Barabás Árpád a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház színész-rendezője, évek óta a közönség kedvence, de férfiasan kellemes hangja sokak számára ismerős lehet a Székelyföldi Legendárium rajzfilmjeiből és hangoskönyvéből is. Számára a „pasiság” valami szépfiúsan macsós, ragacsos valami. Bevall&aacut
Először 2014-ben lapozhatták fel az olvasók Erdély női magazinját, a Nőileget. Hónapról hónapra számos olyan embert szólaltattunk meg, kiknek munkája, hitvallása figyelemre méltó, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? – erre voltunk kíváncsiak Nosztalgia-sorozatunkban. Hogy teljes legyen a kép, a cikk v&eacu
Két-három éves korában a szülei kezdték Maninak szólítani, azóta rajta ragadt ez a becenév. A Dakar-hősként is emlegetett, szatmárnémeti születésű Gyenes Emánuel mozgalmas hónapokon van túl: januárban részt vett a Dél-Amerikában szervezett 40. Dakar-ralin, utána pedig megkezdte a felk
Mellrákot diagnosztizáltak nála, de hálás a betegségért. Mint fogalmaz, rengeteg jót is kapott. A csíkszeredai Ruszuly Emese igyekszik mindennek örülni, a szépséget mindenben felismerni, és ma már nem akar megváltoztatni mindent és mindenkit.
A családalapítás és egy gyermek születése hatalmas öröm, ugyanakkor sok új kihívás elé állítja mindkét szülőt: a nőből anya lesz, a férfiból apa, a párból szülők, és sorolhatnánk tovább azokat az élethelyzeteket, feladatokat, szerepeket, amelyekben helyt kel
Először 2014-ben lapozhatták fel az olvasók Erdély női magazinját, a Nőileget. Hónapról hónapra számos olyan embert szólaltattunk meg, kiknek munkája, hitvallása figyelemre méltó, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? – erre voltunk kíváncsiak Nosztalgia-sorozatunkban. Hogy teljes legyen a kép, a cikk v&eacu
Zenél, ír, rádiós műsort és eseményeket vezet, bevallása szerint imádja a nőket, a könyveket, a modern művészetet, és kutyabolond. A sepsiszentgyörgyi születésű B. Szabó Zsoltot a sZempöl együttes tagjaként ismerhettük meg, ma pedig az Erdély FM bársonyos hangú műsorvezetőjeként köszönti a rádióhallgatókat reggelente. Megoszt&o
Azon kevés színházi rendezők egyike, akiket nem kell bemutatni sem a magyar, sem a román ajkú romániai embernek, de még a tengeren túl sem. Tompa Gáborról mindenki hallott, az is, aki nem jár színházba: neve, személyisége, merész újításai immár negyedszázada hullámokat vetnek körülötte. Dragomán György, A feh&eac
Inkább mutassuk meg néhány festményét a lapban, de ne készítsünk vele interjút – kéri a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével is kitüntetett székelyudvarhelyi festőművész, Biró Gábor. A festészet nyelve sokkal inkább kifejezi őt, mint a szavak. Nem öregkori félrevon
Andrea vaknak született, de ugyanolyan fontos számára is a szépség, mint látó nőtársainak. Mi motivál egy nem látó lányt abban, hogy 30 kilót fogyjon? Hogyan vásárol ruhát? Honnan tudja, hogy mi áll jól? – Fogyásról, divatról és szépségről beszélgettünk egy rendkívüli lánnyal, Nagy Andre&aacut
Először 2014-ben lapozhatták fel az olvasók Erdély női magazinját, a Nőileget. Hónapról hónapra számos olyan embert szólaltattunk meg, kiknek munkája, hitvallása figyelemre méltó, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? – erre voltunk kíváncsiak Nosztalgia-sorozatunkban. Hogy teljes legyen a kép, a cikk v&eacu
Elfoglalt színész. Csak a színháznak él. Hangja, fizikuma miatt többnyire olyan szerepek találják meg, amelyek a nőcsábász skatulyába helyezik, bár szerinte rossz kép az, ami él róla a köztudatban. A júniusi hónap pasija a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színésze: Bokor Barna.<
Valamely népmese hősei is lehetnének, vagy régmúlt idők szereplői, az ő történetük mégis valós, napjainkban íródik, Marosvásárhelyen. A Kásler család nem szokványos családi modellt képvisel: a középkorú házaspár példaértékű békességgel és lelki tisztasággal neveli tíz gyermekét. (Cikkünk a 2017-es Nőileg magazin májusi lapszámában jelent meg.)
Úgy van a valóság az írásaiban, ahogy a disznó a kolbászban: átalakítva és megfűszerezve. A fikción „átszűrt” valóság meglepő dolgokat enged láttatni az életből – véli Molnár Vilmos csíkszeredai József Attila-díjas író, a Székelyföld kulturális
Táncot tanít, közösséget épít és népi hagyományainkat próbálja átörökíteni a gyermekekbe több mint két évtizede a székelyudvarhelyi Both Aranka. Segítsége és lánya, Eszter a Kékiringó néptánccsoporttal egyszerre született és cseperedett fel. Az
Még a csíkborzsovaiak közül is kevesen tudják, hogy él a falujukban egy asszony, aki valamikor a fellegekben járt. Balog Ignácné, Etelka néni ugyanis az első olyan nők között volt, aki a marosvásárhelyi polgári pilótaiskolában tanult repülőt vezetni.
Először 2014-ben lapozhatták fel az olvasók Erdély női magazinját, a Nőileget. Hónapról hónapra számos olyan embert szólaltattunk meg, kiknek munkája, hitvallása figyelemre méltó, életpályája példaértékű. Mi történt velük azóta? – erre voltunk kíváncsiak Nosztalgia-sorozatunkban. Hogy teljes legyen a kép, a cikk v&eacu
A Civil Licit egy társadalmi esemény, amely erősíti a civil szféra és a vállalkozói kör kapcsolatát. A civil kezdeményezéseket újabb forráslehetőségekhez juttatja, a vállalkozókban pedig növeli a felelősséget a közösségi dolgok iránt – olvasni a Civil Licitet szervező Háromszé
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.