Filmez, szerkeszt, vág, illetve fordít, és nem mellékesen háromgyerekes családapa. A marosvásárhelyi születésű, Temesváron élő Keresztes Péter jelenleg gyermeknevelési szabadságon van, és úgy érzi, mintha vakáción lenne. Az apaszerep minden egyes percét élvezi, és férjként is igyekszik a lehető legtöbbet nyújtani a feleségének. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)

Regényekből, kosztümös filmekből ismerjük őket. Ki ne álmodozott volna macskakövön kopogó lovaskocsiról, etikett szerinti diszkrét udvarlásról, netán arról, hogy a szomszéd fiúról kiderül: grófi család egyetlen leszármazottja. Erőfeszítésbe kerül belegondolni, hogy van olyan ember ma, aki számára mindez realitás. (A teljes cikk a 2020-as Nőileg magazin májusi számában jelent meg, kivonatát honlapunkon Az erdélyi arisztokrácia hányattatása és újra felbukkanása címmel olvashatják, melyben Gereöffy Andrea C

Marosvásárhelytől csaknem harminc kilométerre járunk, ott, ahol a csendet csak a madárcsicsergés, a templom harangja vagy a szántó-vető gépek hangja töri meg. Miként lehet fanntartani napjainkban egy tanyát, ami bió – érdeklődtünk.

Átörökíteni egy új korba az erdélyi fákat és tájat, a várost és falvakat, az embert és közösségét, érzéseivel és szokásaival együtt – ezt tette az elmúlt hatvanhat év alatt a marosvásárhelyi Haragos Zoltán fotóművész. A szónál is erősebb eszköz van a kezében: a fényképezőgépe, amellyel sikerült egy életen át maradandót alkotni. Munkáját a Magyar Fotóművészek Világszövetsége nem sokkal ezelőtt életműdíjjal értékelte. (Cikkünk a 2015-ös Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)

Pár évvel ezelőtt láttam egy lányt úgy edzeni, mint aki az életéért küzd. Mint akinek ez élete utolsó lehetősége, és abba mindent beletesz: erőt, koncentrációt, önfegyelmet, elhatározást. Mindent, amit összeszedni egy helyre nem egyszerű. Később váltottunk pár szót, elképedtem, hogy valaki 18 évesen hogy lehet ennyire céltudatos, határozott. Aztán pár évig nem találkoztunk, majd szembejött egy közösségi oldalon a fotója, ahol hatalmas súlyt emel a magasba. Kis izomkolosszusként, mámorosan tartotta a feje

Elkötelezett környezetvédők, lokálpatrióták, önzetlen jótékonykodók. Saját bevallásuk szerint unalmasak. A 2013-ban Gyergyószentmiklóson alakult Bagossy Brothers Company frontemberével, Bagossy Norberttel és Tatár Attila zenekarvezetővel beszélgettünk.

A csíkszépvízi Daczó Katalint, bár könyvtárosként diplomázott, főként csíki újságíróként ismerik a legtöbben. Dolgozott napilapnál, helyi televíziónál és magyarországi televíziók tudósítójaként, múzeumban és kiadónál szerkesztőként, tanított, de helytörténeti munkásságával – kutatásaival, írásaival, filmjeivel, kiállításaival – Csíkszereda és környéke hű dokumentaristájává vált az elmúlt húsz évben. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)

Május negyedike Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének ünnepe – napjaink tűzoltói is tisztelik a 3. századi keresztény vértanú önzetlenségét és bátorságát. És nem kell a szomszédba menniük bátorságért az egyre nagyobb kultusszal bíró önkéntes tűzoltó egyesületek tagjainak sem: számos székelyföldi településen számíthatunk rájuk, nem csak tűzeseteknél, de autóbalesetek, árvizek és egyéb veszélyek elhárításánál is. László Szilárd, a máréfalvi önkéntes tűzoltók vezetője nem nőtte ki gyerekkori álmát, s vál

Tóth Melániaként már nem sokan ismerik a Mallersdorfi Ferences nővérek székelyudvarhelyi rendházában élő szerzetesnőt. Annál is inkább, mivel 21 évvel ezelőtti beöltözésekor civil nevét hátrahagyva új nevet és identitást választott magának: Mária Leonetta nővér lett. A szerzetesrend által működtetett Nardini Óvodában 15 éve óvodapedagógusként dolgozik és éli meg női, anyai hivatását. Másként.

Nem terapeuta, nem pszichológus, bár a problémák leküzdésében próbál segíteni, és munkáját a segítő szakmák közé sorolják. Nem is edző, a neve mégis arra engedne következtetni, hiszen a life coach – szó szerinti fordításban – élet edző. Ezt a hivatást választotta a marosvásárhelyi Simon Emőke. Mint mondja, segíteni valakinek abban, hogy a legjobb formáját hozza, hogy megtalálja a helyét a világban, többet jelent neki jól hangzó, trendi foglalkozásnál.

Ebben a részben szeretném elmondani, hogy Bárki és Bármikor, Bármilyen körülmények között elkezdhet sportolni – megéri. Megéri, mert visszakapja az életét, képes lesz arra, hogy jövőt tervezzen és álmodjon, és megéri, mert önmagunk iránti kötelesség is. Erről elég radikális véleményem lett az utóbbi időben, amit sokan támadásnak vesznek, holott inkább bátorítás akar lenni.

Hónapokkal ezelőtt, amikor megtudta, újra gyermeket vár, nem így képzelte el negyedik terhességének utolsó heteit egykori kolléganőnk, Trella-Várhelyi Gyopár. Azt mondja, sokkal több kérdéssel kellett megküzdenie a mostani helyzet miatt, és éppen ezért még soha ennyire felkészülten nem ment szülni.

Ki az az egyszeri leány, akiből miután asszony lett, annyi kicsit és nagyot vezetett végig a táncos, festős, nemezelős, játékos, mesével tarkított úton? Benkő Évával beszélgettünk, a Guzsalyas Alapítvány alapító elnökével. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)

Nem vagyok extrovertált típus, mondja, miközben leülünk egy kávézóban (akkoriban találkoztunk, amikor az emberek még összejárhattak). Ez elszomorít. Minden alkotása rajongásig tetszik, de semmit nem tudok róla, mert minden eddigi interjújában kizárólag a munkájáról beszélt. Vajon mi motiválja, mi hajtja az újabb és újabb kihívások felé? Erre is kíváncsi voltam.

Életünk során változó élethelyzetekkel szembesülünk, akarva vagy akaratlanul változunk és változtatunk. Előfordul, hogy igen konkrétan az életterünk változik meg: elköltözünk, kiköltözünk. Ez a változás is lehet jó: amikor külföldre nem menekülünk, hanem vágyakozunk. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)

Keveset tudni róla, talán csak annyit, hogy augusztusban született. Nem mindenki ért egyet az írásaival, gondolkodásával, de figyelmen kívül hagyni aligha lehet. Elemi erővel veszi védelmébe a nőket, a gyerekeket, a legkiszolgáltatottabbakat. Írt a caracali gyilkosságról, a rendőri túlkapásokról, a hatóságok tehetetlenségéről. Kemény hang, erőszakos. Az erőszakkal szemben. (Cikkünk a 2020-as áprilisi Nőileg magazinban jelent meg.)

Bukarest közlekedési káoszában gond nélkül vezet, ám Erdélyben olykor nehezen sikerül eltalálnia a forgalmi ritmust. Szabad idejében szenvedéllyel próbálgat szép cipőket, vagy képzelt életeket sző idegenekről. Ha nem televíziós, talán kocsmaénekes lenne. Mosoni Emőke öt éve a Román Televízió Magyar Adásának főszerkesztője, de mintegy húszévnyi fővárosi televíziózás van mögötte. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin áprilisi számának Arckép-interjúja.)

Miután bevándorolt magyarországiként szokom éppen Csíkszeredát, az itteni ételeket, az akcentust, a számomra újdonságnak számító szavakat, azt, hogy heti szinten letáposoznak, csodálom a hegyeket, új barátokat szerzek, rettentően megbonyolódik az életem. Megközelíthetjük onnan a történetet, hogy – miként Székelyföldön mondják –, meggyűjtöttem a saját bajomat. Meg onnan is, hogy kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes.