Ha senki nem tudja, akkor hívjuk fel Hegedüs Csillát! – egyféle szállóige ez már az erdélyi magyar újságírók között. Politikusként, kulturális szervezőként, alapítványi vezetőként annyi mindenben részt vállalt már, hogy a viccesnek szánt felvetés valahol jogos is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)
Három éve ilyenkor a címlapunkról mosolygott vissza. Nekem róla ilyen képem van, főleg a filmeket, fotókat nézve, hogy ez a nő őszintén tálcára teszi a lelkét, ha tudom, fogadom, de ha nem tudom fogadni, akkor sem hagy rezzenéstelenül... Nosztalgia-sorozatunkban a marosvásárhelyi születésű, Budapesten élő színészt, Török-Illyés Orsolyát kérdeztük.
Laptop mögül került a bútorgyártásba, azt mondja, véletlen volt, de rajong érte. Végigköveti egy tévéasztal vagy ágy elkészülését egészen a kiszállításig – ismer minden részletet a gyártási folyamatban. Úgy passzol hozzá ez a munka, mintha neki találták volna ki.
Ha azt kérik tőlünk, hogy lehunyt szemmel képzeljünk el egy szerzetesnőt, akkor sokak lelki szemei előtt kolostorok ódon falai között habitusban sétáló, rózsafüzért recitáló apácák testesülnek meg. Persze, ilyenek is vannak, és jó, hogy vannak. Dr. Gábor Csilla azonban teljesen más.
A sorsfordító végzet 1949-ben a Sepsiszentgyörgy közeli Sugásfürdőn érte utol az idén századik születésnapjához közelítő báró Apor Csabát. Az ottani közfürdőben várt a sorára, amikor egy férfi érkezett egy nő társaságában, és soron kívül akart bejutni a fürdőbe. Apor Csabában felhorgadt az igazságérzet, nem hagyta szó nélkül, mire a férfi: nem tudja, ki ő? Nem, honnan tudná. Rövid szóváltás és lökdösődés után az ifjú báró jutott be előbb a kádfürdőbe, de a következő alapos tisztálkodásra már többet kelle
Pár éve meglepetésszerűen kiszállt – nem is kiszállt: kiugrott – a politikából, és a mikrofon másik végére ült. Kovács Péter hosszú évekig volt élvonalbeli politikus, ma a Kolozsvári Rádió főszerkesztője, mellesleg két gyerek édesapja, aki azt mondja: nyugalomra vágyik (de mi nem hiszünk neki). (Cikkünk a Nőileg 2021. májusi lapszámában jelent meg.)
Harminc körüli férfi, hónaljig felcsúszott csuklyás melegítőben, farmernadrágja szárából kilógó csupasz lábfejjel fekszik egy harmadik emeleti tömbházlakás előtt, a lépcsőfordulóban. A mellkasán a testvére térdel, hogy lefogja az epilepsziás rohamtól vergődő testet. A mentős mindkettőjüket ismeri, többször riasztották már hozzájuk, tudja, mivel van dolga. (Cikkünk a 2018-as Nőileg magazin januári számában jelent meg.)
Ha munkáról van szó, két nagy szerelmet kell említeni: a színházat és gyermekekkel való foglalkozást. Egyedülálló anyaként neveli tizenkét éve kislányait, a foglalkozásai alapján pedig tagadhatatlan, hogy Benő Kinga marosvásárhelyi színésznő ismeri a gyermekek nyelvét. Azt is mondja, hogy velük érzi igazán jól magát, s ezt a gyermekek sem gondolják másképp. (Cikkünk a 2021-es Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)
Árvácskák napja – így is nevezik az anyák napját követő hétfőt, ami az anya nélkül nevelkedő gyermekek napja. Célja felhívni a figyelmet azokra a gyerekekre, akik az élet egyik legfontosabb köteléke és szeretetforrása, az anyai szeretet nélkül nőnek fel. Romániában több mint százezer olyan gyerek van, akit édesapja egyedül nevel. Hogyan lehet megküzdeni, együtt élni, felnőni ezzel a hiánnyal? Egyéni harc, mely egy életen át a gyerekkel marad, és nehezen is beszélnek róla az érintettek. Zsuzsa azt mondja,
Nem kértem ilyen elemzést, de az az érzésem, ha ő egy darabban benne van, azt többen akarják látni, mint amiben nincs benne. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház egyik legtehetségesebb színésze, eredeti, van olyan adottsága, ami csak az övé, egyszóval, van húzása. Nosztalgiáztunk, három éve volt ugyanis lapunk vendége.
A keresztény, iszlám, hindu és buddhista kultúrával egyaránt találkozott útja során Pengő Zoltán újságíró, aki hat és fél hónap alatt több mint 4000 kilométert gyalogolt Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain. És egyáltalán nem bánja. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)
Átutaztak egy szász városon, Szászrégennek hívták. Néhány kilométerre egy magyar település, Felfalu következett. Miután elhagyták a falut, John felkiáltott: „Nézd, ott van a vécsi kastély!”
Bereczki Silvia erdélyi származású segítőnővér, akinek hivatását többek között a nemzetköziség határozza meg. Annál is inkább, mivel eddigi életútja több idegen országba vezetett, ahol az idegenség idővel minden alkalommal egyfajta otthonérzéssé szelídült. Erdélyen kívül élt már Ausztriában, Kamerunban, Angliában, mostantól nyárig Németországban van „otthon”.
Egy anya és fogadott gyermekének a története ez. Egy anyáé, akinek hatalmas fájdalma teremtő erővé változott, s egy gyereké, aki halálával más gyerekeket ment meg, vagy teszi elviselhetővé utolsó óráikat. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)
Szereti a számokat, szeret programozni. Keresztesi Tekla bár énekesnőnek készült, végül programozó lett belőle. Abban a sokunk által férfiasnak vélt ágazatban dolgozik, ahol egész nap a számítógép előtt kell ülni, ahol általában mindenki szürke kisegér és antiszociális. Tekla számos sztereotípiát megcáfol, egyet azonban nem: az IT-szektorban tényleg szinte mindenki „kocka”.
Emancipáció ide, feminizmus oda, azért legtöbbünk táskájában lapul egy rúzs, s ha nem is púderezzük gyakran az orrunkat, kevesen jelenünk meg alkalomadtán egy kis smink nélkül. Azt már elfelejtettük, hogy a sminkelés valamikor a férfiak privilégiuma volt, vagy hogy a legnagyobb sminkmárkákat férfiak alapították.
Nincs rendjén, hogy egyik ember éhezik, míg a másiknak akkora vagyona van, hogy képtelen produktívan befektetni, mondja. A minisztériumokban is használják a kutatásait… Nekünk messze van Afrika, őneki meg közel. Biedermann Zsuzsánna, Afrika-kutató. (Cikkünk rövid változata a 2021-es Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)
Sokoldalú nőként ismertem meg. Munkaszerető és maximalista, de nem karrierista, vallja magáról Sepsiszentgyörgy korábbi alpolgármestere. Már gyerekként szorgalmas és céltudatos volt, mégis úgy gondolja, véletlenek sora befolyásolta pályájának alakulását. 16 évig volt alpolgármester, úgy érzi, épp időben adta át a stafétát. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi lapszámában jelent meg.)
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.