Sárban és hóban, esőben és fagyban, jelentős szintkülönbségekkel tűzdelt terepen szaladni, akár száz kilométert, esetenként még annál is többet – sokunknak még belegondolni is megterhelő, Fazakas Bíborkának azonban mindez a szabadságot jelenti. A jelentős eredményeket elért szovátai terepfutónő, testnevelő tanár, feleség és édesanya e nem mindennapi sportról, motivációiról, valamint a sportélet és a hétköznapok egyensúlyáról mesélt.
Laura 2006 augusztusában egy teljesen egészséges terhesség után született meg Down-szindrómásként. Akkoriban azt a bizonyos III-as tesztet, ami a rendellenesség esélyét zárja ki csak azoknak az anyáknak volt kötelező elvégezni, akik 35 éven felüliek voltak. Laura édesanyjának, Klaudiának, mivel még fiatal volt, nem volt kötelező ez a teszt, így meg sem fordult a fejükben, hogy valami baj lehet. (Cikkünk a Nőileg magazin 2014. júniusi lapszámában jelent meg.)
Körömcipő és kistáska helyett a korcsolya és a hokibot az ő világa. Lételeme a jégkorong és a zsizsegő gyerekhad, akik a nap túlnyomó részében körülveszik. Mint egy házi papucsba, oly könnyedén lép bele a korcsolyába, begyűjti kis tanítványaitól az öleléseket, a neki szánt rajzokat, és indulhat az edzés. Koncsag Kinga néhány éve a Székelyföld Jégkorong Akadémia (SzJA) csíkszeredai központjának edzői stábját erősíti, s ha a vagányságnak lenne fokmérője, ő az élvonalban lenne. Vajon mennyire nehéz nőként é
Fiatalként talán senki nem úgy tervezi a családalapítást, hogy egyedül áll majd a felelősségvállalás elé, mégis, ha jobban körülnézünk a környezetünkben, talán már több gyermeket nevel az édesanyja egyedül, mint ahányan teljes családban nőnek fel.
Instasztárok, influenszerek, Youtuberek, TikTokerek és társaik – vannak köztünk, akik azt sem tudják, hogy eszik vagy isszák őket, mások olyan jól ismerik a posztjaikat, hogy szinte barátoknak érzik őket. Újonnan induló cikksorozatunkkal hónapról hónapra megmutatjuk a közösségi médiában tevékenykedő, legismertebb erdélyi internetes tartalomgyártókat. Utazóbloggert, életmódszakértőt és „megmondó embert” is faggatunk, s annak is utánajárunk, hogy a hazai magyar influenszereknek van-e „hangjuk” az online té
Megtapasztalta a mélyszegénység következményeit, látott olyan betegségeket, amelyekről csak a könyvekben olvasott, részt vett törzsi beavatáson, és párhuzamot vonhatott fényűző és szegény világok között, amelyek olykor csak néhány kilométerre vannak egymástól. Turóczi Ildikó több mint húsz évet praktizált Ozsd
Edittel egy mozgássérült egyesület megbeszélésén találkoztam először: különleges harmónia ölelte körül, mosolya és derűje környezetére is hatással volt. A titkára voltam kíváncsi, a derűre, melyet a mindennapi nehézségek közepette sem veszít el.
Megtalálta az Erdélyből kiveszettnek hitt rákosi viperát, amelyről már gyerekkorában érezte, hogy nem pusztulhatott ki. Kelemen Attila állatorvos nemcsak keresi, gyógyítja is a kígyókat, a BBTE kolozsvári viváriumában gyerekekkel próbálja megszerettetni a hüllőket. Szabadidejében a természetet járja, olykor siklóernyővel vagy sítalpon. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg).
Stílusos szemüveg, elegáns ing, de laza, azonnal barátságos hangnem. A humorát nem tudja – nem lehet és nem is kell! – véka alá rejteni, mindent érez, amit mond: a szavai könnyedek, de a súlyuk is megvan. A szatmárnémetiből származó Tapasztó Orsi kolozsvári tanulmányai után került Budapestre. Fizikus, korábban a Magyar Tudományos Akadémia kutatója volt, nemrégiben vált papíron és lélekben is édesanyává, és a hatalmas népszerűségnek örvendő @nemakarokbeleszólni Instagram-oldal egyik működtetője. Internete
Nevezhetjük világjáró embernek, egy innovatív tanulási módszer hírvivőjének, kalandkeresőnek is Ágota Walkest, de a vele való találkozás pillanatában egy, a világgal harmóniában élő nőt látunk, aki most épp Gyergyószentmiklóson foglalkozik tanulni vágyó diákokkal, fiatalokkal. A háromgyermekes édesanyával beszélgetve új értelmezést nyernek az újrakezdés, a nehézség, a munka és a célok kifejezések, hiszen aki több kontinensen kereste már a boldogulását, egészen kicsinek- és egy csodálatos helynek látja a
Aki építkezett valaha, tudja, teljességgel kizárt, hogy minden a terv szerint haladjon. Mindig van egy váratlan csavar, egy legyőzhetetlennek tűnő akadály, egy szívhalálként ható árulás – minden dramaturgiában kötelező tartalom. Ugyancsak kötelező „tartozék” a feladás szele, az újratervezés és kezdés, sokszor. A házam történetében is elérkezett egy ilyen pont.
A hosszú, jeges telek ihlethették a mondást, miszerint Csíkban korcsolyával a lábukon születnek a gyerekek. Sofron István is 2–3 évesen kezdett hokizni, és miután bejárta a fél világot, hazatért szülővárosába, hogy álmát valóra váltva, a Sportklub színeiben játsszon. Gyönyörű párja és tünemény kislányuk is elkísérte a csíki jégkorongozót, mert – mint vallja – csak akkor lehet sikeres, ha ők mellette állnak. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában jelent meg.)
„Szeretnék egy olyan világban élni, amelyben van türelmünk megállni, megízlelni az újat, rácsodálkozni az ismeretlenre, de megbecsülni a régit, a kipróbáltat is…” – írta nemrég Ildikó közösségi oldalán. Évvégi kívánságait olvasva egyértelmű volt, hogy nagyon hamar meg kell ejtenünk egy mélyebb beszélgetést. Íme hát egy önmagát vállaló, művelt, nyitott ember, aki nem mellesleg pszichológus. És a szakmát nem tegnap kezdte. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg).
„Otthon mindig azt hallottam, a báróság önmagában semmi, tanulni kell, mert csak az a tied, ami a fejedben van. Az Apor név kötelesség, de a bárói cím kevésbé. A visszatérés reménye sosem halt ki belőlem, és abban is töretlenül bízom, hogy minden jóra fordul.”
Az Erdélyi Magyar Televízió műsorvezetőjeként ismerte és szerette meg az erdélyi közönség. Tíz évig volt – egyebek mellett – a Hitélet vallási tematikájú magazin szerkesztő-műsorvezetője, és ebből a forrásból szökkentek ki folyamatosan a lehetőségek: emiatt végezte el az alkalmazott teológiát, és jött egymás után két ösztöndíj Amerikába, egy egyéves tanulmányi ösztöndíj és a Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíja. A diaszpóra magyar közösségéért tevékenykedik, tanít és múzeumot-, könyvtárat épít a világ
Katinka pont olyan volt, mint a többi tinédzser Marosvásárhelyen. Cinikus, vicces, szerény. Vagy talán mégsem teljesen olyan. Amíg legtöbbünk az egyetemválasztás körül tévelygett és a túlélésre hajtott, egyszer csak jött a hír, hogy Katinka csillagász szakra felvételizett... Akkoriban furcsa ötletnek tűnt, hogy össze lehet kapcsolni az álmainkat a hétköznapok realitásával. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg).
Dávid Panni évekig volt kollégánk, ám néhány éve máshol jár. Mint meséli, számára az Izlandon töltött időszak fantasztikus önismereti utazás volt. Ott engedte el a megfelelést, onnan hozta magával a környezettudatos életformát – és nem utolsósorban a férjét is. A fiatal tartalomkészítő – író és fotós – jelenleg az Antarktisz felé evez, pontosabban egy arra tartó óceánjárón gyűjt tapasztalatokat néhány hónapig. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. januári lapszámában jelent meg.)
Nézelődésre csábítóan kígyózik az út a Küküllő-menti szőlődombok között. Zsidvén amúgy is minden a szőlőről és a borról szól, az országban egyedülálló hírű és rangú borászati iskoláról, de néhány kanyarral arrébb egészen más látványosság ragadja meg a figyelmet: a küküllővári kastély. Nemcsak azzal, hogy az út fölé magasodik, hanem gondozottságával is. Míg Belső-Erdély legtöbb hajdani nemesi fészke az elmúlást juttatja a szemlélődő eszébe, addig a Bethlen-Haller kastély imponáló látványt nyújt.
Több mint tíz évvel ezelőtt, második regénye megjelenése után faggattuk Ugron Zsolnát a Nőilegben: azóta a már sok kötetes író újra Budapesten él, de otthonról hazajár Erdélybe, mondja.
Dühös vagyok az ébresztőre. Nem ér, hogy máris reggel van. Amikor olyan melegen és puhán ölel körül az ágy. Nyújtózkodom egyet. A madarak reggeli csicsergését hallva, máris öröm férkőzik a szívembe, hiszen tavasz van végre…
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Szombaton Enikővel ketten vagyunk szolgálatosak. Ő rakja az árut, én kiszolgálok. Úgyis jobb, ha gyógyszerész van elöl.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Akinek kisgyermekes szülőként szilveszter éjszakáján egyáltalán sikerült ébren maradnia éjfélig, az is lehet, hogy megfogadott ezt-azt, mint a régi időkben, amikor meg is fogadta, de be sem tartotta. Pont, mint a népmesékben.
A bölcs asszony tudja, hogy a házasság szent intézményének egyik alappillére az egyensúly. Gondolok itt az egyenlő rangú teherviselésre. Ennek elnyerésére és mederben tartására igencsak frappáns szertartásokat találnak ki az unatkozó asszonyok.
Mindig is kíváncsi voltál, hogy miként indul egy televíziós műsorvezető reggele? Vagy éppen arra, hogy milyen tulajdonságot értékel leginkább egy férfiban? Zsigmond-Magyari Izabella, az Erdély Tv műsorvezetője válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Hogyan indul egy kortárs költő reggele, mi jelenti számára a tökéletes boldogságot, és kik a hétköznapi hősei – André Ferenc csíkszeredai költő, műfordító, szerkesztő, irodalomszervező és szlemmer válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Mindig is több gyermeket szerettem volna, évekig egészen pontosan hármat, aztán Leo születése és az anyaság tényleges megtapasztalása átírt bennem sok mindent, többek között azt is, hogy talán kettő is elég lesz.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mindegyik osztálytársának van apja, csak neki nincs. Vagyis neki is volna, csak nem otthon, hanem valahol máshol. Nem is tudja, hol. Csak az anyja komor tekintetű, zord szavaiból következtet arra, hogy az apjának más felesége lett.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Mivel a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy fontos kifejezni a hőn szeretett társ felé az elvárásokat, végül megkegyelmez urának, és egészen pontosan megfogalmazza neki óhaját: kérlek, hozz nekem valamit.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Bardócz Judit fiatalos lendületét és megjelenését bármelyik huszonéves megirigyelhetné, noha Jutka néni 83 éves. A székelyudvarhelyi nyugdíjas hölgy az a típusú nő, akire ránézve az ember azt gondolja: így érdemes élni.
Vagány, bevállalós – summásan talán így jellemezhető az udvarhelyi fitneszedző ruhatára. Az Alter stúdió és közösség megálmodóját a hétköznapokban gyakran sportruházatban látni, de gardróbja számtalan különleges, sokszor egyedi darabot rejt.
Bár úgy kezeljük, de a bábszínház valójában nem egy, kifejezetten a gyerekeknek szóló stílus, hanem a színjátszás önálló műfaja, hangsúlyozza Lukács Emőke bábszínész A pszichológus konyhája februári epizódjában.
A hajfestés sikere nem csak a fodrász rátermettségén, a festék minőségén múlik: legalább olyan fontos, hogy a festett hajat hogyan ápoljuk otthon. Fodrász osztja meg tippjeit a legújabb Kencében.
A japán nők naponta fogyasztanak szójatermékeket, melyek természetes fitoösztrogén-tartalmuknál fogva némileg pótolják a hiányzó ösztrogént. Felénk kétes a híre a szójának, pedig a fermentált készítmények, a tofu, a tempeh, a miso rendkívül egészségesek.
Van egy hely az otthonunkban, amit naponta legalább egyszer meglátogatunk. Sokszor rohanva. Néha sóhajtozva. Néha elégedetlenül. A ruhásszekrényünk.
Bármerre nézünk a teraszról, fenyőerdők ölelnek körbe, nyugalmat sugározva. Csíkcsomortánban vagyunk, a település fölé emelkedő dombok egyikén gyönyörködünk a tájban, Fröhlich Orsolya és Mihály László szívélyesen vezetnek körbe otthonukban.
Első emlékeim a savanyú káposztáról a nagyszüleimhez kötődnek. Telente gyakran sült pityóka a lerben, sóval, vajjal (ha volt) fogyasztottuk, na és természetesen hersegő káposztacikával, káposztalével. A jó káposztalé számomra azóta is felér a limonádéval.
Tudtad, hogy egy ember átlagosan évente 72 kilogramm élelmiszert pazarol el? Hogyan lehetnénk tudatosabb vásárlók, fogyasztók? Erről is kérdeztük Antal Imolát, a Food Savers kezdeményezés kommunikációs szakemberét.