napot tölthettem Brüsszelben, és végre sikerült eljutni a németalföldi középkori városok egyik legszebbikébe, Gentbe is. Sör, csoki, gofri, gyönyörű terek és katedrálisok – címszavakban így szólna a rövid kiruccanás.

Lappföld az utóbbi néhány évtizedben közkedvelt téli célpontjává vált az ázsiai, angol, holland, spanyol és német turistáknak. Nem is csoda, hiszen a tél már csak itt üt tartósan tanyát egész Európában.

Olaszország lenyűgöző, nem lehet betelni vele – hallani turisták ezreitől –, az igazi csodát azonban „a csizma sarka” tartogatja. Puglia ugyan Itália legszegényebb tartománya, de látnivalókban nem szűkölködik. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. novemberi lapszámában jelent meg.)

A gyergyóremetei származású Laczkó Vass Róbert a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának igazán sokoldalú tagja, könyveket ír, világot jár, és izgalmasabbnál-izgalmasabb ételeket főz barátainak, kollégáinak és a rászorulóknak. A Kolozsvári Magyar Opera visszatérő vendégelőadója a hobbijáról, a konyhaművészet iránti szeretetéről mesél ízesen, szenvedéllyel, inspirálóan.

Tősgyökeres székelyként, sokáig azt hittem, hogy Székelyföld Erdély legautentikusabb, legtradicionálisabb része. Ahhoz, hogy meggondoljam magam, két kirándulás volt szükséges: egy a mezőségi Székre, egy pedig Kalotaszegre. Míg előbbi a hagyományőrzéssel, a mai napig viseletben járó helyi asszonyokkal bűvölt el, Kalotaszeg szinte kultúrsokk volt minden értelemben. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. novemberi lapszámában jelent meg.)

Legyen benne kulturális látnivaló és sok-sok természet – ezzel az igénnyel szerveztük meg nyárvégi utazásunkat. Első körben Ausztria déli részét céloztuk meg, és nem csalódtunk. Láttunk várakat, ékszerdoboz-templomokat és településeket, gyönyörű tavakat, vízeséseket, gleccsert és hatalmas hegyeket. Mindez nincs messze, és ősszel is csoda szép lehet. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. októberi lapszámában jelent meg.)

Ritkán látogatott, pedig egyedülállóan szép Hargita megye északi része: Maroshévízen a borvízforrások és a termál vízesés nyújtanak különleges élményeket, de kihagyhatatlan az Urmánczy-kastély is, ahol két szabadulószobát kipróbálva lehet elmerülni a titkok világában. Borszéken túl jég- és medvebarlangok, Tölgyesen és Gyergyóhollón pedig megmászásra váró sziklás hegycsúcsok várják a kíváncsi látogatót, de aki télen síelni, nyáron pedig bobozni szeretne az adrenalinszintje emeléséért, szintén jól jár, hog

Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy tapasztalatból beszélhessek arról, hogy a kommunizmus éveiben mit jelentettek egy romániai számára a „kelet-német” termékek, de elég idős, na meg elég kelet-európai ahhoz, hogy lássam őket magam körül még ma is: édesanyám még mindig használja az 1985-ben kapott NDK-s robotgépét és turmixgépét. Berlin ma már jóval több, mint az egykori Kelet- és Nyugat-Berlin újraegyesülése: punkok, hippik, hipszterek világvárosa – és a német tudományosság bölcsője. Berlin maga a történelem é

Kádár Magort nem kell bemutatni, ismert kommunikációs szakértőként, egyetemi tanárként, trénerként, városmárkázási projektjei révén. Számos feladata, tisztsége mellett énidőről, Z generációról, utazásokról, fesztiválozásról kérdeztük. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. szeptemberi lapszámában jelent meg.)

Kizárólag motorcsónakkal lehet eljutni a helyszínre, egy érintetlen rezervátumon keresztül, sorra eltünedeznek az emberi civilizáció nyomai, és helyette madarak, fűzfák veszik át a terepet. Ahová megérkezünk: csend és csillagok. Lovas hintó jön értünk, puha homokban baktatunk. A kedves kocsis név szerint ismeri a szállásadónkat, és megkérdezi a gyerekeink nevét is. Andrea, a meteorológus meleg vacsorával vár, csak minket, amit természetesen a kertben, egy tágas filegóriában, a csak nekünk megterített asz

A lelkem mélyén megrögzött álmodozó, kissé romantikus és idealista vagyok, így az úti céljaimat is hajlamos vagyok regények, filmek, dalok alapján elképzelni. A Francia Riviéráról is izgalmas, pompás előképeim voltak, például a Marlon Brando és David Niven főszereplésével készült Dajkamesék hölgyeknek című, 1964-es film (a Riviéra vadorzói és Csaló csajok címmel készültek remake-jei is): csillogás, luxus, század eleji villák, drága oldtimer autók, jachtjaikon iszogató milliárdosok… (Cikkünk a Nőileg maga