Ha tavasz, akkor rügyfakadás, madárcsicsergés, szerelem és medvehagyma – vallja Staharóczky Noémi nagyváradi táplálkozási tanácsadó és vegán szakács, aki tavaszi recepteket ajánl a Nőileg olvasóinak, amelyeket a nagyböjtben is bátran kipróbálhatnak mindazok, akik vallási vagy egyéb megfontolásból lemondanának egy időre a húsról. (Cikkünk a Nőileg magazin 2019. márciusi lapszámában jelent meg.)
#ruhabolondgeneráció #bajvanvelünk – ez eléggé jellemez bennünket, akik a 70-80-as években születettünk. Kompenzálunk a vásárlással, de nem úgy, hogy ha szomorúak vagyunk, egy új cucctól boldogok leszünk, hanem a fiatalként elszenvedett hiányt pótoljuk.
Még 2016-ban kérdeztük őket. Olvasók, egykori interjúalanyaink és kedvelt hónap pasik gondolatait gyűjtöttük össze nőkről, nőiségről, nőnapi emlékekről, az ünnepről.
Megy tovább az élet Abu-Dzabiban: mivel vihart jeleznek, Gereöffy Andrea gyerekeivel a biztonságos bevásárlóközpontot, múzeumot választja. Nem szokványos közösségi helyek ezek, a párhuzamok és különbözőségek (vagy fordítva) elindítanak egy gondolatot. Szerzőnk vakációja itt végéhez érkezik.
Nem vagyok divat- vagy szépségszakértő, csupán érdeklődő laikus, aki szereti a szépet. És e tekintetben tőle tanultam a legfontosabbakat, egyebek mellett azt, hogy a kevesebb több, hogy bár a divat változik, a stílus örök, és hogy nincsen csúnya nő, csak igénytelen. Coco – ahogyan baráti módon magamban szólítom – legenda a divatvilágban, felszabadulásunk harcosa volt, és nemcsak azért, mert elsőként merte eldobni a fűzőt…
Sopron, a leghűségesebb város, egykor koronázások, ma a páneurópai piknik és a Volt Fesztivál helyszíne. Igazi ékszerdoboz, ahol jól megférnek egymással a múzeumok és a gyorsvarrodák.
Abu-Dzabi legfőbb látnivalói kicsit Bukarestet idézik (mindenki ahhoz köti a dolgokat, amit ismer). Állami megrendelésből épített hatalmas épületek az elmúlt pár év eredményei. Egy bazi nagy hotel az Emirates Palace, ahol össze van zsúfolva töméntelen mennyiségű márvány, arany, faliszőnyeg, mozaik és Swarowski kristálycsillár...
Nem, mi nem Rómeó és Júlia miatt mentünk Veronába. Sőt, az eredeti elképzelés az volt, hogy messzire elkerüljük Júlia házát a városban, amely csak egy ócska rekonstrukció, nekünk pedig alig fél napunk van arra, hogy felfedezzük a várost, amely Róma után a leggazdagabb ókori emlékekben. Ámde ember tervez, Shakespeare végez.
Azt szeretném előre leszögezni, hogy semmilyen formában nem rajongok a Valentin-napért. Akkor sem rajongtam, amikor szingli voltam, jól működő párkapcsolatban pedig végképp fölöslegesnek tartom. Ennek ellenére, ha valaki mégis úgy érzi, hogy február 14-én szeretné kiakasztani a szerelemmérőt, adok pár fogódzót a randevúhoz.
Akárcsak száraztésztából, manapság rizsből is számtalan fajta kacsintgat a boltok polcairól. És tényleg nem mindegy, hogy melyiket mire használjuk. Adunk néhány ötletet!
A nagykárolyi Dragos Karin erdélyi magyar szépség- és életmódvlogger, kreatív tartalomgyártó. Influencer, ahogyan divatos szóval nevezik, bár Karin ezt határozottan elutasítja, dacára annak, hogy már több mint százezer követője van. Stílusjegye inkább az egyszerű, mint a merész. Lássuk, mit szeret a legjobban!
Tudnak valamit ezek a vándormadarak, hogy télre elhúznak melegebb vidékre. Ahogy szétnézünk, jó ötletnek tűnik, hogy Abu-Dzabiban töltünk majd egy hónapot. Az épületek között kellemes, tavaszias tengeri szél fúj. Ragyog a kék ég. És mindannyian nagyra nyitjuk a szemünket, hogy hallám, mit lehet itt látni. – Kollégánk, Gereöffy Andi meséli el élményeit.
Népi motívumok mai használatban – ez a címe annak a képzés-műhelymunka sorozatnak és kiállításnak, amely az elmúlt négy évben a Hargita Megye Tanácsa intézményeként működő székelyudvarhelyi Hagyományőrzési Forrásközpontban valósult meg. Míves emberek munkáiból nyújt ízelítőt, illetve ad ötleteket arra, hogyan ötvözhető otthonainkban a hagyomány és a kényelem. A székelyföldi kézműveseket tömörítő oktatássorozat vezetője Bartos Tünde székelyudvarhelyi lakberendező-néprajzos, tőle érdeklődtünk, miként lehet
A világ létező leghatékonyabb fogyókúrája címkét is ráragasztották a magyar nyelvterületen fallabdaként emlegetett squashra. Művelői szerint egy igazán jó játékhoz nemcsak a végtagokat, hanem – bármennyire is furcsán hangzik – a labdát is be kell melegíteni, enélkül alig pattog, „leül”. Az angol elnevezés lényegében egy hangutánzó szó; arra a hangra utal, amely a labda elütésének pillanatában hallható.
Volt már olyan élményetek, hogy kikevertettétek a festéket, a fal színe mégsem olyan lett, mint amilyennek elképzeltétek? És az ismerős, amikor a jól megtervezettnek gondolt konyháról használat közben derült ki, hogy semmi nincs a helyén? Mit tegyünk, kitől kérjünk segítséget, hogy mindezt megelőzzük.
Szeretem, hogy női lapként nemcsak a körömlakkozás rejtelmeiről írunk (az is fontos!), hanem túllátunk a hagyományos értelemben vett női témákon. De mi is az a női téma?
Korhelyleves, részeges csirke, fűszeres vagy szicíliai fánk – a farsang nemcsak a színek és formák tobzódása, hanem az ízeké is. Összeállításunkban a Nőileg magazin korábbi lapszámaiban megjelent receptek közül válogattunk, oly módon, hogy azok az olvasóink is ötletet meríthessenek, akik egy egész vendégsereget készülnek jóllakatni, de azok is, akik valami különleges desszerttel kedveskednének barátaiknak, családjuknak.
Még a karácsony előtti készülődés ihlette ezt az írást, de nem csak ünnepekre korlátozódik. Jellemzően, ha vendéget várunk, úrrá lesz rajtunk egyfajta megfelelési kényszer, amit én nem értek. Elvégre hozzánk közel álló embereket látunk vendégül, nem a Michelin-csillag zsűribizottságát. S nem is kell főzésben legyőzni senkit, nem a Konyhafőnökben vagyunk. Tudom, attól, hogy ezt leírtam, még nem lesz jobb. Ezért szól ez az írás a másik oldalnak, a vendégnek.
Az ünnepek nélküled a legszörnyűbbek. Itt van ez a húsvét is, tavaly sem, idén sem jöhettél. Hol vannak már a locsolóváró húsvét másodnapják, az ablakon leskelődés, a huncut tükörbe pillantás, hajfonogatás, a vajon hányan jönnek majd lányos izgalma?
Dühös vagyok az ébresztőre. Nem ér, hogy máris reggel van. Amikor olyan melegen és puhán ölel körül az ágy. Nyújtózkodom egyet. A madarak reggeli csicsergését hallva, máris öröm férkőzik a szívembe, hiszen tavasz van végre…
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Szombaton Enikővel ketten vagyunk szolgálatosak. Ő rakja az árut, én kiszolgálok. Úgyis jobb, ha gyógyszerész van elöl.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Akinek kisgyermekes szülőként szilveszter éjszakáján egyáltalán sikerült ébren maradnia éjfélig, az is lehet, hogy megfogadott ezt-azt, mint a régi időkben, amikor meg is fogadta, de be sem tartotta. Pont, mint a népmesékben.
A bölcs asszony tudja, hogy a házasság szent intézményének egyik alappillére az egyensúly. Gondolok itt az egyenlő rangú teherviselésre. Ennek elnyerésére és mederben tartására igencsak frappáns szertartásokat találnak ki az unatkozó asszonyok.
Mindig is kíváncsi voltál, hogy miként indul egy televíziós műsorvezető reggele? Vagy éppen arra, hogy milyen tulajdonságot értékel leginkább egy férfiban? Zsigmond-Magyari Izabella, az Erdély Tv műsorvezetője válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Hogyan indul egy kortárs költő reggele, mi jelenti számára a tökéletes boldogságot, és kik a hétköznapi hősei – André Ferenc csíkszeredai költő, műfordító, szerkesztő, irodalomszervező és szlemmer válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Mindig is több gyermeket szerettem volna, évekig egészen pontosan hármat, aztán Leo születése és az anyaság tényleges megtapasztalása átírt bennem sok mindent, többek között azt is, hogy talán kettő is elég lesz.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mindegyik osztálytársának van apja, csak neki nincs. Vagyis neki is volna, csak nem otthon, hanem valahol máshol. Nem is tudja, hol. Csak az anyja komor tekintetű, zord szavaiból következtet arra, hogy az apjának más felesége lett.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Mivel a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy fontos kifejezni a hőn szeretett társ felé az elvárásokat, végül megkegyelmez urának, és egészen pontosan megfogalmazza neki óhaját: kérlek, hozz nekem valamit.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Nem mindennapi ez a porta, már abból a szempontból sem, hogy valójában nem is egy, hanem két régi, romos házat vásárolt meg és újíttatott fel a Németországból két gyermekükkel hazatelepülő Szabó Előd és Bíborka.
Az asztalon egy tepsi sós rúd, a következő adag még a sütőben. Nincs erő, ami visszatartaná a tepsibe egyszerre nyúló kezeket: még langyosan meg kell kóstolni a juhtúrós-parmezános stanglikat.
Bardócz Judit fiatalos lendületét és megjelenését bármelyik huszonéves megirigyelhetné, noha Jutka néni 83 éves. A székelyudvarhelyi nyugdíjas hölgy az a típusú nő, akire ránézve az ember azt gondolja: így érdemes élni.
Vagány, bevállalós – summásan talán így jellemezhető az udvarhelyi fitneszedző ruhatára. Az Alter stúdió és közösség megálmodóját a hétköznapokban gyakran sportruházatban látni, de gardróbja számtalan különleges, sokszor egyedi darabot rejt.
Bár úgy kezeljük, de a bábszínház valójában nem egy, kifejezetten a gyerekeknek szóló stílus, hanem a színjátszás önálló műfaja, hangsúlyozza Lukács Emőke bábszínész A pszichológus konyhája februári epizódjában.
A hajfestés sikere nem csak a fodrász rátermettségén, a festék minőségén múlik: legalább olyan fontos, hogy a festett hajat hogyan ápoljuk otthon. Fodrász osztja meg tippjeit a legújabb Kencében.
A japán nők naponta fogyasztanak szójatermékeket, melyek természetes fitoösztrogén-tartalmuknál fogva némileg pótolják a hiányzó ösztrogént. Felénk kétes a híre a szójának, pedig a fermentált készítmények, a tofu, a tempeh, a miso rendkívül egészségesek.
Van egy hely az otthonunkban, amit naponta legalább egyszer meglátogatunk. Sokszor rohanva. Néha sóhajtozva. Néha elégedetlenül. A ruhásszekrényünk.
Bármerre nézünk a teraszról, fenyőerdők ölelnek körbe, nyugalmat sugározva. Csíkcsomortánban vagyunk, a település fölé emelkedő dombok egyikén gyönyörködünk a tájban, Fröhlich Orsolya és Mihály László szívélyesen vezetnek körbe otthonukban.