Az ötgyermekes csíkszeredai Kertész házaspár mindennapjait átszövi a hit, amit nem misztikumként, hanem a valóság részeként élnek meg. Mit jelent számukra a vallásosság a mindennapokban? – kíváncsivá tettek a közösségi felületeiken megosztott gondolataik.
Szatmárnémetiben, egy kábeltévés álláshirdetéssel indult a pálya, amely a hazai magyar sajtó és újságíróképzés meghatározó „hangjává” tette. A kereskedelmi rádiós hőskor és a kolozsvári egyetemi évek után Bukarestig jutott, de visszatért Kolozsvárra.
Végzettségét tekintve erdőmérnök, mindennapi munkája a vadgazdálkodáshoz köti, de szívéhez legközelebb a hangszerkészítés áll. A népi tárgyalkotó iparművész címmel is büszkélkedő Hadnagy Lehel a Gyimesekben százéves farönkökbe lehel életet.
Balázsy Hajnalka tizenkét éve dolgozik a székelyudvarhelyi Helyi Rendőrségnél, egyedüli nőként az operatív ágon. Azt mondja, jó érzés úgy hazamenni munkából, hogy aznap tett valami jót valakiért, a városért.
Ladó Hunor tanulmányai, majd külföldi és marosvásárhelyi munkavállalás után Homoródremetén talált otthonra feleségével és lányaival. Itt termeli meg kertjében és gyűjti be a falut övező réteken az alapanyagot színpompás és ízben gazdag salátakeverékeihez.
Gál Katalin szociológus nem előre megrajzolt karrierutat járt be: tanult, tanított, kutatott, minisztériumban dolgozott, majd visszatért az egyetemre. Férjével kamasz fiukat nevelik Nagyváradon, és egy tudományos élményközpont megnyitására készül.
Bartus Virág gyerekkora óta rajong a lovakért, ma már lovasoktatóként segít másoknak is kapcsolódni hozzájuk. Mit tanulhatunk ezektől az érzékeny állatoktól? Mit ad a lovaglás, és hogyan válhat ló és lovasa valódi társsá? Ezekről is mesélt.
Csíkszentdomokosról indult, ma pedig a világ matematikusai között tartják számon: Kristály Sándor kutatásai rangos nemzetközi folyóiratokban jelennek meg, és nemrég a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották.
A Csobotfalván élő Váta Irénke, férje, Koppány és három gyermekük a tudatosan minimalista, önellátásra törekvő életforma szellemében élik mindennapjaikat. Számukra ez mélyről jövő késztetés, tudatos választás.
Könyv, kávé, közösség – három fontos pillér Daray Erzsébet életében, amióta megnyitották Marosvásárhelyen az első szociális könyves kávézót. Angoltanár, fordító és irodalmi ügynök is volt, négygyermekes anyaként pedig a háttérből épít családot, közösséget.
Bota Trombitás Melinda otthonosan mozog a frissen felújított és megnyitott, 52 szobát számláló gernyeszegi, neobarokk kastélyban. Ragyogva mesél, intéz, szervez. Az embernek az az érzése, mintha egy titokban itt felejtett grófkisasszonnyal beszélgetne.
Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem pedagógia tanszékét vezeti, emellett a Neveléstudományi Doktori Iskola programigazgatójaként tevékenykedik. Szőke-Milinte Enikő számára a tudományos munka a folyamatos tanulásról, kíváncsiságról és fejlődésről szól.
Háromgyermekes édesanya, magyartanár a csíkszentdomokosi Márton Áron Általános Iskolában, és pedagógusképzéssel is foglalkozik. A Csíkkarcfalván élő Gidró Melinda vallja: a pillanatot meg kell élni – és ő ennek megfelelően alakítja a mindennapjait.
Egy székelyudvarhelyi cukrászda falán akadt meg a szemem Vermeer Leány gyöngy fülbevalóval és Klimt Adele festményének reprodukcióján, aztán amikor beszéltem a nyugdíjas könyvelőként hobbiból gobelinező Mátyás Enikővel, lelkesedése magával ragadott.
Minden énekben megtalálni a születésekor elrejtett igazságot – vallja Anna néni és Piroska néni. Martin György és Kallós Zoltán a 80-as években fedezték fel a most nyolcvanhét éves asszonyokat, akik a Mezőség népdalait tanítják vissza a fiatalabb generációknak.
Elekes István építőmérnökből lett szociológus, közösségfejlesztő és tréner, háromgyermekes édesapa. Igazi mozgatórugója a gyergyói civil életnek, jelenleg korunk egyik legtöbb kérdést felvető tünetével, a kiégéssel és annak megelőzésével foglalkozik.
Eleinte csak a háta mögött hívták füvesasszonynak a helybéliek, aztán úgy döntött, ha már így alakult, „hivatalosan” is felveszi a nevet. Gáspár Hajnalnál, Zetelakán jártunk.
Imre Éva Csíkszeredából indult, Sepsiszentgyörgyön tette meg első lépéseit a világot jelentő deszkák felé, majd egyetem után a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze lett. Megannyi szerepben láthatta őt a közönség, jónéhány szakmai elismerésben is részesült.
Az ötgyermekes csíkszeredai Kertész házaspár mindennapjait átszövi a hit, amit nem misztikumként, hanem a valóság részeként élnek meg. Mit jelent számukra a vallásosság a mindennapokban? – kíváncsivá tettek a közösségi felületeiken megosztott gondolataik.
Immár két hónapja, kisbabája hozzátáplálásával egyidejűleg váltott életmódot. Sporttal, tiszta étkezéssel, mentális megújulással. Úgy érezte, a tőle telhetőt megtette, jó úton halad, és immár a felnőtt méltóságával és elfogadással tud testére tekinteni.
Öt gyermek, négy fiú és egy lány édesapja, az Oklándi Unitárius Egyházközség lelkésze, ugyanakkor feleségével, Csillával a szovátai Sirülők néptáncegyüttes oktatója immár tíz éve. Júniusban elsőként Tőkés Lóránt válaszolt villámkérdéseinkre.
Hónapok óta figyelem az anyatársak táskáit: hogyan tudnak mindent is belezsúfolni naponta, ötleteket lopok, miként lehet még profibban felkészülni a mindennapok váratlan kihívásaira. Innen jött a kíváncsiság: mit cipelnek táskáikban szerzőink magukkal?
Édesanyám, maga nem értheti, nincs is annál szebb és jobb, mint amikor van egy ilyen bandád. Mindenkit ismersz már totyogós korod óta, és bár szétszéledtetek, a füttyszóra rohantok, és csak ültök a nyári estéken a poros utcán, és lógatjátok a lábatokat.
Engedd el tévedéseidet. Bízz Istenben, megbocsát a Teremtő. Ne légy túl kegyetlen önmagadhoz. Tévedéseidet nem tudtad kikerülni. Nem tudtad megvédeni magadat tőlük. Jönniük kellett. A tévedéseknek.
Dühös vagyok az ébresztőre. Nem ér, hogy máris reggel van. Amikor olyan melegen és puhán ölel körül az ágy. Nyújtózkodom egyet. A madarak reggeli csicsergését hallva, máris öröm férkőzik a szívembe, hiszen tavasz van végre…
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Szombaton Enikővel ketten vagyunk szolgálatosak. Ő rakja az árut, én kiszolgálok. Úgyis jobb, ha gyógyszerész van elöl.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Működött a falai között adóhivatal, laktanya, használták a pincéjét fogdaként, túl van számos tulajdonoscserén, átalakításon. D. Balázs Ildikó és férje, András István tágas kert ölelte csíksomlyói háza ma már melegséget és nyugalmat árasztó otthon.
Van, aki a kilátókat keresi egy idegen városban, más híres vendéglőket vagy a legszebb strandot, én előbb-utóbb biztosan a piacon kötök ki. Van, ahol a piac a legolcsóbb hely, és van, ahol a legdrágább. Én csak élvezem a zsongást.
Megállsz a tükör előtt egy gyönyörű színű ruhában. Olyan árnyalat, amit már láttál másokon ragyogni. Olyan, amibe első pillantásra beleszerettél. És mégsem stimmel valami.
Szakáll vagy simára borotvált arc? A férfiak ápoltsága ma már jóval több egy gyors borotválkozásnál. Szász Ferenc-Barna borbéllyal a barbershopok reneszánszáról, a jó borotválkozásról és az ápolt szakáll titkairól beszélgettünk.
Nem kell mindjárt hónapokra Dél-Amerikába menni vagy egyedül végigstoppolni Ázsiát: lehet egy háromnapos városnézés Rómában, egy koncert Budapesten vagy egy konferencia után megtoldott hétvége. Az önállóságot nem kilométerben mérik...
Van valami varázslatos abban, ahogy nyártól őszig megtelik a kamra színes üvegekkel. S bár ma már szinte mindenhez hozzájutunk télen is, és házias ízeket is vásárolhatunk egész évben, a saját kezünkkel szedett, pucolt zöldségnek, gyümölcsnek nincs párja.
Van valami különös a szeptemberben. Ahogy hűvösebbé válnak a reggelek, előkerülnek a zárt cipők, a zakók és a „most aztán összeszedem magam” gondolatok. Mintha a nyár végével nekünk is kötelező lenne minden szempontból jobb változatunkká alakulni.
Gurzó Bernadette szín- és stílustanácsadóként vallja: nem hatalmas mennyiségű ruhára van szükségünk, hanem arra, hogy a szekrényünkben lévők harmóniában legyenek egymással, így bármit kapunk magunkra, stílusos lesz a megjelenésünk.
Molnár Renáta és férje, Botond csíkzsögödi otthona nemcsak a kilátás miatt figyelemre méltó. Egyszerre modern és rusztikus, vagány megoldásokkal, tele színekkel. És ha körbejárjuk, nemcsak egy otthont ismerünk meg, hanem a benne élők értékrendjét is.