Életírta

Történelmi sikert ért el tavaly a Babeș-Bolyai Tudományegyetem egy Mexikóban rendezett közgazdasági témájú versenyen, korábban alapképzésben tanuló egyetemistáknak még sosem sikerült nemzetközi vetélkedőn győzedelmeskedni. A csapat tagja volt Szőke Dóra. A lenyűgöző energiát sugárzó lány Székelyudvarhelyről indult, Kolozsváron tanul, és már számos nemzetközi versenyen jutott az élvonalba, egy amerikai vetélkedőn pedig a legjobb előadó lett. Határ a csillagos ég?

Tanárként kezdte pályafutását csaknem negyven éve, aztán volt tanító, tanfelügyelő, a tanügyminisztérium kisebbségi munkacsoportjának tagja, börtönpedagógus, iskolaigazgató, könyvszerző, oktatási kutatócsoport tagja, a Bolyai Nyári Akadémia szervezője és előadója, szarvasmarha-tenyésztő. Jelenleg a székelyudvarhelyi Móra Ferenc Általános Iskola fejlesztő pedagógusa.

Nagyon fiatal? Igen! Túl fiatal a közélethez? Határozottan nem! Vargha Fruzsina, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere a maga természetességének, rendkívül nyitott gondolkodásmódjának, megnyerő személyiségének és konok kitartásának köszönhetően van ott, ahol. Minden erőlködés nélkül.

Ahogy egy gyermek születése gyökeresen megváltoztatja egy nő életét, – bár erről kevesebb szó esik – az is mély nyomot hagy a lelkében, ha nem születik meg a baba. Minden második nő átél legalább egy vetélést élete során. Ez óriási szám. És hogy miként dolgozzák fel ezt a veszteséget? Többnyire egyedül, és minden magzat emléke örökre velük marad. Március 25-én emlékezünk a meg nem született gyermekekre.

Gróf Mikes Katalin találkozását Shuvendu Basu Roy Chowdhuryval nem világkörüli út előzte meg, a kelet-bengáli – ma Banglades – hindu arisztokrata családból származó fiatalember Grazban tanult. A fiatalok egymásra találásában szinte adja magát némi sorsszerűség. A Roy Chowdhury család ugyanis – a Mikesekhez hasonlóan – mindenét elveszítette India 1947-es kettészakítása nyomán, amikor a hindu és muszlim viszálykodás miatt Bengáliát Kelet-, illetve Nyugat-Bengálra osztották.

Sárban és hóban, esőben és fagyban, jelentős szintkülönbségekkel tűzdelt terepen szaladni, akár száz kilométert, esetenként még annál is többet – sokunknak még belegondolni is megterhelő, Fazakas Bíborkának azonban mindez a szabadságot jelenti. A jelentős eredményeket elért szovátai terepfutónő, testnevelő tanár, feleség és édesanya e nem mindennapi sportról, motivációiról, valamint a sportélet és a hétköznapok egyensúlyáról mesélt.

Laura 2006 augusztusában egy teljesen egészséges terhesség után született meg Down-szindrómásként. Akkoriban azt a bizonyos III-as tesztet, ami a rendellenesség esélyét zárja ki csak azoknak az anyáknak volt kötelező elvégezni, akik 35 éven felüliek voltak. Laura édesanyjának, Klaudiának, mivel még fiatal volt, nem volt kötelező ez a teszt, így meg sem fordult a fejükben, hogy valami baj lehet. (Cikkünk a Nőileg magazin 2014. júniusi lapszámában jelent meg.)

Körömcipő és kistáska helyett a korcsolya és a hokibot az ő világa. Lételeme a jégkorong és a zsizsegő gyerekhad, akik a nap túlnyomó részében körülveszik. Mint egy házi papucsba, oly könnyedén lép bele a korcsolyába, begyűjti kis tanítványaitól az öleléseket, a neki szánt rajzokat, és indulhat az edzés. Koncsag Kinga néhány éve a Székelyföld Jégkorong Akadémia (SzJA) csíkszeredai központjának edzői stábját erősíti, s ha a vagányságnak lenne fokmérője, ő az élvonalban lenne. Vajon mennyire nehéz nőként é

Fiatalként talán senki nem úgy tervezi a családalapítást, hogy egyedül áll majd a felelősségvállalás elé, mégis, ha jobban körülnézünk a környezetünkben, talán már több gyermeket nevel az édesanyja egyedül, mint ahányan teljes családban nőnek fel.

Instasztárok, influenszerek, Youtuberek, TikTokerek és társaik – vannak köztünk, akik azt sem tudják, hogy eszik vagy isszák őket, mások olyan jól ismerik a posztjaikat, hogy szinte barátoknak érzik őket. Újonnan induló cikksorozatunkkal hónapról hónapra megmutatjuk a közösségi médiában tevékenykedő, legismertebb erdélyi internetes tartalomgyártókat. Utazóbloggert, életmódszakértőt és „megmondó embert” is faggatunk, s annak is utánajárunk, hogy a hazai magyar influenszereknek van-e „hangjuk” az online té

Megtapasztalta a mélyszegénység következményeit, látott olyan betegségeket, amelyekről csak a könyvekben olvasott, részt vett törzsi beavatáson, és párhuzamot vonhatott fényűző és szegény világok között, amelyek olykor csak néhány kilométerre vannak egymástól. Turóczi Ildikó több mint húsz évet praktizált Ozsd

Edittel egy mozgássérült egyesület megbeszélésén találkoztam először: különleges harmónia ölelte körül, mosolya és derűje környezetére is hatással volt. A titkára voltam kíváncsi, a derűre, melyet a mindennapi nehézségek közepette sem veszít el.

Megtalálta az Erdélyből kiveszettnek hitt rákosi viperát, amelyről már gyerekkorában érezte, hogy nem pusztulhatott ki. Kelemen Attila állatorvos nemcsak keresi, gyógyítja is a kígyókat, a BBTE kolozsvári viváriumában gyerekekkel próbálja megszerettetni a hüllőket. Szabadidejében a természetet járja, olykor siklóernyővel vagy sítalpon. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg).

Stílusos szemüveg, elegáns ing, de laza, azonnal barátságos hangnem. A humorát nem tudja – nem lehet és nem is kell! – véka alá rejteni, mindent érez, amit mond: a szavai könnyedek, de a súlyuk is megvan. A szatmárnémetiből származó Tapasztó Orsi kolozsvári tanulmányai után került Budapestre. Fizikus, korábban a Magyar Tudományos Akadémia kutatója volt, nemrégiben vált papíron és lélekben is édesanyává, és a hatalmas népszerűségnek örvendő @nemakarokbeleszólni Instagram-oldal egyik működtetője. Internete

Nevezhetjük világjáró embernek, egy innovatív tanulási módszer hírvivőjének, kalandkeresőnek is Ágota Walkest, de a vele való találkozás pillanatában egy, a világgal harmóniában élő nőt látunk, aki most épp Gyergyószentmiklóson foglalkozik tanulni vágyó diákokkal, fiatalokkal. A háromgyermekes édesanyával beszélgetve új értelmezést nyernek az újrakezdés, a nehézség, a munka és a célok kifejezések, hiszen aki több kontinensen kereste már a boldogulását, egészen kicsinek- és egy csodálatos helynek látja a

Aki építkezett valaha, tudja, teljességgel kizárt, hogy minden a terv szerint haladjon. Mindig van egy váratlan csavar, egy legyőzhetetlennek tűnő akadály, egy szívhalálként ható árulás – minden dramaturgiában kötelező tartalom. Ugyancsak kötelező „tartozék” a feladás szele, az újratervezés és kezdés, sokszor. A házam történetében is elérkezett egy ilyen pont.

A hosszú, jeges telek ihlethették a mondást, miszerint Csíkban korcsolyával a lábukon születnek a gyerekek. Sofron István is 2–3 évesen kezdett hokizni, és miután bejárta a fél világot, hazatért szülővárosába, hogy álmát valóra váltva, a Sportklub színeiben játsszon. Gyönyörű párja és tünemény kislányuk is elkísérte a csíki jégkorongozót, mert – mint vallja – csak akkor lehet sikeres, ha ők mellette állnak. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában jelent meg.)

„Szeretnék egy olyan világban élni, amelyben van türelmünk megállni, megízlelni az újat, rácsodálkozni az ismeretlenre, de megbecsülni a régit, a kipróbáltat is…” – írta nemrég Ildikó közösségi oldalán. Évvégi kívánságait olvasva egyértelmű volt, hogy nagyon hamar meg kell ejtenünk egy mélyebb beszélgetést. Íme hát egy önmagát vállaló, művelt, nyitott ember, aki nem mellesleg pszichológus. És a szakmát nem tegnap kezdte. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg).