Az édesapja is rendőr volt. Sőt, a férje is az. Mondhatni, ez az életút volt megírva Albert-Tóth Andrea számára, aki fiatalon határozta el, hogy édesapja nyomdokaiba lépve ő is rendőr lesz. S bár megfogadta az atyai jótanácsot, és jogi egyetemre ment, végül mégis a Kovászna Megyei Rendőrségen kötött ki, ahol 20 éve szolgál.
Soha nem laktam falun. Rokonom, ismerősöm is csak távoli. Empátia nélkül hallgattam azokat az oszálytársaimat, akik sóhajtoztak, hogy nyáron kell menjenek takarni. Nem gondoltam éppen, hogy lila a tehén, de a nagy udvaros, veteményeses, tehenes, lovas, csűrös udvarokba csak idegenként volt bejárásom. Felnőttfejjel aztán egyre növekvő erővel tudatosult bennem, hogy valamiről lemaradok... Idealizálni kezdtem azt a világot, ahol a gyerekek csapatosan rohangásznak a sárban, patakban, mezőn, és az emberek job
Szerzetesnővérekről (ismertebb nevükön: apácákról) sokféle előítélet él az átlagember fejében. Valószínűleg az nem szerepel köztük, hogy egy szerzetesnőt el tudnának képzelni, amint vizes leöntéseket, fürdőket alkalmaz az embereken terápiaként. Márpedig a ferences nővérek székelyudvarhelyi rendházában szolgáló Imelda nővér Kneipp fürdőmesterként éppen ezt teszi. Nagy elhivatottsággal, szakértelemmel és ugyanakkor szép sikerekkel.
Sok minden révén beírta magát Marosvásárhely életébe, történelmébe. Körülötte, akit a gyerekbénulás mozdulatlan életre ítélt, csupa segítségre szoruló ember forgott. Minden keresztje ellenére sem volt hajlandó távolról szemlélni a nyüzsgő világot.
Baja van Farkas Wellmann Endrének a cukorral, s betegsége felismeréseit Cukor. Baj címmel meg is írta. A József Attila-díjas költő ezúttal nem rímekkel, hanem napi vércukorszint-mutatókkal mesél, összefüggéseket keres a lét kérdései és a diabétesz között.
Babakutató számos publikációval, kutatásait közölte már a Science, az Amerikai Tudományos Akadémia (PNAS), a brit Királyi Természettudományos Társaság szaklapja, de eredményeiről írt a National Geografic is. Brassóban született, jelenleg Budapesten él. (Cikkünk rövid változata, a sorozat első interjúja a 2021-es Nőileg magazin januári számában jelent meg.)
Nem az volt az álma, hogy orvos lesz, ám engedett szülei biztatásának. Most a legsúlyosabb betegeket kezeli az intenzív terápián, és küzd minden nap az életért. Bár ezen az osztályon nem tudnak az orvosok olyan kapcsolatot kiépíteni a betegekkel, amilyen ideális lenne, hiszen többségük mély kómában, lélegeztetőgépen van, dr. Almásy Emőke próbál figyelni arra, hogy ne váljon rutinná a munkája, és megmaradjon a humánum az évek múlásával is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. januári lapszámában jelent meg.)
Egyszerre volt írók múzsája és kritikusa, aki színpadon és filmben egyaránt szerepelt, de utálta az arisztokrata származásával járó baroneszszerepet. Kora legműveltebb és legbátrabb asszonyaként Szilvássy Carolát csak csodálni vagy gyűlölni lehetett. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin januári számában jelent meg.)
Gyerekként mindig azt hallotta, a társadalmi rendnek, amelyhez tartozik, el kell tűnnie, meg kell semmisülnie. Nagyon is érezte, hogy róla beszélnek, egyszerre szégyellte és bántotta. És az iskolában hallottakat senki sem próbálta ellensúlyozni.
Dr. Almási Kittit az erdélyieknek sem kell külön bemutatni, hiszen itt is sokan követik a magyarországi pszichológus munkásságát. Legutóbb novemberben járt mifelénk, előadókörútja mindhárom állomásán már hetekkel az esemény előtt elfogytak a jegyek. Mi egy székelyudvarhelyi étteremben találkoztunk és együtt ebédeltünk Kittivel, na meg két lányával, Miával és Eszterrel. Hármójuk pozitív kisugárzása azóta is velem van. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin januári számában jelent meg.)
Udvarhelyszék egyik legismertebb embere, és nem csak azért, mert 2006 óta ő Oroszhegy község polgármestere. Nosztalgia-sorozatunk mondhatni ezért is volt kitalálva, hogy olyan emberekhez térjünk vissza, akik emberségről példát mutatnak.
Ubi caritas, Deus ibi est (Ahol szeretet, ott van Isten) – hirdeti a katolikus egyház több mint ezeréves himnusza. Ha ezt a mondatot az intézményes Caritasra vonatkoztatjuk, akkor ez egy felszólítás arra, hogy tevékenységeiben jelen kell lennie Istennek. Szép kihívás ez egy szervezet számára, amiről Sajgó Balázzsal, a Gyulafehérvári Caritas lelkiigazgatójával beszélgettünk.
Hány férfit ismertek, aki lovon járta be a Kárpátok gerincét, dacolva esővel, váratlan helyzetekkel és hegyekkel? Kincses Kálmán – zarándoktársaival együtt – megtette a trianoni évforduló emlékére – maximálisan bízva a gondviselésben. Csapatokat szervezett Nagy Magyarország minden elszakított országrészében, ő maga Észak-Erdély és Nyugat-Felvidék határát járta be. A székelyszenterzsébeti református lelkész biztos támasza szűk családjának, nagyhatású pásztora gyülekezetének és kiváló közösségformálója a n
Nem vagyok én se újságba, se tévébe való – szabadkozik Török Edith-Tarzicia ferences nővér, és nem könnyen áll fényképezőgép elé sem. De a kedvemért megteszi. A mindig mosolygós Tarzicia unitárius lányból lett ferences nővér, remek pedagógus és csupa szív osztályfőnök, sorsfordító háttérországa a nélkülöző diákoknak. Az a fajta segítő, aki nem ismer lehetetlent. Néhány héttel ezelőtt 104 jegyet foglalt a tanítványainak a motivációs tréner Nick Vujicic előadására. A mobiljáról. Egyenként. (Cikkünk a 2019-
Költő, szerkesztő – interjúit, verseit olvastuk, s figyeltük, hogy bomlik ki és fordul a Nap felé… Kötetről kötetre, állomásoktól állomásokig lépdeltünk vele, mikor 2017-ben a Nőilegben munkájáról kérdeztük Varga Melindát, a Gyergyószentmiklóson született, Kolozsvárott élő alkotót, aki az Irodalmi Jelen és az erdélyi Előretolt Helyőrség szerkesztője, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatója. Nosztalgiának hívjuk, de inkább a jelenről beszélgetünk.
Vicces fiú és nők kedvence, Bánk bán és bonviván, egykor Tusványos arca, mostanra „kenyérre kenhető” lányos apa. A „Küküllő-parti Párizst” a kanyargós Tisza partjára cserélte, a székelyudvarhelyi színművész tizenöt éve a szolnoki Szigligeti Színház tagja. „Zsivány” gyerekből lett Jászai-díjas művész, közönségkedvenc és – nem utolsósorban – a mi hónap-pasink. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin decemberi számában jelent meg.)
Tizenöt éve járnak már a gyerekekhez kettesben: a Mikulás és a manólány. Családokhoz kopognak be Szent Miklós napján, óvodákba, napközikbe látogatnak el az ünnep előtt, és lepik meg a legkisebbeket. Olyan sokan szeretnének találkozni velük minden évben, hogy aligha mennek nyugdíjba. Nem is szeretnek erről beszélni. Arról viszont sokkal többet mesélnek, hogy miért imádnak gyermekek között lenni.
Egykoron a 16. századi székelyföldi nemesi kúriák mintájára készült háromrészes udvarház állt a mai torjai Apor-kastély helyén. Az épület restaurálása még korántsem fejeződött be, de néhány falfelület már feltárta varázslatos titkait. A hatás így is lenyűgöző.
Az elmenők nem kihulló láncszemek, hanem maradandó, csak láthatatlanná váló, de nagyon is létező részeink. Nem kevesebbek és szegényebbek leszünk, hanem gazdagabbak, mert közénk, hozzánk tartoztak, elmenésükben is végérvényesen itt maradnak.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
A Krónika szerkesztőségének „legcsajosabb” tagja, szereti a színeket, a miniket és a magas sarkú cipőket. Bede Laura a hétköznapokon is elegáns – de sosem hivalkodó –, ám amikor „kiöltözik” jeles alkalmakkor, bizony minden szempár rászegeződik.
Gyermekként nagyon szerettem figyelni, ahogy nőttön nőtt a dió a fán. Alig vártam a szeptembert, hogy potyogjon ki a zöld burokból. A diószedés a gyermekek dolga volt, voltak napok, amikor egy fél vödörrel is összegyűjtöttünk a fű közül.
Bár télen gyakrabban száraz, cserepes az ajkaink bőre, az ajakápolásra nem csak a hideg évszakban érdemes figyelni. Ezúttal erről, de a rúzs választásról is szó lesz a Kencében.
A monokróm öltözködés az egyik legegyszerűbb, mégis leglátványosabb stílusfogás: amikor tetőtől talpig egy szín – vagy annak árnyalatai – jelennek meg a szettben. Az eredmény? Optikailag magasabb, karcsúbb sziluett és letisztult, elegáns összhatás.
Immár tizedik éve zajlik Sepsiszentgyörgyön a Design Week, amely a térség egyik legjelentősebb kreatívipari eseményeként a szakma, az ipar és a nagyközönség találkozási pontja.
Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.
Amikor megszületik a gyermekünk, a világ átfordul: az „én” helyét átveszi a „mi”. Hirtelen új szerepek és feladatok kavalkádja hárul ránk, nem csoda, ha a nőiesség valahová a sor végére csúszik.
A mai kisiskolásoknak nehezebben megy az elcsendesülés, az elmélyülés – talán ez a legszembetűnőbb különbség a mai és a korábbi generációk között, véli Szabó Zsuzsa tanító, aki A pszichológus konyhája legújabb epizódjának meghívottja volt.
Egy házsor, kis kerti kapukon átjárható rokonlátogatási lehetőségekkel – ebben a megtartó falusi környezetben nőtt fel Köllő Miklós gyergyócsomafalvi műépítész, így, amikor családot alapított, számára is egyértelmű volt, hogy hazaköltözzön.