Abban az időben már csak úgy tudtam létezni, hogy óránként megnéztem a Csíkszereda melletti Piricske telefonra lementett fotóját. Reggel négykor úgy bírtam felkelni és elindulni forgatni, hogy tudatosítottam magamban, hamarosan ott fogok élni a Hargitán vagy a Hargita alján. Részletkérdés, mindenesetre az ablakomból látni fogom a rajongott székelyföldi hegyet.
Újságíró, irodalmár, dramaturg, színházkritikus és motoros. Öt hivatás, egyetlen férfi: Kaáli Nagy Botond. Színházi előadásokról, könyvbemutatókról ír, ezenkívül a Népújság irodalmi-művészeti mellékletét, a Múzsát is ő szerkeszti, közben pedig meg sem próbálja elrejteni motoros énjét.
Sándor Zoltán szülei bíztak gyermekükben, hagyták, hogy az ösztöneit kövesse. Az eredmény? A Csíki-medencében ma egyedülálló módon Csíkszentsimon községben termesztenek rózsát.
A nagy német katonai szállítógép annyira megrakottan húzott el a torjai Apor-kúria felett, hogy szinte súrolta a fenyők tetejét. Bereck felől már Torjáig hallatszott az ágyúzaj, nem lehetett kétség afelől, hogy a háború Háromszék északkeleti kapujához érkezett – meséli báró Apor Csaba, Csinta Samu Gróf biciklin című sorozatának újabb főhőse.
Hétköznapi ruhája a lovaglónadrág és csizma, egy nagy kiterjedésű farmon él, ahol a napok jobb részét állatok gondozása és idomítása tölti ki. Kemény, határozott csajnak ismertem meg Ferencz Katalin lovas szakértőt, akivel Kotormány melletti tanyáján találkoztunk.
A népdalénekesi és népzenei pályán mutatott tehetsége, illetve a közművelődés területén gyakorolt aktív tevékenysége miatt érdemelte ki a csíkszeredai András Orsolya a 2019-es év Junior Prima díját.
Először 2014-ben lapozhatták fel az olvasók Erdély női magazinját, a Nőileget. Hónapról hónapra számos olyan embert szólaltattunk meg, kiknek munkája, hitvallása figyelemre méltó, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? – erre voltunk kíváncsiak Nosztalgia-sorozatunkban. Hogy teljes legyen a kép, a cikk végén korábbi teljes lapszámunkat is újraolvashatják. A Szentegyházi Gyermekfilharmónia nagyhatású karnagya, Haáz Sándor öt éve volt a címlaposunk, ezúttal az elmúlt esztendőről és a jövőbeni ter
Bálnanyelő ember, pucér angyal, ruhaszárító kötélre csíptetett háziasszony – Sándor-Nagy Tünde fantáziadús univerzumában minden lehetséges, minden, ami érzékeny, őszinte és megnevettet. Elrajzolt, bájosan groteszk, szerethető figurái olyan hétköznapi élethelyzetekben jelennek meg, melyek egyszerre tűnnek bizarrnak és ismerősnek. Száva Enikő interjúja.
A karácsony nem csak egy nap, és nem is három. A karácsony gondoskodás, család, szeretet.
Parancsolatok. A Magyar Művészeti Akadémia 2018-as irodalmi ösztöndíjának nyertese, Farkas Wellmann Éva idén megjelent kötetében a mózesi tízparancsolatot gondolta újra. Nem titok, felkérésre születtek a versek, az ötletgazda a költeményeket megzenésítő Evilági együttes. Velük és a kiváló illusztrációkat készítő Ferencz Zoltán grafikussal is közös gyermek a míves könyv, amelynek kapcsán a szerzővel beszélgettünk. (Cikkünk nyomtatott változata a 2018-as Nőileg magazin decemberi lapszámában jelent meg.)
Tifán Irénke, a székelyudvarhelyi Móra Ferenc Általános Iskola igazgatónője, úgy tűnik, fáradhatatlan. Mintha egy örökmozgót „építettek” volna bele. Pedagógus, elnök, igazgató, díjazott bútorfestő, feleség, anya, aki egy időben és minden szerepében szívvel-lélekkel helytáll. Pörög, mint a kézzel pingált bútoron a forgórózsa. Demeter Melinda tanítónő interjúja.
Mindketten Sepsiszentgyörgyön élünk, mégis csak telefonon tudtam elérni. Amikor Bocsárdi László rendezőt először kerestem, Gyergyószentmiklóson volt fesztiválon, azután Bukarestben, majd rögtön Budapestre utazott, ahol a Tartuffe-öt rendezi a Katona József Színházban.
„Élete a 19. századi művészetkedvelő magyar főúr alakját és pályaképét mintázza. Mindennél hitelesebb alátámasztása annak, hogy Erdély főurai nemcsak mecénásokat, hanem művészeket is szép számban adtak a hazának.” Csinta Samu újságíró Gróf biciklin sorozatának főhőse báró Bánffy Ádám.
Ízig-vérig nő. Akár a színpadon áll, akár a táncházban ropja, annyira erős a kisugárzása, hogy szinte tapintani lehet. Az anyaság és a karrier logisztikájáról beszélgettünk, leánykérésről és arról, hogy van pezsgés, élet a nagy balesetek után is.
A gyönyörűen felújított Iparosotthonban találkozunk, ahol a helyi bábtagozat működik. Pajkos mosoly bujkál a szája szegletében, Nagy Csongor Zsoltnak civilben mintha ez lenne a névjegye. A remek alakításokért a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának tagja számos elismerésben részesült az évek folyamán, idén Kaszás Attila-díjat vehetett át.
Nem vagyok én se újságba, se tévébe való – szabadkozik Török Edith-Tarzicia ferences nővér, és nem könnyen áll fényképezőgép elé sem. De a kedvemért megteszi. A mindig mosolygós Tarzicia unitárius lányból lett ferences nővér, remek pedagógus és csupa szív osztályfőnök, sorsfordító háttérországa a nélkülöző diákoknak. Az a fajta segítő, aki nem ismer lehetetlent. Néhány héttel ezelőtt 104 jegyet foglalt a tanítványainak a motivációs tréner Nick Vujicic előadására. A mobiljáról. Egyenként.
A Fölszállott a páva tehetségkutató műsor révén Kárpát-medence-szerte ismertté vált Tokos zenekar az erdélyi zenés mulatságok közkedvelt fellépője. A fiúk a magyar népzene széles körű ismertetését missziójuknak tartják. De lássuk, kik is ők a reflektorfényeken túl, és honnan hozzák a népzene szeretetét!
A sepsiszentgyörgyi Cârsteanu-Dombi Márta sikeres menedzserként dolgozik és boldog házasságban él Münchenben. Kislánya, Petra, másfél éves volt tavaly szeptemberben, amikor történt egy baleset. Az elmúlt egy évben meg kellett tanulnia, hogy lehet kerekesszékben kismama, menedzser, feleség, és az az életvidám valaki, aki mindig is volt. Erről beszélgettünk – egy aktív élet átalakulásáról aktív életté.
Szent Jakab hava ez a népi kalendáriumban, július 25-re esik ugyanis idősebb Jakab apostol ünnepe, akit leginkább a Szent Jakab-útról ismerünk. A több száz kilométeres zarándokút több településről indul, és valamennyi Santiago de Compostellában ér véget.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Van egy zöld ruhám. Három éve folyton viselem, tehát örökzöld. Elfért benne pocak, plusz kiló, most meg jól fúj a szél alatta. Olyan lett, mint a fogkefe: mindenhova jön velem.
Számomra Olaszország egybecseng a szabadságérzéssel. Kultúráját magamba szippantva, túlzás nélkül szerelembe esek. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nehezebb időkben olasz zenét hallgatok, olasz filmeket nézek és repülőjegyet vadászok?!
Az éjszakázás tényleg mumus. Pedig, hogy repül az idő! Három év úgy telt el, egyet sem kellett aludni. Mármint egyet sem megszakítás nélkül... Az éjszakákkal kapcsolatban az a jó hír, hogy minden esetben kivirrad.
Jó eséllyel utoljára éli át a világ talán legambivalensebb állapotát, ami egyszerre erőn felüli és katartikusan gyönyörű. Harmadik gyermekét várja, ettől is épp olyan különleges, harmadik szülöttként várni a harmadik gyermeket.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Épp az éves „jól megérdemelt” digitális detoxomat töltöttem, amikor a Kamaszok (Adolescence) című sorozat felkerült az egyik legismertebb streaming szolgáltató platformjára.
A zene értelmezése ugyanolyan szabad, mint bármely más művészeti ágé. Jó, ha vannak (szakmai) fogalmaink az interpretációra, de itt ez nem fontos. Minden üzenet érvényes.
Egy éve ezen a napon már az örökölt föld alatt sorakoztak a dughagymák a kertben. Két éve ilyenkor a zöld hagymaszárak már bújtak is. Ma meg hóvihar tombol a vidéken, zaklatott lelkében szorongások cikáznak.
Titkon színész akarok lenni, de félek, ez túl nagyképűen hangzana. Ne viccelj! Az én testalkatommal? Tudom, hogy ennek az egész zenesulinak is csak akkor van értelme, ha tizenkettedik végére egyszer s mindenkorra lefogyok.
Van az a mondás, hogy az idő relatív, képesek vagyunk tíz percet egynek vagy egy órának érzékelni a körülményeink függvényében, de azt hiszem, ez az anyaságra fokozattan igaz. Az elmúlt két évben voltak napok, amikor úgy éreztem, hogy hónapokat öregedtem.
Több mint egy évtizede minden évben fesztiválozunk, ha esik, ha fúj, ha hőség van. Méltán mondhatom, hogy elmúlt években sokat fejlődtem a fesztiválöltözködés terén, ma már nem vétek alapvető hibákat, és nem két bőrönddel érkezem a táborba.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
Nőies, színes és kényelmes – röviden így lehetne leírni Balogh Kinga ruhatárát. A Príma Press Kft. kereskedelmi igazgatója valóságos színfolt az igazgatói stábban.
Kisbuszban élve, 268 nap alatt 51 067 kilométert tett meg a sepsiszentgyörgyi Tulit család: Éva, Zsombor, valamint gyermekeik, Eszter és Gergő. A Belső-Ázsiáig tartó, az arab világba is „benéző” utazás tapasztalatairól Éva mesélt.
Esküvői meghívást kapni mindig megtiszteltetés – de, amint meglátjuk a meghívót, legtöbbször az első gondolat ez: „Mit vegyek fel?”
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.
Nem stresszel rá az öltözködésre. „De ha már felöltözünk, akkor olyan ruhákat vegyünk magunkra, amiket szeretünk” – mondja Hajnal Csilla, a Székelyhon marosvásárhelyi újságírója. Szerinte ugyanis önmagunk leszünk az öltözködés által.
A rebarbarát is a ’89-es fordulat után ismertem meg, addig csak elvétve termesztették felénk. Érdekes, hogy egy politikai változás, új alapanyagok, könyvek, főzőműsorok hozzáférhetősége milyen mértékben megváltoztatja a táplálkozási kultúrát.
Üde színfolt a Székelyhon szerkesztőségében, Bencze Emese kolléganőnk az a fajta nő, akit szeret a kamera méregzöldben és „boszorkányszoknyában”, romantikus-virágosban, de akár a szürke visszafogott árnyalataiban is.