Sokszínű, erős, határozott elképzelése van a világról. Bár véletlenül sodorta a szél a filmrendezés irányába, Kincses Réka mégis ebben a formában tudja leginkább kifejezni gondolatait, önmagát. Persze ír drámákat is, rendez színházban, tanít, sőt terápiás csoportot is vezet. A marosvásárhelyi szület&eacu
Imre Éva, a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik legfiatalabb művésze az elmúlt években bebizonyította: attól még, mert egy színésznő szép és filigrán, nem kell föltétlenül beskatulyázni. Nem kell, vagy inkább nem lehet: Éva az elmúlt öt évben változatosabbnál változatosabb szerepekben remekelt, volt kislány, angyalarcú halál, földbirtokosné és Ibsen-hősnő. Jelenléte intenzív, főszerepben és tömegjelenetben egyaránt. Nem ússza meg a dolgokat. Civilben kedves, közvetlen, allűröktől mentes.
Nagyon színes ruhák, sok kék és még több piros, valamint indiai motívumok – leginkább így jellemezhetnénk az aradi Dobos Mária jógaoktató gardróbját. Mindig az adott helyzetnek megfelelően öltözik, belső érzésére hagyatkozik, amikor kiválasztja, hogy mit vesz fel. Nemcsak életén, hanem ruhatárán is nyomot hagyott, hogy élt Lo
Az elmúlt két évtizedben annyi irányzat terjedt el a reggelikkel kapcsolatban, h
Öltönyös, hózentrógeres úriemberek; kisszoknyás, masnis hölgyek. Nem mindennapi látvány. Mintha egy fekete-fehér filmből léptek volna elő. Marosvásárhelyen azonban egyre gyakrabban látjuk őket, hiszen ők azok a fiatalok, akik úgy tekernek végig a városon, hogy nem lehet nem észrevenni őket: vintage ruhában és nem mellékesen két keréken.
Négy évvel ezelőtt beszélgettünk utoljára. Akkor is a Nőilegnek készült az interjú. A helyszín ugyanaz, a szereplők ugyanazok. Csak a dátum változott
Képesek vagyunk csak eperért is piacra menni, szerintem már a friss gyümölcs illatától vidámabbak leszünk. Allergizáló gyümölcs, ezért sokan kis mennyiségben ehetnek csak belőle, desszertekbe, süteményekbe felhasználva viszont könnyebben fogyaszthatják.
Fiatalok, jópofák, nagydumások. Nyitott szemmel járnak a világban, követik a trendeket, gondolatmenetük jól felépített, kiválóan érvelnek, intelligensek, kreatívak, s talán egy kis színészi vér is csörgedez bennük. A mindennapokban átlagos fiatalok, szabadidejükben azonban vloggerek, azaz mondanivalójukat egy kis kamera előtt mondják el.
Kovács Dalma brassói származású énekesnő, nevét Románia-szerte jól ismerik. Egy igazi kaméleon, több zenei stílusba is belekóstolt már, ám számára úgy kerek a világ, ha arról énekel, amiben hisz is. Énekesnői pályája mellett betekintett a színészetbe is, a jazztől azonban nem tud szabadulni. Igaz, nem is akar.
<
Fiatal írónővel beszélgetek egy hangulatos teraszon. Regénye visszhangos sikert hozott számára a tavaszi kolozsvári könyvhéten. A hölgy ennek ellenére végtelenül szerény, sikerét is részben szerkesztőjének, kiadójának tulajdonítja. Elgondolkodtató meglátásai vannak életvál
Fehér orvosi köpenyt, fekete ruhát csak akkor visel, ha feltétlenül szükséges. Dr. Szőke Kinga, a Székelyudvarhelyi Városi Kórház Szemészeti Osztályának főorvosa napi 10–12 órát dolgozik, nem csoda, hogy cipőben és ruhában is a kényelmesre szavaz. No meg a vidáman színesre.
Nagyon sok kislány tölti gyerekkorát babák öltöztetésével, ruhák rajzolásával, kevesen jutnak el azonban a kifutók, profi fotózások és divatlapok világáig. Bakó Emese marosvásárhelyi divattervezőnek ez sikerült, és pályája még csak most kezdődik. Nemrégiben az Elle di
Szászföld csodái sokszor még romosan is igazi impozáns látványosságot jelentenek, a több száz erődített templom bőven ad alkalmat egy-egy hétvégi kirándulásra, és nemcsak.
Miután esett az idei tavaszra tervezett A-tervem, pillanatok alatt tudtam, hogy egy gyerekkori álmomat valósítom meg: hamar utánanéztem a vízumkötelezettségnek, időjárásnak, repülőjegyet és egy jó kéthetes kalandot foglaltam le Peruba és Bolíviába.
Fentről szemlélni a valóságot, látni a láthatatlan. A drónosok világa attól különleges, hogy olyasmit láthatnak, ami a legtöbb szem elől rejtve marad. A kézdivásárhelyi Ignácz Szabolcs édesapjával közösen, hobbiból vásárolt egy drónt, és addig próbálgatta, hogy m
Tavasszal, ha már nagyon várom a meleget, de a csíki tél még vissza-visszaköszön, mindig jó elutazni valahová délre, a napsütésbe. Idén Málta, a parányi, de csodás sziget volt a választás.
Bevallom, szerettem volna én adni ezt a nevet neki, de megtette ezt előttem Orbán Balázs, aki A Székelyföld leírása című könyvében említi így Háromszék egyik legszebb rezervátumát. A látogatók nagy többsége nyáron indul el felfedezni a nyírfák nyújtotta festői tájat, mi április elején vettük bakancsunkat, hogy
Talán elképzelhetetlennek tartjuk, amikor először találkozunk vele, hogy apró halacskák „rágcsálják" a lábainkat. Azonban ha egyszer kipróbáljuk, garantáltan beleszeretünk: a garra rufa halak finoman távolítják el az elhalt hámsejteket, megfiatalítva ezáltal a bőrünket. A halacskáknak nincs foguk, ezért semmiféle sérülést nem okozhatnak, érintésük olyan, mintha sok pici puszit adnának a lábunkra. (Cikkünk a Nőileg magazin 2015. májusi lapszámában jelent meg.)
Gyermekként játszott a kőtömbök között, ma kőfaragó műhelyt vezet. Bár Ildikó nem faragja-vési a követ, mindent tud erről a szakmáról, édesapja révén megismerte annak csínját-bínját, és férjével viszi tovább a több generációs családi mesterséget.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Családi életünk fenekestül felfordulni látszik. Minden rendben van, minden rendben van – mantrázom –, hisz mindezek a változások a mi vállalásaink. Alapjaink szilárdak. Mégis kétségbeesett, indulatait uralni képtelen gyermekké degradálódom.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Három és fél éve vannak gyermekeink, és máris sikerült egyszer eljutni a tengerre. Azaz nyaraltunk egy akalommal. Vagyis nyargaltunk: fel-alá a parton egy másfél évessel, négyhónapos terhesen. Nyilván, naponta alakultak ki érdekes helyzetek.
Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Természetszeretet, szabadságvágy, bátorság, önazonosság – néhány jelző, ami eszembe jut a csíkszeredai születésű, Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincsőről. Kétgyermekes anya, háromkötetes prózaíró és gyógyszerész.
Készülőben a vihar. A nappali kánikula melege még ott settenkedik a lakásban. Az udvaron végig-végigseprő szél feszültséget keltve hatol be a nyitott ablakon. Mint egy erőteljesen visszatartott lélegzet, melyet egyedül az eső képes felszabadítani.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.
Amikor megszületik a gyermekünk, a világ átfordul: az „én” helyét átveszi a „mi”. Hirtelen új szerepek és feladatok kavalkádja hárul ránk, nem csoda, ha a nőiesség valahová a sor végére csúszik.
A mai kisiskolásoknak nehezebben megy az elcsendesülés, az elmélyülés – talán ez a legszembetűnőbb különbség a mai és a korábbi generációk között, véli Szabó Zsuzsa tanító, aki A pszichológus konyhája legújabb epizódjának meghívottja volt.
Bizonyára sokaknak ismerősen cseng a Rádió GaGa hullámhosszán Csizmadia Attila hangja, azt viszont talán kevesebben tudják róla, hogy szenvedélyes utazó: amikor csak teheti, világot lát, új kultúrákkal és emberekkel ismerkedik.
A minőség és a következetesség a szép, egészséges bőr titka. Az egészséges bőr pedig később kezdi öregedés jeleit mutatni, vallja Bondor Sipos Gyöngyi kozmetológus, a Mom’s Medicosmetics alapítója.
Szinte minden nő egy kicsit testképzavaros. Miért? Mert nem szokásunk tükörbe nézni. Mert nem bátorítottak, tanítottak meg elfogadni és szeretni magunkat. Sokszor az önelfogadás első lépése egyszerűen az, hogy merjünk belenézni a tükörbe.
Egy házsor, kis kerti kapukon átjárható rokonlátogatási lehetőségekkel – ebben a megtartó falusi környezetben nőtt fel Köllő Miklós gyergyócsomafalvi műépítész, így, amikor családot alapított, számára is egyértelmű volt, hogy hazaköltözzön.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.