Nem sokkal ezelőtt írtunk a szexuális együttlétek öt szakaszáról, a vágytól az orgazmusig. A második fázis az ún. készenléti szakasz, amelynek során a női és a férfi test is felkészül az aktusra. Ilyenkor – ingerlés hatására – az egész testben eluralkodik egy kellemes fizikai izgatottság, amelynek konkrét jelei vannak. Ezúttal ennek a szakasznak a női vetületeiről-, a felmerülő nehézségekről- és a problémák hátterében álló, gyakori pszichológiai faktorokról lesz szó.

Az elmúlt hónapban a női vágy zavarainak okait tártuk fel, most a férfiakra térünk ki részletesebben. Szexuális hipoaktivitást a férfiak körülbelül 15 százaléka él át huzamosabb ideig élete során valamikor. Ez a számadat jóval kisebb ugyan annál, amit a nők kapcsán említettünk - 20-35 százalék -, mégis érdekesség, hogy a férfiak életében az ilyen nagyarányú vágybeli intenzitáscsökkenés újkeletű problémának számít, vagy ha jelen is volt korábban, teljes mértékben tabunak számított.

Gyakran, még ha a legjobbat akarjuk is, jégtorlaszok emelkednek közöttünk, amiket – legalábbis úgy érezzük – a legnagyobb szeretettel sem tudunk felolvasztani. Talán azért, mert nem elég a másik, a feleség, a férj, a gyermek, a barátnő iránt bennünk meglévő meleg érzelmek sokasága – szemléletváltásra, eszköztárunk bővítésére is szükség van. Csak néhány életterületünkről szemléztünk, de érdemes ezt továbbgondolni.

A szexuális diszfunkció olyan pszichés zavar, ami megakadályozza a szexuális élet gyakorlását vagy élvezetét. Ezekről a problémákról a legtöbbünk számára kellemetlen beszélni, jellemzően alacsony önértékelést, frusztrációt és érzelmi válságot, szorongást és szégyenérzetet tapasztal meg az, aki ilyen gondokkal szembesül. Vannak, akik a szexuális élet megkezdésétől kezdve ilyen problémákat élnek át, mások esetében szerzett nehézségről van szó, ami egy bizonyos életszakaszban nehezíti meg a szexuális életet

A szexről nem beszélni, hanem csinálni kell – halljuk a városi bölcsességet, hasonlóan sok más közhelyhez ebben a témában. A szexről valóban keveset beszélünk, de egyáltalán nem biztos, hogy azért, mert annyira jól és gyakran csináljuk. Sokkal inkább azért, mert a szexualitást máig körülveszik a tabuk.

Noha 2004 óta létezik a podcast kifejezés és a gyakorlat is, nálunk az elmúlt 2–3 évben kezdtek ismertek lenni – főként magyar – podcast csatornák. A ipod zenelejátszó és a broadcasting (rádiózás) szavakból született kifejezést a New Oxford szótár már 2005 decemberében az év szavának nevezte: rádióadás, rádiós beszélgetéshez hasonló műsor digitális felvétele, amelyet az interneten elérhetővé tettek, lehetségessé vált az utólagos meghallgatása, valamint a személyes audiolejátszóra való letöltése is.

A menstruáció az emberiség felét érinti, mégis, mint egy hatalmas titokról, még egymás között is alig beszélünk róla. Pedig már az is gyógyír lehet, ha az embernek van alkalma, helye, tere elmondani a felmerülő kérdéseit, élményeit, ha nyíltan beszélhet. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. novemberi lapszámában jelent meg.)

Az oktatás minden gyermek alapvető joga. Az iskolai erőszak és zaklatás minden formája sérti az oktatáshoz való alapvető jogot, és a nem biztonságos tanulási környezet rontja az oktatás minőségét minden résztvevő, szereplő számára, súlyosan károsíthatja a gyermekek és serdülők egészségét és jólétét, káros hatásai pedig a felnőttkorig is fennállnak. Az iskolai erőszaknak azonban több formája is él, és amíg bármely formáját tabu övezi, virágozni is fog.

Nem szégyelljük megkérni a minőségi termékünk, a szolgáltatásunk vagy a tudásunk árát, ismerjük az értékeinket, igent mondunk a pénzre. Vagy mégsem? Józan üzletasszonyt, szabadúszó, szellemi munkást és pénzzavarral küzdő alkalmazottat is kérdeztünk: hogyan bánnak a pénzzel? Senki sem szereti, ha a zsebében turkálunk, de az is beszédes, hogy a pénzkérdésről megkérdezetteink név nélkül meséltek. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. májusi lapszámában jelent meg).

Mindannyiunknak vannak családi történetei. Hallottuk őket, azonban kevésbé látjuk összefüggéseiben, hol és hogyan jelenik meg az ősök sorsa a mi életünkben. Dr. Tóth Erzsébet Fanni pszichológus és traumakutató Vibók Ildivel közösen megjelent könyve – beszÉLJ! Hogyan tárjuk fel a családi múltat? – épp ezt a fontos láncszemet illeszti a folyamatba: egy gyerek perspektívájából meséli el egy csehszlovákiai magyar család történetét, és rávilágít arra, hogy nemcsak Felvidéken, de Székelyföldön is lenne miről b

A szexualitásról nyíltan beszélni sokszor még a partnerünkkel sem könnyű, sőt, a kapcsolatainkban lehetnek olyan időszakok, amikor a szex olyannyira a feszültség forrása, hogy azt sem tudjuk, miként lehetne előhozakodni a nehézségeinkkel. Mindezt tetőzi, hogy bár látszólag hatalmas szexuális szabadosságban élünk, a hétköznapjainkban még mindig tabu a vágyainkat és a szexuális szükségleteinket kifejezni.

Fütyi! Pfúj. Csúnyája! Cuni! Jajj, ki ne mondd! Lehetőleg soha. Ha kimondod, bevonzod az ősbűn varázslóasszonyát, aki megátkoz téged. Sajnos, valahogy így állunk hozzá a saját szexualitásunkhoz, szerencsésen átörököltük az évszázados taburendszert. Hogy aztán negyvenévesen még mindig erősen pironkodva tudjunk a nőgyógyásznál arról beszámolni, hogy a csúnyánknak valamilyen baja lehet.

Hiába vannak ideálok, sablonok és standardok, hogy mikor épp mi számít szépnek, a szépség fogalma mindenkinek mást jelent. Így van ez jól. És bár az embereket nem a külsejük alapján ítéljük meg, bármennyire is patyolatfehér polkorrektek akarunk lenni mindenben, szívünkre tett kézzel kijelenthetjük: vakok nem vagyunk. A nők számára megszokott, hogy bókokkal árasztják el őket, de miért számít tabunak a pasik külsejét megdicsérni?

Mindössze 15 éves, de máris olyan messze jutott, hogy mi, felnőttek is példát vehetnénk róla. Máté Dalma, aki kerekesszékben éli életét, személyiségével, életszemléletével és humorával leveszi az embert a lábáról. Híd lehet és szeretne is lenni a sérült és az egészséges emberek között. Ezt szolgálja „munkája” is, ami, mint mondja, ma már az élete szerves része – közel egy éve ugyanis interjúkat készít a Marosvásárhelyi Rádiónak saját érzékenyítő rovatába Dalma kérdez címmel. (Cikkünk a Nőileg magazin 202

Utcalány, kéjhölgy, kurtizán, szajha, örömlány, céda, lotyó, cafka, kokott, repedtsarkú, bárcás – legalább huszonöt magyar szavunk van a prostituáltak megnevezésére. A nyelv híven tükrözi: jelenség ez ma is. A motivációról viszont igen keveset beszélünk.

Micsoda érzés! Alig lehet megmagyarázni, miért pont ő. Hadoválunk valamit kémiáról és feromonokról, a szeméről, ahogy néz, a szájáról – bár fogalmunk nincs, hogy miről beszél –, a kezéről, és arról, ahogy ezek a kezek tartanak, fognak, szorítanak, odahúznak és kipörgetnek, markolnak, simogatnak. Szó nem marad, a test irányít, követ, mint egy megszállott: képtelen a nemre, érinteni, érezni akarja, elveszni benne. Vágy. Ezt jól ismerjük. Most viszont ismerjük meg azt, ami kioltja. Ha kiderül, hogy a valósá

Nőként életünk talán egyik legérdekesebb időszaka a várandósság: kilenc hónapja alatt számtalan érzelmi és fizikai változáson esünk át. A babavárás, majd a kicsi érkezése nemi életünkre is kihatással van, a változásokkal pedig nem mindig egyszerű megbirkózni. A megszokott nemi élethez való visszatérésben talán a legfontosabb, hogy kommunikáljunk párunkkal. A gyakorlati tanácsokban pedig dr. Szabó Sándor szülés-nőgyógyász főorvos volt segítségünkre. (Cikkünk a 2015-ös Nőileg magazin októberi számában jele

A meztelenség természetes, szabadságérzetet ad, és ez a fajta meztelenkedés lényege nem az erotika és a szexualitás – vallják a nudista közösségek tagjai. Ahogyan ők nevezik, a „textilesek” viszolygása, idegenkedése szerintük az ismeretlennek, a vélt és nem valós erkölcstelenségnek szól. Szóval, mit gondolunk a nudizmusról? (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin augusztusi számában jelent meg.)