Életírta

Bölöni, Selymes, Hadnagy. A három legeredményesebb erdélyi magyar focista. A sepsiszentgyörgyi Hadnagy Attila közülük az „újonc”, noha már ő is visszavonult, mert klubvezetői ajánlatot kapott attól a csapattól, amelyet ő juttatott fel az első ligába. Nem először sikerül ez neki: eddigi összes csapata vele lett A-ligás. Van-e titok? Talán most kiderül... (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. márciusi lapszámában jelent meg.)

A gyerekek által a szülőket is meg lehet tanítani a természet ismeretére, szeretetére – véli Macalik Kunigunda egyetemi adjunktus, aki oktatói munkája mellett tizenöt éve tart ismeretterjesztő foglalkozásokat, kirándulásokat. Biológusként az etnobotanika is foglalkoztatja, az, hogy miként lehet a nagyszüleink által ismert ősi tudást átmenteni a következő generációknak.

Egész életét a postán töltötte: oda vitte édesanyja már pár hetes csecsemőként, és onnan megy majd nyugdíjba is Deák Anna. Bár nem az volt a terve, hogy postás kisasszony lesz, ma már állítja: az élete a posta.

20 éve látogatja a csíkszeredai kórház betegeit. És nemcsak látogatja őket, hanem meghallgatja, lelküket ápolja, és erőt önt beléjük nem mindennapi terheik viselésére.

Közepes minőségű, patak mellett kanyargó aszfalt úton haladok, a völgy gyönyörű, persze a természet Erdélyben gyakran kényeztet bennünket hasonló látványosságokkal. Ennek ellenére a Segesvár közeli Keresd amolyan világvége hely benyomását kelti.

A borok világának az ízekből, illatokból szőtt tekervényeiben, az árnyalatok, szőlőfajták, vidékek, technikák, hagyományok labirintusában sokszor nem könnyű az eligazodás. Ki gondolta volna, hogy ennek a mesés világnak az egyik legrangosabb, világszinten elismert szakértője Sepsiszentgyörgyön él? Ádám Előd sármos, elegáns, szerény, kellemes társaság. Ha a pezsgőkről, borokról kezd el beszélni, olyan érzése van az embernek, hogy megszűnik körülötte a világ. Ilyenkor mintha átlépne egy álomba, ahol élénkeb

A gépek ugyan egyre okosabbak lesznek, de nem fogják felváltani az embert – vallja Sándor Réka, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem informatika szakának adjunktusa. A harmadik gyerekét váró egyetemi oktató az informatika jelenlegi kihívásairól és fő kutatási területéről, a játékelméletről is mesélt.

Vízi Elemér jelenleg a Magyar Jezsuita Rendtartomány provinciálisa. Németországban, Írországban, Magyarországon, Kanadában, sőt, Nepálban is szerzett tapasztalatait kamatoztatja most elöljáróként.

A völgyek közé szorult háromszéki település, Dálnok sohasem fulladozott a névtelenség mocsarában. „Marketingjéről” elsősorban Dózsa György gondoskodott, de itt töltötte gyermekévei egy részét Barabás Miklós festő is. Az átlagosnál jóval nagyobb birtokon gazdálkodó kisnemesek, nagygazdák révén az egy főre eső kúriák száma tekintetében Dálnok egy képzeletbeli toplistán éllovas helyet foglalna el.

Csíkszeredában született, ma már Budapesten él. Nála az élet és a művészet összefonódik. A fényképezőgépet úgy használja, mint a jegyzetfüzetet, jártában-keltében kattint, ha valami fontosat lát. Rajong az antennákért, szenvedéllyel örökíti meg őket. Tízévesen tudta, hogy képzőművész lesz, az alkotás már gyerekként eufóriát okozott számára. Azt mondja, a művészet neki olyan, mint a drog. Csak nem ártalmas, teszi hozzá kacagva. De ugyanúgy függőséget okoz. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. januári lapszámáb

Nő ül a vadonban, közvetlenül mellette csimpánzok mászkálnak, játszanak, banánt majszolnak. Jane Goodall előtt tudományos igénnyel még senki nem került ennyire közel vadon élő állatokhoz. Igazi úttörő volt, a legismertebb női etológus és természetvédő.

Csak ülök és nézem szótlanul a kicsiny, törékeny fiatalasszonyt, aki a fotelben összekucorodva, lábait maga alá húzva mesél. Néha kortyol egyet az almaléből, harap egyet a pozsonyi kifliből, aztán folytatja. Úgy teszek, mintha lejegyeznék valamit, hogy félrefordulhassak. Nem akarom, hogy lássa, sírok.

A Kemény-unokáknak jóságos, mosolygó tekintetű, bajszos nagypapájuk volt. Nem kérdezett kényelmetlen dolgokat az iskoláról – ha mégis érdeklődött, nagy tapintattal tette –, vagy arról, hogy elfogyott-e utolsó kanálig az ebédre felszolgált főzelék.

A Vajdaságban született, és jelenleg is ott szolgál a Nagybecskereki Egyházmegyében. De élt már Olaszországban, Lengyelországban, Ausztriában, Magyarországon, Horvátországban és a Fülöp-szigeteken is. Hét nyelven beszél, nyitott szellemiségű főpásztor.

Egyértelműen fogalmaz, kritikus és szerethető: ezt olvasom ki a számomra ismeretlen Csiszár Klárával készült interjúkból. Ő a BBTE Római Katolikus Teológia Karának egyetemi adjunktusa és a Linzi Katolikus Egyetem pasztorálteológia professzora. Főbb kutatási területeihez tartozik többek közt az egyházfejlődés a posztkommunista országokban, a missziófogalom, valamint Ferenc pápa teológiája.

Mondókázik, énekel, vág, ragaszt, öltöztet. Ezt teszik az óvó nénik minden kisgyerekkel. Na, de ha ezt egy óvó bácsi végzi, máris felszalad a szemöldökünk. Óvó bácsi? Tényleg? Igen. A huszonöt éves Herbeth Szilárd mindamellett, hogy a marosszentgyörgyi református egyháznál kántorizál, másfél éve a legkisebbekkel éli hétköznapjait. Óvó bácsi egy kis Maros megyei faluban.

Sokszor idézték a múlt század fordulójának nagy hatású, székelyföldi származású politikusa, közéleti embere, a Rabonbánnak szólított Ugron Gábor nem kis rátartiságról is árulkodó legendás mondását. Állítólag, amikor Ferenc József császár bárósággal kínálta meg, így válaszolt: „Nekem ne adjon egy Habsburg rangot, volt az én famíliámnak rangja-neve már ezen a vidéken, amikor az ő fenséges családjának még a hírét sem hozta erre a szél.”

Ritka jelenség, hogy egy testvérpárból mindkét fél pap legyen. Az még ritkább, hogy ikerpárról legyen szó, az meg tényleg „fehér hollónak” számít, ha a megszólalásig hasonlító ikertestvérek ugyanabban az egyházközségben szolgálnak.