Takó István egyetemi lelkész és plébános Kolozsváron. Mint minden férfi számára, az ő életében is kiemelt szerepet játszanak a nők. Bár katolikus papként feleséggel vagy lánygyermekkel nem büszkélkedhet, mégis nagyon sok értékes és inspiráló kapcsolatot ápol hölgyekkel.
A Kékiringó Néptáncegyüttes vezetőjének neve Udvahelyszéken fogalom. Akkoriban, mikor interjút készítettünk vele a magazinba, a címlap is rendhagyónak számított felénk: Arankát Eszter lányával fotózhattuk a 2017-es áprilisi Nőileg fedőlapja apropóján. Szülinapi szám volt ez, ünnephez méltó, április 3-án jelent meg, vagyis ugyanezen a napon három évvel ezelőtt. Nosztalgia-sorozatunk jelen kiadásában Both Arankát kérdeztük.
Minden tévécsatornánál van valaki, aki azért dolgozik, hogy mi pontosan akkor és azt nézzük a képernyőn, ami a műsorújságban szerepel. Természetes számunkra, hogy egyik műsor követi a másikat. Hogy minden simán működjön, valaki nagyon pontosan számol, rendez, szerkeszt. Egy hónapja jártunk az ETV-nél.
Mindannyiunknak van egy-két hatvan éven felüli családtagja, idős szomszédja, krónikus beteg rokona vagy ismerőse, és mivel ők a leginkább veszélyeztetettek, aggódunk értünk. Az öregotthonokat működtetőknek azonban hozzánk képest sokszoros az aggodalma: nem egy-két idős embert, de több tízet kell megóvniuk a koronavírustól. A szombatfalvi református öregotthon dolgozói példát mutatnak ebben: meghatározatlan időre teljesen bezárkóztak az épületbe. Az óvintézkedések és az izoláltság maximális: se be, se ki
Ennek az írásnak arról is kellene szólnia, hogy mennyire fájt otthagyni a várost, amit annyira szerettem. Hogy miként búcsúztam el a téren a három kis fától, melyek hamarosan rügyezni fognak, és ősszel úgy fut át rajtuk a fagy, hogy sávosan pirulnak-barnulnak bele. Hogyan simogattam meg a ház falát, amelyikre valaki minden évben festékspray-vel felírta, hogy még mindig cigizik. (Ahányszor edzésre mentem, a festett fal mellett elhaladva mondtam magamban, de jó, hogy én már nem.)
Keresztény missziós útra indult, második otthonára talált. Kolozsvári fiatal, aki önkéntesként tavaly Kenyában járt, azóta afrikai kistesója van, akinek ma már a továbbtanulását segíti. Prózsa Lilla Zsuzsannával barátnője, Vadas Henrietta beszélgetett. Vendégszerzői írás.
Első egyetemi évem legelső napja óta ismerem, az a fajta negyedéves volt, aki háttérszándék nélkül, önzetlenül segített nekünk, zöldfülű elsőéveseknek. Végtelenül kedves, visszafogott, jólnevelt fiúnak látszott akkor. Nagy Alfréd azóta a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színművésze, s a Tesztoszteron Zenei Alakulat gitárosa, énekese, menedzsere. Sokakat sokkolt a hír tavaly, hogy Frédi – ahogyan barátai szólítják – beteg, a nehézségeket azonban úgy tűnik, folyamatosan gyűri le, s nem sokkal ezelőtt
Képes-e üzenni nekünk több évtizeddel a halála után is? Inkább halál, mint húsevés? Voltak szeretői (férfiak is)? Tabukat döntögetünk, miközben kirajzolódik egy hatalmas jellem, egy évtizedeken átívelő erejű vezető, a világot megváltoztatni képes fehér ruhás, papucsos, egyszerű ember. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin márciusi számában jelent meg.)
A csángó kultúrát általa ismerte meg a nagyvilág, gyűjtő és művelődésszervező, énekes pacsirta, oktatója és őrzője a magyar nyelvnek ott, ahol napról napra meg kell küzdeni az anyanyelvért. Miért van harminc évvel a kommunizmus után is még mindig így? Nem fér bele egy mondatba – Nyisztor Ilona mesélt nekünk.
Mindent előre megtervez, mert nem egyszerű a közlekedés számára. Így fontos volt az is, hol találkozunk, van-e mozgássérült-parkoló a közelben, hiszen tolószéke nélkül, botjára támaszkodva rövid távon is elfárad. Nyikó Anetta – vagy ahogy becézik: Apróka – azonban minden nehézséget leküzd, már az sem érdekli, ha megbámulják piciny termete miatt. Tele van energiával, és mindenkit elvarázsol. Minket is. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin márciusi számában jelent meg.)
Mondhatnám, hogy jól ismerem, hiszen évekig munkatársak voltunk. Izgultunk, vitatkoztunk, kacsintottunk össze, cseréltünk könyvet, filmet, véleményt, háborogtunk és örültünk együtt, hittünk sok mindenben, kételkedtünk is. Sajátos hangszíne évek múlva is meglepett, hiába hallottam nap mint nap, ahogy sokszínűsége, kíváncsisága, szilaj szabadságvágya is. De leginkább az a sajátos titokzatosság izgatott, amely mindig körüllengte, és amelyet, nem tudom, hogy azok, akik csak a képernyőről ismerik, mennyire ér
Szerzetes, pszichoterapeuta, gyermekorvos Gyergyószentmiklóson. Néhány év orvosi tapasztalat után a test gyógyítása mellett egyre izgalmasabbá vált számára a lélek gyógyítása, a lelki folyamatok összetettsége. Így, az emberre egészként tekintve, jobban tudja annak egészségét szolgálni.
A Mikes-család Háromszékről elszármazott ága a Nagyenyedtől 23 kilométerre fekvő Magyarcsesztvén alakította ki a fészkét, a család itt töltötte a nyarat, a telet pedig Kolozsváron, akárcsak az erdélyi arisztokrata családok többsége.
„Csak az arcomon maradtak ráncok, a szoba patyolattiszta, mire megérkezik a családom. A szívem még mindig kettőt ver egy helyett. Kerülöm a Zsolt tekintetét. Inkább a lányomat kapom ölbe…” Vendégszerzőnk egy életszakasz lezárását, egy újnak a kezdetét meséli el hűtlensége történetében.
A legsúlyosabb esetekhez hívják, nap mint nap az életért küzdenek. Casoni Maria-Elena több mint ezer órát töltött a levegőben, mentett a Colectiv-tűzesetkor, reménytelen helyzetekből, megtanult együtt élni a veszteségekkel és pozitívan gondolkodni. Tizenegyedikes diákként kezdte önkéntesként, máig szenvedélye az életmentés
A Húsvét előtti nagyböjt a testi-lelki megtisztulás időszaka. A szigorú böjt a megszokottól eltérő recepteket írat velünk: eltűnik étrendünkből a hús, a zsíros, állati eredetű étek, helyét pedig átveszi a kevés alapanyagból készülő, szerényebb betevő.
Állandóan vívódó és nyughatatlan alkotó, akit óva intettek attól, hogy „díszes kulissza” legyen. Bár a közbeszédben sokáig Erdély legszebb férfi színészeként tartották számon, sokat küzdött a beskatulyázás ellen, hogy ne ragadjon a bonviván szerepbe. Mátray László húsz éve a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színésze. Kukorica Jancsit és Bánk bánt egyaránt játszott a budapesti Nemzetiben, és további szereplehetőségek is kínálkoztak számára a magyar fővárosban, anyaszínházát, Sepsiszentgyörgyöt és a f
Tehát eldöntöttem, hogy otthagyom a budapesti menő tévés életet, és Székelyföldre költözöm. Az életemet gyökeresen megváltoztató utazás január végére esett, és azt már tudtam, hogy Hargita megyét kis Szibériának is nevezik, tehát nem volt kétségem afelől, hogy a tél itt nem három darab pilinckázó hópelyhet jelent, hanem olyan hideget, hogy a farkas is ötször meggondolja, elinduljon-e vadászni, vagy jót tesz az alakjának egy kis böjtölés. Így is kezdtem csomagolni, nagy csizma, nagy kabát, nagy pulóverek.
A régiek naptárában Szent György havaként jegyezték ezt a bolondos, alkalmazkodóképességünket igencsak próbára tevő hónapot. Bár a húsvét mozgó ünnep, leggyakrabban áprilisban ünnepeljük, így rányomja bélyegét az egész hónap hangulatára.
Egy éve ezen a napon már az örökölt föld alatt sorakoztak a dughagymák a kertben. Két éve ilyenkor a zöld hagymaszárak már bújtak is. Ma meg hóvihar tombol a vidéken, zaklatott lelkében szorongások cikáznak.
A fiatalkori utazó énemre gondolok, aki lázasan kutatott. Egymás után pipálgattam ki az általam meghódított országokat, városokat. De valahogy sosem találtam meg, amit kerestem. Örökös útitársam volt a magány.
Védjegye a vörös haj, mégsem szeret előtérbe kerülni. Szeret utazni, és meglepni a barátait gasztronómiai különlegességekkel. Podcast-sorozatunkban ezúttal D. Balázs Ildikó csíkszeredai újságíró kollégánkkal beszélgettünk.
Titkon színész akarok lenni, de félek, ez túl nagyképűen hangzana. Ne viccelj! Az én testalkatommal? Tudom, hogy ennek az egész zenesulinak is csak akkor van értelme, ha tizenkettedik végére egyszer s mindenkorra lefogyok.
Van az a mondás, hogy az idő relatív, képesek vagyunk tíz percet egynek vagy egy órának érzékelni a körülményeink függvényében, de azt hiszem, ez az anyaságra fokozattan igaz. Az elmúlt két évben voltak napok, amikor úgy éreztem, hogy hónapokat öregedtem.
Fárasztják az értelmetlen tömegélmények, és bánja, hogy nem jut több ideje elmerülni az olvasásban, árulja el Nagy Endre, a Rádió GaGa műsorvezetője. A Proust-kérdéssora válaszolva azt is felfedi: pontosan mit is jelent a „kanapézás”.
A praxisomban újra és újra találkozom olyan történetekkel, ahol valakit bántanak. Gyerekek, felnőttek, közösségek – mindegyikben jelen van az elnyomás, a megszégyenítés, a kirekesztés.
Ha meglenne mindenünk, nem kellene havat lapátolnunk télen. Hiszen arra is lenne ember. Ha minden is meglenne, akkor sem lenne meg minden. Kisember elmélkedései nagy télben.
Amióta divatossá vált a Házasság Hetét ünnepelni, volt néhány próbálkozásom arra nézve, hogy a saját és a gyülekezetemben élő házasságok minőségén egy leheletnyit javítsak. Egyházam nevében? Isten nevében? A magam nevében? – végül is egyre megy.
Éppen repülőn ülök, amikor ezeket a sorokat írom. A meleg, a napsütés feltöltött, így ideális pillanat ez, hogy megválaszoljam a sokszor hallott kérdéseket: mit ad nekem az utazás, és mire tanít?
Voltál már úgy, hogy valakin megláttál egy gyönyörű szettet, azonnal beleszerettél, majd megvetted, és... Valahogy nem érezted magad benne igazán jól? Mintha nem is a tiéd lenne?
Egy újságíró nézzen ki okosnak, felkészültnek és hitelesnek – vallja. Ha munkához öltözködik, ez a legfontosabb szempont. Sipos Betti kolléganőnk nehezen állt kötélnek, de csak lefotóztuk…
Ahogy a színek újra megjelennek odakint, és az egyhangúságot felváltja a vibrálás, megújulásra vágyunk nem csak a ruhatárunk, de a tányérunk tartalmának tekintetében is. Könnyedségre vágyunk, élénk színű, könnyű, ropogós, harsogó összetevőkre.
Bár így, az év elején nehéz megbecsülni, hogy mely trendek lesznek legnépszerűbbek az elkövetkező hónapokban, azt már látni, hogy a dizájnerek mivel készültek idénre.
Nem egyszerű a nagyérdemű előtt lemosni az évetizedekig személyes páncélként szolgáló sminket. Nekem elhihetitek. Bizalmi lépés ez.