Az „emlékműbarna” tábla a Kovászna–Kézdivásárhely országút mentén fekvő református templomnál mutat a Mikes-kastély irányába. A 14. században erődtemplomnak épült, valószínűleg egy korábbi vár adottságainak felhasználásával. Egykor vizesárok és lőréses bástya is védte. Többször is át-, illetve újraépítették, legutóbb az 1977-es földrengésben elszenvedett károk miatt. A régi időkben sokan dolgoztak a grófi birtokon, majd a kastélyban helyet kapó intézményekben is.

Amikor egy pap az égi Paradicsomot hirdeti, annak szolgálatában dolgozik, azt természetesnek tartjuk, azt mondanánk: ez a dolga. Az viszont már nem tartozik hivatása gyakorlásához, hogy egy közepes méretű területen – egyebek mellett – paradicsomot termesszen. László Rezső, csíkcsicsói plébános ezt teszi – csodálnivaló, rendezett sorokban, nagy odaadással és lelkesedéssel.

A nő, ha fizikus, ha kutató, ha anya – hogyan léteznek egymás mellett ezek a szerepek, mik a nehézségek, hát az örömök – kérdeztük ezúttal dr. Ercsey-Ravasz Mária-Magdolnát. Felkeltette érdeklődésem ez: hálózattudományok alkalmazása az agykutatásban. Erről is mesélt.

Ha azt kérdezik, milyennek kell lennie a XXI. század egyházának, azt mondom: olyannak, amely mindenhol az ott élő emberekhez hasonul, az ők igényeire válaszol – tisztelettel és alázattal. Nagyon vonzó és hiteles lehet például egy székely falusi környezetben, ha egy szerzetesnő szövőszéken sző, üstben zakuszkát főz, gyógynövényeket szed, kapál, szénát gyűjt, és igen, akár mezőségit jár. Darvas Piroska, Csíkszentdomokoson szolgáló segítőnővér kezdetben ilyen tevékenységekkel „botránkoztatta” meg a falubeli

Ugron Mária – 2018. november 24-én, kilencvenkét évesen adta vissza lelkét teremtőjének – tizennyolc esztendősen Nyugat-Magyarországra került, de élete végéig erdélyi maradt. Ha Erdélyről hallott, azonnal honvágya támadt. Élete utolsó pillanatáig Szilágynagyfalu jelentette a „hazamegyek” célállomását. Mert télen, iskolaidőben Kolozsváron élt ugyan a család, a nyári hónapokat azonban Nagyfaluban, Marosgezsén vagy a Brassó környéki Bodolán töltötték. Fizikailag Magyarországon, lélekben egészen máshol.

Két nyári olimpia és paralimpia, valamint egy téli olimpia után Kádár Zoltán és Szép Zoltán újra nyakukba vették a világot, és most Tokióból, a 32. nyári ötkarikás játékokról tudósítanak minket, erdélyi magyarokat. A Marosvásárhelyi Rádió munkatársa, Kádár Zoltán számára különleges élmény ott lenni, hiszen az 1964-es tokiói olimpián édesapja, Kádár Antal is részt vett. Vele beszélgettem.

Székelyföldön talán még mindig színészként emlékeznek rá, Magyarországon viszont riporterként, tévés műsorvezetőként ismerhetik. Sokan csodálkozhattak, mikor a kétezres évek derekán hátrahagyta a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházat, amelynek igazgatója is volt, és az anyaországba költözött. S bár nem így képzelte el a jövőjét, a sikerét, mégis az, hogy ma milliók nézik a Duna Televízió közkedvelt Család-barát című műsorában, elégedettséggel tölti el. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júliusi számáb

A kézdivásárhelyi származású Deme Balázs 23 évesen egy több százezer eurót érő céget vezet, amely saját ötlete alapján jött létre, és amelyet önképzés útján épített fel a nulláról. Szakterületén nagyágyúnak számít, nagyon fiatalon sikerült létrehoznia egy sikeres vállalkozást, amelyre befolyásos üzletemberek haraptak rá.

Lelki vezető és családanya, projektmenedzser és építési vállalkozó, turisztikai referens és tanár, könyvelő, blogger, erdő-mező gazdája és dizájner – csak néhány szerepkör, amit egy falusi lelkésznőnek az igehirdetés mellett be kell töltenie. Hogyan boldogulnak a „szoknyás papok” az erőteljesen férfiközpontú közösségekben, egy néhány évtizede még kizárólag férfiak által gyakorolt hivatásban? Isteni történetek Székelyföldről. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júliusi számában jelent meg.)

„Nem szabad semmi olyat elmulasztani, aminek valami esélye van arra, hogy a diákokhoz közelebb hozza a matematikát.” (Pólya, 1977) – interjúalanyom ezzel indította a válaszait, és annyira telitalálatnak érzem, mivel tudjuk, a román mellett a matematika az, melyre mumusként tekint sok diák. Debrenti Edithtet, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusát, matematikus kutatót kérdeztük.

A következő lépés az evolúcióban a segítségnyújtás, a homo sapiensnek egyszer le kell hajolnia, hogy felemelje a rászorulót – vallja a Nagyváradon sürgősségi asszisztensként dolgozó Kis Balázs, akinek szabadidejében is az kattog a fejében, hogyan segíthetne környezetén. Az amúgy marosvásárhelyi származású egészségügyi szakemberrel a sürgősségi osztály mindennapjairól, a kiégés kockázatáról, kislányáról, és a világjárványról beszélgettünk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)

Vannak hivatások, amelyeket az átlagosnál sokkal nagyobb megfontolással és általában egy egész életre választ az ember. Ilyen élethivatás a papság is, amelyre a felkészülés is nagyban eltér a megszokott képzésektől. Dr. András Istvánnal, a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet rektorával beszélgettünk a papnevelés jelenéről, annak örömeiről és kihívásairól.

Kolozsváron érettségizett 1936-ban a piaristáknál, majd német nyelvű középfokú mezőgazdasági iskolát végzett Medgyesen – ez lett volna az ő gazdálkodói kiképzése. Igazából azonban csak a második világháborúból való hazakerülését követően nyílt lehetősége a gazdálkodásra, de azok már nagyon zavaros idők voltak.

Már gyermekkorában szerette az autókat, és mindig tudta, hogy vezetni fog. Ám az, hogy oktatni is fogja a sofőrnek készülőket, nem volt tervben. Egyszer azonban szembe jött a lehetőség, ő pedig élt vele. Az elmúlt 13 évben közel 900 diák vizsgázott vele sikeresen.

A belváros ódon falai hosszasan visszhangozták a déli harangszót. Volt abban valami ünnepélyes elegancia, ahogy az öt templom összesen 15 harangja szűnni nem akaróan zúgott egy olyan dallamot, amiről soha nem tudta eldönteni, hogy muzsika-e vagy lárma. Évának – amióta az eszét tudja – két dolog jutott eszébe a harangzúgásról. Na jó, nem éppen azóta, de nagyjából, amióta átlépte a felnőttkor küszöbét.

Mindössze 15 éves, de máris olyan messze jutott, hogy mi, felnőttek is példát vehetnénk róla. Máté Dalma, aki kerekesszékben éli életét, személyiségével, életszemléletével és humorával leveszi az embert a lábáról. Híd lehet és szeretne is lenni a sérült és az egészséges emberek között. Ezt szolgálja „munkája” is, ami, mint mondja, ma már az élete szerves része – közel egy éve ugyanis interjúkat készít a Marosvásárhelyi Rádiónak saját érzékenyítő rovatába Dalma kérdez címmel. (Cikkünk a Nőileg magazin 202

Klímakutató – ez a fogalom annyira izgalmas manapság, ugyanis mindegyre az az érzésünk, hogy nem olyan a tél, nem olyan a nyár, mint régen volt… Lám, van valaki a környezetünkben, aki – leegyszerűsítve – pont ezzel foglalkozik. Bartók Blanka klímakutatót kérdeztük.

Motorbőgés, kerékcsikorgatás, káromkodva cigiző, tetovált pasik, mindenki ismeri a jelenetet: van akik szerint kerülni kell őket, mint a tüzet, míg mások számára, ha titkon is, álmaik pasijának tökéletes megtestesítői. A megszelídítésre váró ügyeletes rosszfiúk.