Smaranda Enache az egyik olyan román ember, egykori nagykövet, emberjogi aktivista, akit a magyarok is szívesen keblükre ölelnek. Megtisztelve éreztük magunkat mi is, hogy a 2017-os évnyitó lapszámunk címlapszereplőjeként beszélgethettünk vele. Nosztalgia sorozatunk apropóján kerestük fel őt, és most is készséges volt, elsőre mondott igent a rövid interjúra.
Lemondani bármiről nem jó. Megvonsz magadtól olyasmit, amit egyébként szeretsz, vagy szokásoddá vált. Leszokni a cigiről – ez már jó, ez egy ilyen kivétel. Legtöbb ember ezt megszenvedi. Csata Orsolya a következőkben elmeséli nekünk, hogyan jutott el az elhatározástól a tettekig, hogyan váltott, hogyan sikerült új szokásokat kialakítania. Most a kezdeti kínlódásokról ír, hogy mi működött neki, és mi nem.
Mi az ihlet, honnan fakad? Hogyan alkot, dolgozik a művész? – örök kérdések. Van különbség női és férfi alkotómunka között? Anyaság, család, művészet hogyan egyensúlyoz a mindennapokban? Többek között ezekről is beszélgettünk Szekeres Bernadette képzőművésszel.
A gyász, a fájdalom elől próbált elmenekülni dr. Pongrácz Mária családorvos, amikor 2009-ben úgy döntött, missziós útra megy Kongóba, gyermekeket gyógyítani. Ezután még kétszer tért vissza a fekete kontinensre – erről az időszakról, élményeiről könyvet is írt Orvos voltam Afrikában címmel. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin februári számában jelent meg.)
Gyerekkora óta régi épületek felújításával akart foglalkozni, és tavaly a kolozsvári unitárius püspöki ház, a Vallásszabadság Háza átalakítását végző csapat tagjaként a Román Építészkamara díját is átvehette. Furu Xénia építészt pályájáról, munkáiról, családjáról kérdeztük.
Nagyvárosi nő kisvárosban. Finom, modern, elegáns jelenség. Ez jár a fejemben, miközben figyelem Venczel Katit, ahogy a találkozónkra érkezik. És bevallom, nőként is vállalom, nem tudok nem arra gondolni, hogy vajon milyen alsóneműcsoda lehet a visszafogottan divatos öltözéke alatt…
Gergő a rengetegben, Gergő az országban, Gergő a csillogásban. Mint Tamási Ábelje, Székelyföldről indult, kipróbálta Kolozsvárt, majd álmai még tovább vitték. Csak nem Amerikába, hanem az anyaországba. Az egyik legnagyobb kereskedelmi televízió tehetségkutató műsorában ismerte és szerette meg az erdélyi és a magyarországi közönség. Ma még Budapesten él, de tervei szerint pár év, és ismét a „rengeteg” felé veszi az irányt. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin februári számában jelent meg.)
Kislányként csak álmodozott róla, hogy egyszer szépségkirálynő lesz. Később céltudatosan készült, tanult, küzdött azért, hogy az álomból valóság legyen. A szépségkirálynő, Blága Tünde útja Gyimesközéploktól a Fülöp-szigetekig.
Alig illesztette össze a szavakat, már dúdolta a gyerekdalokat, aztán az óvodában első hallásra visszaénekelte a dallamot, de jó móka volt közösen eltapsolni az ablakpárkányra hulló cseppek ritmusát is, komponálni a vihar után, majd látni, ahogy a zenei érzéke egyre fejlettebb lesz: tehetséggé duzzad.
A víz méltóságteljesen vitte magával a parkbeli mauzóleumban örök nyugalomra helyezett díszes koporsókat. Köztük a dédapa, Csávossy Béla koporsóját, aki tizennégy éven át a magyar képviselőház háznagya volt, az ő ügyintézése alatt épült fel az Országház. 1949. március 3-át írtak, a kitelepítések időpontja, a román határőrök bizonyára kincseket keresve feszítették fel a koporsókat, majd az elhunytak földi maradványaival együtt a zajló Temesbe dobták.
Dokumentumfilm-rendező, a Video Pontes stúdió szerkesztő-műsorvezetője, stúdióvezető, feleség, három felnőtt gyermek édesanyja fáradhatatlannak, mi több, örökmozgónak tűnik. Mintha nem egy, hanem több emberből lenne „összegyúrva”. Ritkán mondja: nehéz. Olyankor úgy biztatják a gyerekei: anyu, vedd már fel a rózsaszín szemüvegedet!
Bob Miklós marosvásárhelyi állatorvost a városban nagyon sokan ismerik. Most azonban olyan oldalát tárta fel, mely sokak előtt ismeretlen. Azt, hogy nonkonformista gyerek volt, hogy már a nyolcvanas években jógázott, és hogy ma az az egyik legfőbb hitvallása, hogy minden életformát egyformán tisztelni kell. Ez az egyik. A másik, hogy B. Fülöp Erzsébet marosvásárhelyi színművész férje.
Mondd a szakmád, és megmondom, ki vagy! Sokan úgy tartják, a munkánk többet elmond rólunk, mint gondolnánk. Abból, hogy mivel foglalkozunk, kiderülhet, hogy kockák vagy éppen kreatívak vagyunk, jól kommunikálunk vagy segíteni szeretünk, esetleg igazságot tenni. A legérdekesebb helyzetek lehetnek, amikor még a foglalkozás nevét sem hallottuk, vagy fogalmunk sincs, mit takarhat pontosan. Sorozatunkban különleges szakmákba tekintünk be, olyan emberekkel beszélgetünk, akik nem mindennapi tevékenységet folyta
Gyötörte-e kapuzárási pánik, egyáltalán tudja-e, mit jelent a kapuzárási pánik, és azt, hogy kitől kapta el a szifiliszt? – Sipos Betti kolléganőnk Ady Endrét, 2020. januári hónap-pasinkat szerelmi élete árnyoldalairól is faggatta.
Egyszerre volt írók múzsája és kritikusa, aki színpadon és filmben egyaránt fellépett, de utálta az arisztokrata származásával járó baronesz-szerepet. Kora legműveltebb és legbátrabb asszonyaként Szilvássy Carolát csak csodálni vagy gyűlölni lehetett.
A Moszkva Kávézóban ismerkedtek meg, majd a Moszkva téren találkoztak munkaügyben. Egy budapesti énekesnő és egy székelyudvarhelyi lány. Azóta együtt dolgoznak: Pásztor Anna színpadra álmodja az őrületet, Dénes Adél menedzserként pedig megvalósítja ezt.
Motoroscsaládban cseperedett fel, tiniként lopva nyeregbe ült, ma már egy motorosklubhoz társulva szeli át az egész Balkánt. Amikor pedig leparkolja a vasparipát, bőrszerkóban megy iskolába, hisz pedagógusnak tanul. Puskás Renáta igazi székely csaj, vakmerő, céltudatos, és a bőrszerkós kemény fiúk világában is megtalálta a helyét.
Az erdélyieknek sem kell külön bemutatni dr. Almási Kittit, hiszen itt is sokan követik a magyarországi pszichológus munkásságát. Legutóbb novemberben járt mifelénk, előadókörútja mindhárom állomásán már hetekkel az esemény előtt elfogytak a jegyek. A januári Nőileg magazin januári címlaposa ő.
Március az endometriózis-tudatosság hónapja. A világszerte csaknem 200 millió nőt érintő krónikus betegségről, a tájékoztatás fontosságáról kérdeztük dr. Hompoth György szülész-nőgyógyász főorvost, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház osztályvezetőjét.
Dühös vagyok az ébresztőre. Nem ér, hogy máris reggel van. Amikor olyan melegen és puhán ölel körül az ágy. Nyújtózkodom egyet. A madarak reggeli csicsergését hallva, máris öröm férkőzik a szívembe, hiszen tavasz van végre…
Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben. De hogy az év összes teendőinek jó százaléka arra a bizonyos hétre esett, az holtbiztos. Egy oldalnyi olvasásidőm nem jutott egész héten – ez pedig egyenes út a gonosz boszi jelmez magamra öltéséhez.
Tény, hogy vannak futók, akiknek az ultra jó, de az biztos, hogy anyának lenni is ultra jó. Bármelyiket kezded el, óhatatlanul tolódnak a határok, és azon kapod magad, hogy az újabb és újabb hosszú távok egyszer csak bébitávokká törpülnek.
Szombaton Enikővel ketten vagyunk szolgálatosak. Ő rakja az árut, én kiszolgálok. Úgyis jobb, ha gyógyszerész van elöl.
Hosszú napokon át nézem az otthonom sebeit. Néhány milliméter hasadás függönyön, takarón. Leszakadt akasztó a törlőről és a székpárnáról. Nézem a sebeket, és tervezem, hogy megoldom, kijavítom, begyógyítom, foltozom, ragasztom.
Akinek kisgyermekes szülőként szilveszter éjszakáján egyáltalán sikerült ébren maradnia éjfélig, az is lehet, hogy megfogadott ezt-azt, mint a régi időkben, amikor meg is fogadta, de be sem tartotta. Pont, mint a népmesékben.
A bölcs asszony tudja, hogy a házasság szent intézményének egyik alappillére az egyensúly. Gondolok itt az egyenlő rangú teherviselésre. Ennek elnyerésére és mederben tartására igencsak frappáns szertartásokat találnak ki az unatkozó asszonyok.
Mindig is kíváncsi voltál, hogy miként indul egy televíziós műsorvezető reggele? Vagy éppen arra, hogy milyen tulajdonságot értékel leginkább egy férfiban? Zsigmond-Magyari Izabella, az Erdély Tv műsorvezetője válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Hogyan indul egy kortárs költő reggele, mi jelenti számára a tökéletes boldogságot, és kik a hétköznapi hősei – André Ferenc csíkszeredai költő, műfordító, szerkesztő, irodalomszervező és szlemmer válaszolt ezúttal a Proust-féle kérdéssorra.
Mindig is több gyermeket szerettem volna, évekig egészen pontosan hármat, aztán Leo születése és az anyaság tényleges megtapasztalása átírt bennem sok mindent, többek között azt is, hogy talán kettő is elég lesz.
Divattervezőnek tanult, illusztrátor lett belőle. Jellegzetes rajzai valósággal behúznak a mesék világába. Decemberben elsőként Kürti Andrea, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó művészeti vezetője válaszolt a Marcel Proust által elhíresült villámkérdésekre.
Mindegyik osztálytársának van apja, csak neki nincs. Vagyis neki is volna, csak nem otthon, hanem valahol máshol. Nem is tudja, hol. Csak az anyja komor tekintetű, zord szavaiból következtet arra, hogy az apjának más felesége lett.
Mi lenne, ha újra megtanulnánk a felhők történeteit, a kavicsok csendjét?! A levelek erezetének találkozását a tenyér vonalaival. Az idős fakérgek bölcsességét és a gyermekünk tekintetét, amikor észreveszi ezt a sok csodát.
Kisgyermekkoromban Kobátfalván az idősebb asszonyok a házimunkák sokaságát jól megszabott rend szerint végezték. A mosásnak is volt egy napja a héten. Nem kapkodtak össze-vissza, semmi idegbaj.
Mivel a bölcs asszony tudja, hogy a szeretet jóságos is, és nemrég azt olvasta, hogy fontos kifejezni a hőn szeretett társ felé az elvárásokat, végül megkegyelmez urának, és egészen pontosan megfogalmazza neki óhaját: kérlek, hozz nekem valamit.
Van, ami tényleg segít boldogulni a gyermekekkel, de a lelkiismeretünkre alapozva elég sok mindent megvetetnek velünk a gyártók. A hatásgyakorlás működik, alamuszi módon ássa alá az önbizalmunkat, hogy ha nem vesszük meg, nem lehetünk „elég jó szülők” se.
Kislányommal egyidejűleg születik meg bennem a testem iránti tisztelet. Átjár az iránta való szeretet. A világ legcsodálatosabb tettét hajtotta végre, nem lehet többé nem tisztelni és nem szeretni.
A kommunikáció doktora, szóvivő, sőt, egyetemi oktató is, és nem mellesleg, a Nőileg főszerkesztője is volt: Zörgő Noémi elfoglalt, így aztán az igazi feltöltődés számára az, amikor családjával lehet vidéki házukban.
A két lányomnak sokszor sikerül elérnie, hogy hét-nyolcszor kinyissam a szemem reggelig. Vécére menni, hátat vakargatni, pár óránként cicizni, helyet cserélni, helyet keresni magamnak a két, keresztben fekvő gyermek között, puszit osztogatni.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Nem mindennapi ez a porta, már abból a szempontból sem, hogy valójában nem is egy, hanem két régi, romos házat vásárolt meg és újíttatott fel a Németországból két gyermekükkel hazatelepülő Szabó Előd és Bíborka.
Az asztalon egy tepsi sós rúd, a következő adag még a sütőben. Nincs erő, ami visszatartaná a tepsibe egyszerre nyúló kezeket: még langyosan meg kell kóstolni a juhtúrós-parmezános stanglikat.
Bardócz Judit fiatalos lendületét és megjelenését bármelyik huszonéves megirigyelhetné, noha Jutka néni 83 éves. A székelyudvarhelyi nyugdíjas hölgy az a típusú nő, akire ránézve az ember azt gondolja: így érdemes élni.
Vagány, bevállalós – summásan talán így jellemezhető az udvarhelyi fitneszedző ruhatára. Az Alter stúdió és közösség megálmodóját a hétköznapokban gyakran sportruházatban látni, de gardróbja számtalan különleges, sokszor egyedi darabot rejt.
Bár úgy kezeljük, de a bábszínház valójában nem egy, kifejezetten a gyerekeknek szóló stílus, hanem a színjátszás önálló műfaja, hangsúlyozza Lukács Emőke bábszínész A pszichológus konyhája februári epizódjában.
A hajfestés sikere nem csak a fodrász rátermettségén, a festék minőségén múlik: legalább olyan fontos, hogy a festett hajat hogyan ápoljuk otthon. Fodrász osztja meg tippjeit a legújabb Kencében.
A japán nők naponta fogyasztanak szójatermékeket, melyek természetes fitoösztrogén-tartalmuknál fogva némileg pótolják a hiányzó ösztrogént. Felénk kétes a híre a szójának, pedig a fermentált készítmények, a tofu, a tempeh, a miso rendkívül egészségesek.
Van egy hely az otthonunkban, amit naponta legalább egyszer meglátogatunk. Sokszor rohanva. Néha sóhajtozva. Néha elégedetlenül. A ruhásszekrényünk.
Bármerre nézünk a teraszról, fenyőerdők ölelnek körbe, nyugalmat sugározva. Csíkcsomortánban vagyunk, a település fölé emelkedő dombok egyikén gyönyörködünk a tájban, Fröhlich Orsolya és Mihály László szívélyesen vezetnek körbe otthonukban.