... és a kalap, de azt nem mindig lehet hordani – vallja Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. Munkája megköveteli a nyakkendőt és az öltönyt, szereti is őket, de a piacra továbbra is rövidnadrágba megy, még akkor is, ha édesanyja úgy gondolja, nem illik.
Mindent megtett, hogy valóra váltsa gyerekkori álmát, és ma már elismert zongoraművészként lép a közönség elé. Május elején szülővárosában, Temesváron várta a komolyzene-kedvelőket: Liszt Ferenc első zongoraversenyét adta elő a Bánsági Magyar Napokon. Bartal Zsuzsanna gyerekkoráról, amerikai és franciaországi élm&eacu
Lenyűgöz. Színpadra lép, és csak rá tudok figyelni. Az a fajta színész, akire soha nem fogják a hősszerelmes szépfiú szerepét osztani, de nem is bánja. Legutóbb a Meggyeskertben láttam, most éppen Cyranót testesíti meg, de a Moliére-szerepeket szereti a legjobban. Ritka jó a kedve, a derű és a humor kulcsszavak nála. Pálffy Tibor Jászai Mari-d&iacu
Itt a nyár, s vele együtt a finomabbnál finomabb édességek, desszertek. A szakértőt kérdeztük, hogy milyen bort ihatunk melléjük. S ha mégsem desszerttel, akkor sajtokkal mindenképpen érdemes kipróbálni.
Mi, hölgyek, imádunk öltözni, olyannyira, hogy gyakorta naponta többször is átöltözünk. Tompa-Bors Eszterrel megmutatjuk, hogy lehet ezt nagyon stílusosan kivitelezni.
Öltözködésében is a vállalkozói gondolkodásmód érvényesül: napi 5–10 perc befektetett időből – ameddig a reggeli ruházkodás tart – igyekszik a lehető legtöbbet kihozni.
Tavaly áprilisban megszületett, az elmúlt egy évben követtük fejlődését, gyarapodását, s immár, meglepően gyorsan eljött az első születésnapja: egyéves a Nőileg magazin, egyévesek vagyunk. A születésnaphoz pedig torta is jár, ezért ebben a hónapban Tordai Abigél konyhatündérrel sütöttük ki a tavaszias, nőcis, rózsaszín &eacu
Extrémsportbuzi. A férjem. Míg udvarolt, valahogy fel se tűnt. Boldogan repültem magashegyi túrázni, jegesbiciklizni, síugrani. Hogy belevaló csajnak tűnjek, ugyebár! Meghát: a szerelem. De már látom, nyugdíjas éveimben sem nyughatok, mert visz, azaz ránt magával! Így ahelyett, hogy végre kicsit álmodoznék magányom melegében, siklóernyős kaszkadőrk
Ismert mesék szolgáltak alapul a Delikates kampányfotózásán. Ebben a kollekcióban egy-egy mesei hősnőt szeretnének megmutatni, a saját arculatukra szabva.
A jazzybirds.com szerint a dzsesszmadarak (Avibus Popularis Musica) Szinkópia sziklás hegycsúcsain fészkelnek. A helyi őslakosok, a trioliták azt mesélik, hogy már több millió évvel ezelőtt, a Hold gyermekkorában is ott teleltek, s valószínűleg Szinkópiában tökéletesítették csodálatos éneküket is. Galád trófe
Bár már április van, de a kitartó hidegnek köszönhetően még mindig nem a szekrényünk legmélyén kell keresnünk a színes, csíkos, különféle mintás kötött ruháinkat. Mutatjuk, hogyan legyünk nőcisek és divatos bennük.
Furcsa, eddig még nem tapasztalt érzés volt olyan születésnapra menni, ahová nem vittünk ajándékot és meghívót sem kaptunk. Megérkezve magától értetődő természetességgel huppantunk a fotelekbe egy olyan projektet ünnepelni, amelyben mindannyian benne vagyunk.
Uniter-díjra jelölték Berekméri Katalin színésznőt. A Román Színházi Szövetség idén 23. alkalommal rendezi meg az UNITER Gálát. A Legjobb női mellékszereplő címre jelölt művésznő a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja.
Azt hiszem itt, a marosvécsi Kemény-kastélynál kezdődött a szerelem az erdélyi világi épített örökség ezen szegmense iránt, aminek eredményeképp ma már közel negyven kastély szerepel a „már láttam” listámon.
Háromdimenziós virágok, lenge anyagok, vidám színek, huncut, puha tavasz télvíz idején. Bodnár Tünde divattervező decemberben mutatta be új kollekcióját Marosvásárhelyen, a Vintage XX Fashion Show keretében, amelyet immár hatodik alkalommal szerveztek meg a Kultúrpalotában. A számtalan izgalmas összeállítást felvonultató
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.
