Az Oscar-díj több mint 90 éves történetében csak egyetlen nő, Kathryn Bigelow kapta meg a legjobb rendezőnek járó szobrocskát (2009-ben). Nemcsak a nyertesek, hanem a jelöltek listáját elnézve is megállapíthatjuk, hogy a filmrendezés hagyományosan nem egy női szakma. Ám szerencsére egyre többen próbálnak rácáfolni erre Hollywoodtól Erdélyig.
Szabad szellem, temperamentumos egyéniség. Karcos, karakteres hangját 2006-ban ismertük meg egy tehetségkutató műsorban, pályája azóta is üstökösként ível fölfelé. Ha valakire magyar nyelvterületen azt mondjuk: sztár, Rúzsa Magdira mindenképpen! A pletykalapok el vannak foglalva a szája formájával, a menyasszonyi ruhájával, pedig annyi izgalmas téma van, amit feltétlenül meg kell beszélni vele. Jótékonykodik, gyerekmusicalt ír, és igen, komolyan, tényleg, főz! (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. szeptemberi
Három évvel ezelőtt mi is megismerhettük Gergely Zoltánt, megtudtuk, hogy nem akármilyen pedagógus, a kézdiszentlélekiek példaképe, a nagy múltú Perkő Néptáncegyüttes alapítója és vezetője, ráadásul a helyi iskola igazgatója is volt nyugdíjazásáig. Nekünk fontos most már másképpen is, visszatértünk hát hozzá, őt kérdeztük.
Ha megszólal, mindenki odafigyel rá, humora egyedi. Kolcsár József a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház oszlopos tagja, Kézdivásárhelyen színházat és színjátszó csoportot vezet, emellett rendez és játszik, s még a zenéléstől sem riad vissza, hiszen a Tesztoszteron Zenei Alakulat nevű, színészekből álló bandát erősíti. (Cikkünk a Nőileg magazin 2019. szeptemberi lapszámában jelent meg.)
Gróf Mikes Zsigmond különleges eset. Nem csupán abban az értelemben, ahogy minden ember története egyedi, megismételhetetlen. Ő ugyanis az az arisztokrata, aki jóval az osztályharcos idők után, de mégiscsak a vasfüggönyön innen eszmélt a világra. Bár Nagyváradon született 1972-ben, első emlékei mégis Kolozsvárhoz kötődnek: a nagyszülők lakása a státusházban, a Mikes Mihály szobájában lévő kisszék és kályha. Az aradi, illetve kolozsvári származású szülők azt követően kerültek Váradra, hogy az édesanya, Hr
Vannak azok a színészek, akiket már pusztán a hangjukról fel lehet ismerni. Biluska Annamária is ilyen, és épp a hangja, no meg a humora segítette őt erre a pályára. Mint mondta, szerencse is kell ehhez a szakmához, s neki ez megadatott. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin szeptemberi számában jelent meg.)
Zsuzsit mindig csodáltam, ahogy tinédzserként a sztárokat volt szokás. Nem ismertem, csak hallottam róla, de korán észrevettem, hogy sosem akárkik beszélnek róla. Ma már tudom: Zsuzsi nem sztár. Inkább – ha létezik egyáltalán ilyen szókapcsolat – a legkézzelfoghatóbb NŐ, akit valaha ismertem. Nem egyszerűen deszkurkörec, ahogy a székelyek mondanák, hanem ész és illem is: könyv és zene, gondoskodás és melegség, valamint sok millió szó, amit az életből tanult. Aztán elmentek kamionozni. Ő és a férje. (Cik
Minden majmot ismer a Marosvásárhelyi Állatkertben, ez a hely a második otthona. Kistigriseket is nevelt már, a majmok a kezéből esznek, bár az is előfordul, hogy megharapják őt. Egy ilyen kellemetlenség viszont rögtön feledésbe merül, ha testközelből láthatja, ahogy egy kisállat világra jön. Lassan harminc éve dolgozik állatkerti gondozóként, és még mindig szívesen megy vissza dolgozni egy nyaralás után.
Önzetlen, őszinte, segítőkész, szerény, nagylelkű – többek között ezekkel a szavakkal jellemezték Szántó Ildikót, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nagyváradi szervezetének vezetőjét, romániai ügyvezetőjét mindazok, akik úgy gondolták, ő a legalkalmasabb arra, hogy a Mutass jó példát! programunk Bihar megyei példaképe legyen. Ildikó azt mondja, mindig vannak körülöttünk példaképek, akiktől el tudjuk lesni, hogyan csinálják, „de hiába lesed el, ha nincs meg benned is a tenniakarás”. Ő maga viszont úgy é
Lehet egy női birkózó vonzó és nőies? Nem tart attól, hogy elférfiasodik a teste, csupa izom lesz? Általában ilyen kérdésekkel bombázzák a női birkózókat, akik rendre igyekeznek eloszlatni a velük kapcsolatos tévhiteket. Ezúttal én faggattam két barátnőt, a sepsiszentgyörgyi Incze Krisztát és a marosvásárhelyi Molnár Andreát, akiket már régóta nem lep meg, ha valaki hitetlenkedve néz rájuk, amikor kiderül, hogy gyerekkoruk óta űzik ezt a kemény sportot. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin szeptemberi számá
A Partiumból került a kincses városba, ahol szerzetesnőként, egész pontosan szociális testvérként él. Mondjuk, nem abból a fajtából való, akiről messziről lehet látni, hogy az. Kicsit közelebb kell mennie annak, aki erről meg akar győződni. És aki elég közel „merészkedik” hozzá, elámul a pszichoterapeutaként is tevékenykedő nő életbölcsességén.
Bajba jutott embereken segít, sziklát mászik és búvárkodik – ez már elég is lehetne ahhoz, hogy a hónap pasija legyen. De még lehet fokozni: jó csapatember és vezető, három gyermek édesapja, házasságában fontosnak tartja a tartalmas és mély beszélgetéseket. Fekete Örs több mint tíz éve dolgozik hegyimentőként és a Hargita megyei közszolgálat vezetőjeként, azt pedig, hogy miért tartja a munkáját a legnagyobb tanítójának, mondja el ő! (Cikkünk a 2018-as Nőileg magazin júniusi számában jelent meg.)
A nagymamája belehalt, édesanyja legyőzte a mellrákot. Alíz 38 évesen tapintotta ki a csomót a mellében. Az első csatát megnyerte, a másodikat most vívja.
Ismertem, de nem jól. Annyira, amennyire egy nagyvárosban két ember, egy művész és egy újságíró ismerheti egymást. Megbeszéljük, hogy az otthonában, a csodálatos szoborparkban találkozunk. Ott lehet önmaga – mondja. Én meg nem ellenkezek, hiszen imádom a helyet, mint mindenki, aki járt már ott valaha. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin augusztusi számában jelent meg.)
Mit jelent ma a rockerség? Ma is van lázadás benne? Erről beszélgettünk minap igazi ős-rockerekkel, miközben felelevenítettük a hetvenes évek legendás, máig elevenen ható rockbandáit is. Az időszakot, amikor százezrekhez üvöltött jellegzetes énekhangján Bon Scott vagy Ozzy, és egy-egy „korabeli” gitár- és billentyű-szóló ma is lúdbőrt varázsol a vájtfülűekre. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. augusztusi számában jelent meg.)
Elérzékenyülünk, ha egy éhező gyereket látunk, meghatódunk, ha egy jó ügyet sikerre visznek, biztatjuk az önkénteseket, támogatjuk a szociális projekteket. Időről időre megszólít bennünket a civil szféra. A közösségek nagy hatást gyakorolhatnak környezetükre, de mitől függ, hogy az egyén mellé áll-e egy ügynek? Hogyan alakul egy program a szükség felismerésétől a megvalósulásig, és mi mozgósítja az embereket az adakozásra?
Négy műsorvezető, négy egyéniség. A Duna Televízió Térkép című műsorában márciustól ők tálalják nekünk a Kárpát-medence, Erdély legérdekesebb civil történéseit, a magyar közösségek formabontó vagy éppen példaértékű kezdeményezéseit. Csajos csacsogás anyaságról, karrierről, honvágyról, kenyérsütésről Csete Beával, Kozári Rékával, Volf-Nagy Tündével és Gál Emesével. Cikkünk a 2015-ös Nőileg magazin augusztusi számában jelent meg.
A 2012. szeptemberi bejáráskor Barcsay Tamás a büszke gazda elfogultságával, történészhez méltó, gyermekkori élményektől és családi emlékektől gazdag tájékozottsággal mesélt a visszakapott gyalui kastélyról. „A bonchidai Bánffy-kastélyt is ennek a mintájára építették. Bánffy György 1701-ben itt tartotta a lányai menyegzőjét, nem vitte őket Bonchidára, mert az ottani kastélyt szegényesnek érezte” – utalt némi malíciával erre a történelmi villanásra, mintegy éreztetve, hogy a többszörös rokonság ellenére i
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.