Szó szerint ezt mondja nekem egy kamaszlány nevetgélve az iskola folyosóján, a tanév vége előtt. Miért kéne elraboljalak? – kérdezem mosolyogva, bár sejtem, hogy a választól lehervad mindkettőnk mosolya. Jön a vakáció… S te nem egy felhőtlen nyárra számítasz… Hát igen… Írhatok, ha nagyon kivagyok? Persze. Amint tudok, válaszolok. Nem tudtam meg, miért nem várja a vakációt, de nem ő az egyetlen gyerek, akinek nem jó hazamenni.

A hajnal lassan oszladozott a város felett, a reggel egy csodás tavaszi nap ígéretével érkezett. Az ébredező város hangjai, a munkába igyekvő mogorva emberek sietős léptei, a kukásautó jellegzetes zúgása, az élénkülő forgalom zaja mind jobban elnyomta a madarak kora reggeli koncertjét, az agitato és fortissimo egyre okafogyottabbá vált.

Mindig várakozásokkal telnek az ünnepeink. Készülünk rá, és forgatókönyveket ír előre az elménk, amelyben együtt vagyunk szeretteinkkel, finomak az ételek, kedvesek és jókedvűek a jelenlévők, és az otthonunkat a szeretet tisztasága lengi be.

Mindannyiunknak vannak családi történetei. Hallottuk őket, azonban kevésbé látjuk összefüggéseiben, hol és hogyan jelenik meg az ősök sorsa a mi életünkben. Dr. Tóth Erzsébet Fanni pszichológus és traumakutató Vibók Ildivel közösen megjelent könyve – beszÉLJ! Hogyan tárjuk fel a családi múltat? – épp ezt a fontos láncszemet illeszti a folyamatba: egy gyerek perspektívájából meséli el egy csehszlovákiai magyar család történetét, és rávilágít arra, hogy nemcsak Felvidéken, de Székelyföldön is lenne miről b

A szexualitásról nyíltan beszélni sokszor még a partnerünkkel sem könnyű, sőt, a kapcsolatainkban lehetnek olyan időszakok, amikor a szex olyannyira a feszültség forrása, hogy azt sem tudjuk, miként lehetne előhozakodni a nehézségeinkkel. Mindezt tetőzi, hogy bár látszólag hatalmas szexuális szabadosságban élünk, a hétköznapjainkban még mindig tabu a vágyainkat és a szexuális szükségleteinket kifejezni.

A tékozló fiú példázatának kiemelt üzenete a megbánás és megbocsátás. A fiú megbánja, hogy kikövetelte az apjától az örökség rá eső részét, és eltékozolta azt. Az apa megbocsátja a fiú pimasz, tékozló életvitelét, és úgy tekint megtért fiára, mint aki elveszett és megtaláltatott, meghalt és feltámadott.

Az anyagiak menedzselése az egyik legnagyobb aknamező, amin járnunk kell nap mint nap a házasságunkban, függetlenül attól, hogy sok vagy kevés pénzösszeg fut be a számlánkra hónapról hónapra.

Újra benépesültek az iskolák és az óvodák. A szülők kicsit hátradőlhetnek, a délelőtti órákra a pedagógusok veszik át a nebulók nevelésének megtisztelő, ám korántsem könnyű feladatát.

Dühítő, bántó, van, hogy fájdalmas, ha jónak ígérkező kapcsolatokban a manipulálás jeleit, hazugságok hálóját véljük felfedezni. A Nőileg augusztusi lapszámában az érzelmi zsarolásról részletesen írunk. A jelenség magával ragadta Bleeding Bride szerzőnket is, és egy történetét megírta nekünk.

Mi igent mondunk rá. Mármint a nemre. Mert azt látjuk, hogy ez egyfajta határkijelölés, hogy eddig, és ne tovább. Nem dacolni, mindenáron harcolni szeretnénk, hanem megélni önazonosságunkat, a nekünk (is) járó időt, magát az életet – saját tempónkban.

Vitatkozunk, veszekszünk, büntetünk, válunk. A mai párkapcsolatok rákfenéje az érzelmi eltávolodás, úgy teszünk mintha élnénk, csináljuk, de nem éljük az életünket. A témáról Dr. Antalka Ágota pszichológussal, íróval, egyetemi társtanárral beszélgettünk.

Egyedülállónak lenni kultúránként és koronként is különböző megítélésű lehet, de személyes megélésekben is más és más. Van, aki tudatosan dönt arról, hogy egyedül maradjon, és van, akit felőröl a magány. Egyre több az egyedülálló – és férfiből van több.

A kiégésről korábban úgy hittük, hogy az egészségügyi dolgozókat érinti, az orvosokat és az ápolókat, később kiderült, hogy érintettek mindazok a szakmák, ahol emberekkel foglalkozunk, sőt voltaképpen bármilyen munkakör esetében megjelenhet.

...jobban meg nem ismerték egymást. Lehetne így zárni azt a jó néhány történetet, amely nem a mesékben, hanem a valóságban zajlik fiatal házasokkal. Mert tény, hogy egyre többen válnak. Sokan alig néhány év után. Miért megy tönkre a párkapcsolat már az első pár évben? Milyen buktatókkal kell szembenéznie egy fiatal párnak? Kapaszkodókat kerestünk, ha receptünk nincs is a boldoguláshoz. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. januári lapszámában jelent meg.)

Gyakran hallhatunk a házasság válságáról, akárcsak a válások magas számáról. Kutatók és az átlagemberek is elemezgetik a helyzetet, keresik az okokat, a miérteket a problémára. Ugyanakkor az is elhangzik gyakran, hogy a házasságnál jobbat még nem igazán találtak ki, és kismillió tippet találunk arra, hogyan őrizzük meg épségét. Akiknek ez sikerült, azok jól tudják, mit nyújt, és miért érdemes tenni érte. Akiknek pedig (még) nem, a rossz hírek ellenére mégis vágynak rá. Talán A dán lány című filmben hangz

Egész életemben szerelmes típus voltam. Óvodás koromból a román kisfiúra, Cristire emlékszem, aki egy utcában lakott velünk. Nagyon romantikusnak találtam, hogy ugyanaz a nevünk, és azt, hogy nagyon szépen nézett rám.

Bár a csúcsvezetők között még mindig elég kevés a nő, a középvezetői szinten jelentős arányban képviseltetik magukat a szebbik nem képviselői. Na de mi lesz a nővel, ha vezetői státusba kerül?

Nőként életünk talán egyik legérdekesebb időszaka a várandósság: kilenc hónapja alatt számtalan érzelmi és fizikai változáson esünk át. A babavárás, majd a kicsi érkezése nemi életünkre is kihatással van, a változásokkal pedig nem mindig egyszerű megbirkózni. A megszokott nemi élethez való visszatérésben talán a legfontosabb, hogy kommunikáljunk párunkkal. A gyakorlati tanácsokban pedig dr. Szabó Sándor szülés-nőgyógyász főorvos volt segítségünkre. (Cikkünk a 2015-ös Nőileg magazin októberi számában jele