Életírta

Zsuzsit mindig csodáltam, ahogy tinédzserként a sztárokat volt szokás. Nem ismertem, csak hallottam róla, de korán észrevettem, hogy sosem akárkik beszélnek róla. Ma már tudom: Zsuzsi nem sztár. Inkább – ha létezik egyáltalán ilyen szókapcsolat – a legkézzelfoghatóbb NŐ, akit valaha ismertem. Nem egyszerűen deszkurkörec, ahogy a székelyek mondanák, hanem ész és illem is: könyv és zene, gondoskodás és melegség, valamint sok millió szó, amit az életből tanult. Aztán elmentek kamionozni. Ő és a férje. (Cik

Minden majmot ismer a Marosvásárhelyi Állatkertben, ez a hely a második otthona. Kistigriseket is nevelt már, a majmok a kezéből esznek, bár az is előfordul, hogy megharapják őt. Egy ilyen kellemetlenség viszont rögtön feledésbe merül, ha testközelből láthatja, ahogy egy kisállat világra jön. Lassan harminc éve dolgozik állatkerti gondozóként, és még mindig szívesen megy vissza dolgozni egy nyaralás után.

Önzetlen, őszinte, segítőkész, szerény, nagylelkű – többek között ezekkel a szavakkal jellemezték Szántó Ildikót, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nagyváradi szervezetének vezetőjét, romániai ügyvezetőjét mindazok, akik úgy gondolták, ő a legalkalmasabb arra, hogy a Mutass jó példát! programunk Bihar megyei példaképe legyen. Ildikó azt mondja, mindig vannak körülöttünk példaképek, akiktől el tudjuk lesni, hogyan csinálják, „de hiába lesed el, ha nincs meg benned is a tenniakarás”. Ő maga viszont úgy é

Lehet egy női birkózó vonzó és nőies? Nem tart attól, hogy elférfiasodik a teste, csupa izom lesz? Általában ilyen kérdésekkel bombázzák a női birkózókat, akik rendre igyekeznek eloszlatni a velük kapcsolatos tévhiteket. Ezúttal én faggattam két barátnőt, a sepsiszentgyörgyi Incze Krisztát és a marosvásárhelyi Molnár Andreát, akiket már régóta nem lep meg, ha valaki hitetlenkedve néz rájuk, amikor kiderül, hogy gyerekkoruk óta űzik ezt a kemény sportot. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin szeptemberi számá

A Partiumból került a kincses városba, ahol szerzetesnőként, egész pontosan szociális testvérként él. Mondjuk, nem abból a fajtából való, akiről messziről lehet látni, hogy az. Kicsit közelebb kell mennie annak, aki erről meg akar győződni. És aki elég közel „merészkedik” hozzá, elámul a pszichoterapeutaként is tevékenykedő nő életbölcsességén.

Bajba jutott embereken segít, sziklát mászik és búvárkodik – ez már elég is lehetne ahhoz, hogy a hónap pasija legyen. De még lehet fokozni: jó csapatember és vezető, három gyermek édesapja, házasságában fontosnak tartja a tartalmas és mély beszélgetéseket. Fekete Örs több mint tíz éve dolgozik hegyimentőként és a Hargita megyei közszolgálat vezetőjeként, azt pedig, hogy miért tartja a munkáját a legnagyobb tanítójának, mondja el ő! (Cikkünk a 2018-as Nőileg magazin júniusi számában jelent meg.)

A nagymamája belehalt, édesanyja legyőzte a mellrákot. Alíz 38 évesen tapintotta ki a csomót a mellében. Az első csatát megnyerte, a másodikat most vívja.

Ismertem, de nem jól. Annyira, amennyire egy nagyvárosban két ember, egy művész és egy újságíró ismerheti egymást. Megbeszéljük, hogy az otthonában, a csodálatos szoborparkban találkozunk. Ott lehet önmaga – mondja. Én meg nem ellenkezek, hiszen imádom a helyet, mint mindenki, aki járt már ott valaha. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin augusztusi számában jelent meg.)

Mit jelent ma a rockerség? Ma is van lázadás benne? Erről beszélgettünk minap igazi ős-rockerekkel, miközben felelevenítettük a hetvenes évek legendás, máig elevenen ható rockbandáit is. Az időszakot, amikor százezrekhez üvöltött jellegzetes énekhangján Bon Scott vagy Ozzy, és egy-egy „korabeli” gitár- és billentyű-szóló ma is lúdbőrt varázsol a vájtfülűekre. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. augusztusi számában jelent meg.)

Elérzékenyülünk, ha egy éhező gyereket látunk, meghatódunk, ha egy jó ügyet sikerre visznek, biztatjuk az önkénteseket, támogatjuk a szociális projekteket. Időről időre megszólít bennünket a civil szféra. A közösségek nagy hatást gyakorolhatnak környezetükre, de mitől függ, hogy az egyén mellé áll-e egy ügynek? Hogyan alakul egy program a szükség felismerésétől a megvalósulásig, és mi mozgósítja az embereket az adakozásra?

Négy műsorvezető, négy egyéniség. A Duna Televízió Térkép című műsorában márciustól ők tálalják nekünk a Kárpát-medence, Erdély legérdekesebb civil történéseit, a magyar közösségek formabontó vagy éppen példaértékű kezdeményezéseit. Csajos csacsogás anyaságról, karrierről, honvágyról, kenyérsütésről Csete Beával, Kozári Rékával, Volf-Nagy Tündével és Gál Emesével. Cikkünk a 2015-ös Nőileg magazin augusztusi számában jelent meg.

A 2012. szeptemberi bejáráskor Barcsay Tamás a büszke gazda elfogultságával, történészhez méltó, gyermekkori élményektől és családi emlékektől gazdag tájékozottsággal mesélt a visszakapott gyalui kastélyról. „A bonchidai Bánffy-kastélyt is ennek a mintájára építették. Bánffy György 1701-ben itt tartotta a lányai menyegzőjét, nem vitte őket Bonchidára, mert az ottani kastélyt szegényesnek érezte” – utalt némi malíciával erre a történelmi villanásra, mintegy éreztetve, hogy a többszörös rokonság ellenére i

Koszorus Krisztina, vagy ahogyan sokan ismerik, Koszika szókimondó lány, karakteres véleményét vállalja mindig, minden témában, minden helyzetben. Ő a Koszika & The HotShots zenekar frontembere, menedzsere, zeneszerzője, szövegírója egy személyben.

A jezsuitákat évszázadok óta a világ egyik legképzettebb szerzetesrendjeként tartják számon. A Marosvásárhelyen élő Jakabos Barnabás egyike a viszonylag kevés Erdélyben szolgáló magyar jezsuitáknak. Többek között egyetemi kollégiumot működtet, de sokféle tevékenysége között olyan nem mindennapi küldetéssel is találkozunk, mint jegyespároknak a házasságra való felkészítése, vagy akár az utána való kísérése is. Sőt, saját bevallása szerint ez a „szíve csücske”.

Érzékenyen lát és láttat, keserédes történetei rendszerint a derű felé kanyarodnak. Az embernek családja van, szomszédai… boltba is kell járni, közben meg csetlik-botlik. Ahogyan Péter Bea is a hétköznapokban. De ennek is megvan a maga bája. Csíkszeredai kolléganőnk, a Liget portál, a Székelyhon és az Előretolt Helyőrség újságírója elképzelt életeket, sérelmeket és álmokat sző egybe a gyakran megmosolyogtató valósággal, lélekkel teli tárcái a Varjúvár kiadó gondozásában jelentek meg a napokban. Arra kért

Címlaposunk volt 2017 júniusában, a két évvel ezelőtti Mutass jó példát programunk példaképe, sok kismamának pedig támasz, segítség, kapocs. Ő a Csíki Anyák Egyesületének elnöke, kezdeményezője, ő maga is három gyermek édesanyja.

Ez a szó, hogy kalapos, valami régi, elfeledett mesterségről árulkodik, és nem véletlenül: manapság a kalapkészítők nem futkosnak csak úgy az utcán… Erdély Kinga fiatal kalapkészítő, udvarhelyi, de nem Székelyudvarhelyen műveli e ritka mesterséget. Németországban él közel öt éve, munkái bárki számára elérhetők, akik szívesen hordanának kalapot, esetleg fejdíszt. Erdely Millinery néven az Instagramon szoktam megcsodálni az alkotásait, számomra ugyanis ezek nem csupán fejfedők. Kifinomult, elegáns, nőies,

„Énekelni nem lehetett, de legalább kapáltunk” – összegzi a világjárvány pozitív hozadékait Haáz Sándor, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia karnagya. „Kóruspróbát nem lehetett tartani a tavaszi hónapokban. Ez nagy hátrányt jelentett, de mi a hátrány előnyét kihasználtuk: ültettünk és tetőt fedtünk, épületeket javítottunk”. Merthogy nem csak a zene által szépíti városát a 140 tagú gyermekegyüttes, néhány éve kétkezi munkájával is: több tízezer fenyőt ültettek a Hargita kies oldalaiba, és szépen fejlődik a