Harminc körüli férfi, farmernadrágja szárából kilógó csupasz lábfejjel fekszik egy harmadik emeleti tömbházlakás előtt, a lépcsőfordulóban. A mellkasán a testvére térdel, hogy lefogja az epilepsziás rohamtól vergődő testet.
Ha munkáról van szó, két nagy szerelmet kell említeni: a színházat és gyermekekkel való foglalkozást. Egyedülálló anyaként neveli tizenkét éve kislányait, a foglalkozásai alapján pedig tagadhatatlan, hogy Benő Kinga marosvásárhelyi színésznő ismeri a gyermekek nyelvét. Azt is mondja, hogy velük érzi igazán jól magát, s ezt a gyermekek sem gondolják másképp. (Cikkünk a 2021-es Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)
Árvácskák napja – így is nevezik az anyák napját követő hétfőt, ami az anya nélkül nevelkedő gyermekek napja. Célja felhívni a figyelmet azokra a gyerekekre, akik az élet egyik legfontosabb köteléke és szeretetforrása, az anyai szeretet nélkül nőnek fel. Romániában több mint százezer olyan gyerek van, akit édesapja egyedül nevel. Hogyan lehet megküzdeni, együtt élni, felnőni ezzel a hiánnyal? Egyéni harc, mely egy életen át a gyerekkel marad, és nehezen is beszélnek róla az érintettek. Zsuzsa azt mondja,
Nem kértem ilyen elemzést, de az az érzésem, ha ő egy darabban benne van, azt többen akarják látni, mint amiben nincs benne. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház egyik legtehetségesebb színésze, eredeti, van olyan adottsága, ami csak az övé, egyszóval, van húzása. Nosztalgiáztunk, három éve volt ugyanis lapunk vendége.
A keresztény, iszlám, hindu és buddhista kultúrával egyaránt találkozott útja során Pengő Zoltán újságíró, aki hat és fél hónap alatt több mint 4000 kilométert gyalogolt Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain. És egyáltalán nem bánja. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)
Átutaztak egy szász városon, Szászrégennek hívták. Néhány kilométerre egy magyar település, Felfalu következett. Miután elhagyták a falut, John felkiáltott: „Nézd, ott van a vécsi kastély!”
Bereczki Silvia erdélyi származású segítőnővér, akinek hivatását többek között a nemzetköziség határozza meg. Annál is inkább, mivel eddigi életútja több idegen országba vezetett, ahol az idegenség idővel minden alkalommal egyfajta otthonérzéssé szelídült. Erdélyen kívül élt már Ausztriában, Kamerunban, Angliában, mostantól nyárig Németországban van „otthon”.
Egy anya és fogadott gyermekének a története ez. Egy anyáé, akinek hatalmas fájdalma teremtő erővé változott, s egy gyereké, aki halálával más gyerekeket ment meg, vagy teszi elviselhetővé utolsó óráikat. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)
Szereti a számokat, szeret programozni. Keresztesi Tekla bár énekesnőnek készült, végül programozó lett belőle. Abban a sokunk által férfiasnak vélt ágazatban dolgozik, ahol egész nap a számítógép előtt kell ülni, ahol általában mindenki szürke kisegér és antiszociális. Tekla számos sztereotípiát megcáfol, egyet azonban nem: az IT-szektorban tényleg szinte mindenki „kocka”.
Emancipáció ide, feminizmus oda, azért legtöbbünk táskájában lapul egy rúzs, s ha nem is púderezzük gyakran az orrunkat, kevesen jelenünk meg alkalomadtán egy kis smink nélkül. Azt már elfelejtettük, hogy a sminkelés valamikor a férfiak privilégiuma volt, vagy hogy a legnagyobb sminkmárkákat férfiak alapították.
Nincs rendjén, hogy egyik ember éhezik, míg a másiknak akkora vagyona van, hogy képtelen produktívan befektetni, mondja. A minisztériumokban is használják a kutatásait… Nekünk messze van Afrika, őneki meg közel. Biedermann Zsuzsánna, Afrika-kutató. (Cikkünk rövid változata a 2021-es Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)
Sokoldalú nőként ismertem meg. Munkaszerető és maximalista, de nem karrierista, vallja magáról Sepsiszentgyörgy korábbi alpolgármestere. Már gyerekként szorgalmas és céltudatos volt, mégis úgy gondolja, véletlenek sora befolyásolta pályájának alakulását. 16 évig volt alpolgármester, úgy érzi, épp időben adta át a stafétát. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi lapszámában jelent meg.)
Fiatal édesanya, aki egy amerikai-cigány egyesületet működtet, turistákat fogad, emellett viseletkészítő műhelye van, többnyire szoknyákat varr. Egy mai modern nő ismérvei lehetnének a felsoroltak, és nem is tévedünk különösebben, ha ezt mondjuk, ugyanis a gáborcigány hagyományokat őrző és tisztelő Gábor Klára, amellett hogy gáborcigány nemzetiségű, azért mai, és lényegében modern is.
Jó pár évvel ezelőtt, az akkori kézdivásárhelyi Városi Színház pályakezdő színészeként ismertem meg. Akkor született meg a kislánya, sokat mesélt róla. Most a sepsiszentgyörgyi színház büféjében beszélgetünk, közben elhalad mellettünk egy fiatalember, aki odasúgja: „Láttuk a filmet, zseniális, gratulálok!” Fekete Zsolt sokoldalú tehetség: vérbeli színész és zenész, emellett hivatásának tekinti az őrkői cigányok felkarolását is. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin februári számában jelent meg.)
Három éve ismertük meg a történetét. Volt bennünk csodálat a bátorsága, ereje láttán. Mint mondja, keveset tölt városi környezetben, első ránézésre a mindenféle sport tölti ki a napjait, de ez más, ez életforma, a menni, látni, megélni, jó társaságban lenni mindennek a motorja.
Hét év – a vízválasztó, a mindent eldöntő, az a bizonyos, a kritikus, a boldog… Ennyi idő sok is, de lehet kevés is. Nekünk, a Nőileg magazinnak mérföldkő. Itt egy kicsit jó elidőzni: csapatunk is, a lap is változott az elmúlt idő alatt. Kaptunk egy közösséget, és teremtettünk is közösséget, hála érte. Néhányan, akik első évtől szerkesztik a lapot, így írnak az elmúlt évekről.
Egyház és pénzügyek. Van, aki szerint a kettőnek semmi köze egymáshoz, mások szerint az egyháznak nem szabadna pénzügyekkel foglalkoznia. Ismét mások úgy vélekednek, hogy a pénz sem lehet idegen az egyháztól.
Hiába maradt idősebb báró Barcsay Tamás és neje, Bánffy Katinka az első világháború után Erdélyben, fiúk, József sokáig nem tért vissza Gyalura, az ősi várkastélyba. Mert nem akart a román hadseregben szolgálni, másrészt jól érezte magát Budapesten.
Fiatalon, pápai engedéllyel szentelték fel, ma Kolozsvár egyik legnagyobb katolikus közösségét vezeti. László Attila főesperes tanár, lelkipásztor, közösségépítő és mentálhigiénés segítő számára mindennél fontosabb, hogy a tisztség mögött ember maradjon.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
A Krónika szerkesztőségének „legcsajosabb” tagja, szereti a színeket, a miniket és a magas sarkú cipőket. Bede Laura a hétköznapokon is elegáns – de sosem hivalkodó –, ám amikor „kiöltözik” jeles alkalmakkor, bizony minden szempár rászegeződik.
Gyermekként nagyon szerettem figyelni, ahogy nőttön nőtt a dió a fán. Alig vártam a szeptembert, hogy potyogjon ki a zöld burokból. A diószedés a gyermekek dolga volt, voltak napok, amikor egy fél vödörrel is összegyűjtöttünk a fű közül.
Bár télen gyakrabban száraz, cserepes az ajkaink bőre, az ajakápolásra nem csak a hideg évszakban érdemes figyelni. Ezúttal erről, de a rúzs választásról is szó lesz a Kencében.
A monokróm öltözködés az egyik legegyszerűbb, mégis leglátványosabb stílusfogás: amikor tetőtől talpig egy szín – vagy annak árnyalatai – jelennek meg a szettben. Az eredmény? Optikailag magasabb, karcsúbb sziluett és letisztult, elegáns összhatás.
Immár tizedik éve zajlik Sepsiszentgyörgyön a Design Week, amely a térség egyik legjelentősebb kreatívipari eseményeként a szakma, az ipar és a nagyközönség találkozási pontja.
Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.
Amikor megszületik a gyermekünk, a világ átfordul: az „én” helyét átveszi a „mi”. Hirtelen új szerepek és feladatok kavalkádja hárul ránk, nem csoda, ha a nőiesség valahová a sor végére csúszik.
A mai kisiskolásoknak nehezebben megy az elcsendesülés, az elmélyülés – talán ez a legszembetűnőbb különbség a mai és a korábbi generációk között, véli Szabó Zsuzsa tanító, aki A pszichológus konyhája legújabb epizódjának meghívottja volt.
Egy házsor, kis kerti kapukon átjárható rokonlátogatási lehetőségekkel – ebben a megtartó falusi környezetben nőtt fel Köllő Miklós gyergyócsomafalvi műépítész, így, amikor családot alapított, számára is egyértelmű volt, hogy hazaköltözzön.