„Sohasem voltam földrevaló, a tapasztalataim legnagyobb része mindig ebben az érzésemben erősített meg... ” Ezek Farkas Zsuzsánna szavai. Az autizmussal és ADHD-val élő fiatal nővel a sötétségből a fény felé vezető útról beszélgettünk.
Székelyudvarhelyről Kolozsváron át Debrecenbe vezetett az útja. Ma a Debreceni Egyetem professzora, nemzetközi kutatócsoport vezetője. Kutatásai jelentősen hozzájárulnak a diabétesz és más betegségek szövődményeinek korai felismeréséhez.
Bár ő maga nagyon szerényen fogalmaz az előtte álló gigantikus feladatról, a zabolai származású Kádár L. Gellért az elmúlt időszakban azon dolgozott, hogy a lehető leghitelesebben formálja meg Hunyadi János karakterét.
Református lelkész, aki kántorként is szolgál, népzenész, népzenetanár és kórusvezető, négy gyermek édesanyja és babahordozási tanácsadó is. A Vajdaságból költözött Erdélybe, s mára már nagy ismerője az udvarhelyszéki népdaloknak.
Gyergyói vadászcsaládba született, és már gyerekként mindent megtett azért, hogy édesapjával ott legyen a vadászatokon. Pályája „meg volt írva”: Bálint Kingának a természetben a helye, így erdő- és vadgazdamérnök lett belőle.
Több ezer népi dallamot gyűjtött össze, előtte hasonlót csak Bartók Béla, a folklórkutatás egyik legkiválóbb képviselője ért el. És Jagamas János népzenekutató, Erdély századosa.
Illés Márton igazi jó pasi: jó a humora, remekek a sztorijai, tudja élni és élvezni az életet, és nemcsak imádja, de érzi is a nőket. A jellegzetes bariton birtokosa maga is egy életművész. Nyugdíjba készül, és a sármján ez mit sem csorbít.
Az elmúlt két évtizedben több száz koncertet adott Erdélyben Sárik Péter. Időközben egyfajta második otthonná vált számára a mi közegünk, mi pedig csodáljuk őt virtuóz előadásmódjáért és azért a határtalan pozitív energiáért, ami árad belőle a színpadról.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Karának oktatói közösségéhez tartozik, az Alkalmazott Társadalomtudományok Tanszék vezetője. Novemberben a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron mutatják be legújabb könyvét.
Matematikatanárként indult a pályán, majd oktatóként és kutatóként folytatta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, később vallásszociológiából doktorált, ma a csíksomlyói KALOT Egyesület irodavezetője, alkalomadtán oktatója.
Ötvenkét éven át alkotott, műveiből azonban keveset adott el, inkább visszavásárolt, hogy minél több műve közgyűjteménybe kerülhessen. Nagy Imre 1924-ben tért haza szülőfalujába, csíki mezőket, havasi pásztorokat, favágókat és lófürösztőket festeni.
Pásztor Márta egy olyan szakmában dolgozik, amelyet sokan inkább elkerülnének. Családjával együtt több mint 30 éve segítik a hozzátartozókat Marosvásárhelyen abban, hogy szeretteik utolsó útja méltóságteljes legyen.
Több mint húsz éve plébános Marosvásárhelyen, ahol olyan közösséget éltet, amely egyedülálló Erdélyben: a Szent Család-templom körül olyan családok laknak, akik támogatják, segítik egymást a mindennapokban.
Adott egy fiatal, budapesti nő, aki éppen megszerezte tájépítészmérnöki diplomáját, befejezte konzervatóriumi tanulmányait, ám ő maga mögött hagyja farkasréti otthonát, és a Bákó megyéhez tartozó Gyimesbükkre költözik.
Vagány, erős, határozott nőnek ismertem meg, aki nem fél a kihívásoktól, sőt keresi azokat. Persze, az élet sem kíméli. Hoz elé olyan kihívásokat, amelyekkel meg kell harcolni. De ő nem ül be a sarokba siránkozni: cselekszik. Így működik ő.
Gyerekkorában beleszeretett a matematikába, a logikába, és a munkája ma is ezekre épül. Három országban tanult és szerzett mesteri- majd doktori diplomát, egyetemi oktatóként pedig Lausanneban, Zürichben és Göteborgban is kipróbálhatta magát.
Sok romániai magyar származású sportoló választotta az anyaországot boldogulása helyszínéül, ily módon magyar színekben szerezve dicsőséget. Az Erdélyben maradók közül elsőként Balázs Jolán atléta ért fel a csúcsra, két olimpián is diadalmaskodott.
Interjúalanyokat keresve hívták fel a figyelmemet erre a különleges nevű székelyre. Nem csak a játékstílusa, de a modora is természetes, olyan jó otthoni. György-Rózsa Sándor operetténekest, színészt és drámainstruktort kérdeztem.
Aki a Vajorból iszik, szíve visszakívánkozik – tartja a torockói mondás, s ha a víz nem is, a torockói (somodi) foszlós kalács garancia erre. Aki egyszer átélte a gazdagító Torockó-hangulatot, mindig vágyakozni fog vissza…
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
A Krónika szerkesztőségének „legcsajosabb” tagja, szereti a színeket, a miniket és a magas sarkú cipőket. Bede Laura a hétköznapokon is elegáns – de sosem hivalkodó –, ám amikor „kiöltözik” jeles alkalmakkor, bizony minden szempár rászegeződik.
Gyermekként nagyon szerettem figyelni, ahogy nőttön nőtt a dió a fán. Alig vártam a szeptembert, hogy potyogjon ki a zöld burokból. A diószedés a gyermekek dolga volt, voltak napok, amikor egy fél vödörrel is összegyűjtöttünk a fű közül.
Bár télen gyakrabban száraz, cserepes az ajkaink bőre, az ajakápolásra nem csak a hideg évszakban érdemes figyelni. Ezúttal erről, de a rúzs választásról is szó lesz a Kencében.
A monokróm öltözködés az egyik legegyszerűbb, mégis leglátványosabb stílusfogás: amikor tetőtől talpig egy szín – vagy annak árnyalatai – jelennek meg a szettben. Az eredmény? Optikailag magasabb, karcsúbb sziluett és letisztult, elegáns összhatás.
Immár tizedik éve zajlik Sepsiszentgyörgyön a Design Week, amely a térség egyik legjelentősebb kreatívipari eseményeként a szakma, az ipar és a nagyközönség találkozási pontja.
Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.
Amikor megszületik a gyermekünk, a világ átfordul: az „én” helyét átveszi a „mi”. Hirtelen új szerepek és feladatok kavalkádja hárul ránk, nem csoda, ha a nőiesség valahová a sor végére csúszik.
A mai kisiskolásoknak nehezebben megy az elcsendesülés, az elmélyülés – talán ez a legszembetűnőbb különbség a mai és a korábbi generációk között, véli Szabó Zsuzsa tanító, aki A pszichológus konyhája legújabb epizódjának meghívottja volt.
Egy házsor, kis kerti kapukon átjárható rokonlátogatási lehetőségekkel – ebben a megtartó falusi környezetben nőtt fel Köllő Miklós gyergyócsomafalvi műépítész, így, amikor családot alapított, számára is egyértelmű volt, hogy hazaköltözzön.