Gyerekek generációival szerettette meg az olvasást, és biztosít minőségi olvasnivalót ma, a digitális bennszülöttek korában is a Napsugár és a Szivárvány folyóirat. „Ez a hivatásunk, a feladatunk, az életünk” – összegzi a szerkesztőségben zajló alkotómunka lényegét Zsigmond Emese leköszönni készülő főszerkesztő. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júniusi lapszámában jelent meg.)
A sepsiszentgyörgyi Csősz Boglárka a 2004-es Apám beájulna című filmnek köszönheti karrierje indulását, 900 szőke színésznő közül bizonyult a tökéletes főszereplőnek. A reflektorfény nem állt távol tőle előtte sem, hiszen 14 éves kora óta erdélyi szépségversenyekre járt, amelyeket rendszerint meg is nyert. Megmutatta bájait a Playboynak, az elmúlt években pedig leginkább a Feleségek luxuskivitelben című reality-ben láthattuk, ahol a szókimondó, olykor csipkelődő szerepet vállalta magára. Boglárka sokkal
Zelegor cinkák kalandjainak elmesélője, a székely szavak vaskos kötetbe gyűjtője, az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális lap felelős szerkesztője. József Attila-díjas költő, író, nyelvész, a Magyar Arany Érdemkereszt és a János Pannonius Költészeti Nagydíj birtokosa – egyebek mellett. Sántha Attilával a Teremtőről, irodalomról, kultúráról, valamint a székely nőkről és férfiakról is beszélgettünk egy kávé mellett. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin júniusi számában jelent meg.)
Egyre többen viselnek manapság díszítést a testükön, és egyre több nő vállalja be, hogy magára varrat valamit. Ezek a tetoválások leggyakrabban emléket, üzenetet őriznek. Van, aki művészetként tekint rájuk, másokból ellenérzést váltanak ki. A tetoválás kiemelhet a többiek közül, de meg is bélyegezheti viselőjét. (Cikkünk a 2018-as Nőileg magazin júniusi számában jelent meg.)
Futásfüggő és dohányos. Pár évvel ezelőtt még maratont futott. Pipázik, és nem is akarja letenni. Vallja, egy spanglitól nem dől össze a világ, csak akkor, ha a nem megfelelő ember szívja el. Hisz a családban, az első buli előtt otthon töltött 16 évben, az anya feltétlen szeretetében és a apa-fiú közös sörözés fontosságában. Azt mondja, ez – a család közös ereje – kell ahhoz, hogy ne nála kössünk ki. Zacher Gábor toxikológus főorvossal beszélgetni óriási élményt jelentett. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020.
Fesztiválok, rendezvények, versenyek – bármi legyen, piros ruhába bújva, mentő árnyékában ülve mindig ott vannak mindenhol. Megszoktuk őket, hogy bármi van, rohannak segíteni, lassan kétszáz éve értünk dolgoznak.
Másfél évszázadot repítenek vissza az időben, nemzeti ünnepeinken általuk válik élővé a történelem. A magyarságtudatot erősítenék az ifjakban, s véleményük szerint nem csupán a ló, a mente, a csákó, a kard vagy a bajusz teszi a hagyományőrző huszárt. Kíváncsiak voltunk, a jó lovas katonának jól vagyon-e dolga az ezredforduló után. (Cikkünk a 2015-ös Nőileg magazin júniusi számában jelent meg.)
Dr. Horváth Levente református lelkipásztor, kinek 1993 óta szívügye a szenvedélybetegek megmentése és a társadalomba való újra bekapcsolása. 1996-ban megalapította a marosvásárhelyi központú Bonus Pastor Alapítványt, majd Magyarózdon létrehozta a Terápiás Otthont, amely azóta csodálatos szolgálattá nőtte ki magát. A régió legjelentősebb ilyen jellegű szervezeteként és intézményeként indulása óta több mint 1500 személyt indított el a gyógyulás útján és nagyjából ugyanennyi gyerek és fiatal vett részt pre
Mindig önmagát adja. Őszinte. Udvarolni is egyszerűen szokott, nem beszéli ki a fehérnépeket a diszkrét helyen hordott alsóneműjükből. Csak megvillantja legendás mosolyát, és egyből kíváncsi lesz az ember lánya, ki rejtőzik a mosoly mögött. Ő Ferencz Hunor, Erdély egyik legtehetségesebb operatőre. (Cikkünk a 2015-ös Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)
Kellemes hangjából és fiatalos megjelenéséből nehéz lehet arra következtetni, hogy csaknem két évtizede börtönben dolgozik. Pszichológus. Ösztönösen döntött úgy, hogy ezt a pályát választja. Ő volt az első magyar nő, aki a Marosvásárhelyi Börtönben elkezdhette a munkát: előbb nevelőként, majd börtönpszichológusként. A férfiasnak, időnként félelmetesnek és megrázónak mondható munkakör miatt kiégetté vált szakmailag, nem csoda, hogy a nyugodt, a szép és a nőies után vágyódik Moldován Erika. (Cikkünk a 2014
Néha egy beszélgetésért, tanácsért, máskor élelmiszer vagy gyógyszer beszerzéséért telefonáltak az elmúlt hetekben a marosvásárhelyi Telefonos Szeretetszolgálathoz azok, akik úgy érezték, segítségre van szükségük. A krízisvonal végén gyakran fogadta a hívásokat és próbált segíteni a rászorulóknak Sajó Enikő, aki férjével közösen vezeti a Solidaris Egyesületet, melynek egyik alaptevékenysége: krízishelyzetekben támaszt nyújtani.
Miként készült a sábbáti csólent Erdélyben? Hát a titokzatos kugli? Hagyományos zsidó ételek, purimi sütemények és kóser ünnepi ínyencségek receptjei is megtalálhatók Király Kinga Júlia Az újrakezdés receptjei című emlékkönyvében.
Filmez, szerkeszt, vág, illetve fordít, és nem mellékesen háromgyerekes családapa. A marosvásárhelyi születésű, Temesváron élő Keresztes Péter jelenleg gyermeknevelési szabadságon van, és úgy érzi, mintha vakáción lenne. Az apaszerep minden egyes percét élvezi, és férjként is igyekszik a lehető legtöbbet nyújtani a feleségének. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)
Regényekből, kosztümös filmekből ismerjük őket. Ki ne álmodozott volna macskakövön kopogó lovaskocsiról, etikett szerinti diszkrét udvarlásról, netán arról, hogy a szomszéd fiúról kiderül: grófi család egyetlen leszármazottja. Erőfeszítésbe kerül belegondolni, hogy van olyan ember ma, aki számára mindez realitás. (A teljes cikk a 2020-as Nőileg magazin májusi számában jelent meg, kivonatát honlapunkon Az erdélyi arisztokrácia hányattatása és újra felbukkanása címmel olvashatják, melyben Gereöffy Andrea C
Marosvásárhelytől csaknem harminc kilométerre járunk, ott, ahol a csendet csak a madárcsicsergés, a templom harangja vagy a szántó-vető gépek hangja töri meg. Miként lehet fanntartani napjainkban egy tanyát, ami bió – érdeklődtünk.
Átörökíteni egy új korba az erdélyi fákat és tájat, a várost és falvakat, az embert és közösségét, érzéseivel és szokásaival együtt – ezt tette az elmúlt hatvanhat év alatt a marosvásárhelyi Haragos Zoltán fotóművész. A szónál is erősebb eszköz van a kezében: a fényképezőgépe, amellyel sikerült egy életen át maradandót alkotni. Munkáját a Magyar Fotóművészek Világszövetsége nem sokkal ezelőtt életműdíjjal értékelte. (Cikkünk a 2015-ös Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)
Pár évvel ezelőtt láttam egy lányt úgy edzeni, mint aki az életéért küzd. Mint akinek ez élete utolsó lehetősége, és abba mindent beletesz: erőt, koncentrációt, önfegyelmet, elhatározást. Mindent, amit összeszedni egy helyre nem egyszerű. Később váltottunk pár szót, elképedtem, hogy valaki 18 évesen hogy lehet ennyire céltudatos, határozott. Aztán pár évig nem találkoztunk, majd szembejött egy közösségi oldalon a fotója, ahol hatalmas súlyt emel a magasba. Kis izomkolosszusként, mámorosan tartotta a feje
Elkötelezett környezetvédők, lokálpatrióták, önzetlen jótékonykodók. Saját bevallásuk szerint unalmasak. A 2013-ban Gyergyószentmiklóson alakult Bagossy Brothers Company frontemberével, Bagossy Norberttel és Tatár Attila zenekarvezetővel beszélgettünk.
Megkérdeztük szerzőinket, milyen „praktikákat” alkalmaznak házasságaik fejlesztésére, javítására, mik azok a tapasztalat-alapú értékek és vezérelvek, amelyek a párkapcsolataik működését – akár több évtizeden át is – támogatják, éltetik.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Akinek kisgyermekes szülőként szilveszter éjszakáján egyáltalán sikerült ébren maradnia éjfélig, az is lehet, hogy megfogadott ezt-azt, mint a régi időkben, amikor meg is fogadta, de be sem tartotta. Pont, mint a népmesékben.
A bölcs asszony tudja, hogy a házasság szent intézményének egyik alappillére az egyensúly. Gondolok itt az egyenlő rangú teherviselésre. Ennek elnyerésére és mederben tartására igencsak frappáns szertartásokat találnak ki az unatkozó asszonyok.
Mindig is kíváncsi voltál, hogy miként indul egy televíziós műsorvezető reggele? Vagy éppen arra, hogy milyen tulajdonságot értékel leginkább egy férfiban? Zsigmond-Magyari Izabella, az Erdély Tv műsorvezetője válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Hogyan indul egy kortárs költő reggele, mi jelenti számára a tökéletes boldogságot, és kik a hétköznapi hősei – André Ferenc csíkszeredai költő, műfordító, szerkesztő, irodalomszervező és szlemmer válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Mindig is több gyermeket szerettem volna, évekig egészen pontosan hármat, aztán Leo születése és az anyaság tényleges megtapasztalása átírt bennem sok mindent, többek között azt is, hogy talán kettő is elég lesz.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mindegyik osztálytársának van apja, csak neki nincs. Vagyis neki is volna, csak nem otthon, hanem valahol máshol. Nem is tudja, hol. Csak az anyja komor tekintetű, zord szavaiból következtet arra, hogy az apjának más felesége lett.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Mivel a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy fontos kifejezni a hőn szeretett társ felé az elvárásokat, végül megkegyelmez urának, és egészen pontosan megfogalmazza neki óhaját: kérlek, hozz nekem valamit.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Van bennünk egy ősi, ösztönös reflex: néhány másodperc alatt felépítünk valakiről egy teljes történetet. Mintha ismernénk. Mintha el tudnánk képzelni az életét, a munkáját, a személyiségét. Pedig mindössze néhány vizuális morzsát kaptunk.
Első emlékeim a savanyú káposztáról a nagyszüleimhez kötődnek. Telente gyakran sült pityóka a lerben, sóval, vajjal (ha volt) fogyasztottuk, na és természetesen hersegő káposztacikával, káposztalével. A jó káposztalé számomra azóta is felér a limonádéval.
Tudtad, hogy egy ember átlagosan évente 72 kilogramm élelmiszert pazarol el? Hogyan lehetnénk tudatosabb vásárlók, fogyasztók? Erről is kérdeztük Antal Imolát, a Food Savers kezdeményezés kommunikációs szakemberét.
Hová kerüljön a sampon? Hát a kondicionáló? Hogyan kell ápolni a fejbőrt, és miért nem mindegy, hogy mikor fésülködünk? Hajápolási kisokossal jelentkezünk az év első Kencéjében.
Január harmadik hétfőjét tartják az év legszomorúbb napjának, az ún. Blue Monday-nek. Egy kis léleksimogató stresszoldás minden nap jól jöhet, szerkesztőségünkben többen valljuk, hogy a szőrös kedvencek dédelgetése jobb kedvre deríthet.
Amikor a „korhoz méltó öltözködésről” beszélünk, valójában nem a társadalmi szabályokra gondolunk. Az első, amit szeretnék tisztázni: korhoz méltón öltözni annyit jelent, hogy úgy öltözöl, ahogyan érzed magad.
A Nőileg szerkesztőségében sokan szoktunk év elején számot vetni az előző évről, remek vizuális módszer erre az előző évi fotóink visszanézegetése. Ezt tettük ezúttal is: kollégáink legjobb Gardrób-fotóit bányásztuk elő. Ezek voltak a kedvenceink.
Kívül-belül különleges: beton alapokon álló, faszerkezetes épület, amelynek falait vakolatba öntött szalmabálák töltik ki. Nem a spórolás a fő szempont – hangsúlyozza Gergely Orsolya és Miklós Csaba –, hanem a fenntarthatóság és az energiatakarékosság.
Hogyan is zajlik az ajakfeltöltés és kinek ajánlott? Egyáltalán, hogyan válasszunk szakembert, és mit tegyünk, hogy elkerüljük a „kacsacsőrt”? Az idei utolsó Kencében plasztikai sebésszel beszéltünk a népszerű szépészeti beavatkozásról.