A Mikes-család Háromszékről elszármazott ága a Nagyenyedtől 23 kilométerre fekvő Magyarcsesztvén alakította ki a fészkét, a család itt töltötte a nyarat, a telet pedig Kolozsváron, akárcsak az erdélyi arisztokrata családok többsége.
„Csak az arcomon maradtak ráncok, a szoba patyolattiszta, mire megérkezik a családom. A szívem még mindig kettőt ver egy helyett. Kerülöm a Zsolt tekintetét. Inkább a lányomat kapom ölbe…” Vendégszerzőnk egy életszakasz lezárását, egy újnak a kezdetét meséli el hűtlensége történetében.
A legsúlyosabb esetekhez hívják, nap mint nap az életért küzdenek. Casoni Maria-Elena több mint ezer órát töltött a levegőben, mentett a Colectiv-tűzesetkor, reménytelen helyzetekből, megtanult együtt élni a veszteségekkel és pozitívan gondolkodni. Tizenegyedikes diákként kezdte önkéntesként, máig szenvedélye az életmentés
A Húsvét előtti nagyböjt a testi-lelki megtisztulás időszaka. A szigorú böjt a megszokottól eltérő recepteket írat velünk: eltűnik étrendünkből a hús, a zsíros, állati eredetű étek, helyét pedig átveszi a kevés alapanyagból készülő, szerényebb betevő.
Állandóan vívódó és nyughatatlan alkotó, akit óva intettek attól, hogy „díszes kulissza” legyen. Bár a közbeszédben sokáig Erdély legszebb férfi színészeként tartották számon, sokat küzdött a beskatulyázás ellen, hogy ne ragadjon a bonviván szerepbe. Mátray László húsz éve a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színésze. Kukorica Jancsit és Bánk bánt egyaránt játszott a budapesti Nemzetiben, és további szereplehetőségek is kínálkoztak számára a magyar fővárosban, anyaszínházát, Sepsiszentgyörgyöt és a f
Tehát eldöntöttem, hogy otthagyom a budapesti menő tévés életet, és Székelyföldre költözöm. Az életemet gyökeresen megváltoztató utazás január végére esett, és azt már tudtam, hogy Hargita megyét kis Szibériának is nevezik, tehát nem volt kétségem afelől, hogy a tél itt nem három darab pilinckázó hópelyhet jelent, hanem olyan hideget, hogy a farkas is ötször meggondolja, elinduljon-e vadászni, vagy jót tesz az alakjának egy kis böjtölés. Így is kezdtem csomagolni, nagy csizma, nagy kabát, nagy pulóverek.
Smaranda Enache az egyik olyan román ember, egykori nagykövet, emberjogi aktivista, akit a magyarok is szívesen keblükre ölelnek. Megtisztelve éreztük magunkat mi is, hogy a 2017-os évnyitó lapszámunk címlapszereplőjeként beszélgethettünk vele. Nosztalgia sorozatunk apropóján kerestük fel őt, és most is készséges volt, elsőre mondott igent a rövid interjúra.
Lemondani bármiről nem jó. Megvonsz magadtól olyasmit, amit egyébként szeretsz, vagy szokásoddá vált. Leszokni a cigiről – ez már jó, ez egy ilyen kivétel. Legtöbb ember ezt megszenvedi. Csata Orsolya a következőkben elmeséli nekünk, hogyan jutott el az elhatározástól a tettekig, hogyan váltott, hogyan sikerült új szokásokat kialakítania. Most a kezdeti kínlódásokról ír, hogy mi működött neki, és mi nem.
Mi az ihlet, honnan fakad? Hogyan alkot, dolgozik a művész? – örök kérdések. Van különbség női és férfi alkotómunka között? Anyaság, család, művészet hogyan egyensúlyoz a mindennapokban? Többek között ezekről is beszélgettünk Szekeres Bernadette képzőművésszel.
A gyász, a fájdalom elől próbált elmenekülni dr. Pongrácz Mária családorvos, amikor 2009-ben úgy döntött, missziós útra megy Kongóba, gyermekeket gyógyítani. Ezután még kétszer tért vissza a fekete kontinensre – erről az időszakról, élményeiről könyvet is írt Orvos voltam Afrikában címmel. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin februári számában jelent meg.)
Gyerekkora óta régi épületek felújításával akart foglalkozni, és tavaly a kolozsvári unitárius püspöki ház, a Vallásszabadság Háza átalakítását végző csapat tagjaként a Román Építészkamara díját is átvehette. Furu Xénia építészt pályájáról, munkáiról, családjáról kérdeztük.
Nagyvárosi nő kisvárosban. Finom, modern, elegáns jelenség. Ez jár a fejemben, miközben figyelem Venczel Katit, ahogy a találkozónkra érkezik. És bevallom, nőként is vállalom, nem tudok nem arra gondolni, hogy vajon milyen alsóneműcsoda lehet a visszafogottan divatos öltözéke alatt…
Gergő a rengetegben, Gergő az országban, Gergő a csillogásban. Mint Tamási Ábelje, Székelyföldről indult, kipróbálta Kolozsvárt, majd álmai még tovább vitték. Csak nem Amerikába, hanem az anyaországba. Az egyik legnagyobb kereskedelmi televízió tehetségkutató műsorában ismerte és szerette meg az erdélyi és a magyarországi közönség. Ma még Budapesten él, de tervei szerint pár év, és ismét a „rengeteg” felé veszi az irányt. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin februári számában jelent meg.)
Kislányként csak álmodozott róla, hogy egyszer szépségkirálynő lesz. Később céltudatosan készült, tanult, küzdött azért, hogy az álomból valóság legyen. A szépségkirálynő, Blága Tünde útja Gyimesközéploktól a Fülöp-szigetekig.
Alig illesztette össze a szavakat, már dúdolta a gyerekdalokat, aztán az óvodában első hallásra visszaénekelte a dallamot, de jó móka volt közösen eltapsolni az ablakpárkányra hulló cseppek ritmusát is, komponálni a vihar után, majd látni, ahogy a zenei érzéke egyre fejlettebb lesz: tehetséggé duzzad.
A víz méltóságteljesen vitte magával a parkbeli mauzóleumban örök nyugalomra helyezett díszes koporsókat. Köztük a dédapa, Csávossy Béla koporsóját, aki tizennégy éven át a magyar képviselőház háznagya volt, az ő ügyintézése alatt épült fel az Országház. 1949. március 3-át írtak, a kitelepítések időpontja, a román határőrök bizonyára kincseket keresve feszítették fel a koporsókat, majd az elhunytak földi maradványaival együtt a zajló Temesbe dobták.
Dokumentumfilm-rendező, a Video Pontes stúdió szerkesztő-műsorvezetője, stúdióvezető, feleség, három felnőtt gyermek édesanyja fáradhatatlannak, mi több, örökmozgónak tűnik. Mintha nem egy, hanem több emberből lenne „összegyúrva”. Ritkán mondja: nehéz. Olyankor úgy biztatják a gyerekei: anyu, vedd már fel a rózsaszín szemüvegedet!
Bob Miklós marosvásárhelyi állatorvost a városban nagyon sokan ismerik. Most azonban olyan oldalát tárta fel, mely sokak előtt ismeretlen. Azt, hogy nonkonformista gyerek volt, hogy már a nyolcvanas években jógázott, és hogy ma az az egyik legfőbb hitvallása, hogy minden életformát egyformán tisztelni kell. Ez az egyik. A másik, hogy B. Fülöp Erzsébet marosvásárhelyi színművész férje.
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.