Harminc körüli férfi, farmernadrágja szárából kilógó csupasz lábfejjel fekszik egy harmadik emeleti tömbházlakás előtt, a lépcsőfordulóban. A mellkasán a testvére térdel, hogy lefogja az epilepsziás rohamtól vergődő testet.
Ha munkáról van szó, két nagy szerelmet kell említeni: a színházat és gyermekekkel való foglalkozást. Egyedülálló anyaként neveli tizenkét éve kislányait, a foglalkozásai alapján pedig tagadhatatlan, hogy Benő Kinga marosvásárhelyi színésznő ismeri a gyermekek nyelvét. Azt is mondja, hogy velük érzi igazán jól magát, s ezt a gyermekek sem gondolják másképp. (Cikkünk a 2021-es Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)
Árvácskák napja – így is nevezik az anyák napját követő hétfőt, ami az anya nélkül nevelkedő gyermekek napja. Célja felhívni a figyelmet azokra a gyerekekre, akik az élet egyik legfontosabb köteléke és szeretetforrása, az anyai szeretet nélkül nőnek fel. Romániában több mint százezer olyan gyerek van, akit édesapja egyedül nevel. Hogyan lehet megküzdeni, együtt élni, felnőni ezzel a hiánnyal? Egyéni harc, mely egy életen át a gyerekkel marad, és nehezen is beszélnek róla az érintettek. Zsuzsa azt mondja,
Nem kértem ilyen elemzést, de az az érzésem, ha ő egy darabban benne van, azt többen akarják látni, mint amiben nincs benne. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház egyik legtehetségesebb színésze, eredeti, van olyan adottsága, ami csak az övé, egyszóval, van húzása. Nosztalgiáztunk, három éve volt ugyanis lapunk vendége.
A keresztény, iszlám, hindu és buddhista kultúrával egyaránt találkozott útja során Pengő Zoltán újságíró, aki hat és fél hónap alatt több mint 4000 kilométert gyalogolt Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain. És egyáltalán nem bánja. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)
Átutaztak egy szász városon, Szászrégennek hívták. Néhány kilométerre egy magyar település, Felfalu következett. Miután elhagyták a falut, John felkiáltott: „Nézd, ott van a vécsi kastély!”
Bereczki Silvia erdélyi származású segítőnővér, akinek hivatását többek között a nemzetköziség határozza meg. Annál is inkább, mivel eddigi életútja több idegen országba vezetett, ahol az idegenség idővel minden alkalommal egyfajta otthonérzéssé szelídült. Erdélyen kívül élt már Ausztriában, Kamerunban, Angliában, mostantól nyárig Németországban van „otthon”.
Egy anya és fogadott gyermekének a története ez. Egy anyáé, akinek hatalmas fájdalma teremtő erővé változott, s egy gyereké, aki halálával más gyerekeket ment meg, vagy teszi elviselhetővé utolsó óráikat. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)
Szereti a számokat, szeret programozni. Keresztesi Tekla bár énekesnőnek készült, végül programozó lett belőle. Abban a sokunk által férfiasnak vélt ágazatban dolgozik, ahol egész nap a számítógép előtt kell ülni, ahol általában mindenki szürke kisegér és antiszociális. Tekla számos sztereotípiát megcáfol, egyet azonban nem: az IT-szektorban tényleg szinte mindenki „kocka”.
Emancipáció ide, feminizmus oda, azért legtöbbünk táskájában lapul egy rúzs, s ha nem is púderezzük gyakran az orrunkat, kevesen jelenünk meg alkalomadtán egy kis smink nélkül. Azt már elfelejtettük, hogy a sminkelés valamikor a férfiak privilégiuma volt, vagy hogy a legnagyobb sminkmárkákat férfiak alapították.
Nincs rendjén, hogy egyik ember éhezik, míg a másiknak akkora vagyona van, hogy képtelen produktívan befektetni, mondja. A minisztériumokban is használják a kutatásait… Nekünk messze van Afrika, őneki meg közel. Biedermann Zsuzsánna, Afrika-kutató. (Cikkünk rövid változata a 2021-es Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)
Sokoldalú nőként ismertem meg. Munkaszerető és maximalista, de nem karrierista, vallja magáról Sepsiszentgyörgy korábbi alpolgármestere. Már gyerekként szorgalmas és céltudatos volt, mégis úgy gondolja, véletlenek sora befolyásolta pályájának alakulását. 16 évig volt alpolgármester, úgy érzi, épp időben adta át a stafétát. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi lapszámában jelent meg.)
Fiatal édesanya, aki egy amerikai-cigány egyesületet működtet, turistákat fogad, emellett viseletkészítő műhelye van, többnyire szoknyákat varr. Egy mai modern nő ismérvei lehetnének a felsoroltak, és nem is tévedünk különösebben, ha ezt mondjuk, ugyanis a gáborcigány hagyományokat őrző és tisztelő Gábor Klára, amellett hogy gáborcigány nemzetiségű, azért mai, és lényegében modern is.
Jó pár évvel ezelőtt, az akkori kézdivásárhelyi Városi Színház pályakezdő színészeként ismertem meg. Akkor született meg a kislánya, sokat mesélt róla. Most a sepsiszentgyörgyi színház büféjében beszélgetünk, közben elhalad mellettünk egy fiatalember, aki odasúgja: „Láttuk a filmet, zseniális, gratulálok!” Fekete Zsolt sokoldalú tehetség: vérbeli színész és zenész, emellett hivatásának tekinti az őrkői cigányok felkarolását is. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin februári számában jelent meg.)
Három éve ismertük meg a történetét. Volt bennünk csodálat a bátorsága, ereje láttán. Mint mondja, keveset tölt városi környezetben, első ránézésre a mindenféle sport tölti ki a napjait, de ez más, ez életforma, a menni, látni, megélni, jó társaságban lenni mindennek a motorja.
Hét év – a vízválasztó, a mindent eldöntő, az a bizonyos, a kritikus, a boldog… Ennyi idő sok is, de lehet kevés is. Nekünk, a Nőileg magazinnak mérföldkő. Itt egy kicsit jó elidőzni: csapatunk is, a lap is változott az elmúlt idő alatt. Kaptunk egy közösséget, és teremtettünk is közösséget, hála érte. Néhányan, akik első évtől szerkesztik a lapot, így írnak az elmúlt évekről.
Egyház és pénzügyek. Van, aki szerint a kettőnek semmi köze egymáshoz, mások szerint az egyháznak nem szabadna pénzügyekkel foglalkoznia. Ismét mások úgy vélekednek, hogy a pénz sem lehet idegen az egyháztól.
Hiába maradt idősebb báró Barcsay Tamás és neje, Bánffy Katinka az első világháború után Erdélyben, fiúk, József sokáig nem tért vissza Gyalura, az ősi várkastélyba. Mert nem akart a román hadseregben szolgálni, másrészt jól érezte magát Budapesten.
Szerzőinket arra kértük, meséljenek saját iskolás éveikről, az onnan hozott útravalóról, arról, hogy felnőtté formálódásuk folyamatához miként járult hozzá az iskola vagy egy-egy nagyhatású pedagógusa.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Három és fél éve vannak gyermekeink, és máris sikerült egyszer eljutni a tengerre. Azaz nyaraltunk egy akalommal. Vagyis nyargaltunk: fel-alá a parton egy másfél évessel, négyhónapos terhesen. Nyilván, naponta alakultak ki érdekes helyzetek.
Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Természetszeretet, szabadságvágy, bátorság, önazonosság – néhány jelző, ami eszembe jut a csíkszeredai születésű, Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincsőről. Kétgyermekes anya, háromkötetes prózaíró és gyógyszerész.
Készülőben a vihar. A nappali kánikula melege még ott settenkedik a lakásban. Az udvaron végig-végigseprő szél feszültséget keltve hatol be a nyitott ablakon. Mint egy erőteljesen visszatartott lélegzet, melyet egyedül az eső képes felszabadítani.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Augusztus végén már legtöbben úgy érezzük: soha nem kezdődik a tanév. Mit lehet még kitalálni, hogy bár ideig-óráig lekössük a vakációzókat? Főzzünk, süssünk együtt, hisz enni valamit úgyis kell. Nálunk – a két kiskuktánál – ezek a receptek váltak be.
Olyan különleges helyen élünk itt Erdélyben, hogy a málnát, szedret és áfonyát akár a kertből, akár az erdőből is leszedhetjük. Gazdagság, hogy sokszor ismerőstől kapjuk, vesszük a bogyós gyümölcsöket, aki azt is elmeséli, idén milyen lett a termés.
A fókuszpont lényege nem az, hogy elrejtsd magad. Hanem, hogy megmutasd azt, ami szép.
A bőrünk, hajunk és körmeink egészségét nem csak külsőleg, hanem a táplálkozásunkkal is erősíthetjük. Nem kell számtalan táplálékkiegészítőt szedni, csupán egy kis tudatosságra van szükség az étkezés, a folyadékbevitel terén.
Jó néhány évtizeddel ezelőtt még Csíkszentgyörgyön állt az a csűr, amely ma Szőcs Erika és Sólyom Géza, valamint két közös gyermekük otthonául szolgál Csíkcsomortánban. Az újrahasznosítás vezérelte a családot az otthonteremtésben.
Szívesen hordasz egy egyszerű farmer-fehér póló szettet? Esetleg egy natúr színű ruhát, ami kényelmes, de kicsit unalmas hatású is lehet? Ne szaladj el rögtön új darabokat vásárolni – kiegészítőkkel új életre keltheted a szettjeidet.
Megmosolyogtató olykor hallani, hogy Székelyföldön még a hal ellen is az a kifogás, hogy halízű. Ha a tájainkon nem szokványos ételt főzünk, olyan, mintha utaznánk. Kulturálisan biztosan ezt tesszük, megismerjük más népek ételeit, azok elkészítési módját.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.