tabu

Az orgazmus körüli férfi nehézségeket legalább akkora- vagy akár még erőteljesebb tabusítás övezi, mint a női orgazmuszavart. Ezért is olyan nehéz rávenni a férfiakat a szexuális élet panaszainak a szakszerű kezeltetésére. Akik mégis rászánják magukat a terápiára, azokkal nagy eséllyel szép sikereket lehet elérni, a pszichés alapú szexuális problémák ugyanis a férfiak esetében sokkal könnyebben kezelhetők, mint a női gondok.

Orgazmus során az egyén gyönyörérzete abból adódik, hogy az alhasban ritmikus izommozgások jönnek létre. Ez a férfiaknál az ondó kilövelléséhez vezet, míg a nőknél a hüvelyfal külső harmadának az összehúzódásához. A leggyakoribb női funkciózavar ebben a szakaszban az orgazmuszavar. Ilyen esetekben az orgazmus egyáltalán nem- vagy nagyon nehezen következik be. A nők 20-30 százalékánál fordul elő, menopauza előtt ritkábban (15%), ezt követően gyakrabban (35%).

A szexuális együttlét során az izgalmi fázisnak fizikai jelei vannak. A nőknél a legtipikusabb a nedvesedés, a férfiaknál az erekció. A férfi izgalom jelenléte sokkal látványosabb a nőihez képest, ezért az esetlegesen felmerülő problémák könnyen észrevehetők, és ez rengeteg szorongást, aggodalmat válthat ki mindkét nemből. Korábban az erekciós zavart impotenciának is nevezték. Ezt az elnevezést ma szexuálterápiás szempontból azért sem tartjuk helyénvalónak, mert a jelenségre egy megoldandó problémaként-,

A meddőség állapotát nehezen értik meg, akiknek nem kell megküzdeniük vele, pedig minden hatodik párt érinti. Valamiért rögtön a nőknél keresik az okot, pedig a statisztika szerint fele-fele arányban küzdhet terméketlenségi problémákkal férfi és nő.

Nem vagyok egy betegeskedő típus, se nőgyógyászati problémáim, sem a vizelettartással, sem az elengedéssel nem voltak gondjaim soha. Épp ezért nem is éreztem korábban késztetést az intimtornára – még ha tudtam is róla, hogy egyéb áldásos hatásai is vannak… Na, de most kipróbáltam.

Igaz történet alapján. Ezt szoktuk olvasni időnként a játékfilmek elején. Az, hogy valóban megtörtént, nagyobb hangsúlyt-, mélységet ad a látottaknak. De amikor arról látunk filmet, hogy egy anya küzd a kilencéves gyermeke mentális-, testi- és lelki egészségéért, igazáért, mert a saját élettársa szexuálisan bántalmazta, mialatt ő az agresszor gyermekével volt várandós, és ez nem fikció, hanem dokumentumfilm, az érzések széles skáláját éljük meg. Too close. Túl közel. Ez Andreáék filmjének címe. És nem ig

A szarajevói filmfesztivál érdeklődésének középpontja, az Astra Filmfesztivál fődíjasa. Egy film, amelyet mindenkinek látnia kell. Azért, hogy ne mondjuk, a mi városunkban, falunkban nincs pedofília. Azért, hogy ne mondjuk, ez a gyerek rosszat akar, csak kitalálta, álmodta vagy éppen ő szerette volna az aktust. Püsök Botond filmrendező a dokumentumfilm formaeszközével harcol a gyermekbántalmazás ellen. A csíkszeredai születésű alkotóval a Túl közel/Too Close/Apropierea előkészületeiről, társadalmi hátte

Nem sokkal ezelőtt írtunk a szexuális együttlétek öt szakaszáról, a vágytól az orgazmusig. A második fázis az ún. készenléti szakasz, amelynek során a női és a férfi test is felkészül az aktusra. Ilyenkor – ingerlés hatására – az egész testben eluralkodik egy kellemes fizikai izgatottság, amelynek konkrét jelei vannak. Ezúttal ennek a szakasznak a női vetületeiről-, a felmerülő nehézségekről- és a problémák hátterében álló, gyakori pszichológiai faktorokról lesz szó.

Az elmúlt hónapban a női vágy zavarainak okait tártuk fel, most a férfiakra térünk ki részletesebben. Szexuális hipoaktivitást a férfiak körülbelül 15 százaléka él át huzamosabb ideig élete során valamikor. Ez a számadat jóval kisebb ugyan annál, amit a nők kapcsán említettünk - 20-35 százalék -, mégis érdekesség, hogy a férfiak életében az ilyen nagyarányú vágybeli intenzitáscsökkenés újkeletű problémának számít, vagy ha jelen is volt korábban, teljes mértékben tabunak számított.

Nem beszélünk a szexről, legalábbis nem úgy, ahogyan kellene: világszerte zajlik a második szexuális forradalom, ám nekünk még az elsőt sem sikerült „megemésztenünk”. Jeget kell törnünk a kommunikációban, hogy tudjunk beszélni róla.

A szexuális diszfunkció olyan pszichés zavar, ami megakadályozza a szexuális élet gyakorlását vagy élvezetét. Ezekről a problémákról a legtöbbünk számára kellemetlen beszélni, jellemzően szégyenérzetet tapasztal meg az, aki ilyen gondokkal szembesül.

A szexről nem beszélni, hanem csinálni kell – halljuk a városi bölcsességet, hasonlóan sok más közhelyhez ebben a témában. A szexről valóban keveset beszélünk, de egyáltalán nem biztos, hogy azért, mert annyira jól és gyakran csináljuk. Sokkal inkább azért, mert a szexualitást máig körülveszik a tabuk.