Nem lehettem több tizenhat évesnél, amikor először jött szembe velem az interneten egy paradicsomi környezetben készült fotó egy hagyományos thaiföldi csónakról. „Bárcsak egyszer a képernyőn túl is láthatnám!” – valami ilyesmire gondoltam.
Egyedül utazni, más kontinensek különböző országaiba, ráadásul nőként? Igen, lehetséges: Katona Andrea megcélozta Ázsiát, és egy hónapot töltött Japán, Thaiföld és Tajvan különböző részein, hogy leküzdve saját félelmeit, megvalósítsa gyerekkori álmait. Élményekről, tapasztalatokról és az utazásra való felkészülésről beszélgettünk.
Nevezhetjük világjáró embernek, egy innovatív tanulási módszer hírvivőjének, kalandkeresőnek is Ágota Walkest, de a vele való találkozás pillanatában egy, a világgal harmóniában élő nőt látunk, aki most épp Gyergyószentmiklóson foglalkozik tanulni vágyó diákokkal, fiatalokkal. A háromgyermekes édesanyával beszélgetve új értelmezést nyernek az újrakezdés, a nehézség, a munka és a célok kifejezések, hiszen aki több kontinensen kereste már a boldogulását, egészen kicsinek- és egy csodálatos helynek látja a
Bali az utazóbloggerek és influenszerek pár éve felfedezett paradicsoma, de ismerős lehet az Ízek, imák, szerelmek című filmből is. „Sztár úticél” gyönyörű tengerpartokkal, szörfözésre, búvárkodásra alkalmas helyekkel, pálmákkal, vendégszerető helyiekkel.
Azt szokták mondani, hogy ha az ember New Yorkba utazik, akkor nem az Amerikai Egyesült Államokba látogat, még csak nem is annak egy városába, hiszen New York egy lüktető „entitás”, egy külön világ. És ebben a külön világban is több tucatnyi külön világ létezik: Little Italy, Chinatown és társai, na meg a divatcentrikus New York, a művészetre fókuszáló, a pénzügyi központ. Én egy teljes napot szenteltem annak, hogy felfedezzem azt a New Yorkot, ahol a 20. századi irodalom és művészet nagyjai élvezték az
Dávid Panni évekig volt kollégánk, ám néhány éve máshol jár. Mint meséli, számára az Izlandon töltött időszak fantasztikus önismereti utazás volt. Ott engedte el a megfelelést, onnan hozta magával a környezettudatos életformát – és nem utolsósorban a férjét is. A fiatal tartalomkészítő – író és fotós – jelenleg az Antarktisz felé evez, pontosabban egy arra tartó óceánjárón gyűjt tapasztalatokat néhány hónapig. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában jelent meg.)
Ha minket is elkapott az országjárás láza, de már bejártuk az ismertebb desztinációkat, érdemes tematikus utakat szervezni, amikor egy-egy vezérfonalra fűzzük fel a látványosságokat. Dél-Erdély amúgy is egy izgalmas és változatos „terep”, mi ezúttal a római nyomokra koncentrálunk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. novemberi lapszámában jelent meg.)
Évekig vele ébredt Marosvásárhely és környéke, s ha egy kis időre nem ő ébresztette a rádióhallgatókat, sokan hiányolták. Hamarosan pedig talán egész Székelyföld hallhatja a Rádió Gaga Hármasszabály című reggeli műsorának egyik műsorvezetőjeként Kakasi Mihályt, azaz Miskát. Lehet őt szeretni, utálni, de biztosan nem lesz közömbös senki számára.
Van az az autó, amelyikre azt mondják, hogy kicsit zörög, kicsit kattog, kicsit hangos, de azért elgurul még „százezreket”. Az enyém is ilyen: egy ügyes, kicsi, automata váltós Volkswagen Golf, ami nem sokkal fiatalabb, mint én, hamarosan 24 éves lesz. Épp a legjobb kor utazni és kirándulni, nem? Amikor elindultunk Szlovéniába tíz napra, egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy az autóm is egyetért ezzel a gondolattal.
Szülői kötelességünk, hogy tudjuk, milyen jogok illetnek meg akkor, ha iskolai bullying áldozata a gyermekünk, és azt is, hogyan szerezhetünk érvényt ezeknek. Ebben a hónapban erről beszélgettünk Lukácsi Katalin ügyvéddel.
Családi életünk fenekestül felfordulni látszik. Minden rendben van, minden rendben van – mantrázom –, hisz mindezek a változások a mi vállalásaink. Alapjaink szilárdak. Mégis kétségbeesett, indulatait uralni képtelen gyermekké degradálódom.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Három és fél éve vannak gyermekeink, és máris sikerült egyszer eljutni a tengerre. Azaz nyaraltunk egy akalommal. Vagyis nyargaltunk: fel-alá a parton egy másfél évessel, négyhónapos terhesen. Nyilván, naponta alakultak ki érdekes helyzetek.
Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Természetszeretet, szabadságvágy, bátorság, önazonosság – néhány jelző, ami eszembe jut a csíkszeredai születésű, Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincsőről. Kétgyermekes anya, háromkötetes prózaíró és gyógyszerész.
Készülőben a vihar. A nappali kánikula melege még ott settenkedik a lakásban. Az udvaron végig-végigseprő szél feszültséget keltve hatol be a nyitott ablakon. Mint egy erőteljesen visszatartott lélegzet, melyet egyedül az eső képes felszabadítani.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Szinte minden nő egy kicsit testképzavaros. Miért? Mert nem szokásunk tükörbe nézni. Mert nem bátorítottak, tanítottak meg elfogadni és szeretni magunkat. Sokszor az önelfogadás első lépése egyszerűen az, hogy merjünk belenézni a tükörbe.
Világpremiernek számító divatbemutatónak adott helyet Marosvásárhelyen az állatkert oroszlánketrece.
Egy házsor, kis kerti kapukon átjárható rokonlátogatási lehetőségekkel – ebben a megtartó falusi környezetben nőtt fel Köllő Miklós gyergyócsomafalvi műépítész, így, amikor családot alapított, számára is egyértelmű volt, hogy hazaköltözzön.
Olyan különleges helyen élünk itt Erdélyben, hogy a málnát, szedret és áfonyát akár a kertből, akár az erdőből is leszedhetjük. Gazdagság, hogy sokszor ismerőstől kapjuk, vesszük a bogyós gyümölcsöket, aki azt is elmeséli, idén milyen lett a termés.
A fókuszpont lényege nem az, hogy elrejtsd magad. Hanem, hogy megmutasd azt, ami szép.
A bőrünk, hajunk és körmeink egészségét nem csak külsőleg, hanem a táplálkozásunkkal is erősíthetjük. Nem kell számtalan táplálékkiegészítőt szedni, csupán egy kis tudatosságra van szükség az étkezés, a folyadékbevitel terén.
Megmosolyogtató olykor hallani, hogy Székelyföldön még a hal ellen is az a kifogás, hogy halízű. Ha a tájainkon nem szokványos ételt főzünk, olyan, mintha utaznánk. Kulturálisan biztosan ezt tesszük, megismerjük más népek ételeit, azok elkészítési módját.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.