Életírta

Az a szakember ő, akire odafigyelnek. A mentős orvosra, az Ambach Alapítvány elnökére, a Batthyány-Strattmann László-díjas, a Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntett dr. Ambrus Józsefre is, s a férfira is. 2017-es interjúnk óta változott sok minden, azonban kíváncsiságunk iránta nem szűnt meg. Nosztalgiáztunk vele, de a jelent is firtattuk.

Mindig mosolygós a fiatal székelykeresztúri László Barna: olykor naiv megnyilvánulásait eltökélt célok és kitartó munka váltja. Bár még pályakezdő filmes, átütő pozitívsága ígéretes jövőt sejtet, s mint mondja, családi hátterének köszönhető, hogy céljai megvalósításához van is kellő önbizalma. Ha filmet készítene magáról, a boldogságról szólna. (Cikkünk a Nőileg magazin 2019. októberi lapszámában jelent meg).

Botházi Mária a mindnyájunké. Ő a mi Mareszünk, a botházimarink, aki a „marikaság elviselhető könnyűségével” tart tükröt nekünk – elsősorban nőknek, de nemcsak – tárcáiban, karcolataiban. Karcosan, öniróniával, de sohasem bántóan.

Nem azért tiszteljük, mert illik. Nem azért tiszteljük, mert kell. Vérzivataros időkben állt helyt: felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, a magyar kisebbség jogaiért, népéért. Megjárta a háborút, a doberdói harctéren több sebet is kapott. Bebörtönzését és házi őrizetét is méltósággal, fegyelemmel, hittel viselte, nem adta föl, dolgozott ekkor is. Non recuso laborem – nem futamodom meg a munkától. Ez volt Márton Áron jelmondata. (Cikkünk a 2016-os Nőileg magazin októberi számában jelent meg.)

Gernyeszeg mintagazdaság volt. Nem is csoda, hiszen gróf Teleki Mihály – a birtok kommunizmus előtti utolsó gazdája – Kolozsváron és Toulouse-ban szerzett agrármérnöki diplomát, amit budapesti doktorátussal pecsételt meg. Édesapja, Teleki Domokos 1935-ben adta át neki a gazdaság irányítását, azt követően az öregek Budapesten éltek, csak nyaralni jártak haza a Maros mentére.

Bizonyára ismerős a vicc a papról és a buszsofőrről, amelyben mindketten a rájuk bízottak figyelmére pályáznak. De mi van akkor, ha valaki egyszemélyben pap és buszsofőr is? Antal József tekerőpataki plébános nem csupán a rá bízott nyájat igyekszik jó pásztorként Isten felé terelni, hanem időnként kormányt ragad, és kisebb, földi paradicsomok felé is elkalauzolja őket.

Csináljunk fesztivált! – lehetne a jelszava a nagyváradi Mihálka Melindának, aki jelenleg a partiumi városban idén immár 7. alkalommal megrendezett Szent László Napok programigazgatója. Két gyermeket nevel, és civil foglalkozása is van. Bár ez a Kávézó rovat, mi egy fülledt váradi nyári estén, sör mellett beszélgettünk. Baráti csevej, nem az első. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin szeptemberi számában jelent meg.)

Mosolygós, barna lány. Szolid kosztümje edzett testet takar. Szeret így „kiöltözni”, ha teheti. A ruhákat leszámítva azonban kevés szórakozást engedélyez magának. Szigorú rendben telnek a hétköznapjai, semmi sem alkudható, ha a dobogóról van szó.

Te hogyan reagálnál, ha egyik napról a másikra kiderülne, hogy egy gyógyíthatatlan betegség vírusát hordozod? Mit változtatnál az életeden? És vajon, hogyan alakulna mások hozzád fűződő viszonya? A katasztrofális véletlennel sosem számol az ember – mondta Kristóf, akinek a nevét kérésére megváltoztattuk.

Aktív résztvevője volt az 1989-es forradalom első napjainak, Tőkés László mellett tartóztatták le, de nem szokott ezzel kérkedni. Gazda Árpád kolozsvári újságíró a magyarországi közszolgálati hírügynökség, a Magyar Távirati Iroda (MTI) tudósítása mellett „gólyahírnökséget” működtet; rendszerváltásról, szenvedélyekről kérdeztük. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. szeptemberi számában jelent meg.)

Márton Éva Homoródalmás harangozója. Ezt a nem mindennapi tevékenységet pedig ha esik, ha fúj el kell végezni, a harangnak meg kell szólalnia. A családi hagyomány, örökség az 1700-as évekig nyúlik vissza.

Felteszem a fülhallgatót, bekapcsolom a Youtubon a Mega Disco 80’s Mix összefűzött slágerkoktélt (Joy, CC Catch, Bad Boys Blue), behunyom a szemem: huszonöt évvel korábban, sötét, falusi diszkóban vagyok. Neonrózsaszín jégernadrág, hason megcsomózott póló, diszkógömb. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. szeptemberi számában jelent meg.)

Az Oscar-díj több mint 90 éves történetében csak egyetlen nő, Kathryn Bigelow kapta meg a legjobb rendezőnek járó szobrocskát (2009-ben). Nemcsak a nyertesek, hanem a jelöltek listáját elnézve is megállapíthatjuk, hogy a filmrendezés hagyományosan nem egy női szakma. Ám szerencsére egyre többen próbálnak rácáfolni erre Hollywoodtól Erdélyig.

Szabad szellem, temperamentumos egyéniség. Karcos, karakteres hangját 2006-ban ismertük meg egy tehetségkutató műsorban, pályája azóta is üstökösként ível fölfelé. Ha valakire magyar nyelvterületen azt mondjuk: sztár, Rúzsa Magdira mindenképpen! A pletykalapok el vannak foglalva a szája formájával, a menyasszonyi ruhájával, pedig annyi izgalmas téma van, amit feltétlenül meg kell beszélni vele. Jótékonykodik, gyerekmusicalt ír, és igen, komolyan, tényleg, főz! (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. szeptemberi

Három évvel ezelőtt mi is megismerhettük Gergely Zoltánt, megtudtuk, hogy nem akármilyen pedagógus, a kézdiszentlélekiek példaképe, a nagy múltú Perkő Néptáncegyüttes alapítója és vezetője, ráadásul a helyi iskola igazgatója is volt nyugdíjazásáig. Nekünk fontos most már másképpen is, visszatértünk hát hozzá, őt kérdeztük.

Ha megszólal, mindenki odafigyel rá, humora egyedi. Kolcsár József a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház oszlopos tagja, Kézdivásárhelyen színházat és színjátszó csoportot vezet, emellett rendez és játszik, s még a zenéléstől sem riad vissza, hiszen a Tesztoszteron Zenei Alakulat nevű, színészekből álló bandát erősíti. (Cikkünk a Nőileg magazin 2019. szeptemberi lapszámában jelent meg.)

Gróf Mikes Zsigmond különleges eset. Nem csupán abban az értelemben, ahogy minden ember története egyedi, megismételhetetlen. Ő ugyanis az az arisztokrata, aki jóval az osztályharcos idők után, de mégiscsak a vasfüggönyön innen eszmélt a világra. Bár Nagyváradon született 1972-ben, első emlékei mégis Kolozsvárhoz kötődnek: a nagyszülők lakása a státusházban, a Mikes Mihály szobájában lévő kisszék és kályha. Az aradi, illetve kolozsvári származású szülők azt követően kerültek Váradra, hogy az édesanya, Hr

Vannak azok a színészek, akiket már pusztán a hangjukról fel lehet ismerni. Biluska Annamária is ilyen, és épp a hangja, no meg a humora segítette őt erre a pályára. Mint mondta, szerencse is kell ehhez a szakmához, s neki ez megadatott. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin szeptemberi számában jelent meg.)