Harmónia. Sok év barátság után a mindent elsöprő szerelem. A harminc évvel ezelőtti első közös, furcsa karácsony. Egy kis piros csizma története és a meghalástól megmentő ismeretlen. Angyalokról és földönfutókról, ünnepekről és hétköznapokról meg a világ legjobb helyéről beszélgetünk a kolozsvári színészházaspárral, Csutak Rékával és Bogdán Zsolttal.
Először 2014-ben lapozhatták fel az olvasók Erdély női magazinját, a Nőileget. Hónapról hónapra számos olyan embert szólaltattunk meg, kinek munkája, hitvallása figyelemre méltó, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? – erre vagyunk kíváncsiak Nosztalgia-sorozatunkban.
„Simó Jenő kilépett az épületből, kezében a csodálatos bordó, bőrkötésű útlevéllel. A tavaszi napfény megcsillant az aranyozott betűkön és az ország címerén. Lélegzetét visszafojtva húzta végig reszkető ujjait a PAȘAPORT feliraton, orrához emelve mélyen beszívta a friss nyomdafesték és a papír illatát, majd kinyitotta az útlevelet.” Demeter Melinda tanítónő novellája a dolgos szerszámgéplakatosról és példás családapáról, Simó Jenőről, aki elhatározza: „útlevelesíti” magát. De a dolgok sosem olyan egy
„Afrikainak érzem magam, de nem azért, mert ott születtem, hanem mert Afrika ott lapul a szívem mélyén.”Az Adria partján született, szerelmes az orosz irodalomba, és imádja Afrikát. De mi vonzza vissza minden évben a Nagy-Küküllő partjára, Székelyudvarhelyre? Nagyálmos Ildikó újságíró bemutatja Lucci bácsit, az olasz ex-testépítőbajnokot és az ő kalandos életét.
„Mami nem volt székely. Talán ez volt az első dolog, amit megtanultam róla. Erre nagyon büszke voltam, mert ez különleges dolog volt.”
Jelen lenni – önmagunk és mások életében. Legyen az egy isten háta mögötti szórványgyülekezet vagy a kolozsvári katolikus egyetemisták köre. Takó István római katolikus plébánossal, egyetemi lelkésszel az imádság, elmélyülés erejéről, a személyesség és spiritualitás fontosságáról beszélgettünk.
Orgonák között nőtt fel. A hűvös kamra, a fűtetlen templom jelentette a játék- és gyakorlóterét. Ma már megszépült az emlék: a játék művészetté, hangversenysorozattá, elismeréssé nőtte ki magát. A Marosvásárhelyen élő Molnár Tünde az ország minden jelentős orgonájával koncertezett.
Talán nem sokaknak kell bemutatni itthon sem Bocskor Bíborkát, a Magashegyi Undeground zenekar simogató hangú énekesnőjét. A fiatal csíkszentmártoni lány 2006-ban vált szélesebb körben ismertté a Megasztár harmadik évada révén, de igazi karrierje a Szeplős váll című slágerrel kezdődött Budapesten. Az &iac
Betegen is megpróbálok úgy élni, mint az egészségesek. Más vagyok! Legyőztem a tébolyt, büszke vagyok az életemre – állapítja meg nyugodt derűvel Thamó Kata. De eddig az összegzésig hosszú utat kellett megtennie, elkísérte rajta édesanyja, aki végig hitt abban, hogy a lánya meggyógyul.
Milyen ma a pszichés betegek megítélése? Milyen körülmények közt kezelik őket? Élhetnek-e teljes életet? Mi tehet a hozzátartozó? Folytatásos riportunk első részében egy történet mutatunk be, és hozzá kapcsolódóan igyekszünk megválaszolni a fenti kérdéseket. És nem csak
Csíkszeredában született, Bukarestben, majd Budapesten járt egyetemre. Vezető alkat, elnöke volt a régi, legendás „Közgáz” egyetem hallgatói önkormányzatának, a húszas éveiben pedig már gyárat igazgatott. Bár sokan arra számítottak, politikus lesz, ez mégsem így történt.
Írónak lenni – kívülről nézve – nagyon furcsa tevékenység – mondja ezt az egyik legsikeresebb erdélyi kortárs író-költő, Fekete Vince. Szerinte a jó vers pontosan olyan, mint kétezer évvel ezelőtt volt, csak éppen mai. Néha a mosogatás ad számára inspirációt, nem is akármilyent, hiszen két verseskönyve is me
Erdély-szerte sokan ismerik és tisztelik Ugron Bélát, és a legtöbbeknek ismerősen cseng az Ugron név. A székely nemesi család főispánt és országgyűlési képviselőt is adott a magyarságnak, Béla dédnagyapjának, Ugron Gábornak köszönhető például az is, hogy a székely gőzössel U
Mit tesz egy huszonéves fiú, amikor hirtelen kiderül, hogy csontrákos? Pozitív hozzáállásával számos fiatal példaképévé válik. Keresztes Zsolt úgy gondolta, egy és fél láb is elég egy teljes élethez. Kercsó – ahogy becenevén szólítják – februá
Mivel a román az ország nyelve, az itt élő magyarok jó része előbb-utóbb érteni, beszélni kezdi. Vannak, akik könnyen megbarátkoznak vele, mások fenntartásokkal kezelik, de kibújni a nyelv ismerete alól, itthon, nem lehet. Jóval ritkábban, de előfordul, hogy egy román anyanyelvű személy úgy dönt: ha törik, ha szakad, meg akar tanulni magyarul.
Először 2014-ben lapozhatták fel az olvasók Erdély női magazinját, a Nőileget. Hónapról hónapra számos olyan embert szólaltattunk meg, kinek munkája, hitvallása, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? – Nosztalgia-sorozatunkban erre voltunk kíváncsiak. Hogy teljes legyen a kép, a cikk végén korábbi tel
„Te Nonó, nincs egy versed?”– kérdeznénk mi is tőle. László Noémi mindig verset írt, mégsem tartja magát költőnek. Az, hogy valaki költő, csak halála után derül ki, vallja Kányádival. De ha kell, Petőfiként kiáll a lépcsőre.
Bivalyt fej és sajtot készít, lovakat tenyészt és zöldséget termeszt a Hargita megyei Székelydálya református lelkésze és népes családja. A partiumi származású Fülöp Szabolcs és felesége, Anna először csak a székelyföldi falu híveinek alaposabb megismeréséé
Nem mindegy, hogy hol és hogyan tanul a gyerek – a gerincegészség szempontjából sem. Legjobb, ha egészen kisiskolás kortól megszokja, hogy a megfelelően kialakított tanulóasztalnál, kényelemesen ülve végezze el a leckéit, javasolja a szakember.
Családi életünk fenekestül felfordulni látszik. Minden rendben van, minden rendben van – mantrázom –, hisz mindezek a változások a mi vállalásaink. Alapjaink szilárdak. Mégis kétségbeesett, indulatait uralni képtelen gyermekké degradálódom.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Három és fél éve vannak gyermekeink, és máris sikerült egyszer eljutni a tengerre. Azaz nyaraltunk egy akalommal. Vagyis nyargaltunk: fel-alá a parton egy másfél évessel, négyhónapos terhesen. Nyilván, naponta alakultak ki érdekes helyzetek.
Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Természetszeretet, szabadságvágy, bátorság, önazonosság – néhány jelző, ami eszembe jut a csíkszeredai születésű, Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincsőről. Kétgyermekes anya, háromkötetes prózaíró és gyógyszerész.
Készülőben a vihar. A nappali kánikula melege még ott settenkedik a lakásban. Az udvaron végig-végigseprő szél feszültséget keltve hatol be a nyitott ablakon. Mint egy erőteljesen visszatartott lélegzet, melyet egyedül az eső képes felszabadítani.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Világpremiernek számító divatbemutatónak adott helyet Marosvásárhelyen az állatkert oroszlánketrece.
Egy házsor, kis kerti kapukon átjárható rokonlátogatási lehetőségekkel – ebben a megtartó falusi környezetben nőtt fel Köllő Miklós gyergyócsomafalvi műépítész, így, amikor családot alapított, számára is egyértelmű volt, hogy hazaköltözzön.
Olyan különleges helyen élünk itt Erdélyben, hogy a málnát, szedret és áfonyát akár a kertből, akár az erdőből is leszedhetjük. Gazdagság, hogy sokszor ismerőstől kapjuk, vesszük a bogyós gyümölcsöket, aki azt is elmeséli, idén milyen lett a termés.
A fókuszpont lényege nem az, hogy elrejtsd magad. Hanem, hogy megmutasd azt, ami szép.
A bőrünk, hajunk és körmeink egészségét nem csak külsőleg, hanem a táplálkozásunkkal is erősíthetjük. Nem kell számtalan táplálékkiegészítőt szedni, csupán egy kis tudatosságra van szükség az étkezés, a folyadékbevitel terén.
Szívesen hordasz egy egyszerű farmer-fehér póló szettet? Esetleg egy natúr színű ruhát, ami kényelmes, de kicsit unalmas hatású is lehet? Ne szaladj el rögtön új darabokat vásárolni – kiegészítőkkel új életre keltheted a szettjeidet.
Megmosolyogtató olykor hallani, hogy Székelyföldön még a hal ellen is az a kifogás, hogy halízű. Ha a tájainkon nem szokványos ételt főzünk, olyan, mintha utaznánk. Kulturálisan biztosan ezt tesszük, megismerjük más népek ételeit, azok elkészítési módját.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.