Brassóból a csíkszeredai Sapientia EMTE induló kommunikáció szakára jelentkezett, és hamar kiderült: a média világa ad igazán teret kreatív szakmai kibontakozásának. Profizmusa, segítőkészsége és közvetlensége miatt is közkedvelt a diákok körében.
Pici, törékeny nő. Elsőre nem mondaná meg az ember róla, hogy kemény bűnügyi rejtélyeken dolgozik. Nem mindennapi foglalkozása van: nyomozó. Kézdivásárhelyen próbálja elkapni a tolvajokat, erőszaktevőket, csalókat.
Különleges életutat tudhat magáénak Szőcs Előd, aki sportkarrierjét hátrahagyva talált új hivatást a gasztronómia világában. Nem kedveli, ha séfként emlegetik, sokkal közelebb áll a szívéhez, ha egyszerűen szakácsként hivatkoznak rá.
Horváth Mária férjével, Horváth Levente református lelkész-teológiai tanárral csaknem harminc éve álmodta létre a Bonus Pastor Alapítványt, ahol drog-, játék- és alkoholfüggőket segítenek a szabadulásban. Szakmája szerint tanár, öt gyermek édesanyja.
Jogász és közíró volt, a rendszerváltás utáni Románia első politikai menekültje, aki budapesti évei során is a marosvásárhelyi „fekete március” alkalmával végbement, magyarellenes pogrom felelőseinek felkutatásán és felelősségre vonásán dolgozott.
A világi témákhoz is a szentírási vonatkozásokat figyelembe véve viszonyul. Hervai Katalin képzőművésszel beszélgettünk, aki Isten iránti hálából fogott neki a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-templom falainak díszítéséhez, oltárának kialakításához.
Dr. Somfalvi Edit református lelkész és a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet oktatója. Kutatási területei közé tartozik többek között a gyermekek lelki gondozása, a bibliai történetmondás terápiás alkalmazása, újabb oktatásmódszertan a katekézisben.
A huszadik század buktatói között evickélve ért ki a fényes ösvényre, vált a kor egyik legnagyobb magyar írójává – és kis híján mártírjává. Sütő András, Erdély századosa, aki életművével és személyes példájával sokunk „fejtartását” igazította helyre.
Péter István a GrowthReaktor Egyesület társalapítója és elnöke, a marosvásárhelyi TEDx szervezője, néhai sportmenedzser, a Mathias Corvinus Collegium projektmenedzsere, a BBTE-n vendégelőadó, ugyanott doktorál – és még csak 28 éves.
Noha gyakran önti szavakba kritikai észrevételeit is a székelyföldi társadalmat illetően, a homoródszentpéteri lelkésznő szerint akinek egészséges a hite, azt semmilyen hatalom nem tudja eltántorítani az Isten- és emberszeretettől.
Aki olvassa írásait, tudja, érzi, hogy Schäffer Erzsébet a történetek mögötti embert keresi. A Csíkszeredai Könyvvásár vendégeként bensőséges lelki utazásra invitálta hallgatóságát, mosolyt varázsolva az arcokra, könnycseppeket a szemek sarkába.
A vele készült interjúkban visszatérő kulcsmondat: „Adni akarok”. Az Erdély Hangja győztese, X-faktor egyszer, Voice, majd X-faktor 13 év után, másodszor… Rivaldafény – elcsendesülés, rivaldafény – elcsendesülés, mintha ez lenne életének az alapritmusa.
Külföldről hazatérni egy kisvárosba – ahol mindenkit ismernek, és ahol a kötött normák határozzák meg a hétköznapokat – nem könnyű feladat. Pláne, ha az ember olyan színes, különleges és egyedi személyiség, mint Vinczellér Zsuzsa.
Mindenekelőtt az élő szó embere volt. Szilágyi Júlia irodalomkritikus, esszéíró soha nem ment el a szülővárosából, még akkor sem, amikor szinte valamennyi barátja a távozás mellett döntött. Maradt Erdély „századosa”.
Pécskán tanult meg olvasni, iskolásként végérvényesen az irodalom bűvkörébe került, végül Kolozsváron talált rá az irodalomtörténet rejtett kincseire. Dr. Zabán Márta pályájának fordulópontjairól, belső vívódásairól és meghatározó örömeiről mesél.
Elana Andrews neve elválaszthatatlanul összefonódott a Superar nevű nemzetközi programmal, amely túlmutat a zenei oktatáson, játékos és szeretetteljes légkörben vezeti be a gyerekeket a zene világába. Mert a zene mindenkié.
„Jó reggelt, Erdély!” – köszönti a hallgatókat Kurta Kinga a Marosvásárhelyi Rádióban vagy faggatja meghívottait az Erdély TV Nőszemközt című műsorában. Ezúttal mi kérdeztük őt: hogyan változtatta meg, milyen kivívások elé állította az anyaság?
Gyerekkora óta civil szervezetekben tevékenykedik. Önkéntesként kezdte, és ez az életforma az élete részévé vált. Ma ő az, aki forrásokat teremt, pénzt gyűjt közösségi ügyek, szervezetek számára, sőt, másokat is bevezet a fundraising világába.
A Steve nem csak egy laza darab levezetni a napi fáradalmat, hanem nyomot hagy a nézőben. Az első perctől szorít, és olyan kérdéseket vet fel, amelyek a stáblista után is ott maradnak velünk. Másnap is, harmadnap is, egy hét múlva is.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Családi életünk fenekestül felfordulni látszik. Minden rendben van, minden rendben van – mantrázom –, hisz mindezek a változások a mi vállalásaink. Alapjaink szilárdak. Mégis kétségbeesett, indulatait uralni képtelen gyermekké degradálódom.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Három és fél éve vannak gyermekeink, és máris sikerült egyszer eljutni a tengerre. Azaz nyaraltunk egy akalommal. Vagyis nyargaltunk: fel-alá a parton egy másfél évessel, négyhónapos terhesen. Nyilván, naponta alakultak ki érdekes helyzetek.
Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Természetszeretet, szabadságvágy, bátorság, önazonosság – néhány jelző, ami eszembe jut a csíkszeredai születésű, Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincsőről. Kétgyermekes anya, háromkötetes prózaíró és gyógyszerész.
Készülőben a vihar. A nappali kánikula melege még ott settenkedik a lakásban. Az udvaron végig-végigseprő szél feszültséget keltve hatol be a nyitott ablakon. Mint egy erőteljesen visszatartott lélegzet, melyet egyedül az eső képes felszabadítani.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.
Amikor megszületik a gyermekünk, a világ átfordul: az „én” helyét átveszi a „mi”. Hirtelen új szerepek és feladatok kavalkádja hárul ránk, nem csoda, ha a nőiesség valahová a sor végére csúszik.
A mai kisiskolásoknak nehezebben megy az elcsendesülés, az elmélyülés – talán ez a legszembetűnőbb különbség a mai és a korábbi generációk között, véli Szabó Zsuzsa tanító, aki A pszichológus konyhája legújabb epizódjának meghívottja volt.
Bizonyára sokaknak ismerősen cseng a Rádió GaGa hullámhosszán Csizmadia Attila hangja, azt viszont talán kevesebben tudják róla, hogy szenvedélyes utazó: amikor csak teheti, világot lát, új kultúrákkal és emberekkel ismerkedik.
A minőség és a következetesség a szép, egészséges bőr titka. Az egészséges bőr pedig később kezdi öregedés jeleit mutatni, vallja Bondor Sipos Gyöngyi kozmetológus, a Mom’s Medicosmetics alapítója.
Szinte minden nő egy kicsit testképzavaros. Miért? Mert nem szokásunk tükörbe nézni. Mert nem bátorítottak, tanítottak meg elfogadni és szeretni magunkat. Sokszor az önelfogadás első lépése egyszerűen az, hogy merjünk belenézni a tükörbe.
Egy házsor, kis kerti kapukon átjárható rokonlátogatási lehetőségekkel – ebben a megtartó falusi környezetben nőtt fel Köllő Miklós gyergyócsomafalvi műépítész, így, amikor családot alapított, számára is egyértelmű volt, hogy hazaköltözzön.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.