Smaranda Enache az egyik olyan román ember, egykori nagykövet, emberjogi aktivista, akit a magyarok is szívesen keblükre ölelnek. Megtisztelve éreztük magunkat mi is, hogy a 2017-os évnyitó lapszámunk címlapszereplőjeként beszélgethettünk vele. Nosztalgia sorozatunk apropóján kerestük fel őt, és most is készséges volt, elsőre mondott igent a rövid interjúra.
Lemondani bármiről nem jó. Megvonsz magadtól olyasmit, amit egyébként szeretsz, vagy szokásoddá vált. Leszokni a cigiről – ez már jó, ez egy ilyen kivétel. Legtöbb ember ezt megszenvedi. Csata Orsolya a következőkben elmeséli nekünk, hogyan jutott el az elhatározástól a tettekig, hogyan váltott, hogyan sikerült új szokásokat kialakítania. Most a kezdeti kínlódásokról ír, hogy mi működött neki, és mi nem.
Mi az ihlet, honnan fakad? Hogyan alkot, dolgozik a művész? – örök kérdések. Van különbség női és férfi alkotómunka között? Anyaság, család, művészet hogyan egyensúlyoz a mindennapokban? Többek között ezekről is beszélgettünk Szekeres Bernadette képzőművésszel.
A gyász, a fájdalom elől próbált elmenekülni dr. Pongrácz Mária családorvos, amikor 2009-ben úgy döntött, missziós útra megy Kongóba, gyermekeket gyógyítani. Ezután még kétszer tért vissza a fekete kontinensre – erről az időszakról, élményeiről könyvet is írt Orvos voltam Afrikában címmel. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin februári számában jelent meg.)
Gyerekkora óta régi épületek felújításával akart foglalkozni, és tavaly a kolozsvári unitárius püspöki ház, a Vallásszabadság Háza átalakítását végző csapat tagjaként a Román Építészkamara díját is átvehette. Furu Xénia építészt pályájáról, munkáiról, családjáról kérdeztük.
Nagyvárosi nő kisvárosban. Finom, modern, elegáns jelenség. Ez jár a fejemben, miközben figyelem Venczel Katit, ahogy a találkozónkra érkezik. És bevallom, nőként is vállalom, nem tudok nem arra gondolni, hogy vajon milyen alsóneműcsoda lehet a visszafogottan divatos öltözéke alatt…
Gergő a rengetegben, Gergő az országban, Gergő a csillogásban. Mint Tamási Ábelje, Székelyföldről indult, kipróbálta Kolozsvárt, majd álmai még tovább vitték. Csak nem Amerikába, hanem az anyaországba. Az egyik legnagyobb kereskedelmi televízió tehetségkutató műsorában ismerte és szerette meg az erdélyi és a magyarországi közönség. Ma még Budapesten él, de tervei szerint pár év, és ismét a „rengeteg” felé veszi az irányt. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin februári számában jelent meg.)
Kislányként csak álmodozott róla, hogy egyszer szépségkirálynő lesz. Később céltudatosan készült, tanult, küzdött azért, hogy az álomból valóság legyen. A szépségkirálynő, Blága Tünde útja Gyimesközéploktól a Fülöp-szigetekig.
Alig illesztette össze a szavakat, már dúdolta a gyerekdalokat, aztán az óvodában első hallásra visszaénekelte a dallamot, de jó móka volt közösen eltapsolni az ablakpárkányra hulló cseppek ritmusát is, komponálni a vihar után, majd látni, ahogy a zenei érzéke egyre fejlettebb lesz: tehetséggé duzzad.
A víz méltóságteljesen vitte magával a parkbeli mauzóleumban örök nyugalomra helyezett díszes koporsókat. Köztük a dédapa, Csávossy Béla koporsóját, aki tizennégy éven át a magyar képviselőház háznagya volt, az ő ügyintézése alatt épült fel az Országház. 1949. március 3-át írtak, a kitelepítések időpontja, a román határőrök bizonyára kincseket keresve feszítették fel a koporsókat, majd az elhunytak földi maradványaival együtt a zajló Temesbe dobták.
Dokumentumfilm-rendező, a Video Pontes stúdió szerkesztő-műsorvezetője, stúdióvezető, feleség, három felnőtt gyermek édesanyja fáradhatatlannak, mi több, örökmozgónak tűnik. Mintha nem egy, hanem több emberből lenne „összegyúrva”. Ritkán mondja: nehéz. Olyankor úgy biztatják a gyerekei: anyu, vedd már fel a rózsaszín szemüvegedet!
Bob Miklós marosvásárhelyi állatorvost a városban nagyon sokan ismerik. Most azonban olyan oldalát tárta fel, mely sokak előtt ismeretlen. Azt, hogy nonkonformista gyerek volt, hogy már a nyolcvanas években jógázott, és hogy ma az az egyik legfőbb hitvallása, hogy minden életformát egyformán tisztelni kell. Ez az egyik. A másik, hogy B. Fülöp Erzsébet marosvásárhelyi színművész férje.
Mondd a szakmád, és megmondom, ki vagy! Sokan úgy tartják, a munkánk többet elmond rólunk, mint gondolnánk. Abból, hogy mivel foglalkozunk, kiderülhet, hogy kockák vagy éppen kreatívak vagyunk, jól kommunikálunk vagy segíteni szeretünk, esetleg igazságot tenni. A legérdekesebb helyzetek lehetnek, amikor még a foglalkozás nevét sem hallottuk, vagy fogalmunk sincs, mit takarhat pontosan. Sorozatunkban különleges szakmákba tekintünk be, olyan emberekkel beszélgetünk, akik nem mindennapi tevékenységet folyta
Gyötörte-e kapuzárási pánik, egyáltalán tudja-e, mit jelent a kapuzárási pánik, és azt, hogy kitől kapta el a szifiliszt? – Sipos Betti kolléganőnk Ady Endrét, 2020. januári hónap-pasinkat szerelmi élete árnyoldalairól is faggatta.
Egyszerre volt írók múzsája és kritikusa, aki színpadon és filmben egyaránt fellépett, de utálta az arisztokrata származásával járó baronesz-szerepet. Kora legműveltebb és legbátrabb asszonyaként Szilvássy Carolát csak csodálni vagy gyűlölni lehetett.
A Moszkva Kávézóban ismerkedtek meg, majd a Moszkva téren találkoztak munkaügyben. Egy budapesti énekesnő és egy székelyudvarhelyi lány. Azóta együtt dolgoznak: Pásztor Anna színpadra álmodja az őrületet, Dénes Adél menedzserként pedig megvalósítja ezt.
Motoroscsaládban cseperedett fel, tiniként lopva nyeregbe ült, ma már egy motorosklubhoz társulva szeli át az egész Balkánt. Amikor pedig leparkolja a vasparipát, bőrszerkóban megy iskolába, hisz pedagógusnak tanul. Puskás Renáta igazi székely csaj, vakmerő, céltudatos, és a bőrszerkós kemény fiúk világában is megtalálta a helyét.
Az erdélyieknek sem kell külön bemutatni dr. Almási Kittit, hiszen itt is sokan követik a magyarországi pszichológus munkásságát. Legutóbb novemberben járt mifelénk, előadókörútja mindhárom állomásán már hetekkel az esemény előtt elfogytak a jegyek. A januári Nőileg magazin januári címlaposa ő.
Szerzőinket arra kértük, meséljenek saját iskolás éveikről, az onnan hozott útravalóról, arról, hogy felnőtté formálódásuk folyamatához miként járult hozzá az iskola vagy egy-egy nagyhatású pedagógusa.
Állok a konyhában, kezemben a szűrő. Valami elpattan. Harminc éve vagyunk barátok. Néha még azt is kimondtuk egymásnak, amit magunk előtt is tagadtunk. Most meg csak a köztünk lévő távolság tart vissza attól, hogy egymás torkának essünk...
Három és fél éve vannak gyermekeink, és máris sikerült egyszer eljutni a tengerre. Azaz nyaraltunk egy akalommal. Vagyis nyargaltunk: fel-alá a parton egy másfél évessel, négyhónapos terhesen. Nyilván, naponta alakultak ki érdekes helyzetek.
Az első randinkon azt mondja, szép vagyok. Félrenézek, mintha nem is hallanám, mit mond. Túl vagyok már sok-sok bántáson ahhoz, hogy óvatos legyek. Mélybarna szemeit tekintetembe fúrja, és úgy mondja: Tényleg szép vagy! Zokogni kezdek.
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
„Nagy segítség lenne, ha segítenétek összegyűjteni az építőkockákat!” – mondtam egy este, észre sem véve, hogy duplán nyomatékosítom a segítségkérést. P. lazán vissza is dobja a labdát: „és ha te segítenél összegyűjteni, az nekünk lenne segítség”.
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
Természetszeretet, szabadságvágy, bátorság, önazonosság – néhány jelző, ami eszembe jut a csíkszeredai születésű, Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincsőről. Kétgyermekes anya, háromkötetes prózaíró és gyógyszerész.
Készülőben a vihar. A nappali kánikula melege még ott settenkedik a lakásban. Az udvaron végig-végigseprő szél feszültséget keltve hatol be a nyitott ablakon. Mint egy erőteljesen visszatartott lélegzet, melyet egyedül az eső képes felszabadítani.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Terhességmegszakítás – ez áll az ajtóra függesztett kis táblán, bent az öt ágyból három foglalt. Enyém lesz a középső, egy alvó és egy nagyon türelmetlen roma fiatalasszony között.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Augusztus végén már legtöbben úgy érezzük: soha nem kezdődik a tanév. Mit lehet még kitalálni, hogy bár ideig-óráig lekössük a vakációzókat? Főzzünk, süssünk együtt, hisz enni valamit úgyis kell. Nálunk – a két kiskuktánál – ezek a receptek váltak be.
Olyan különleges helyen élünk itt Erdélyben, hogy a málnát, szedret és áfonyát akár a kertből, akár az erdőből is leszedhetjük. Gazdagság, hogy sokszor ismerőstől kapjuk, vesszük a bogyós gyümölcsöket, aki azt is elmeséli, idén milyen lett a termés.
A fókuszpont lényege nem az, hogy elrejtsd magad. Hanem, hogy megmutasd azt, ami szép.
A bőrünk, hajunk és körmeink egészségét nem csak külsőleg, hanem a táplálkozásunkkal is erősíthetjük. Nem kell számtalan táplálékkiegészítőt szedni, csupán egy kis tudatosságra van szükség az étkezés, a folyadékbevitel terén.
Jó néhány évtizeddel ezelőtt még Csíkszentgyörgyön állt az a csűr, amely ma Szőcs Erika és Sólyom Géza, valamint két közös gyermekük otthonául szolgál Csíkcsomortánban. Az újrahasznosítás vezérelte a családot az otthonteremtésben.
Szívesen hordasz egy egyszerű farmer-fehér póló szettet? Esetleg egy natúr színű ruhát, ami kényelmes, de kicsit unalmas hatású is lehet? Ne szaladj el rögtön új darabokat vásárolni – kiegészítőkkel új életre keltheted a szettjeidet.
Megmosolyogtató olykor hallani, hogy Székelyföldön még a hal ellen is az a kifogás, hogy halízű. Ha a tájainkon nem szokványos ételt főzünk, olyan, mintha utaznánk. Kulturálisan biztosan ezt tesszük, megismerjük más népek ételeit, azok elkészítési módját.
Van egy lakás Kézdivásárhelyen, amelynek stílusa meghatározhatatlan. Lakója szerint minimalista, ha azonban onnan közelítjük meg, hogy ebben a lakásban a magassarkú és a több kiló gyöngy dekorációs elem, talán inkább az extravagáns jelző illik rá.
A gyűjtögetés nem csak a testünknek, de a lelkünknek is jót tesz, vallja Dakó Viola kertészmérnök, a vadnövények kiváló ismerője.