Civil, hétköznapi emberek révén igyekszik megmutatni a román többségnek, milyen magyarként élni Erdélyben az Unguri despre unguri. Szilágyi Szabolcs és Kőmíves István podcastje egy kalotaszegi kőcsűrben készül, előbbivel beszélgettünk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. májusi lapszámában jelent meg.)
Amellett, hogy már gyermekként segít egy-egy könyv kiszakadni a valóságból, az olvasás fejleszti a képzelőerőt, bővíti a szókincset, és hosszan sorolhatnánk még a pozitívumait. Valamivel kevesebbet tudunk azonban az olvasás terápiás hatásáról. Az irodalomterápia ugyan még nem túl elterjedt mifelénk, ám egyre népszerűbb. Barabás Enikő Székelyudvarhelyen tart olyan csoportos foglalkozásokat, amelyben az olvasás összekapcsolódik a mentálhigiénével.
Gyermekházaikban száznál is több hányattatott sorsú gyerek neveléséről gondoskodnak, a gyermekvédelmi rendszerből kinőtt fiatal felnőttek útját egyengetik, otthont adnak bántalmazott nőknek, lányanyáknak. Harmincéves a csíksomlyói Csibész Alapítvány, a nagyhatású civil szervezet alapítóját, Gergely Istvánt – vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Tisztit – kísértük el egy teljes napjára: a Csíksomlyón újuló csibész-csűrbe, a Kászonokban épülő Hétkút erdei iskolába, Csíkszépvízre és Csomortánba. Az elmúlt háro
Nagyon fiatal? Igen! Túl fiatal a közélethez? Határozottan nem! Vargha Fruzsina, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere a maga természetességének, rendkívül nyitott gondolkodásmódjának, megnyerő személyiségének és konok kitartásának köszönhetően van ott, ahol. Minden erőlködés nélkül.
Pletykák már a kőbe vésett egyiptomi hieroglifákból is előbukkantak. Az ezeket tanulmányozó egyiptológusok többek között olyan üzeneteket olvastak ki belőlük, hogy egy bizonyos, „feleség nélkül élő” fáraó éjjelente rendszeresen felkereste valamelyik tábornokát. Sőt, Robin Dunbar evolúciókutatónak egyenesen az az elmélete, hogy maga a nyelv azért alakult ki, az volt a fő motiváció a majomemberek számára, hogy pletykálni tudjanak. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. márciusi lapszámában jelent meg.)
A könyv a történetek otthona. És ezeket a történeteket szeretné továbbadni másoknak is Szabó Eszter és B. Szabó Zsolt, akiket nem csak az ásó-kapa-nagyharang köt össze, hanem az is, hogy szeretnek olvasni, na meg népszerűsítik is az olvasást széles körben. Eszter Okulusz néven vezet irodalmi podcastet, Zsolt pedig hangját adja a könyvekhez, és így születnek meg a Pergamon hangoskönyvek
Az Erdélyi Magyar Televízió műsorvezetőjeként ismerte és szerette meg az erdélyi közönség. Tíz évig volt – egyebek mellett – a Hitélet vallási tematikájú magazin szerkesztő-műsorvezetője, és ebből a forrásból szökkentek ki folyamatosan a lehetőségek: emiatt végezte el az alkalmazott teológiát, és jött egymás után két ösztöndíj Amerikába, egy egyéves tanulmányi ösztöndíj és a Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíja. A diaszpóra magyar közösségéért tevékenykedik, tanít és múzeumot-, könyvtárat épít a világ
Gyakran, még ha a legjobbat akarjuk is, jégtorlaszok emelkednek közöttünk, amiket – legalábbis úgy érezzük – a legnagyobb szeretettel sem tudunk felolvasztani. Talán azért, mert nem elég a másik, a feleség, a férj, a gyermek, a barátnő iránt bennünk meglévő meleg érzelmek sokasága – szemléletváltásra, eszköztárunk bővítésére is szükség van. Csak néhány életterületünkről szemléztünk, de érdemes ezt továbbgondolni.
Még a háború kitörése előtt beszéltük, egy hónapon belül meglátogatjuk a kárpátaljai barátainkat. Kiválasztottuk a hétvégét, aztán ahogy közeledett, munka mögé bújva, elnapoltuk a látogatásunkat. Igaz ugyan, hogy azóta többször találkoztunk Magyarországon – leginkább a hírhozó lányokkal – de az elszalasztott békeidős öleléseket nem hozza már vissza semmi, soha… Csapon élő kolléganőnket, a TV21 Ungvár szerkesztő-riporterét és az MTVA tudósítóját, Debreceni Kamillát faggattuk levélben, milyenek a hétköznap
Egyszerre több szociális projektben is dolgozik, több helyszínen is. Meg ott van még a család, a legkisebb gyerek másfél, a nagylány pedig hétéves. A székelyföldi cigány közösség ügyét tűzte zászlajára. Harmincéves munkaterv, de az is lehet, hogy ötven.
Négy éve posztoltam ezt a képet. Akkor még egy senkinek sem kellő, huszonéve parlagon hagyott föld volt a most nagy becsben tartott kertem. Kaszálta ugyan egy szomszéd, de mi, a városi unokák semmit sem kezdtünk vele. Itt akarok megöregedni – írtam akkor, ám mint nagyon távoli álom lebegett előttem. A falura költözés ugyan még ma sincs közel, de csodás érzés látni, hogy az álom látványosat haladt a beteljesedés fele.
Kevés olyan közintézmény-vezetőt ismerünk, mint ifj. Szakács-Paál István: közvetlen, dinamikus és iszonyúan jó kávét főz. Ő a székelyudvarhelyi vállalkozói inkubátorház vezetője, amely a szárnyai alatt vált sikertörténetté. Szakmai kérdésekben már sokszor faggattam, ezúttal személyesre (is) vettük a figurát. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. októberi lapszámában jelent meg.)
Van, aki bevallottan Facebook-betyár, van, aki kinagyított névjegykártyaként tekint közösségi oldalára. Az aktív posztolók számára nem is kérdés, hogy érdekes, amit ők megmutatnak, és igen, szeretik a lájkokat is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. októberi lapszámában jelent meg.)
Önmagában már az egy örökség, ahová születünk, a kérdés csak az, hogy mit látunk belőle, és mihez kezdünk vele. Arisztokratát, néprajzkutatót, és többgenerációs értelmiségi családok leszármazottait faggattuk sajátos erdélyi örökségük életükben betöltött szerepéről. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.)
A saját közérzetünk jobbá tétele – energiát adó elfoglaltságokkal, emberekkel, feltöltő programokkal, művészetekkel, önfejlesztéssel – jobbá teszi (általunk) a világot is – én legfőképpen ezzel maradtam az idei TEDxUdvarhely – Ideas for a better world után (sok egyéb mellett). Ha csak kicsit is, de jobbá tettük a világot: akik ott voltunk, akik előadtak, akik megszervezték nekünk, és akik támogatták mindezt. Énekléssel pedig még szebb az élet.
Szeptember az összegzésről, rendrakásról, a helyretételről, a korábban elvetett- és mostanra beérett magok gyümölcseinek betakarításáról szól. Nem csupán fizikai szinten, hanem lelki és szellemi értelemben is. Ahhoz azonban, hogy rendbe tudjuk tenni a dolgainkat – és most ez sürgetően vonatkozik a párkapcsolatokra – tudnunk kell, hogy mi a rend. Mihez képest van rendben vagy nincsen valami? Ez pedig mindig a mércétől függ.
Két szórványkollégium működtetőjeként évente félszáz csángó és mezőségi gyereket iskoláztat, ruháztat, utaztat, a továbbtanulásukról gondoskodik. Kerekes Zoltán, a Beszterce–Naszód megyei Bástya Egyesület elnöke állatorvos helyett tanító lett, imád gyerekekkel foglalkozni. A lovakat ellenben motorra cserélte. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.)
Könyvtáros, aki megcáfolja, hogy unalmas lenne a szakmája, aki folyton új ötletekkel áll elő, olvasásra neveli a gyerekeket, számítógép kezelésre tanítja a nagyikat, kirándulni viszi őket. És nem riad meg a börtöntől, írni-olvasni tanítja a rabokat, sőt még olvasóklubot is szervez nekik. De nem adta fel az álmát sem Illyés Caludia, valamikor állatorvos szeretett volna lenni, most szabadidejében farmján gondozza jószágait. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg.)
Annyi elcsángált hazánkfia tesz-vesz idegenben, többen jelentős sikerekkel, és közülük szép számmal Budapesten. Nagy Koppány Zsolt, József Attila-díjas író, költő, műfordító mesélt írói létről, humorról és honvágyról a Nőilegnek.
Anya, emlékszel? Emlékszel még arra, hogy hároméves voltam? Hároméves, s akkor, ott, a kicsi szobában nem voltak gondjaink. Apa nem volt otthon, s csak mi ketten voltunk. Ketten, és mesét olvastál nekem, a nagy meséskönyvből, amelyiket úgy szerettem.
Néhány nappal ezelőtt kerek születésnapot ünnepelt a Nőileg. Alapítók és régi munkatársak, újságírók, szerkesztők, fotósok és külsős szerzők együtt elevenítettük fel a lap történetének emlékezetes eseményeit, örömeink, nehézségeink és kalandjaink.
Egész éjszaka nyugtalanul alszom. Hajnalodik, s amíg az ébresztőt várom, végiggondolom, hogy mi az oka a nyugtalanságomnak. Meglepődöm, amikor rájövök, hogy a mesemondó versenyről van szó. Kislányom életének első mesemondó versenyéről.
Egy rendezvény sikere mindig a részletekben rejlik. Nem abban, hogy mennyit költenek rá, sokkal inkább számít az, hogy ne szemfényvesztés, hanem valódi tartalom legyen mögötte. Ennek pedig alapja és melegágya a (rendezvény)protokoll.
Hazug-cumi. Amikor csecsemőkorban nincs idő, vagy nem alkalmas a helyzet a szoptatásra, akkor ezt kapja a gyermek: hazug-cumit. Ennek az elődje a pálinkába mártogatott kenyér volt. Nagyobb gyerekeknél az utódja a telefon lett.
Az autóban ülünk. Zuhog az eső. Körülöttünk mentők szirénáznak, a közlekedésrendészet sürgölődik, teszi a dolgát. Az ablakon utat törő esőcseppek illeszkedésében próbálok rendszerességet találni. Valami logikát vagy sorsszerűséget ebben az egészben.
Ha visszatekintünk eddigi életünkre, talán mindannyian be tudunk számolni fájdalmas kisebbrendűségi érzések szorításáról. Ilyenkor feltámad egy szorító, görcsös érzés, miszerint nem vagyunk elég szépek, okosak, menők, tehát szeretetre méltók.
A húsvéti történetben is – csakúgy, mint a karácsonyiban – a fő cselekmény végrehajtója egy nő. A betlehemi történetben Mária életet ad a kis Jézusnak, a húsvéti történetben magdalai Mária látja meg a feltámadott Jézust.
Munkám révén, akarva-akaratlan számos kisgyermekes szülő válásának kereszttüzébe kerülök. Az elején csak nevek, aztán ahogy egyre inkább beilleszkedem, megismerem a várost, elkezdenek arcok, személyek, történetek kapcsolódni hozzájuk.
Számomra márciusban kezdődik az év, az első csokor hóvirággal és a mellkasomra büszkén tűzött márciuskával. A levetett vastag kabáttal, a buján kacérkodó széllel, a még fukarkodó napsugarakkal, az első szeplőkkel az arcomon, a hónap megannyi ünnepével.
A régi és az új egymás mellé helyezése, a természet közelsége, az egyszerűség és a funkcionalitás voltak a fő jelszavai a gyergyócsomafalvi építésznek, amikor dédnagyapja házának újragondolásába belekezdett. A végeredmény ennél is több lett...
Követi a divatot, de nem rabja annak, stílusa klasszikus, nőies, itt-ott egy kis izgalmas fűszerezéssel. Asztalos Ágnes kolléganőnk engedett betekintést a gardróbjába.
Rendszeresen, hetente több alkalommal fogyasztva, a gombák rákmegelőző hatásúak, D-vitaminnal látják el a szervezetet, hozzájárulnak az agy, valamint az emésztőrendszer egészségéhez, ezáltal a jobb immunitáshoz is.
Arany Prága – jutott eszembe a cseh főváros egyik jelzője, miközben emlékeimet próbáltam feleleveníteni. Pedig arany fényekben, napsütésben szűkölködött az a három nap, amit ott töltöttünk, de az élmény és emléke bennem valóban aranyértékű.
Vannak, akik úgy vélik, reggelire csak gyümölcsöt együnk, így jutunk a legtöbb energiához. Mások a bőséges reggelik mellett szólnak. Abban talán mindenki egyetért, hogy reggelizni valamit mindenképpen kellene, és ezalatt nem a bögre teát vagy kávét értik.
Földúton haladunk az erdő között, Székelyvarság Küküllő nevezetű részén. Már az odaút is sejteti, különleges helyen laknak vendéglátóink, Balog Ágoston és felesége, Katalin. És nem is csalódunk: nyugalomsziget a vadon sűrűjében.