Harminc körüli férfi, farmernadrágja szárából kilógó csupasz lábfejjel fekszik egy harmadik emeleti tömbházlakás előtt, a lépcsőfordulóban. A mellkasán a testvére térdel, hogy lefogja az epilepsziás rohamtól vergődő testet.
Ha munkáról van szó, két nagy szerelmet kell említeni: a színházat és gyermekekkel való foglalkozást. Egyedülálló anyaként neveli tizenkét éve kislányait, a foglalkozásai alapján pedig tagadhatatlan, hogy Benő Kinga marosvásárhelyi színésznő ismeri a gyermekek nyelvét. Azt is mondja, hogy velük érzi igazán jól magát, s ezt a gyermekek sem gondolják másképp. (Cikkünk a 2021-es Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)
Árvácskák napja – így is nevezik az anyák napját követő hétfőt, ami az anya nélkül nevelkedő gyermekek napja. Célja felhívni a figyelmet azokra a gyerekekre, akik az élet egyik legfontosabb köteléke és szeretetforrása, az anyai szeretet nélkül nőnek fel. Romániában több mint százezer olyan gyerek van, akit édesapja egyedül nevel. Hogyan lehet megküzdeni, együtt élni, felnőni ezzel a hiánnyal? Egyéni harc, mely egy életen át a gyerekkel marad, és nehezen is beszélnek róla az érintettek. Zsuzsa azt mondja,
Nem kértem ilyen elemzést, de az az érzésem, ha ő egy darabban benne van, azt többen akarják látni, mint amiben nincs benne. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház egyik legtehetségesebb színésze, eredeti, van olyan adottsága, ami csak az övé, egyszóval, van húzása. Nosztalgiáztunk, három éve volt ugyanis lapunk vendége.
A keresztény, iszlám, hindu és buddhista kultúrával egyaránt találkozott útja során Pengő Zoltán újságíró, aki hat és fél hónap alatt több mint 4000 kilométert gyalogolt Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain. És egyáltalán nem bánja. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)
Átutaztak egy szász városon, Szászrégennek hívták. Néhány kilométerre egy magyar település, Felfalu következett. Miután elhagyták a falut, John felkiáltott: „Nézd, ott van a vécsi kastély!”
Bereczki Silvia erdélyi származású segítőnővér, akinek hivatását többek között a nemzetköziség határozza meg. Annál is inkább, mivel eddigi életútja több idegen országba vezetett, ahol az idegenség idővel minden alkalommal egyfajta otthonérzéssé szelídült. Erdélyen kívül élt már Ausztriában, Kamerunban, Angliában, mostantól nyárig Németországban van „otthon”.
Egy anya és fogadott gyermekének a története ez. Egy anyáé, akinek hatalmas fájdalma teremtő erővé változott, s egy gyereké, aki halálával más gyerekeket ment meg, vagy teszi elviselhetővé utolsó óráikat. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)
Szereti a számokat, szeret programozni. Keresztesi Tekla bár énekesnőnek készült, végül programozó lett belőle. Abban a sokunk által férfiasnak vélt ágazatban dolgozik, ahol egész nap a számítógép előtt kell ülni, ahol általában mindenki szürke kisegér és antiszociális. Tekla számos sztereotípiát megcáfol, egyet azonban nem: az IT-szektorban tényleg szinte mindenki „kocka”.
Emancipáció ide, feminizmus oda, azért legtöbbünk táskájában lapul egy rúzs, s ha nem is púderezzük gyakran az orrunkat, kevesen jelenünk meg alkalomadtán egy kis smink nélkül. Azt már elfelejtettük, hogy a sminkelés valamikor a férfiak privilégiuma volt, vagy hogy a legnagyobb sminkmárkákat férfiak alapították.
Nincs rendjén, hogy egyik ember éhezik, míg a másiknak akkora vagyona van, hogy képtelen produktívan befektetni, mondja. A minisztériumokban is használják a kutatásait… Nekünk messze van Afrika, őneki meg közel. Biedermann Zsuzsánna, Afrika-kutató. (Cikkünk rövid változata a 2021-es Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)
Sokoldalú nőként ismertem meg. Munkaszerető és maximalista, de nem karrierista, vallja magáról Sepsiszentgyörgy korábbi alpolgármestere. Már gyerekként szorgalmas és céltudatos volt, mégis úgy gondolja, véletlenek sora befolyásolta pályájának alakulását. 16 évig volt alpolgármester, úgy érzi, épp időben adta át a stafétát. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi lapszámában jelent meg.)
Fiatal édesanya, aki egy amerikai-cigány egyesületet működtet, turistákat fogad, emellett viseletkészítő műhelye van, többnyire szoknyákat varr. Egy mai modern nő ismérvei lehetnének a felsoroltak, és nem is tévedünk különösebben, ha ezt mondjuk, ugyanis a gáborcigány hagyományokat őrző és tisztelő Gábor Klára, amellett hogy gáborcigány nemzetiségű, azért mai, és lényegében modern is.
Jó pár évvel ezelőtt, az akkori kézdivásárhelyi Városi Színház pályakezdő színészeként ismertem meg. Akkor született meg a kislánya, sokat mesélt róla. Most a sepsiszentgyörgyi színház büféjében beszélgetünk, közben elhalad mellettünk egy fiatalember, aki odasúgja: „Láttuk a filmet, zseniális, gratulálok!” Fekete Zsolt sokoldalú tehetség: vérbeli színész és zenész, emellett hivatásának tekinti az őrkői cigányok felkarolását is. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin februári számában jelent meg.)
Három éve ismertük meg a történetét. Volt bennünk csodálat a bátorsága, ereje láttán. Mint mondja, keveset tölt városi környezetben, első ránézésre a mindenféle sport tölti ki a napjait, de ez más, ez életforma, a menni, látni, megélni, jó társaságban lenni mindennek a motorja.
Hét év – a vízválasztó, a mindent eldöntő, az a bizonyos, a kritikus, a boldog… Ennyi idő sok is, de lehet kevés is. Nekünk, a Nőileg magazinnak mérföldkő. Itt egy kicsit jó elidőzni: csapatunk is, a lap is változott az elmúlt idő alatt. Kaptunk egy közösséget, és teremtettünk is közösséget, hála érte. Néhányan, akik első évtől szerkesztik a lapot, így írnak az elmúlt évekről.
Egyház és pénzügyek. Van, aki szerint a kettőnek semmi köze egymáshoz, mások szerint az egyháznak nem szabadna pénzügyekkel foglalkoznia. Ismét mások úgy vélekednek, hogy a pénz sem lehet idegen az egyháztól.
Hiába maradt idősebb báró Barcsay Tamás és neje, Bánffy Katinka az első világháború után Erdélyben, fiúk, József sokáig nem tért vissza Gyalura, az ősi várkastélyba. Mert nem akart a román hadseregben szolgálni, másrészt jól érezte magát Budapesten.
Az nem úgy van, te Juliska, hogy a leánykának kedve szottyan egyetemre menni, s akkor ti engeditek. Mégis hogy fogjátok beosztani azt a kicsi nyugdíjat? Ugyan minek kell egy leánygyermeknek diploma? Stafír kell annak, nem diploma!
Dühös vagyok az ébresztőre. Nem ér, hogy máris reggel van. Amikor olyan melegen és puhán ölel körül az ágy. Nyújtózkodom egyet. A madarak reggeli csicsergését hallva, máris öröm férkőzik a szívembe, hiszen tavasz van végre…
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Szombaton Enikővel ketten vagyunk szolgálatosak. Ő rakja az árut, én kiszolgálok. Úgyis jobb, ha gyógyszerész van elöl.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Akinek kisgyermekes szülőként szilveszter éjszakáján egyáltalán sikerült ébren maradnia éjfélig, az is lehet, hogy megfogadott ezt-azt, mint a régi időkben, amikor meg is fogadta, de be sem tartotta. Pont, mint a népmesékben.
A bölcs asszony tudja, hogy a házasság szent intézményének egyik alappillére az egyensúly. Gondolok itt az egyenlő rangú teherviselésre. Ennek elnyerésére és mederben tartására igencsak frappáns szertartásokat találnak ki az unatkozó asszonyok.
Mindig is kíváncsi voltál, hogy miként indul egy televíziós műsorvezető reggele? Vagy éppen arra, hogy milyen tulajdonságot értékel leginkább egy férfiban? Zsigmond-Magyari Izabella, az Erdély Tv műsorvezetője válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Hogyan indul egy kortárs költő reggele, mi jelenti számára a tökéletes boldogságot, és kik a hétköznapi hősei – André Ferenc csíkszeredai költő, műfordító, szerkesztő, irodalomszervező és szlemmer válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Mindig is több gyermeket szerettem volna, évekig egészen pontosan hármat, aztán Leo születése és az anyaság tényleges megtapasztalása átírt bennem sok mindent, többek között azt is, hogy talán kettő is elég lesz.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mindegyik osztálytársának van apja, csak neki nincs. Vagyis neki is volna, csak nem otthon, hanem valahol máshol. Nem is tudja, hol. Csak az anyja komor tekintetű, zord szavaiból következtet arra, hogy az apjának más felesége lett.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Mivel a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy fontos kifejezni a hőn szeretett társ felé az elvárásokat, végül megkegyelmez urának, és egészen pontosan megfogalmazza neki óhaját: kérlek, hozz nekem valamit.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Az ehető virágok reneszánszukat élik, érdemes minél többet megismerni és használni közülük. Ha időnk engedi, sétáljunk egyet a természetben, gyűjtsünk ehető virágokat, és tegyük szebbé az étkezés pillanatait önmagunk és szeretteink számára.
Kávéval kínálnak, és hozzá a tej Noémi nagymamájának régi tejmelegítő lábasában melegedik. Már ez az apróság is sok mindent elárul vendéglátóimról. Például azt, hogy számukra a régi érték, valamint, hogy a régi és az új nagyon jól megfér egymás mellett.
Kis bosszúságból nagy probléma is lehet – a lábfejünkön lévő sérüléseket, fertőzéseket nem szabad hanyagolni, hangsúlyozza a terápiás pedikűrös szakember a Kence új epizódjában. Mindennek az alapja a helyes lábfej- és körömápolás, valamint a higiénia.
Nem mindennapi ez a porta, már abból a szempontból sem, hogy valójában nem is egy, hanem két régi, romos házat vásárolt meg és újíttatott fel a Németországból két gyermekükkel hazatelepülő Szabó Előd és Bíborka.
Az asztalon egy tepsi sós rúd, a következő adag még a sütőben. Nincs erő, ami visszatartaná a tepsibe egyszerre nyúló kezeket: még langyosan meg kell kóstolni a juhtúrós-parmezános stanglikat.
Vagány, bevállalós – summásan talán így jellemezhető az udvarhelyi fitneszedző ruhatára. Az Alter stúdió és közösség megálmodóját a hétköznapokban gyakran sportruházatban látni, de gardróbja számtalan különleges, sokszor egyedi darabot rejt.
Bár úgy kezeljük, de a bábszínház valójában nem egy, kifejezetten a gyerekeknek szóló stílus, hanem a színjátszás önálló műfaja, hangsúlyozza Lukács Emőke bábszínész A pszichológus konyhája februári epizódjában.
A hajfestés sikere nem csak a fodrász rátermettségén, a festék minőségén múlik: legalább olyan fontos, hogy a festett hajat hogyan ápoljuk otthon. Fodrász osztja meg tippjeit a legújabb Kencében.
A japán nők naponta fogyasztanak szójatermékeket, melyek természetes fitoösztrogén-tartalmuknál fogva némileg pótolják a hiányzó ösztrogént. Felénk kétes a híre a szójának, pedig a fermentált készítmények, a tofu, a tempeh, a miso rendkívül egészségesek.