Sinka Erzsébet és Ignác neve nem ismeretlen az udvarhelyieknek: Erzsike és Náci – ahogyan a legtöbben ismerik – alapítói voltak az egykori népszínháznak, s Náci bácsi azóta is fel-felbukkan a Tomcsa Sándor Színház egy-egy előadásában. A székelyföldi kisváros elválaszthatatlan párosa voltak, sokat megélt, bölcs derűjük azóta sem lankad. Az alapvetően házasságellenes újságíró – akinek tízéves korában épp Sinka Erzsi adott mikrofont először a kezébe – harminc évvel később a harmonikus házasság titkáért láto

Latin és ógörög szövegek beszélnek, szólnak hozzá, első kézből tárul fel előtte a történelem. Klasszika-filológusnak tanult, egyszerre történész és nyelvész. (Cikkünk rövid változata a 2021-es Nőileg magazin februári számában jelent meg.)

Amikor betoppan a kávéházba, rögtön az jut eszembe: ilyen az, aki boldog. Cudar, fénytelen a január, ő mégis ragyog, mosolyog. Rózsa ugyanis az elmúlt másfél évben kétgyermekes édesanya lett, férjével két tündéri kislányt fogadtak örökbe. Hihetetlenül pozitív történet az övék. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. februári lapszámában jelent meg.)

Majdnem négy évvel ezelőtt kérdeztük a magazinban Keresztes Zsoltot, Kercsót, ezt a fiatal srácot Kézdivásárhely mellől, hogy milyen az élet betegség előtt, milyen utána. S az élet jó volt akkor is, de most, hogy új meg új izgalmak és tervek jönnek, nagyon elégedettnek tűnik. Nosztalgia-sorozatunk új fejezetét vele írjuk most.

Írónő. Meg kommunikációs szakember. Az írónő megszólításra mai napig nem figyel, mert még mindig nem szokta meg a kifejezést, bár már két népszerű könyvet írt. Szórakoztató irodalom a műfaj, amiben alkot, ezt nem sokan művelik Erdélyben. Végtelenül derűs személyiség, pedig több nehéz történés is volt a családjában. Hosszú időn át küzdöttek a gyermekrákkal, férje fiát végül elveszítették. Éppen ezért nehéz interjúra készültem, de másképp történt. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. februári lapszámában jelent

Két éjjel is ránk zárták a kocsmát, így legalább hat Nőilegre való információ gyűlt össze a Kápi becenévre hallgató, ötvenéves Kápolnási Zsolt székelyudvarhelyi történelemtanárral folytatott beszélgetésünk során. Kiderült, miért tanítja „speciális munkaterv” alapján a történelmet, miért szervez, tervez megállás nélkül, miért van öt gyermeke, s miért szurkol – a magyarok mellett – a skótoknak is. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin februári számában jelent meg.)

Az édesapja is rendőr volt. Sőt, a férje is az. Mondhatni, ez az életút volt megírva Albert-Tóth Andrea számára, aki fiatalon határozta el, hogy édesapja nyomdokaiba lépve ő is rendőr lesz. S bár megfogadta az atyai jótanácsot, és jogi egyetemre ment, végül mégis a Kovászna Megyei Rendőrségen kötött ki, ahol 20 éve szolgál.

Soha nem laktam falun. Rokonom, ismerősöm is csak távoli. Empátia nélkül hallgattam azokat az oszálytársaimat, akik sóhajtoztak, hogy nyáron kell menjenek takarni. Nem gondoltam éppen, hogy lila a tehén, de a nagy udvaros, veteményeses, tehenes, lovas, csűrös udvarokba csak idegenként volt bejárásom. Felnőttfejjel aztán egyre növekvő erővel tudatosult bennem, hogy valamiről lemaradok... Idealizálni kezdtem azt a világot, ahol a gyerekek csapatosan rohangásznak a sárban, patakban, mezőn, és az emberek job

Szerzetesnővérekről (ismertebb nevükön: apácákról) sokféle előítélet él az átlagember fejében. Valószínűleg az nem szerepel köztük, hogy egy szerzetesnőt el tudnának képzelni, amint vizes leöntéseket, fürdőket alkalmaz az embereken terápiaként. Márpedig a ferences nővérek székelyudvarhelyi rendházában szolgáló Imelda nővér Kneipp fürdőmesterként éppen ezt teszi. Nagy elhivatottsággal, szakértelemmel és ugyanakkor szép sikerekkel.

Sok minden révén beírta magát Marosvásárhely életébe, történelmébe. Körülötte, akit a gyerekbénulás mozdulatlan életre ítélt, csupa segítségre szoruló ember forgott. Minden keresztje ellenére sem volt hajlandó távolról szemlélni a nyüzsgő világot.

Baja van Farkas Wellmann Endrének a cukorral, s betegsége felismeréseit Cukor. Baj címmel meg is írta. A József Attila-díjas költő ezúttal nem rímekkel, hanem napi vércukorszint-mutatókkal mesél, összefüggéseket keres a lét kérdései és a diabétesz között.

Babakutató számos publikációval, kutatásait közölte már a Science, az Amerikai Tudományos Akadémia (PNAS), a brit Királyi Természettudományos Társaság szaklapja, de eredményeiről írt a National Geografic is. Brassóban született, jelenleg Budapesten él. (Cikkünk rövid változata, a sorozat első interjúja a 2021-es Nőileg magazin januári számában jelent meg.)

Nem az volt az álma, hogy orvos lesz, ám engedett szülei biztatásának. Most a legsúlyosabb betegeket kezeli az intenzív terápián, és küzd minden nap az életért. Bár ezen az osztályon nem tudnak az orvosok olyan kapcsolatot kiépíteni a betegekkel, amilyen ideális lenne, hiszen többségük mély kómában, lélegeztetőgépen van, dr. Almásy Emőke próbál figyelni arra, hogy ne váljon rutinná a munkája, és megmaradjon a humánum az évek múlásával is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. januári lapszámában jelent meg.)

Egyszerre volt írók múzsája és kritikusa, aki színpadon és filmben egyaránt szerepelt, de utálta az arisztokrata származásával járó baroneszszerepet. Kora legműveltebb és legbátrabb asszonyaként Szilvássy Carolát csak csodálni vagy gyűlölni lehetett. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin januári számában jelent meg.)

Gyerekként mindig azt hallotta, a társadalmi rendnek, amelyhez tartozik, el kell tűnnie, meg kell semmisülnie. Nagyon is érezte, hogy róla beszélnek, egyszerre szégyellte és bántotta. És az iskolában hallottakat senki sem próbálta ellensúlyozni.

Dr. Almási Kittit az erdélyieknek sem kell külön bemutatni, hiszen itt is sokan követik a magyarországi pszichológus munkásságát. Legutóbb novemberben járt mifelénk, előadókörútja mindhárom állomásán már hetekkel az esemény előtt elfogytak a jegyek. Mi egy székelyudvarhelyi étteremben találkoztunk és együtt ebédeltünk Kittivel, na meg két lányával, Miával és Eszterrel. Hármójuk pozitív kisugárzása azóta is velem van. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin januári számában jelent meg.)

Udvarhelyszék egyik legismertebb embere, és nem csak azért, mert 2006 óta ő Oroszhegy község polgármestere. Nosztalgia-sorozatunk mondhatni ezért is volt kitalálva, hogy olyan emberekhez térjünk vissza, akik emberségről példát mutatnak.

Ubi caritas, Deus ibi est (Ahol szeretet, ott van Isten) – hirdeti a katolikus egyház több mint ezeréves himnusza. Ha ezt a mondatot az intézményes Caritasra vonatkoztatjuk, akkor ez egy felszólítás arra, hogy tevékenységeiben jelen kell lennie Istennek. Szép kihívás ez egy szervezet számára, amiről Sajgó Balázzsal, a Gyulafehérvári Caritas lelkiigazgatójával beszélgettünk.