Róma pezsgő nagyváros, annyi látnivalóval, hogy lazán túladagolásos állapotba kerülhet az ember, ha nem szelektál, nem tartogat élményeket egy újabb látogatásra. „Gyakorlottabb” utazókként ezt tartottuk szem előtt, a késő őszi időpont pedig a kellemes hőmérsékletben lehetővé tette a h
A színház felől érkezett a film világába. Saját maga örömére kezdett el dokumentumfilmeken dolgozni, aztán ő csodálkozott a legjobban, hogy a Lakiteleki Filmszemlén tavaly és idén is díjat nyert. Úgy érzi, dolgozni csak ráérősen, nyugodtan, nem pénzért, nem határidőre, hanem a részlet
Csipetnyi elegancia sportcipővel „lazítva”, belebújós kényelem. A főszerepben: anya és fia, Bagoly Zsuzsi sepsiszentgyörgyi díszlet- és jelmeztervező és kisfia, Soma gardróbja. Egyedi, divatos és vagány!
Nagykároly az a város, ahol néha úgy érzed magad, mintha Magyarországon lennél. Rengeteg magyar szót lehet hallani az utcán, még a románok többsége is beszéli a nyelvet. Nem néznek furcsán rád, ha turistaként érdeklődsz a legfőbb látványosságok felől. Bőven van belőlük a Szatmá
Annak ellenére, hogy alig kezdődött el a színházi évad, Czikó Julianna csíkszeredai színésznő mögött mozgalmas időszak áll: miután nyáron átvette a Városmajori Színházi Szemle legjobb női főszerepért járó díját, most újra játssza Izabellát a Bányavaksá
Gyermekkoromban a húgommal minden nyáron eltöltöttünk egy hetet Segesváron. A segesvári vár felnőtt fejjel is az egyik legkedvesebb úti célom, a színes házak, apró sikátorok és hívogató teraszok mára sem vesztették el varázsukat.
Ezzel a címmel jelent meg nem sokkal ezelőtt Gyöngyössy János, László László és Magyari Hunor negyven erdélyi unitárius templomot bemutató gyűjteménye: az igényes kötetből megismerhetjük az épületek – és a települések – történetét, a látványos illusztráci
Amikor csak megkívánunk valami könnyűt és finomat, de partifogásként is hasznos, ha van a tarsolyunkban néhány ínycsiklandó, ám meglepően egyszerű falatkarecept: hétköznapi összetevők kissé másként, fűszerrel és kis fantáziával megbolondítva. Dimén-Varga Tünde pszichológus szakvéleményét már több ízben is kérte szerkesztőségünk, ezúttal azonban kedvenc kipróbált szendvicsreceptjeit osztotta meg a Tétova ínyenc gasztroblog megálmodója. (Cikkünk a Nőileg magazin 2015. novemberi lapszámában jelent meg.)
Bizonyos mesterségek, a munkakörülmények miatt, egyenruha, védőfelszerelés vagy köpeny viselését követelik meg. Ilyen esetben kevés lehetősége marad egy nőnek egyedinek, színesnek, nőiesnek maradni. Kíváncsiak voltunk, hogyan oldja meg ezt a kérdést egy olyan doktornő, aki egyébként imád öltözködni: a marosvásárhelyi Jeremiás
Legyen pihe-puha és színes. Passzoljon a lakásunk színvilágához, stílusához, díszítse, ugyanakkor legyen praktikus, könnyen tisztítható, cserélhető huzattal az igazi. A jelszó: kényelem.
Fura viszonyt ápolunk a kalapokkal. Én sokáig gondoltam úgy, hogy ez a fejfedő csupán a kiváltságos hölgyek divatérzékének mutatója, és nem illik mindenkihez. Erdély Kinga díszlet- és jelmeztervező azonban megcáfolt.
Alig több mint két évvel ezelőtt kezdődött az a kaland, aminek a mai napig is részese vagyok. Kíváncsiság, felfedezés, szabadság – ezek a szavak jellemezték a 2013 nyarán útnak indult, izgalmakkal teli tapasztalatszerzést. Ez a város több mint amennyit sokan tudnak róla. Több mint ABBA, Nobel-díj, Nils Holgersson, IKEA, Volvo, Roxette. Ez a város Skandinávia főv
Nem megy el észrevétlenül melletted az utcán. S ha hirtelen nem tudnád, honnan ismerős a mosoly, a jellegzetes járás, a vidám színáradat, amely öltözete valamely eleméről biztosan visszaköszön, és mindez páratlan egyediséggel ötvözve jelenik meg… Sejteni véled, hogy művész. És valóban az: Fülöp Bözse marosvásárhelyi s
Egyszerűnek lenni bonyolult – tartja a mondás, és ez pontosan meghatározza a pedáns, visszafogott és minden szempontból egyszerűségre, rendre törekvő minimál stílus lényegét. Maximális önfegyelem és rendezettség, ebben áll a nagy titok.
Az erdélyi, de főként a székely konyha egyik legkedveltebb alapanyaga a burgonya. A különféleképpen elkészített húsok mellé szinte minden alkalommal krumpli kerül, a változatosságot legföljebb annak elkészítési módja adja, amely, valljuk be, szintén eléggé egyhangú.
Annak ellenére, hogy sosem szerettem a nagyvárosokat, Arad már az első alkalommal megfogott. Fiatalos, lendületes, kellemes és nyugodt hangulata azonnal magával ragadott, és ezen a „berendezés", a látnivalók csak pozitív irányban változtattak.
A kötött, horgolt, bogozott ruhadarabok nagyra becsülhetők, hiszen páratlan kézimunkának számítanak, ezért is értékesebbek az egyéb textileknél – vallja Szélyes Andrea. A marosvásárhelyi jelmez- és divattervező szakított a kötött pulcsik és szvetterek sablonnal, ehelyett olyan, szabásá
Elegáns, fennkölt és drámai. Itt helye van a kandallónak, a dédmamától örökölt olajfestménynek, az antik komódnak. Terpeszkedhet a nappaliban egy fényesre politúrozott zongora, a mennyezeten csilingelhet kristálycsillár, hatalmas baldachinos ágyban hajthatjuk álomra fejünket, és a súlyosan leoml&o
Sántha Xénia meghódította a Manaszlut – ilyen és hasonló szalagcímekkel tele a sajtó hetek óta, és nem jogtalanul. A csíkszeredai származású Xénia valóban történelmet írt. Ezúttal arról beszél a Lélekhang podcastben: az expedíció lelki utazás is volt.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Családi életünk fenekestül felfordulni látszik. Minden rendben van, minden rendben van – mantrázom –, hisz mindezek a változások a mi vállalásaink. Alapjaink szilárdak. Mégis kétségbeesett, indulatait uralni képtelen gyermekké degradálódom.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Három és fél éve vannak gyermekeink, és máris sikerült egyszer eljutni a tengerre. Azaz nyaraltunk egy akalommal. Vagyis nyargaltunk: fel-alá a parton egy másfél évessel, négyhónapos terhesen. Nyilván, naponta alakultak ki érdekes helyzetek.
Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Természetszeretet, szabadságvágy, bátorság, önazonosság – néhány jelző, ami eszembe jut a csíkszeredai születésű, Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincsőről. Kétgyermekes anya, háromkötetes prózaíró és gyógyszerész.
Készülőben a vihar. A nappali kánikula melege még ott settenkedik a lakásban. Az udvaron végig-végigseprő szél feszültséget keltve hatol be a nyitott ablakon. Mint egy erőteljesen visszatartott lélegzet, melyet egyedül az eső képes felszabadítani.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
A Krónika szerkesztőségének „legcsajosabb” tagja, szereti a színeket, a miniket és a magas sarkú cipőket. Bede Laura a hétköznapokon is elegáns – de sosem hivalkodó –, ám amikor „kiöltözik” jeles alkalmakkor, bizony minden szempár rászegeződik.
Gyermekként nagyon szerettem figyelni, ahogy nőttön nőtt a dió a fán. Alig vártam a szeptembert, hogy potyogjon ki a zöld burokból. A diószedés a gyermekek dolga volt, voltak napok, amikor egy fél vödörrel is összegyűjtöttünk a fű közül.
Bár télen gyakrabban száraz, cserepes az ajkaink bőre, az ajakápolásra nem csak a hideg évszakban érdemes figyelni. Ezúttal erről, de a rúzs választásról is szó lesz a Kencében.
A monokróm öltözködés az egyik legegyszerűbb, mégis leglátványosabb stílusfogás: amikor tetőtől talpig egy szín – vagy annak árnyalatai – jelennek meg a szettben. Az eredmény? Optikailag magasabb, karcsúbb sziluett és letisztult, elegáns összhatás.
Immár tizedik éve zajlik Sepsiszentgyörgyön a Design Week, amely a térség egyik legjelentősebb kreatívipari eseményeként a szakma, az ipar és a nagyközönség találkozási pontja.
Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.
Amikor megszületik a gyermekünk, a világ átfordul: az „én” helyét átveszi a „mi”. Hirtelen új szerepek és feladatok kavalkádja hárul ránk, nem csoda, ha a nőiesség valahová a sor végére csúszik.
A mai kisiskolásoknak nehezebben megy az elcsendesülés, az elmélyülés – talán ez a legszembetűnőbb különbség a mai és a korábbi generációk között, véli Szabó Zsuzsa tanító, aki A pszichológus konyhája legújabb epizódjának meghívottja volt.
Egy házsor, kis kerti kapukon átjárható rokonlátogatási lehetőségekkel – ebben a megtartó falusi környezetben nőtt fel Köllő Miklós gyergyócsomafalvi műépítész, így, amikor családot alapított, számára is egyértelmű volt, hogy hazaköltözzön.