Az édesapja is rendőr volt. Sőt, a férje is az. Mondhatni, ez az életút volt megírva Albert-Tóth Andrea számára, aki fiatalon határozta el, hogy édesapja nyomdokaiba lépve ő is rendőr lesz. S bár megfogadta az atyai jótanácsot, és jogi egyetemre ment, végül mégis a Kovászna Megyei Rendőrségen kötött ki, ahol 20 éve szolgál.
Soha nem laktam falun. Rokonom, ismerősöm is csak távoli. Empátia nélkül hallgattam azokat az oszálytársaimat, akik sóhajtoztak, hogy nyáron kell menjenek takarni. Nem gondoltam éppen, hogy lila a tehén, de a nagy udvaros, veteményeses, tehenes, lovas, csűrös udvarokba csak idegenként volt bejárásom. Felnőttfejjel aztán egyre növekvő erővel tudatosult bennem, hogy valamiről lemaradok... Idealizálni kezdtem azt a világot, ahol a gyerekek csapatosan rohangásznak a sárban, patakban, mezőn, és az emberek job
Szerzetesnővérekről (ismertebb nevükön: apácákról) sokféle előítélet él az átlagember fejében. Valószínűleg az nem szerepel köztük, hogy egy szerzetesnőt el tudnának képzelni, amint vizes leöntéseket, fürdőket alkalmaz az embereken terápiaként. Márpedig a ferences nővérek székelyudvarhelyi rendházában szolgáló Imelda nővér Kneipp fürdőmesterként éppen ezt teszi. Nagy elhivatottsággal, szakértelemmel és ugyanakkor szép sikerekkel.
Sok minden révén beírta magát Marosvásárhely életébe, történelmébe. Körülötte, akit a gyerekbénulás mozdulatlan életre ítélt, csupa segítségre szoruló ember forgott. Minden keresztje ellenére sem volt hajlandó távolról szemlélni a nyüzsgő világot.
Baja van Farkas Wellmann Endrének a cukorral, s betegsége felismeréseit Cukor. Baj címmel meg is írta. A József Attila-díjas költő ezúttal nem rímekkel, hanem napi vércukorszint-mutatókkal mesél, összefüggéseket keres a lét kérdései és a diabétesz között.
Babakutató számos publikációval, kutatásait közölte már a Science, az Amerikai Tudományos Akadémia (PNAS), a brit Királyi Természettudományos Társaság szaklapja, de eredményeiről írt a National Geografic is. Brassóban született, jelenleg Budapesten él. (Cikkünk rövid változata, a sorozat első interjúja a 2021-es Nőileg magazin januári számában jelent meg.)
Nem az volt az álma, hogy orvos lesz, ám engedett szülei biztatásának. Most a legsúlyosabb betegeket kezeli az intenzív terápián, és küzd minden nap az életért. Bár ezen az osztályon nem tudnak az orvosok olyan kapcsolatot kiépíteni a betegekkel, amilyen ideális lenne, hiszen többségük mély kómában, lélegeztetőgépen van, dr. Almásy Emőke próbál figyelni arra, hogy ne váljon rutinná a munkája, és megmaradjon a humánum az évek múlásával is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. januári lapszámában jelent meg.)
Egyszerre volt írók múzsája és kritikusa, aki színpadon és filmben egyaránt szerepelt, de utálta az arisztokrata származásával járó baroneszszerepet. Kora legműveltebb és legbátrabb asszonyaként Szilvássy Carolát csak csodálni vagy gyűlölni lehetett. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin januári számában jelent meg.)
Gyerekként mindig azt hallotta, a társadalmi rendnek, amelyhez tartozik, el kell tűnnie, meg kell semmisülnie. Nagyon is érezte, hogy róla beszélnek, egyszerre szégyellte és bántotta. És az iskolában hallottakat senki sem próbálta ellensúlyozni.
Dr. Almási Kittit az erdélyieknek sem kell külön bemutatni, hiszen itt is sokan követik a magyarországi pszichológus munkásságát. Legutóbb novemberben járt mifelénk, előadókörútja mindhárom állomásán már hetekkel az esemény előtt elfogytak a jegyek. Mi egy székelyudvarhelyi étteremben találkoztunk és együtt ebédeltünk Kittivel, na meg két lányával, Miával és Eszterrel. Hármójuk pozitív kisugárzása azóta is velem van. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin januári számában jelent meg.)
Udvarhelyszék egyik legismertebb embere, és nem csak azért, mert 2006 óta ő Oroszhegy község polgármestere. Nosztalgia-sorozatunk mondhatni ezért is volt kitalálva, hogy olyan emberekhez térjünk vissza, akik emberségről példát mutatnak.
Ubi caritas, Deus ibi est (Ahol szeretet, ott van Isten) – hirdeti a katolikus egyház több mint ezeréves himnusza. Ha ezt a mondatot az intézményes Caritasra vonatkoztatjuk, akkor ez egy felszólítás arra, hogy tevékenységeiben jelen kell lennie Istennek. Szép kihívás ez egy szervezet számára, amiről Sajgó Balázzsal, a Gyulafehérvári Caritas lelkiigazgatójával beszélgettünk.
Hány férfit ismertek, aki lovon járta be a Kárpátok gerincét, dacolva esővel, váratlan helyzetekkel és hegyekkel? Kincses Kálmán – zarándoktársaival együtt – megtette a trianoni évforduló emlékére – maximálisan bízva a gondviselésben. Csapatokat szervezett Nagy Magyarország minden elszakított országrészében, ő maga Észak-Erdély és Nyugat-Felvidék határát járta be. A székelyszenterzsébeti református lelkész biztos támasza szűk családjának, nagyhatású pásztora gyülekezetének és kiváló közösségformálója a n
Nem vagyok én se újságba, se tévébe való – szabadkozik Török Edith-Tarzicia ferences nővér, és nem könnyen áll fényképezőgép elé sem. De a kedvemért megteszi. A mindig mosolygós Tarzicia unitárius lányból lett ferences nővér, remek pedagógus és csupa szív osztályfőnök, sorsfordító háttérországa a nélkülöző diákoknak. Az a fajta segítő, aki nem ismer lehetetlent. Néhány héttel ezelőtt 104 jegyet foglalt a tanítványainak a motivációs tréner Nick Vujicic előadására. A mobiljáról. Egyenként. (Cikkünk a 2019-
Költő, szerkesztő – interjúit, verseit olvastuk, s figyeltük, hogy bomlik ki és fordul a Nap felé… Kötetről kötetre, állomásoktól állomásokig lépdeltünk vele, mikor 2017-ben a Nőilegben munkájáról kérdeztük Varga Melindát, a Gyergyószentmiklóson született, Kolozsvárott élő alkotót, aki az Irodalmi Jelen és az erdélyi Előretolt Helyőrség szerkesztője, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatója. Nosztalgiának hívjuk, de inkább a jelenről beszélgetünk.
Vicces fiú és nők kedvence, Bánk bán és bonviván, egykor Tusványos arca, mostanra „kenyérre kenhető” lányos apa. A „Küküllő-parti Párizst” a kanyargós Tisza partjára cserélte, a székelyudvarhelyi színművész tizenöt éve a szolnoki Szigligeti Színház tagja. „Zsivány” gyerekből lett Jászai-díjas művész, közönségkedvenc és – nem utolsósorban – a mi hónap-pasink. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin decemberi számában jelent meg.)
Tizenöt éve járnak már a gyerekekhez kettesben: a Mikulás és a manólány. Családokhoz kopognak be Szent Miklós napján, óvodákba, napközikbe látogatnak el az ünnep előtt, és lepik meg a legkisebbeket. Olyan sokan szeretnének találkozni velük minden évben, hogy aligha mennek nyugdíjba. Nem is szeretnek erről beszélni. Arról viszont sokkal többet mesélnek, hogy miért imádnak gyermekek között lenni.
Egykoron a 16. századi székelyföldi nemesi kúriák mintájára készült háromrészes udvarház állt a mai torjai Apor-kastély helyén. Az épület restaurálása még korántsem fejeződött be, de néhány falfelület már feltárta varázslatos titkait. A hatás így is lenyűgöző.
Szerzőinket arra kértük, meséljenek saját iskolás éveikről, az onnan hozott útravalóról, arról, hogy felnőtté formálódásuk folyamatához miként járult hozzá az iskola vagy egy-egy nagyhatású pedagógusa.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Három és fél éve vannak gyermekeink, és máris sikerült egyszer eljutni a tengerre. Azaz nyaraltunk egy akalommal. Vagyis nyargaltunk: fel-alá a parton egy másfél évessel, négyhónapos terhesen. Nyilván, naponta alakultak ki érdekes helyzetek.
Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Természetszeretet, szabadságvágy, bátorság, önazonosság – néhány jelző, ami eszembe jut a csíkszeredai születésű, Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincsőről. Kétgyermekes anya, háromkötetes prózaíró és gyógyszerész.
Készülőben a vihar. A nappali kánikula melege még ott settenkedik a lakásban. Az udvaron végig-végigseprő szél feszültséget keltve hatol be a nyitott ablakon. Mint egy erőteljesen visszatartott lélegzet, melyet egyedül az eső képes felszabadítani.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Augusztus végén már legtöbben úgy érezzük: soha nem kezdődik a tanév. Mit lehet még kitalálni, hogy bár ideig-óráig lekössük a vakációzókat? Főzzünk, süssünk együtt, hisz enni valamit úgyis kell. Nálunk – a két kiskuktánál – ezek a receptek váltak be.
Olyan különleges helyen élünk itt Erdélyben, hogy a málnát, szedret és áfonyát akár a kertből, akár az erdőből is leszedhetjük. Gazdagság, hogy sokszor ismerőstől kapjuk, vesszük a bogyós gyümölcsöket, aki azt is elmeséli, idén milyen lett a termés.
A fókuszpont lényege nem az, hogy elrejtsd magad. Hanem, hogy megmutasd azt, ami szép.
A bőrünk, hajunk és körmeink egészségét nem csak külsőleg, hanem a táplálkozásunkkal is erősíthetjük. Nem kell számtalan táplálékkiegészítőt szedni, csupán egy kis tudatosságra van szükség az étkezés, a folyadékbevitel terén.
Jó néhány évtizeddel ezelőtt még Csíkszentgyörgyön állt az a csűr, amely ma Szőcs Erika és Sólyom Géza, valamint két közös gyermekük otthonául szolgál Csíkcsomortánban. Az újrahasznosítás vezérelte a családot az otthonteremtésben.
Szívesen hordasz egy egyszerű farmer-fehér póló szettet? Esetleg egy natúr színű ruhát, ami kényelmes, de kicsit unalmas hatású is lehet? Ne szaladj el rögtön új darabokat vásárolni – kiegészítőkkel új életre keltheted a szettjeidet.
Megmosolyogtató olykor hallani, hogy Székelyföldön még a hal ellen is az a kifogás, hogy halízű. Ha a tájainkon nem szokványos ételt főzünk, olyan, mintha utaznánk. Kulturálisan biztosan ezt tesszük, megismerjük más népek ételeit, azok elkészítési módját.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.